Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-02 / 179. szám
6 DUnántúli Napló Magazin 1996. július 2., kedd Dubrovnik újra földi paradicsom OKSZI Főiskolai felvételi vizsgára gyülekeznek a jövő reménységei. A megadott időponton túl jön még néhány, negyedóra múltán is bekövetkezik egy-kettő. Néhányuk fején benn a szobában is ott díszeleg az elmaradhatatlan baseball sapka. A felvételt vezető tanár elmondja a tudnivalókat, és a végén megkérdezi, hogy minden világos-e, ért- hető-e, rendben van-e. Üres tekintetek, senki nem válaszol. (Nem is szokás). Ekkor megismétlődik a kérdés: tehát minden rendben? - Egy válasz a csoportból: Okszi! A vizsgaelnök kérdőleg rámnéz, vajon ez mit jelent, milyen nyelven szólt a feltehetően afgán vagy burundi jelölt (bár úgy látszatra tipikusan magyar B-közép kinézetű volt). Szerencsére tudtam a választ. Az „okszi” az „oksi”-nak selypített alakja, az oksi pedig az „oké”-nak becézett formája. Hogy mi az oké - azt pedig minden magyar tudja. Számos koszorús költőnk már a múlt században leírta, hogy „ez a zászló a magyar-oké” (tehát a mienk). Nincs olyan bölcsödés, aki ne ismerné jelentését. így, amikor a kis- szobást megkérdezi az óvónő, hogy nagydolgát elvégezte-e és megkezdheti-e a záróműveleteket - akkor a nyelvzseni palánta plafonra tekintő popsival angolul válaszol: Oké! Visszatérve az okszizásra: a válaszoló főiskolás jelöltben semmi rosszindulat, semmi szándékos neveletlenség nem volt. Csupán úgy jutott el 18- 20 éves koráig, sem szülei, sem tanítói nem nevelték arra, hogy nem beszélhet, nem viselkedhet mindenhol úgy, mint a diszkóban, sportpályán, utcán - és még ezer más helyen. Nem mondták el néki, hogy miután az ember végleg lejött a fáról, fokozatosan kialakította azokat a formákat, amelyekkel kifejezi embertársa iránti tiszteletét. Ez megnyilvánult a ruházkodásban, mozdulatokban, választékos kifejezésekben, köszöntés formáiban. Az okszizó fiatalember túl sok segítséget máshonnan sem kaphatott, így a reggeltől estig nézett TV-ben is azt láthatta, hogy egy rangos társadalmi eseményen a rózsás hangulatú riporter letegezett egy matrónát. Senki nem mondja el, hogy temtésen nem illik lila-zöld szabadidőruhában megjelenni (sárga-kékben sem), hogy bent a szobában vegye le a sötét maffia szemüvegét, mert részint a tárgyaló fe-leknek illik egymás szemébe nézni, részint kifelé menet nekimegy a falnak. Természetesen az okszizó ifjúság sem teljesen hibátlan. Aki elhivatott a nevelésre, az már igényesebben nevelhette, művelhette volna magát. Joggal kérdezhetjük: Ezek tanítani, nevelni fognak? Mire? Úgy tűnik, rohamosan csökken az egymás iránti tiszteletet kifejező formák ismerete és használta. Primitív, durva, sértő az emberek érintkezése. Országunk lakosságának legalább fele ma még igényli és be is tartja a tiszteleti formákat, de kénytelen a neveletlen felével együttélni. Ez már fájdalmas konfliktusokhoz vezet. Vajon mit hoz a jövő? Kitől veheti át a gyerek az egymás tiszteletének igényét és formáját, ha sem a szülők, sem tanítók, sem médiák ebben nem támogatják. Miben reménykedjen a népesség igényes fele, amely zömében középkorú és öreg. Persze, a probléma idővel meg fog oldódni, amikor az idős réteg eltávozik és a világ csupa cikizó, okézó, sziázó, csüszszöző emberből fog állni. No és addig is? ... Talán az égiek segítségét lehetne kérni. Bár a mennyben is haladnak a korral. Elképzelhető, hogy mikor elérkezik a mi emberünk a mennyország kapujához és bebocsátása felől érdeklődik, Szent Péter így válaszol: okszi. S azzal szélesre tárja az ajtót. Dr. Szalai István Nyomdászok János-ünnepélye A félelem és a kíváncsiság viaskodott bennem, amikor felajánlották, végigkalauzolnak az újra békés Dalmácián, de aztán felvillant néhány csodaszép makarskai, dubrovniki emlékkép, rögvest az utazás oldalára billentve a mérleg nyelvét. Né Az autóút eseménytelenül vezetett Karlovacig. leszámítva a Zágrábtól idáig kifizetett 10 kunás autópálya-díjat. A befejezett háború első nyomait a Plitvicei tavak közelében, a boszniai határ mentén fekvő falvakban tapasztaltuk, ahol épségben maradt üres települések és beomlott tetejű, géppisztolysorozatokkal ékesített falazatú házak sora váltotta egymást, előbbiből a szerb lakosság távozott el, míg a golyóütötte sebeket itt-ott már foltozgatta a visszatért horvát tulajdonos. Ez az 50 kilométeres szakasz nyomasztó mementója a tengerpartra vezető útnak, bár aki megáll megcsodálni az ismét megnyitott nemzeti parkot a tavaknál, az gyorsan átállíthatja emlékezetét a 79 méteres vízesés és az egyéb csodák látványára. Sibenik felé haladva a személygépkocsit már semmi sem hátráltatja, de mielőtt a 45 ezer lakosú városba érnénk még egy természeti ritkaság, a Krka folyó zuhatagos szakasza állítja meg gyönyörködésre az erre járót. Sibenikben aztán az ember belecsöppen a középkorba, a szűk kis utcák, ódon házak közt elvarázsoltnak érzi magát, csu- páin a színes napernyőkkel hívogató, kis terekre kitelepített presszók jelzik, hogy a XX. században vagyunk. Másutt egy-egy templomba botlunk, de a Szent Jakab székesegyházat mdndenképp érdemes útba ejteni, hiszen a gótikus-reneszánsz épület már kívülről is kész remekmű, nincs benne egyetlen tégla sem, minden dalmáciai kőből és márványból készült, mellette a tér pedig kísértetiesen emlékeztet Firenze főterére kicsiben. Aki azonban napközben a vizisportokra, a pihenésre szánja legfőképp az idejét, annak célszerű a közeli Vodicébe bekvártélyozni, itt a tengerpart a fürdőzők minden igényét kielégíti, s egyben vitorlás központ is. Innen indulnak a kishajók a világhírű geológiai képződmények, a Komati szigetek felfedezésére. Ugyanakkor Dalmácia legélénkebb éjszakai életét hirdetik errefelé a prospektusok, bár a valóság ennél sokkal csendesebb, hiszen a dalmát tengerpart vendégforgalma a fénykorhoz, a háború előtti évekhez képest a harmadára esett vissza. Né Trogirban a szállótulajdonosok az élénkülő kereslet ellenére egyértelműen jelezték, számítanak a magyarokra. Van itt egy apartmanfalu (Medena), melyben már most is szép számmal üdülnek honfitársaink, többek közt 3 baranyai utazási iroda is idehozza vendégeit. A 30-50 márkás személyenkénti árakért tengerre néző összkomfortos, konyhás szobákat kapni. A közelben található Dalmácia igen kevés működő kempingjeinek egyike is - Si- beniktől Dubrovnikig talán ha féltucat sátorozó tábor ván nyitva, ugyanis ezekben 20 márkáért kap elhelyezést egy 3 fős család kocsi- és sátorhely- lyel. De hát miért is menne a külföldi kempingbe, amikor a magánházakban némi alkudozás után 10-20 márkáért kaphat egy személy szállást. Trogír különösen kedvelt a magyarok körében, ugyanis a görög alapítású város történelmébe IV. Béla is beírta a nevét a tatárjárás idején. Itt temette el két lányát is az országunkat újjáépítő király. Az óvárosban bolyon- gani a legnagyobb élmény Trogirban, ahol előbb-utóbb rábukkan az ember a város ékességére, a katedrálisra. Ügyesebb sofőrrel nekivághatunk a Splitet Dubrovnikkal összekötő tengerparti útnak. A hegyoldalba kanyarogva ugyanis félelmetes szakadékokat hagyunk el, s a legtöbb helyen korlát sem véd a lezuhanástól, de így volt ez már 15 évvel ezelőtt is. Mintegy 60 kilométert haladva Makarska a következő célpont, a magyar strandolok legkedveltebb dalmáciai fürdőhelye, igaz, korábban a Neretva völgyén közelítettük meg ezt a mediterrán gyöngyszemet. A 10 kilométeres tengerparti sétányon a korábbiaknál is több hotel sorakozik, s most is épülnek az újabb és újabb panziók. Ugyanakkor sok ház ablaka zárva, kiderült, a szerbek nyaralóiba vagy boszniai menekülteket költöztettek, vagy csukva maradnak a zsalugátérek, amíg a két ország között nem születik vagyonkárpótlási megegyezés. Azért nincs ok aggodalomra, szép számmal akad itt is kiadó szoba, sőt, valamivel még olcsóbban, mint Trogirban. A luxus szállodákban pedig 40-80 márkáért már félpanziós ellátással pihenhet az ember. A horvátországi kerülővel történő megközelítése sem riasztó, hiszen Pécstől 650 kilométerre van így Makarska. Innen pedig már csak egy ugrás Dubrovnik (160 kilométer), a világ jelentős kulturális örökségébe sorolt középkori város, 1071 első kategóriájú műemlékkel, leírni lehetetlen a sok látnivalót a maga valójában, de a tárgyszerű felsoroláshoz is oldalak kellenének. Említett félelmem szerencsére itt is teljesen alaptalannak bizonyult, bár itt sokáig dúltak a harcok - 438 közvetlen gránát becsapódás volt a történelmi városrészben - ma már csak abból lehet következtetni a pusztítás nyomaira, hogy imitt- amott újabb a burkolat, a kő kevésbé kopott egy-egy foltban a falakon. Dubrovnik tehát most is olyan, mint amilyennek George Bemard Shaw látta 1929-ben: „Ha szeretnétek látni a földi paradicsomot, jöjjetek Dubrovnikba.” A térségben 44 szálló (személyenként 40-100 márkás árakkal és félpanzióval), tucatnyi autóskemping 15-20 DM/3 fő) és magánházak tömege (15- 40 DM/fő) várja a vendégeket, egykor itt 6 millió vendég fordult meg egy szezonban, de tavaly csupán 350 ezren keresték fel a híres várost. Né Dubrovniktől visszább, a Peljesac félsziget bejáratánál különleges látnivalóba botlik az ember. Ston településen ugyanis a XIV. században dupla várfalas erődítményt húztak ide a Korcsula felől szárazföldön érkező csapatok megállítására. A több kilométer hosz- szú létesítmény egyedülálló Európában, kicsiben a Kínai Nagyfalat mintázza. A félsziget borgazdálkodásáról és mufflon- tenyésztéséről híres. Világhírben a tokajihoz hasonló, de vörös bor készül Dingácsban, s hogy mi munka egy palack előállítása, azt jól érzékelteti, hogy a 20-30 fokos dőlésű sziklás talajon egy-egy szőlőtőkéről legfeljebb 40 dkg termést lehet leszüretelni. A félsziget túlsó végén található Orebics, a szörfösök kedvelt helye, számtalan kempinggel és apartman bázissal, egyben olcsóbb árakkal, mint amivel Dalmácia bármely térségében találkozhatunk. Komppal 10 perc innen Korcsula, Marco Polo szülőföldje, s az illír település ezernyi ritkaságot kínál a látogatóknak. Központi fekvésű templomában egy Tiziano képben gyönyörködhetünk, de a szűk sikátorokat járva is ezernyi sajátos élmény vár a felfedezőre. Dalmácia tehát már elfeledte a háborút, most a külföldnek kellene ugyanezt tennie, hogy minden érték a helyére kerüljön, s visszatérjen a régi fénye a Földközi-tenger legszebb részének. Mészáros B. Endre Hagyományokat felelevenítve, Gutenberg Jánosra emlékezve sikeres ünnepséget rendezett az elmúlt hét végén a Pécsi Nyomdász Egylet. A János ünnepélyeknek Eu- rópa-szerte, több mint 150 éves múltja van. A német nyomdászok 1840-ben határozták el, hogy minden év június végén megemlékeznek Gutenberg Jánosról. A pécsi nyomdászok 1869-ben alakították egyletüket segélyezési, önképzési és szolidaritási céllal. Első János ünnepélyüket 1870-ben rendezték. A mostani, a Tettye Vendéglőben megtartott hangulatos találkozó sok résztvevője a bizonyíték, hogy az összetartozás a technika fejlődése, a technológiai változások sem változtatták meg az együvé tartozást. A vidám szórakozás, tombola, meghitt beszélgetés emlékezetessé varázsolta a találkozót. Szikrázó napsütés, mélykék tenger, hófehér házfalak együtt adják az Adria varázsát Életmentő kisfiú halála Saját élete árán mentette meg családját egy kilencéves kisfiú vasárnap az észak-angliai Bir- kenheadben. Sean Evans két testvérével reggelizett a házuk földszintjén lévő ebédlőben, amikor fiircsa zajt hallott az előszobából. Kiment, s látta, hogy a helyiség lángokban áll. Becsukta maga mögött az ajtót, hogy testvéreit mentse, majd felszaladt az emeleten alvó szüleihez. Édesapja kiugrott az ablakon, létrát hozott, s kimenekítette feleségét és kislányát, majd a betört ebédlőablakon át a két kisfiút. Seant a tűzoltók találták meg, miután 15 perc alatt megfékezték a tüzet. A bátor kisfiú azonban sajnos már nem élt. Valószínűleg kutyájukat próbálta megmenteni - a család kedvence az ebédlőben aludt, és sértetlen maradt. Négy hírszerző tisztet felmentettek Kloss kapitány utódai F él évvel az Oleksy-ügy kirobbanása, s több mint egy hónappal az ügy lezárása után Lengyelországban menesztették az Oleksy ügy kivizsgálásával megbízott Államvédelmi Hivatal négy vezetőjét. Ez egyfelől azt bizonyítja, hogy ezek a tisztek Kloss kapitány és a hozzá hasonló hősök „méltó utódai”. Másfelől kétségtelen, hogy a lengyel kormány minden ellenzéki vélekedés dacára tisztázni akarta - már amennyire az elszabadult indulatok között lehetséges - az Oleksy-ügyet. Azt az ügyet, amely a rendszerváltás utáni Lengyelországot eddig a legjobban megrázta. Sokkal jobban, mint a jobboldali Jan Olszewski és megszállott belügyminiszterének 1992 júniusi lusztrációs kísérlete, amikor többek között magát Lech Walesát, az akkori köztársasági elnököt vádolták meg azzal, hogy a kommunisták titkos ügynöke volt. Kevesen hittek nekik, s Walesának volt elég ereje ahhoz, hogy egyetlen éjszaka alatt a parlamenttel demokratikus úton, de puccs-szerűen eltávolíttassa őket a hatalomból, amelytől ő maga olyan nehezen vált meg később, 1995 decemberében. A most kiebrudalt négy tiszt közül Marian Zacharski neve a legismertebb, ő volt az, akinek egykor sikerült megszereznie az amerikai Patriot rakéta tervét. Jóval a rendszerváltás előtt ő volt az, aki Mallorcára utazott, állítólag azért, hogy az oroszok ügynökét 30 ezer dollárral megvásárolja a lengyeleknek, s arra bírja, hogy a szociáldemokraták jelenlegi vezére, akkor még kormányfő ellen valljon. Azt kellett vallania, hogy József Oleksy a legsúlyosabb bűncselekményt követte el: tudatosan kémkedett hazája ellen a szovjeteknek, illetve az oroszoknak. Tette ezt Zacharski - laphírek és tanúvallomások szerint - bosszúból, mert a miniszterelnök nem nevezte ki kabinetfőnökévé. Siemiatkowskinak immár elege van abból, hogy nemcsak magas rangú állambiztonsági tisztek, képviselők, politikusok, de még saját, 9 tagú tanácsadó testületének bizonyos tagjai sem hajlandók tartani a szájukat. A rendcsinálásban Cimoszewicz kormányfő is támogatja őt. A miniszterelnök drámai hangú televíziós beszédében közölte, hogy az Oleksy elleni bizonyítékok legfontosabb része használhatatlan, tartalmuk érdemileg nem ellenőrzött, tendenciózusan összevágott, montírozott másolat. A mániákus törvénytiszteletéről híres Cimoszewicz át akarja szervezni a belügyminisztériumot, s szeretné az Államvédelmi Hivatalt közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelni. Andrzej Milczanowski, Walesa belügyminisztere, aki december 19-én robbantotta az Oleksy-bombát, máris úgy nyilatkozott: a lengyel kémelhárítás és hírszerzés e tisztogatással évekre megbénul, s így a titkosszolgálat nem lesz más, mint politikai rendőrség. Visz- szautasította a szakértelem hiányának vádját, s a történtekért egyszemélyben vállalta a felelősséget. Egyes jobboldali pártok ennél is tovább mentek. A Ruch Stu nevű, Andrzej Olechowski egykori külügyminiszter és rendkívül népszerű jobboldali politikus nevével fémjelzett mozgalom nyilvánosan a belügyminiszternek szegezte a kérdést: az a két fedőnév, amelyet januárban a Wprost című hetilap mint orosz ügynökökét hozott nyilvánosságra, nem magát az elnököt, Aleksander Kwasniewskit és a miniszter- tanács hivatalának vezetőjét, Leszek Millert rejti-e? Ezzel elkészült az újabb bomba. Kérdés, mekkora lesz a detonáció? B. Varga Júlia <
