Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-03 / 180. szám
1996. július 3., szerda Kultúra Dunántúli Napló 11 Az idei fesztiválon tizenhat fúvószenekar mutatta be nívós műsorát fotó: laufer László A huszonegyedik A siklósi fúvószenekari fesztivál után Emléktábla a volt Lakits laktanya falán A délkelet-dunántúli zsidóság deportálása A vidéki zsidóság kálváriája, így a dél-dunántúliaké is 1944 tavaszán kezdődött. Májusban a MÁV-bérházi központtal megnyitották a gettót, ahová több mint 3000 pécsi zsidót zsúfoltak össze. Mivel az életerős férfiakat már behívták munkaszolgálatra, jobbára nők, gyerekek, idősek alkották a gettó népességét. A terület köré drótkerítést vontak, őrzését fegyveres tábori csendőrök látták el. Június végére befejeződött a szekszárdi, a bonyhádi, a dombóvári, a sásdi, a mohácsi, a pécsváradi és környéki zsidóság összegyűjtése. A pécsi gettót kiürítették, lakóit - miután holmijuk jó részétől megfosztották - gyalogmenetben a Szigeti úti Lakits laktanyába hajtották. Oda zsúfolták a vidéki települések zsidóságát is. Őrzésüket fegyveres német katonák vették át, valamennyi udvari istálló nyitott ajtajú szénapadlásáról géppuskák fogadták az odaérkezőket. A férfiakat a lovardában helyezték el, a trágyás homokban több mint 900-an zsúfolódtak össze. A nőket, gyermekeket trágyás szalmájú istállókba kényszerítették, s amikor később férfiakat is vittek oda, egy-egy lóállásban tizen szorongtak. Többen öngyilkosságot követtek el, őket a lovardán kívül ültették-fektet- ték - mindenki szeme láttára. Enni romlott hurkát és kenyeret kaptak, sokan a lovarda kapujában fölhalmozott nyers, kissé rohadt répahalomból voltak kénytelenek enni. Július 4-én létszám-megállapításra kihajtották őket, a tűző napon órákig tartó ácsorgásban sokan rosszul lettek. A nőknek azonban előtte még egy megalázó testi motozáson is át kellett esniük. A pécsieket július 4-én a Tüzér utcán át, fegyveres kíséret mellett hajtották a mai Mártírok útjai teherpályaudvarra, ahol 75 fős csoportokba rendeződtek - megkezdődött a bevagonírozás. A kéttengelyes marhavagonokba zsúfoltaknak egy kübli „járt”, belül alig lehetett leülni, csak a vagon fölső sarkán volt egy kis ledrótozott nyílás, az oldotta meg a szellőztetést. A marhavagonok ott álltak egész délután, egyedüli enyhülést a hirtelen kerekedett nyári zápor adott. Este záródtak be a vagonok, hogy a szerelvény elinduljon Auschwitz felé . . . Erre és a 6-i deportálásra, amelyen a délkelet-dunántúli zsidóságot hurcolták el hasonló módon, emlékezünk azzal, hogy 1996. július 7-én, vasárnap emléktáblát avatunk a Szigeti út 35. sz. ház falán, az egykori Lakits laktanya épületén. Itt, ahol hétezer délkelet-dunántúli, ezek között 3500 pécsi zsidót őriztek embertelen körülmények között, lerójuk kegyeletünket emlékük előtt. Dr. Vargha Dezső Hatodik Európai Ifjúsági Kultúrhét Európai fiatalok egymásért Kossuth Lajos szobra karanténban Különös dolgok történnek naponta kis hazánkban - bizonyságául annak a régi címkének, miszerint a kuriózumok otthona lennénk. Történt pedig az, hogy nem is a legkisebb városunkban, miután többszörösen meggyalázták, ékeit ellopták, a további vandalizmus elől Kossuth köztéri szobrát el kellett menekíteni — azaz egy jól zárható épület óvó-védő falai mögé rejteni. Nem titok: Szolnokon esett meg mindez, ezt tudatták a médiák. Jó lenne hinni, hogy ebből nem lesz gyakorlat és országosan követendő példa. Igaz, hogy amit a falak mögé rejtenek, többé-ke- vésbé s ideig-óráig megvédhető a legújabbkori barbarizmus támadásaitól. Viszont az is igaz, hogy köztéri szobornak, ha a szó eredeti értelménél maradunk, tereken, utcákon, mindenki előtt jól látható nyílt helyen kell állnia. Függetlenül attól, hogy kit és mit ábrázol, történelmünk, közéletünk kiemelkedő alakját vagy éppen memen- tót. Mindenképpen szégyen a rongálás, csúfítás és a kényszerű lépés is! Sajnos az sem lehet szomorú vigasz, hogy mindez határainkon belül történt és nem valahol másutt - ami nem lenne kevésbé megrendítő. A megoldás: egyértelműen meghátrálás. Visz- szavonulás, megjuhászo- dás, - és egy kicsit megadás is az otromba, semmit nem tisztelő, mindent elöntő lelki lecsúszás előtt. Ez lenne a végső megoldás? Lehet, hogy eljuthatunk ahhoz az állapothoz, amikor a kondás fut a csorda elől? A járvány ellen mindenkor és mindenütt védekezik az emberi közösség - és meg is találja a megfelelő eszközt! Talán még nem szorulunk módszerbeli „importra” e téren, csak lépni kell, kellene, amíg nem késő, és a szobor-karantén egyedi eset marad. Ebben szeretnénk hinni és bízni! Dr. Hegedűs Sándor A huszonegyedik siklósi fúvós- zenekari fesztivál került megrendezésre június 22-én és 23- án. Ezen a két napon nagyszerűbbnél nagyszerűbb fúvószene csendült fel ismét a kiváló akusztikájú siklósi vár udvarán. Méltó módon Harminckét évvel ezelőtt vonultak be először a siklósi várba, a Várfesztiválra érkezett magyar polgári és katonai fúvószenekarok. Aligha gondolhatta akkor komolyan valaki, hogy a Baranyai Vasárnapok rendezvénysorozat keretében életre hívott fúvószenekari fesztivál - a társadalmi átalakulások és változások ellenére - eddig fennmarad. Sejteni ugyan lehetett, mert a fesztivál annak a sorozatnak a részeként indult, amely létrejöttét így indokolta: „A Baranyai Vasárnapok rendezvénye szülőföldünk szerete- téből, a vendégvárás nemes hagyományából, az igényes művelődés és szórakozás szolgálatának jegyében született.” A rendezvényekre hívó kiadványban Siklósról ez állt: „A siklósi vár hazánk egyik épségben megmaradt történelmi műemléke. Vonzerejét nemcsak az adja, hogy több éves restaurálás eredményeképpen ma már szép környezete és helyiségei a vendégek pihenését, művelődését és szórakozását szolgálják, hanem a csodálatos mondavilág színezte tája is.” Sajnos, azóta - amint az ismert - a siklósi vár állaga leromlott, illetőleg újabb rendbetétele vált aktuálissá. De szépségét és vonzerejét még így sem veszítette el teljesen. A mostani fesztiválra történt részleges helyrehozatala a siklósiak szülőföld-szeretetét bizonyította, és érezhető volt a vendégvárás némi - hajdanán megfogalmazott - nemes hagyományának megnyilvánulása. A kedvezőtlen körülmények ellenére Siklós Város Önkormányzata - a Magyar Fúvószenei Szövetséggel karöltve - azon igyekezett, hogy a Mille- centenárium jegyében meghirdetett fúvószenekari fesztivál és verseny méltó módon kerüljön lebonyolításra. Ebbéli igyekezetét - intézményei és társadalmi szervezetei támogatásával - élén a Rendezőbizottság elnökével, dr. Simor Ferenc alpolgármesterrel, siker koronázta. Jó művek A siklósi fúvószenekari fesztiválok régtől fogva igazolják, hogy jelentős tábora van az országban és különösen Dél-Du- nántúlon a fúvószenét kedve7 löknek, illetőleg az igényes fúvószenét is kedvelőknek. A mostani fesztivál hangversenyeit is - a rossz idő ellenére - több százan hallgatták értékelő érdeklődéssel mind a két napon. Jó művekből és dicséretes előadásokból nem volt hiány ezen a fesztiválon sem, mert a részt vett tizenhat zenekar műsoraiból számos ilyet lehetne említeni, kezdve a siklósi városi ifjúsági fúvószenekarától az előző fesztiválon első helyezést elért Pécsi Ércbányász Koncertfúvószenekaron át a Magyar Honvédség Központi Zenekaráig. Tudott, hogy Siklós az igényes fúvószene fellegvárává lett és maradt. A fesztiválokon versenyző zenekaroknak magas mércét kell „átugraniuk”. A mércét a mindenkori kötelező művek is mutatják, így volt ez most is, amikor a gyermek és ifjúsági zenekarok kategóriájában versenyző zenekaroknak Bartók Este a székelyeknél c. művét kellett megszólaltatniuk, az ifjúsági és felnőtt kategóriában versenyzőknek pedig Erkel Ünnepi nyitányát. Örömteli, hogy Baranyából két gyermek- és ifjúsági zenekar kapott meghívást a versenyre: a bólyi és a pécs-gyárvárosi. Az utóbbi méltán végzett - az erős mezőnyben - harmadik helyen. (Egyetlen egy ponttal előzte meg a második helyezett zenekar!) A Zágrábból érkezett, és a zsűriben helyet foglalt neves horvát fúvószenekari karmester, Josip Jankovic is úgy vélekedett, hogy a Siklóson fellépett polgári és katonai fúvószenekarok európai nívón muzsikálnak, és nem véletlenül vált a siklósi fesztivál és verseny az ország, sőt Közép-Európa egyik legrangosabb fesztiváljává. Gazdagabb jövő A hízelgő megállapításhoz azonban nyomban hozzátehetjük, hogy gazdagításáról sem szabad megfeledkezni, lemondani, pl. új magyar fúvószenekari művek ősbemutatóinak biztosításával, hazai és külhoni nemzetiségi rézfúvós népzenei bemutatók tartásával és fúvós kamarazenei versenyek beiktatásával. Bizonyosra vehető, hogy ha a siklósi fúvószenekari fesztiválok körülményei kedvezőbbre fordulnak évről évre és programjai az eddigieknél nagyobb támogatásokban részesülnek, valamint újabb tervek épülnek be eddigi koncepcióiba, úgy a fesztiváloknak nemcsak múltjuk lesz, hanem jövőjük is. Dr. Várnai Ferenc Mit tud egy spanyol fiú egy román társáról, de egyáltalán a fiatal a másikról? Valószínűleg nem sokat. Különböző kultúrák, szokások és emberek megismeréséhez pedig nagyszerű közvetítő eszköz a művészet. Legyen az zene, tánc vagy a képzőművészet bármilyen formája, segíti a közeledést egymáshoz. Ilyen tervekkel indult útjára az a kezdeményezés, amely az Európai Ifjúsági Kultúrhét nevet viseli. Ez egy állandó körforgás a benne szereplő néptáncosok között, a 10-12 csoport közül mindig más látja vendégül a többieket, ismerteti meg velük saját országát, hazájában pedig vendégei kultúráját. A hatodik ilyen rendezvény házigazdája a pécsi Leőwey Táncegyüttes (ők az első kelet-európai rendezők, bár több tagja van a csapatnak a térségből). Július 8-tól nyolc országból jött fiatal táncosok mutatják meg, amit otthonról hoztak. A nyitónapon (vasárnap) este fél nyolckor mindenki fellép, így ez jó alkalom az érdeklődőknek arra, hogy kiválasszák azt, amire különösen kíváncsiak, a hét további napjain pedig megnézhetik a tánccsoportok műsorait. Az előadások nagy részét a Káptalan utcai Szabadtéri Színpadon mutatják be, de vannak vidéki helyszínek is, Somberek, Himesháza, Sásd, Boly. Az esti fellépések mellett a közös programok teremtenek remek lehetőséget arra, hogy a fiatalok megismerjék egymást és egy kellemes hét után barátokként búcsúzzanak. Pálmai E. ORFK - ösztöndíj cigány fiatalok számára A pályázaton azok a II.-IV. osztályos középiskolások, egészséges, legalább közepes tanulmányi eredményt elérő, hátrányos helyzetű, cigány származású fiatalok vehetnek részt, akik élethivatásul a rendőri pályát választják. A pályázatot ez év augusztus 15-ig kell beadni. A követelményeknek legjobban megfelelő 16 fiú és 4 lány ingyenes kollégiumi elhelyezést, tanévenként ruházkodási segélyt és tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjat kap, havi 500-2000 forintot. Azok az ösztöndíjasok, akik elvégzik a középiskolát, illetve leteszik az érettségit, a technikusi minősítő vizsga után rendőr szakközépiskolában tanulhatnak tovább, illetve ha a követelményeknek megfelelnek, a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói lehetnek. Ilyen pályázatot a magyar rendőrség történetében még nem írtak ki. Dr. Csányi Klára rendőr alezredes, a pályázat javaslattevője és a végrehajtás felelőse tájékoztatást adott a kezdeményezés társadalmi hátteréről és eddigi visszhangjáról. Az alezredesasszony az ORFK Társadalmi Kapcsolatok Irodájának a vezetője. Feladatai közé tartozik, hogy keresse a kapcsolatokat rendőrség és a kisebbségek képviselői között. Más szervezetek mellett így tárgyal a cigányokéval is. A velük való együttműködés során, valamint külföldi - elsősorban holland és angol - tapasztalatok alapján született ez a javaslata. É két országban a második világháború után a népesség összetétele megváltozott. Az értékrendek, a gondolkodásmód, a kultúrák különbözősége, az erkölcsi kérdések eltérő megítélése konfliktusokhoz vezetett közbiztonsági kérdésekben is. A meglévő feszültségek mellett újak is keletkeztek a korábbi gyarmatokról bevándorló etnikumok révén. Évek alatt született meg a megoldás: törekedni kell arra, hogy a rendőrségen belül is megközelítően olyan létszámban dolgozhassanak, ahogy a népességen belüli arányuk alakul. Ennek alapján született meg a gondolat: nekünk is meg kell könnyíteni a tehetséges, de hátrányos helyzetük miatt felzárkózni nem tudó cigány fiataloknak a tanulását, ezzel is növelve arányukat a rendőrség személyi állományán belül. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy az azonos kisebbséghez tartozó rendőr tudja leginkább megelőzni, illetve tompítani azokat a konfliktusokat, amelyek a romák és a rendőrök között konkrét esetekben keletkeznek. Ők ugyanis nem csak a nyelvet értik, de ismerik a gondolkodásmódot is. A pályázatot jelenleg négy megyében hirdették meg: Borsodban, Hevesben, Nógrádban és Szabolcsban. Ha kedvezőek lesznek a tapasztalatok, más megyékre is sor kerül. Az elnyerhető támogatás nem jelent elvtelen megkülönböztetést, csak azt igyekszik pótolni, amit a tehetséges cigányfiatal otthonról önhibáján kívül nem kaphat meg, s nincsenek számára biztosítva a tanulás normális körülményei sem. Az a tény, hogy legalább a középiskola második osztályába beiratkozott fiatal pályázhat, biztosítja, hogy a továbbtanulási szándékaikról eddig is bizonyságot tevők köréből lehet meríteni. Szigorú előírás, hogy csak olyan magyar állampolgárságú, cigány származású középiskolás fiatal pályázhat, aki a törvényekkel összeütközésbe nem került, és szülője, illetve gondviselője beleegyezését adja az ösztöndíjszerződés megkötéséhez. Ebben a szerződésben a tanuló vállalja, hogy középiskolai tanulmányait eredményesen befejezi, magatartása pedig megfelel az iskola rendtartásnak, az utolsó tanévben jelentkezik a rendőr-szakközépiskolába vagy a Rendőrtiszti Főiskolára, a rendőri szolgálatot vállalja. A visszaélési lehetőséget kizárja, hogy ha az ösztöndíjas a szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesíti, akkor az addig ráfordított összeget neki vagy törvényes képviselőjének 8 napon belül egy összegben vissza kell fizetnie, késedelem esetén a jegybanki kamattal növelve. Dr. Csányi Klára szerint a nemrég meghirdetett pályázat iránt számosán érdeklődtek, fordultak az ORFK-hoz, az érintett megyei rendőr-főkapitányságokhoz, valamint a cigány kisebbségi önkormányzatokhoz is. A beküldési határidőig még másfél hónap van hátra. Némethy Gyula
