Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-12 / 189. szám
6 DUnántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. július 12., péntek Az EU-tagságról - másként 1990 óta kormányzati célkitűzés Magyarország teljes jogú tagsága az Európai Unióba. Ennek előnyeit és hátrányait mérlegre tevő gazdasági elemzések mindezideig nem ismertek a közvélemény előtt. A társulási szerződésünk érvényessége óta, a behozatal liberalizálása miatt már eddig is 1,5- 2 milliárd dollár évi veszteséget okozott, növelte eladósodottságunkat. A tőke nem oda megy, ahol szabad utat adnak az importnak, hanem ahol fejlődik a gazdaság. Magyarország még nagyon messze van attól, hogy kiépített piacgazdasággal rendelkezzék. Hiányzik a hazai érdekeket védő erős magyar vállalkozói réteg is. Azok, aldk az Unióhoz való fenntartás nélküli gyors csatlakozás hívei, nem olvasták el a Maastrichti Szerződést, vagy annak minden cikkelyét, nem vetik össze kellő elemző kritikával várható hatásait. Világelsők vagyunk az egy főre jutó adósságállományban, évi törlesztésünk reálértékben duplája a háború utáni jóvátételi kötelezettségnek. Magas az infláció, a munkanélküliség, a költségvetési deficit. Alacsony és még mindig csökkenő az életszínvonal, az átlagéletkor, s rohamosan fogy a lakosság. Ilyen helyzetben egy közeli EU-tagság hatása az amúgy is tragikusan magas munkanélküliséget minimum megduplázná, az ország tízezer dúsgazdagra, 2-3 milliós közép- és hatmilliós szegényrétegre tagozódna, elveszne a demokrácia támaszát és biztosítékát is adó polgárosodás, a széles hazai tulajdonosi réteg kialakulásának az esélye. A milliósra duzzadó lumpenréteg hatását a közbiztonságra, közerkölcsre nem nehéz megjósolni. Ugyanakkor a Maastrichti Szerződésből fakadó megkötöttségek, a kívülről diktált gazdaságpolitika megfosztanák az országot e problémakör kezelésétől is, az elengedhetetlen cselekvési szabadságtól a gazdaságpolitika minden lényeges kérdésében. Az elmúlt száz év tapasztalata alapján tényszerűnek tekintendő gazdasági sikerek csak ott születtek, ahol az alábbi 5 feltétel együttesen megvoltak: 1. Piacgazdaság volt. 2. Magas volt a munkaerőkapacitás kihasználása. 3. Sokat költöttek oktatásra. 4. Viszonylag nivelláltak voltak a jövedelmek. (Nem kom- munisztíkus egyenlősdit, de kevesebb felháborító szegénységet és kevesebb felháborító gazdagságot.) 5. A közvélemény optimista volt, bízott a vezetőiben és hitt nemzete erejében. Mi van meg ebből nálunk? Egyetlen pozitív példa nincs az IMF diktálta restriktiv gazdaságpolitika sikerére. Van viszont az ellenkezőjére (Szingapúr, Ta- ivan, Dél-Korea). A magyarságot mindig az tartotta meg, tépte ki az idegenek vagy saját restsége szorításából, hogy akadtak nemzedékek, felelős hazafiak, akik túlléptek a lehet, s az általában kívülről meghatározott lehetőségek korlátain. Nem neveznék a keleti után most a Nyugat felé hajbókolást reálpolitikának. Mertek erkölcsöt és tisztességet hirdetni, nemzeti programot képviselni. A kormány minden tapasztalattal ellenkező irányba viszi az országot arra hivatkozva, hogy nincs más kiút. Előbb-utóbb az lesz a nép válasza, van más kormány! Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt A KDNP felvállalja a híd szerepét- A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmánya a pártirányítási feladatokat megosztotta az elnök és az ügyvezető titkár között. Hogyan ítéli meg az ön helyzetét a jelen szituációban? - kérdeztem dr. Benya Lászlót, a KDNP ügyvezetőt titkárát.- A feladatok jelentős részét az elnök kapta, s ezzel funkciójában megerősítve erős elnöki „intézményt” hoztunk létre. A többi feladat került az ügyvezető titkárhoz, aki munkáját most már az elnök irányítása mellett végzi. Az ügyvezető titkár pozíciója, helyzete is erősödött az alapszabály módosítással. Mindenképpen tervezem és nagyon rövid idő alatt próbálom megvalósítani annak a pártban dolgozó politikai stábnak a felállítását, amely eddig hiányzott a párt apparátusából. Erre, úgy érzem, a közeljövőben a lehetőségeim is adottak lesznek.- A KDNP Választmánya a tisztújítási szándékában megmaradt az eredeti kiírásnál, vagyis az 1997-ben a párt minden vezetői posztján választásokat kell tartani. Az új vezetőségnek elegendő idő áll rendelkezésére a következő választásokig?- A párt működését, munkáját rendkívüli módon hátráltatja azoknak a személyeknek a mesterkedése, akik az erőt és energiát azzal akarják lekötni, hogy félévenként választásokat kívánnak kiírni a párt vezetésében. Végre végig kellene gondolni és meg kellene valósítani, hogy a pártban aktív politikai munka folyjék. Szükséges a komoly előkészítő munka és felkészülés a következő választásokra és természetesen a választási győzelemre. Nem pedig a kicsinyeskedő személyi torzsalkodás és egyesek karriervágyának beteljesítése. Meggyőződésem, hogy még egy-két belső választás, és sem anyagilag, sem erkölcsileg nem fogja tovább bírni a párt. Ezzel elérik céljukat azok, akik a mások által számukra sugallt „szalámi-taktikát” folytatták. A konkrét kérdésre válaszolva: úgy ítélem meg, hogy nem áll rendelkezésre elegendő idő a leendő új vezetőségnek a választásokig. Annyi idő alatt nem lehet becsületesen felkészülni, eredményesen indulni és szerepelni.- A KDNP eddigi ellenzéki politizálása egyértelműen megmutatta, hogy most nem a pártszövetségesek keresése, hanem a politikai célok meghatározása a legfontosabb.-Egyetértek pártunk elnökével, aki úgy fogalmazott, hogy a híd szerepét töltjük be jelenleg az ellenzéki pártok között. Szeretnénk egy meghatározó integráló erő lenni, s erre, úgy gondolom minden esélyünk meg is van. Természetesen itt nem szövetségre, hanem szoros együttműködésre, együtt gondolkodásra és együtt munkálkodásra gondolok a hozzánk eszmeileg, illetve elvileg közelálló pártok között. Tehát az ellenzéki pártok legfontosabb feladata programok készítése és összehangolása. Ebben szeretné a KDNP a híd szerepét betölteni. Perényi József Jogállamiságunk?! Rendszerváltásunk kezdete óta sok szó esik a magyar jogállamiságról mint a rendszerváltásunk egyik lényeges tényezőjéről és követelményéről. Rendszerváltásunkat mozgató mindkét kormányunk és parlamentünk jogállamiságunk döntő meghatározójának pusztán a minél nagyobb számú jogalkotást és azok formális betartását tekintette és tekinti. Legutóbb jogállamiságunk sérelmére hivatkozva, a parlamenti ellenzék - igen nagy zajjal - a honvédelmi miniszter „fejét” követelte. Közvéleményünk szerint túlzott volt ez a hangoskodás, figyelemmel a múltbeli hasonló gyakorlatra és a két szomszédos állammal fennálló baráti viszonyunkra. Kívánatos csupán a tény elítélése és ismé- telhetőségének kizárása. Közvéleményünk azonban arra a meggyőződésre is jutott, hogy máshol és másképpen kell keresni valódi jogállamiságunkat és annak parlamenti biztosítását. Népünk nagy többsége úgy véli, hogy jogállamiságunk legalapvetőbb követelményei: egyrészt az emberi jogok formális hangoztatása helyett azok érvényesülésének széleskörű megvalósítása, másrészt a gyors, így elnagyolt, többértelmű, a kiváltságosok egyéni érdekeit sokszor kizáróan biztosító jogszabály- dömping helyett, népünk és nemzetgazdaságunk egyetemes érdekeit szolgáló szabályozás, és nem utolsó sorban a valóban megfelelőjogszabályok betartásának ellenőrzése és elérése. Mindenekelőtt a legalapvetőbb emberi jog - minden állampolgár létbiztosításának igénye - teljesítendő az államhatalom által, a ma uralkodó korlátlan nyereséghajszának és a munka nélküli óriási vagyonszaporulatnak igen hatékony szolgálata helyett. Rendszerváltásunk irányítói az előző kormányban és a jelenben is az emberi jogok vonatkozásában csak a formális szabadságjog érvényesülését látták és látják szükségesnek. Csak ilyen vonatkozásban történtek intézkedések, úgy hogy ez a szabadság egyre inkább a nélkülözés, az éhezés, a lakásnélküliség, az oktatási hiány, a munkanélküliség, a vásárlóképtelenség, az egészségkárosodás, összességében a „létbizonytalanság szabadságát” jelenti népünk egyre nagyobb része vonatkozásában. Közvéleményünk úgy látja, hogy legelemibb emberi- állampolgári jogokként az államhatalomnak kell biztosítania az egészséges táplálkozási, a szükséges ruházati, a megfelelő lakáskörülményi, a gyógyellátási szükségletetek kielégítésének lehetőségét minden állampolgár számára a kellő munkaalkalom megteremtése által, valamint a bérezés és a nyugdíjfolyósítás olyan megszerkesztésével, ami kellő vásárlóerőt teremt a munkavállalók és nyugdíjasok, valamint a munkanélküliek részére is, és ezen felül a kulturális és szórakozási jogos igények feltételeit is biztosítja. Az államhatalom ugyanis nem csak azért van, hogy állampolgárától a katonáskodást és olyan adófizetést követelhessen, amikor a gazdag beruházások a beruházások ÁFÁ-ját is jogosultak visszakövetelni, a nincstelenek viszont ÁFÁ-t tartoznak fizetni létbiztosító élelmiszereik és gyógyszereik után is. Dr. Vejkey Kálmán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Ellenőrző Bizottságának elnöke A Clinton-korszak olajválsága Az olajárak nem robbanhatnak Felháborodott rádióhallgató telefonált a minap a Világvevő című beszélgetőműsor vezetőjének, hogy - ez esetben az orosz- országi választások kapcsán - elhúzza az amerikaiak nótáját, akik, a világ egyetlen megmaradt szuperhatalmaként, „csak a pénzt őrzik” a béke helyett. A június 25-én történt dahrani merénylet után (egy szaud-ará- biai amerikai támaszponton terroristák 19 amerikai katonát öltek meg egy teherautónyi robbanóanyaggal) az a benyomás alakult ki, hogy az amerikaiak szemében ma már a pénznél is fontosabb az olaj. Persze a két dolog közötti összefüggés is nyilvánvaló. Az is mindenképp igaz, hogy az olajutak őrzése és ezzel az olajár robbanás megakadályozása az Egyesült Államok külpolitikai tevékenységének egyik fő céljává vált. A közel-keleti béketeremtésben igen tevékeny amerikaiakról tehát az is elmondható, hogy „csak az olajat őrzik”. Ám negyed milliárd ember pénzéről és olajáról lévén szó, az elmarasztalást bizonyára egyetlen amerikai elnök sem érezné túlságosan sértőnek. Az amerikai életforma egyik tárgyi alapja már több évtizede a tömeges automobilizmus. Az Egyesült Államokban egy liter benzin ára még mindig csak 40 forint körül van magyar pénzre átszámítva. Az amerikai utakon futó személygépkocsik túlnyomó részének fogyasztása az automata sebességváltók elterjedtsége és a mértéktelen hengerűrtartalmak miatt meghaladja a 15 litert száz kilométerenként. Nem csoda, hogy a 80- as és a 90-es években az egymást követő amerikai kormányok külpolitikájában semmi nem volt fontosabb, mint ezeknek a piaci viszonyoknak a minden áron való megőrzése. És az sem csoda, hogy az amerikai kormányok számára még a kelet-európai átalakulás után is fontosabb, hogy mi történik Beirutban vagy Rijadban, mint Budapesten vagy Varsóban. Az olajutakat minden áron védelmezni kellett. Ez a „minden ár” Carter elnök esetében az iráni válság és a tabasi katasztrófa volt. A Reagan-érában 241 amerikai katonát robbantottak fel máig ismeretlen merénylők Beirutban a mostanihoz nagyon hasonló körülmények között. Az Egyesült Államok ebben az időben maga is szent háborút folytatott Kadhafi Líbiája ellen, mely Amerika-el- lenességével tüntetett, s hátországot biztosított az iszlám terrorizmusnak. Végül a 90-es évek elején Bush elnök gondolkodás nélkül vezényelt százezres hadsereget a Közel- Keletre, amikor Irak elfoglalta a kicsiny, de roppant olajkincset birtokló Kuvaitot. És most eljött a Clinton korszak olajválsága is. A szaud- arábiai Darhan városban történteken a finiséhez közelgő amerikai választási kampány legfontosabb eseményének tartják. A hatalmon lévő demokraták tudják, hogy amerikai katonák elvesztésére már volt példa, de az olajárak nem robbanhatnak. Ezért a dahrani merénylet után mindenre gondolnak, mindenre készülnek, csak arra nem, hogy akár egy fővel is csökkentsék a Szaud-Árábiában állomásozó amerikai csapatok létszámát. Mi több, az elnök teljesen tisztában van azzal, hogy újraválasztása a legnagyobb mértékben függhet attól, sikerül-e „őrizni az olajat”. Akár a béke rovására is. Jókai Géza Sikerpropaganda A Független Kisgazdapárt kabinetfőnöke szerint Göncz Árpád és Surányi György is csatlakozott a kormány sikerpropagandájához. A két „úgynevezett független” személyiség ugyanis nyilatkozataival megkísérelte megerősítem a kormány által hangoztatott nem létező eredményeket. Horváth Béla ezt csütörtökön, a kisgazda-frakció szokásos sajtótájékoztatóján jelentette ki. A kabinetfőnök nehezményezte, hogy az államfő egy vidéki útját követően leszögezte: az országban kedvezőbb a kép, mint amilyet a sajtó bemutat. Horváth Béla rámutatott arra is, hogy Göncz Árpádnak a nemzeti sorskérdések ügyében meg kellene szólalnia, és felül kellene emelkednie azon a tényén, hogy Hóm Gyula és Pető Iván jelölte ki őt posztjára. A nemzeti bank elnökével kapcsolatban elhangzott: Surányi György is beszállt a sikerpropagandába, amikor májusban úgy nyilatkozott, hogy 20 százalék körül lesz az infláció. Lányi Zsolt szóvivő a kormány eddigi tevékenységét értékelve leszögezte: a gazdaság az elmúlt száz évben nem volt olyan mélyponton, mint most. A társadalom elszegényedett, az emberek 50 százaléka a létminimum alatt vagy annak környékén él. A kormányzat az oktatást és az egészségügyet szétverte; katasztrofális a közbiztonság és az erkölcs helyzete is. Magyar Demokrata Néppárt Gazdaságfejlesztési programvázlatok A Magyar Demokrata Néppárt ma nem tartja időszerűnek, hogy önállóan átfogó gazdasági programot készítsen. Ezt a feladatot szövetségeseivel közösen munkálkodva látja célszerűnek elvégezni. A jelenlegi szoci- álliberális kormány számunkra elfogadhatatlan gazdaságpolitikája azonban szükségessé teszi, hogy egyes területeken már most markáns gazdaságfejlesztési elképzeléseket dolgozzon ki. 1. Kínálatösztönzés. Alapvetően elhibázottnak tartjuk a ma mindenhatónak tartott keresletszabályozásra alapozott gazdaságpolitikát, mely az egészségtelen növekedés téveszméjén alapul. Az egészségtelen gazdasági növekedés elsősorban a központi irányítású tervgazdaságokat jellemezte, melyet döntően a piaci mechanizmusok hiánya okozott. A piacgazdaság azonban - amely bár Magyarországon még nem működik tökéletesen - önmagában is megakadályozhatja a gazdaság egészségtelen növekedését - föltételezve, hogy az árak hűen tükrözik a kereslet-kínálati viszonyokat, a nemzeti valuta árfolyama valóságos értéke körül ingadozik s az állam tartózkodik attól, hogy a sikertelen vállalkozásokat központi pénzekből megmentse. A növekedés visszafogására irányuló gazdaságpolitika ma Magyarországon végzetes tévedés, mert gátolja a gazdasági szerkezet- váltást, a reálgazdaság megerősödését és passzívvá teszi az állampolgárokat az ország súlyos gazdasági és társadalmi gondjainak megoldásában. A Néppárt a kereslet mindenáron való visszafogása helyett a kínálatösztönzésre helyezi a hangsúlyt. Ennek lényege olyan akciók indítása, melyeknek a termelésre, a reálgazdaság növekedésére pozitív hatásuk van. 2. Adócsökkenést. A kínálatösztönzés eszközei közül kiemelkedő fontosságú, az adók és járulékok mértékének csökkentése. A magyar gazdaságra és szereplőire háruló adóterhek nemzetközi összehasonlításban is túlzottak. A mintegy 40-41%- os (GDP-hez viszonyított) teherrel szemben a hozzánk hasonló fejlettségű országokban az adóteher ennél jóval kisebb (20-30% közötti). Ráadásul bizonyított tény, hogy Magyarországon a közterheket nein mindenki és nem arányosan viseli. A feketegazdaság magas aránya miatt a becsületes adófizetők terhe igazságtalanul magas. Meggyőződésünk, hogy az alacsonyabb adó- és járulékszint- ösztönzi a termelést s ezáltal nem fog jelentős költségvetési bevételkiesést okozni,-javítja a versenyképességet a termelési költségek csökkenése eredményeképp,-javítja az állampolgárok és vállalkozók adófizetési morálját,- csökkenthetővé teszi a jövedelem újraelosztás irracionálisán magas arányát, Az adóterhek csökkenésétől a lakossági megtakarítások növekedését és ezen keresztül a tőkeképződés felgyorsulását várjuk. A tőkeképződés erősödése a termelékenység és a termelés növekedését segíti elő. Programunkban kiemelt helyen szerepel azon technikák kidolgozása, melyek az adócsökkentés deficitnövelő hatását a minimálisra mérséklik. Az adó- és járulékterhek mérséklésére vonatkozó konkrét lépéseink az alábbi területeken lesznek:- a személyi jövedelemadó kulcsok progresszivitásának és átlagos mértékének csökkentése. Az adózási sávhatárok jelentős mértékű emelését azonnali feladatnak tartjuk. Tarthatatlan és eltörölendő a létminimum szintjén élők jövedelmének megadóztatása.- Szükségesnek tartjuk a tb- járulék jelentős mértékű csökkentését a munkaköltség mérséklése és ezen keresztül a vállalkozások versenyképességének javítása érdekében.- Megfontolandó a személyi jövedelemadózásról a családi típusú, a család létszámát figyelembe vevő jövedelem- adózásra való mielőbbi áttérés is, mely a jelenleginél igazságosabb és méltányo- sabb teherviselést biztosít.- Kiszélesítjük a gyorsított amortizációs leírás alkalmazását a gyorsabb technológiai, technikai váltás elősegítése érdekében. Staub Ernő í
