Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-21 / 198. szám

1996. július 21., vasárnap Magazin Blíhántúli Napló 7 Az ŰDN Barátainak Klubja Vadászat Afrikában Az Új Dunántúli Napló Ba­rátainak Klubja július 29-én 17 órai kezdettel a pécsi Ka­lamáris Étteremben (Rákó­czi u. 30) klubdélutánt ren­dez. Vendégünk Békés Sán­dor újságíró, az MTV Kör­zeti stúdiója vezetője, aki afrikai vadászélményeiről tart beszámolót. Helyfogla­lás érkezési sorrendben, fo­gyasztás egyénileg. A klub vezetése minden kedden és pénteken 14-től 16 óráig váija az érdeklődő­ket a szerkesztőség 8. eme­leti 805. sz. szobájában. A nyári hónapokban még van néhány hely a ZEUSZ Utazási Irodával közösen szervezett görög tengerparti üdülésekre, a Kalkidiki fél- . szigeten lévő Dionisosban. Érdeklődni a klub pécsi iro­dájában (Ferencesek u. 1.) lehet hétfőtől-péntekig 9-től 16 óráig. Ürjátékok Mire a NASA Mars-járója jövő nyáron kigördül a Mars felszí­nére, gyerekek milliói tologat­hatják majd földi mását a la­kásban. A NASA ugyanis a jövő asztronautáinak segítségé­vel próbál több pénzt gyűjteni az űrkutatási program finanszí­rozására. A Mars-járó földi vál­tozatát, a gyerekeknek szánt hatkerekű, rugalmas felfüg­gesztésű, kinyitható antennájú terepjárót a tervek szerinti öt dollárért fogják árusítani. Emlékmúzeum az Elfújta a szél világhírű írójának Amit Atlantáról tudniillik A XXVI. nyári olimpiai játé­kok színhelye - a 2,5 milliós metropolis - Atlanta az olim­pia lázában ég, hiszen 16 nap folyamán 197 ország sportoló­inak ad otthont és versenyzési lehetőséget az Egyesült Álla­mok déli ■ részének „zöld szíve”, ami számos nevezetes­séggel bír a világkultúra terü­letéről is. Az USA történetében óriási jelentőséggel bíró észak-déli polgárháború eseményeit a ha­zai tévénézők is megcsodálhat­ták az Elfújta a szél, illet a Scar­lett című filmeknek köszönhe­tően. Már benépesült az olimpiai falu, árusítják a rangos sport- esemény szimbólumát és kaba­lafiguráját, az ,,Izzy”-t a roman­tikus amerikai Dél egyik állama- a Flo­ridával szom­szédos - Georgia fővárosában, Atlantában. Az említett polgárháború fo­kozta romokon felhőkarcolók­kal teli modern város épült fel, amelynek az egyik nevezetes­sége a ma már világszerte is­mertté lett Coca-Cola, 1894 óta. A népszerű ital történetét egy múzeum dolgozta fel, illetve őrzi ma is Atlantában. Atlanta múzeumot tart fenn a város világhírű szülötte, Mar­garet Mitchell (1900-1949) amerikai írónő, minden idők egyik legnagyobb könyvsikere, az Elfújta a szél szerzője tiszte­letére, mivel a szülőháza egy­ben a regény megszületésének a színhelye is, amely nélkül Scarlett O’Hara személyét és történetét sosem ismerte volna meg a világ - nem utolsósorban Vivien Leigh és Clark Gable színészek felejthetetlen alakí­tása révén... A város híres szülöttei közé tartozik Martin Luther King (1929-1968) Nobel-díjas (1964) néger polgárjogi harcos, baptista lelkész is, akire az At­lantába látogató külföldit a szü­lőháza és a síremléke emlékez­teti. Az olimpiai játékok kaba­lafigurája mellett feltételezhe­tően a Scarlett-babák is igen népszerűek lesznek az olimpia vendégei körében. (A Die Zeit alapján összeállí­totta: Hajzer Lajos) Jó mulatság, férfimunka volt! Miután már két hetet töltött egy női cellában, úgy gondolta ideje megmutatni a börtönőröknek a meztelen valóságot. Ez pedig minden kétséget kizáróan bizo­nyította, hogy a norvég hatósá­gok korábbi elképzelésével el­lentétben a perui illetőségű rab nem nő, hanem férfi.- Egészen világos, hogy testmotozási technikánk kíván­nivalót hagy maga után - is­merte el az ügyben illetékes norvég rendőrfelügyelő. A rab hamis útlevéllel ké­szült belépni az országba, vas­tag sminkje és női ruhája álcá­jában sikerült elhitetnie a ható­ságokkal, hogy nő. Egyszer a repülőtéren, ahol őrizetbe vet­ték, egyszer pedig a börtönben is alaposan, sőt állítólag mezte­lenül is megmotozták, a 30 éves férfiről mégiscsak úgy találták, hogy a női cellába való. A férfi a nemváltoztatásban félúton járhat: a hormonkezelés után női keblei fejlődtek. ingató 66 Különleges kérdést tett fel a Kártyafaggatónak Látomás jeligét választó olvasónk. Azt állítja, hogy időnként fél­álomban, vagy ha mélyen el­lazul, mintha látomásokat látna, kis filmszerű története­ket, általában olyanokról, akiket ismer. Ami érdekes, az az, hogy ezek a kis részletek többnyire olyan élethelyzet­ben mutatják a másikat, amelyről ő nem tudhatott. Ké­sőbb ellenőrizve a látottakat, sokszor kiderült, hogy az il­lető személy múltjában járt, abban vagy ahhoz hasonló az élethelyzetben, amikor a má­sikat valamilyen szomorúság, szenvedés érte. Legutóbb azonban egy ismeretlen em­ber gyermekkorának egy epi­zódját látta, s csak később döbbent rá, hogy kiről is van szó. A férfi híres, ismert sze­mélyiség. Kérdezi, hogy a kártya mit mutat erről a gyermekkorról, mert ellen­őrizni szeretné saját történe­tét. Ez a kisgyermek azt élte át, hogy szülei között a harmónia megbomlott, úgy érezhette, apja megváltozott valamiért, s hogy ennek édesanyja az okozója. Az ügy egyébként nem volt komoly, de a gyer­mek ezt nem érzékelte, ő ab­ban a hitben élt, hogy a család szétszakad, hogy a vita egy­ben válást is jelent. Félt anyja elvesztésétől. Azt hitte, anyja valami különös betegséget kapott, s ezért lett haragvó. (Ebből az élményből fakad, hogy később a párkapcsolatai sem lettek hosszú életűek - inkább nem várta meg az első összecsapást.) A veszekedés után (mely az ő jövőjéről folyt), úgy érezte, nem szabad az érzéseit kimutatnia, inkább arra várt, hogy szülei nyissa­nak feléje. Mindenáron jó diák és jó fiú akart lenni, de az iskolával, mint intézmény­nyel később is hadilábon állt. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit, szerkesztó'- ségünk címére. A kérdésekre sorrendben válaszolunk.) A legpechesebb ember Az ötvenéves francia fodrász, Bemard Ancheriaux lett a föld­kerekség legpechesebb embere, így került be a legújabb Guinness Rekordok Könyvébe. Bemard Ancheriaux mindösz- sze tizenhárom hónapos volt, amikor totyogás közben elcsú­szott a frissen fényezett parkettán és eltörte a lábát. Először, de ko­rántsem utoljára. Legrosszabb esztendejében tizenhétszer)!) törte össze magát. Amikor ven­dégül látott egy ismerőst a házá­ban, az rosszul lett és meghalt. Ő találta meg a holttestet és hetekig járhatott a rendőrségre, mire be­bizonyította, hogy semmi köze a halálhoz. Németországban egyszer au­tóstoppal kísérletezett: a kocsiban banditák voltak, akiknek éppen egy túszra volt szükségük. Amikor mindez kiderült, egy francia lap megkereste a fodrász biztosítóját és megkérdezte az előadót, hány karambolja volt a pech-királynak.- Úgy emlékszem, ötvennél hagytuk abba a számolást Főzzünk változatosan! Popej párna. 25 deka lisztből, 12,5 deka margarinnal, csöpp­nyi sóval, egy tojás sárgájával, kevés hideg vízzel rugalmas tésztát gyúrunk, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük pihenni. 2 deka vajon megfuttatunk 1 pú­pozott evőkanál lisztet, fölönt­jük 2 deci tejjel és összeforral­juk. Elkeverünk benne fél kiló főtt, apróra vágott parajt, ízesít­jük fokhagymaporral, őrölt sze­recsendióval. Még forrón ösz- szedolgozzuk 2 egész tojással és hagyjuk kihűlni. A pihente­tett tésztát késfoknyi vastagsá­gúra nyújtjuk, egyik felére kis halmokat rakunk a spenótos masszából, és ráhajtjuk a tészta másik felét. Derelyemetszővel akkora kockákat vágunk, hogy mindegyikbe jusson töltelék. Ä töltött párnákat zsiradékkal ki­kent, kilisztezett tepsiben sorba rakjuk, a tészta tetejét megken­jük tojással és meghintjük re­szelt sajttal. Forró sütőbe tolva, majd a tüzet mérsékelve arany­sárgára sütjük. Kristályos befőtt. Kajszi és őszibarack befőttet főzés nélkül készíthetünk. A hámozott és fe­lezett barackot erősen ecetes vízben állni hagyjuk fél órán át, majd lecsepegtetjük. Széles szájú üvegek aljára fél ujjnyi vastagon kristálycukrot szó­runk, majd egy sor gyümölcsöt teszünk. Ügy rétegezve töltjük meg az üveget. A tetejére ujjnyi vastagon teszünk cukrot, és megszóljuk késhegynyi szali­cillal. Lekötve a helyére tesz- szük. Állás közben a cukor el­olvad, a befőtt ropogós marad. W. M. RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Menlevél gyilkosságra, rablásra? Kérem szé­pen, egy solt- vadkerti ifjú ember - ki önkéntes tűzoltó­ként ügyködött - egész hirtelen úgy tett szert hírnévre a kör­nyéken, hogy gyújtogatott -, hallom a minap a rádióból. Az utóbbi időben hol itt, hol ott lobbant fel a tűz, házak, pajták gyulladtak ki, míg végül is a hapsi lebukott. Cselekedetét azzal indokolta, hogy a hazai tűzoltók nem élvezik kellőkép­pen a társadalmi megbecsülést, alacsony a fizetésük s e fölöt­tébb tarthatatlan helyzetre így kívánta felhívni az „illetéke­sek” figyelmét. Eme őrült receptre nekem is lenne néhány ötletem, mondjuk „piromániás ápolónők”, vagy „tömegverekedést provokáló állástalan diplomások”, - „ban­dákba tömörülő, késelő peda­gógusok”, esetleg „szexuális garázdaságban résztvevő het­ven­éves kisnyugdíjasok” címszó alatt. A hazai média naponta tele van súlyos és még súlyosabb bűncselekményekről szóló hír­adásokkal. E hét szerdáján a krónikából hallom, hogy egy negyvenvalahány éves postás­asszonyt kiraboltak: a nyugdí­jasok pénzét - mintegy kilenc­venezer forintot kiszedték a táskájából, ám előtte agyonver­ték. Amíg érvényben volt ná­lunk a halálbüntetés minden­képpen kötél járt volna. Nem vagyok híve a halálbüntetés visszaállításának, soha nem is voltam, de a rablógyilkosokra kimért ítélet soha nem késztet sajnálatra. A „Magyarországról jövök” című műsorban panaszkodott egy őstermelő, hogy a földjén vagy ezerkétszáz tő mákgubó­ját levagdosták és a még éretlen termést elszállították. Nem ra­jongok a mákért, azt sem tu­dom, hogy e fenti gubórako- mány hány kiló mákot ad, de itt nem is a mák háztartási értéke a lényeg. Ugyanis a még nem egészen érett gubóból nyerhető egyik drogalapanyag: az ópium. Szinte biztos, hogy a drogpiacra kerül a termés, de életveszélybe került a máktol­vaj is: ugyanis olyan permete­zőanyaggal fújták le a gubót, amely - amennyiben az emberi szervezetbe jut - néhány órán belül halált okozhat. A rendőr­főnök a rádióban elmondta: a tolvaj ne tartson a rendőrségtől - kivételesen - hanem saját egészsége érdekében valame­lyik egészségügyi intézmény­nél jelentkezzen. Ha életben akar maradni. Minden elmozdíthatót - ha alkalom nyílik rá - ellopnak. Két darab - egyenként több tonna súlyú - krómacél szobrot loptak el egy vidéki városban, nyilván daruskocsival és láng­vágó felszerelés segédletével. Természetesen nem művésze­timádókról van itt szó: a króm­acél feldarabolva nagyon jó dohányért eladható. Mondha­tok kisebb bűncselekményeket is: Pécsett, a Rókus kisvendég­lőbe az utóbbi félévben három­szor törtek be és vittek el némi készpénzt, főleg drága palacko­zott röviditalokat, s kétszer kí­séreltek meg behatolást. Az If­júság úti újságpavilonban az utóbbi években több mint húsz alkalommal törtek be és szed­ték össze a drágább heti, havi és képes folyóiratokat. Hogy miért hozok fel egy­mástól eléggé elütő minősítésű gaztetteket? Azért, mert betö- rői-útonállói-gyilkossági kö­rökben egy új divat hódít: az, hogy - vallomásukban a tette­sek - leromlott életszínvona­lukra hivatkoznak. Pest kör­nyékén például a gyilkos azért fojtott meg egy idős asszonyt - mindössze hatvan forintot talált nála - mert „munkanélküli” és éhes volt. A vendéglő betörői nem élelmet vittek el - egyéb­ként ott volt az orruk előtt - ha­nem több üveg whiskyt. A fenti önkéntes tűzoltó alacsony munkabérére hivatkozott, hol­ott, ha önkéntes tagja a helyi tűzoltóságnak, eleve nem kap fizetést s nyilván másvalamiből él. A máktolvaj is ilyesmire hi­vatkozik majd, s a postai kéz­besítőnő gyilkosai szintén. A rossz életkörülmény, az éhségérzet soha, semmikor, se­hol sem adhat menlevelet rab­lásra, gyilkosságra, betörésre. Autókarosszéria elemekből készült öltözéket mutatnak be Torontóban a manökenek

Next

/
Thumbnails
Contents