Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-10 / 187. szám

1996. július 10., szerda A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Tógazda önkormányzat Gumicsizmában a kisbudméri gáton Keresik sanyarú helyzetükből a kitörési pontot a kistelepülé­sek önkormányzatai. A kény­szerítés kettős irányú: vala­hogy, valamiből pénzt csi­nálni, illetve valamilyen mó­don felhívni a falura a figyel­met, vonzóvá tenni, hogy a lá­togatók nyomán némi haszon is lecsapódjon a helybeliek ja­vára. A törekvés az előbbre látó képviselőtestületek eseté­ben már-már általános, elég a falusi turizmus feltételeinek megteremtését célzó erőfeszí­tésekre gondolni. * A tó kialakításánál két szempontnak adtak prioritást: a horgászatnak, illetve a vízi- madár-világ megtelepedteté- sének. Azt mondja Novacsek János, Kisbudmér agilis pol­gármestere, miközben gumi­csizmánkban a frissen elké­szült, esőben felázott gát tete­jén caplatunk, hogy ezen a környéken mindig mocsár volt; a régi parasztgazdák nem is termeltek itt semmit, csak amikor a nagyüzemi táblákon gazdálkodtak, próbálkoztak vele. Most, a földprivatizáció során ezen a részen jutott né- hányaknak terület. Minden nagyobb eső után víz lepi el a vetéseket, ültetvé­nyeket. Itt vett aranykoronáiért földet a polgármester is. Nem csemetéskertnek, nem haszon­földnek. Már akkor a tó lebe­gett a szeme előtt, s mintegy három hektáros darabot el gra­tis fel is ajánlott az önkor­mányzatnak. Belevágtak - ta­lán nem is sejtve egészen pon­tosan: mi mindennek, hányféle szempontnak, előírásnak kell megfelelniük, ha tógazdák akarnak lenni, s hány helyről, milyen egészen sajátos érde­kek alapján támadják őket, gáncsoskodnak a kis falu jö­vőbeni egyik nevezetességé­nek kialakítása' miatt. A tó a múlt év novemberében elké­szült Csillag Árpád tervei alapján, mondhatni, pillanatok alatt feltelt vízzel. Csuda egy kis tó lesz ez. Persze, pár év múlva, amikor már maga is „csinálja magát”. Néhány kis bokros sziget a kö­zepén, egyik végében seké­lyebb, a másikban mélyebb víz, tiszta, sokvizű árok ölel körbe egy nagyobb sásost, a mederben és partján megha­gyott, agg mocsári füzek bók­lásznak a tó tükre fölé hajolva, a közeli patak ideterelt árkából Festői környezetben fekszik a kisbudméri tó fotó: loffi.fr csobogva bugyog az utánpót­lást jelentő víz, még egy fa­csónak is bóbiskol az egyik bokros szigetecskéhez kötve. Novacsek János persze már a megtelepedett gémeket, bak­csókat, szárcsákat, a tó vízét csobbantva gyűrűző halakat és a horgászokat látja. Nem alakí­tanak egyesületet, csak napi­jegy lesz. Aki ide jön majd pontyozni, süllőzni, kárá- szozni, az inni is akar, enni is, talán két, vagy több napra ér­kezik, valahol aludnia kell. Egy német állampolgár már megvett egy házat a faluban.-Túlzottan a térkép szélén vagyunk - mondja a polgár- mester -, hogy ezt a tavat ne csináljuk meg. Kisbudmér tehát lépett egyet. Nem a tó nagy - a cél igen -, hanem ez a lépés. A te­lepülésnek alig több, mint másfél száz lakosa van. Töb­ben dolgoztak közülük a tó építésén. Ma ők az „előhorgá­szok”, akiknek már a munká­juk elismeréseként is szabad a pecázás. És a szondázok egy­ben, élükön a polgármester fi­ával, Áronnal: na, ti halak, nö­vekedtek már? M. A. A pajzán játékok rendhagyó bábelőadás fotó: kálmándy Pajzán játékok Epizódfüzér a magyar és hor- vát bujaság kultúrtörténeté­ből. Bükkösdi László törté­nelmi tényeket értelmez újra a pajzánkutatások tükrében, ki­forgatva azokat, fölényesen, sok-sok gúnnyal, és állította színpadra a pécsi Horvát Színházban szigorúan 18 éven felülieknek. A pajzán já­tékok rendhagyó bábelőadás, báb és bábos, bábosok és bá­bok egymással egyaránt be­szélnek, s itt minden a színfa­lak előtt zajlik. A darab sze­replői: Erős Antónia, Kálity Zorica, Hang Gábor, Krum Adám - és persze a bábok. Az előadás szünetében libidóser­kentő szendvicset és bájitalt szolgálnak fel. Július 10- és 19-e között minden este lát­ható az előadás a Horvát Színházban. Pálmai Erika Kiverte a fogát a pisztolygolyó Igazoltatás közben rátámadtak a rendőrre Előzetes szóváltás után rátá­madt a somogysárdi körzeti megbízottra és járőrtársára négy sörnyepusztai férfi hét­főn az esti órákban, igazoltatás közben. Rendőrségi körökből szár­mazó információ szerint a két rendőr igazoltatta a négy férfit, akik fenyegetően léptek fel ve­lük szemben és szóváltásra is sor került. Ekkor a körzeti megbízott közölte: ha továbbra is sértegetik, akkor hivatalos személy elleni erőszak miatt előállítja őket. A társa a nála lévő fegyvert eközben csőre töltve a föld felé tartotta. Az igazoltatás so­rán az egyik férfi a járőrnek dobta a kerékpárját, emiatt a fegyver elsült és átlőtte a tá­madó térdét, majd az aszfaltról visszacsapódó lövedék egy másik igazoltatott személy hat fogát kiverte. A két sérültet a kaposvári kórházba szállították, ahonnan a fogsérültet még hétfőn este kiengedték A másik támadó ál­lapota kielégítő. Az ügyet a kaposvári katonai ügyészség vizsgálja. (MTI) Leégett a sertéstelep A becsült kár tízmillió forint Keddre virradóra tűz ütött ki a Pannon Agrártudományi Egyetem keszthelyi sertéstenyésztő kísérleti telepén. A korszerűen berende­zett zsupfedeles műemlék gazdasági épület jórészt megsemmisült és a telepen tartott 150 sertés közül 100 elpusztult, köztük a gödöl­lői őszi vásáron bemutatandó nagy értékű tenyészállatok is. Első becslések szerint az épületet ért kár nagysága 6 millió forint, az el­pusztult jószágok értéke 3-4 millió forintot tesz ki. A tűz keletke­zésének okát még vizsgálják a keszthelyi tűzoltók. (MTI) Viharok közben Soha ilyen aggódással nem kémleltük az eget. A szomszé­dom szerint elég már az eső, s főleg elég a szél, mert alig van már kajszi a fán, veri az almát, a szilvát is: oda a befőtt, a lek­vár. S az még hagyján, de a pá­linka! Zölden, semmirekellően potyog a termés. A sok eső a hagymának se jó. Repedezik a feje, s maholnap újra gyökeret ereszt. Később a TV-Híradó nézése közben némileg megnyugodva láttam: az Európán átdörgő égiháború széle ért csak el minket, széllökéssel becsapva a zsalugátert, belekapva a kitere­getett, száradó ruhába, meg­rázva a hatalmas jegenyét, tör­delve száraz ágait. Fölverve a port. Figyeltem a gólyafészket: meg se moccant a tetején a nagy madár, szárnyát bontva fiókáját védte, óvta. Az állat is megérzi a baj közeledtét. Egyik tudja, mit tegyen, a másik meg nem. A kutyám belezavarodott; remegve bebóklászott a gangra, ahol pedig semmi keresnivalója sincs. Aztán pergett az eső félórá­nyit, s az igazi vihar nagy ívben elkerülte a környékünket. Vé­gül is ennyi öröm kijár ezekben a nehéz időkben. Mert nemcsak odakintről támad a szél. Ben­nünk is vihar van. Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan sze­retnénk, nincs látszatja a min­dennapoknak. Nem lett három­hatvan a kenyér, s egyéb nyo­morfokmérő is akad - szinte il­letlen már példálózni. A hét szűk esztendőből a társadalom széles rétegeinek kijár, s már az sem segít, ha a ház asszonya, a takarékos anya és feleség a há­borúk utáni ínséges idők fillé­res receptjeit forgatva próbál könnyű, hústalan étkeket tenni az asztalra. Ilyen közszolgálta­tási árak, felduzzadt egyéb kia­dások (gáz, víz, csatorna, vil­lany, közlekedés, benzin, lak­bér) mellett már nem lehet a gyomron se spórolni. Nagyon elszaladt a szekér, a fékezhetet- len infláció, a beígért sokk-te­rápia nem maradt hatástalan. És egyre tehetetlenebb az ember. Legalábbis az, akinek nincse­nek fölhalmozott milliói, az, aki nem lop-rabol-gyilkol a gazdaságban (mert nem tudott beférkőzni). Mert - ugye Önök is tudják -, akinek van a bank­ban, az jókat röhög a markába, s hogy környezetét ne irritálja elmegy nyaralni-telelni a Ber­mudákra. Hiszen több kamatot kap naponta, mint más fizetést. A konvertibilis forint is csak az övék. A bárhol dollárra- márkára-frankra konvertálható honi fedezettel rendelkező bankkártyák tulajdonosaié. Még az sem mondom, hogy irigylem őket. Inkább a többie­ket, a többeket sajnálom. Mert nagyon kettészakadt társadal­munk, és egyre távolodik a kis­ember a naponta teniszezni, golfozni járó kiváltságosoktól. Rossz éveket él meg, s nem igen tud fennkölt honfiúi kebel­lel örvendeni annak, hogy Ár­pád vezérünk 1100 éve kanyarí- tott bennünket erre a vidékre. Nem tud nemzetóvó népszapo­rulatra gondolni, s nem óhajtja hagyományőrzéssel, kulturális lélekmelengetéssel tölteni a napjait. Elkeserítő, hogy mi mindenen mérhető le mindez. És most nem arról beszélek, hogy mondjuk Pécsett egy ko­molyzenei koncerten nehéz megtölteni a termet, hogy neves előadók ellenére pang a Bazi­lika. Ajánlom, hogy üljenek au­tóba, s nézzenek el az Ormán­ság szerencsétlen települései felé, akár a két cigányfaluba, Gilvánfára, Alsószentmár- tonba, vagy máshova. Nincsen a legtöbb ház körül kerítés, az udvarban fa, sőt már a falvak környékén is kiirtották az aprí­tani valót, jó kilométeres kö­rökben. Mindig csak a legköze­lebbit. Ez a szegény ember bün­tetése: mert télen fűteni, nyáron meg főzni kell valamit. S ha nincs fa, a madár is elköltözik a környékről. Napi étrendjüket - ugyancsak szembesülhettünk egy tv-riportban vele - a dög- kutak hozama sejgíti. Belebor- zong az ember. Es erre mond­juk: akad ugyan népjóléti mi­nisztériumunk, csak éppen a népjólét fogalmát kéne tisztázni valahogy. A minap hallottam egy ripor­tot a rádióban, melyben a társa­dalmat kutató szociológusok adtak közzé néhány, általunk már régen tudott-sejtett infor­mációt. Ezek szerint már nem a hatalomra került koalíció irá­nyítja az országot, hanem a pártszínektől független, ifjonc technokraták, a bankszféra ti­tánjai. A pénz mozgat minden érde­ket, lokálpatriotizmust és haza- szeretetet. Szembeötlő, hogy a kormány is érzi ezt. Ugye, túl sok már a teher? De mivel a népszerűségi index nem hagy alább, s elfo­gadható szinten mozog, lehet ígérni álmokat (jövőre ésökken majd az adó), s lehet fölemelt nyugdíjkorhatárral újabb milli- árdokat megspórolni. Végül is így van ez rendjén, nem sok az, ha a hölgyek is elmunkálgatnak 62 éves korukig, hiszem emlé­keim szerint drága nagyanyám még 88 évesen is dolgozott. Nyárban vagyunk. Viharok nyarában. Lepotyog a kajszi, az alma a fáról, s újra gyökeret ereszt a hagyma is. Tegnapelőtt már annak is örültem, hogy nem tépte le a háztetőtől a cse­repeket a szél. Kozma Ferenc Hatályba lépő pécsi rendeletek Pécs Megyei Jogú Város Ön- kormányzata Közgyűlésének alábbi rendeletéi 1996. július 10-én hatályba lépnek:- 1996. évi 39. sz. a város 1996. évi költségvetéséről szóló 8. számú önkormányzati rendelet módosításáról- 1996. évi 41. sz. a Bártfa és Szeder utcák térségének rende­zési tervének jóváhagyásáról- 1996. évi 42. sz. a Bat­thyány tömb részletes rendezési tervénekjóváhagyásáról.- 1996. évi 43. sz. a Málomi szőlőhegy térségére vonatkozó 1992. évi 36. sz. önkormányzati rendelettel megállapított rende­zési terv módosításáról- 1996. évi 44. sz. az 57-58. sz. főút kereszteződésének dél­keleti térségére vonatkozó és az 1993. évi 23. sz. önkormányzati rendelettel megállapított rende­zési terv szabályozási előírása­inak módosításáról.- 1996. évi 46. sz. Pécs MJ. Város Millecentenáriumi díja kitüntetés alapításáról és 1996. évi adományozásáról.- 1996. évi 47. sz. a pécs- somogyi temetőben emlékmű állításáról, valamint a vasasi templom falán elhelyezésre ke­rülő emléktábláról.-Az 1996. évi 48-as számú önkormányzati rendelet az ön- kormányzati tulajdonban álló bérlakások értékesítésének fel­tételeiről szóló 1996. évi 19. számú önkormányzati rendelet hatályon kívül helyezéséről. A rendelet 1996. július 15-én lép hatályba. A rendeletek megtekinthetők a Hatósági Iroda ügyfélszolgá­lati irodájában a Kossuth tér 1- 3. szám alatt. Képernyő Előtt ...__________________________________________________________jegyzet Miért ment ki Horn Gyula? Van Betlen Jánosnak egy késő esti műsora, a Törzsasztal. Az asztalt kimondottan okos em­berek ülik körül: politológu­sok, írók, mások. Ez még nem újdonság; a Szó van róla című műsorban, a Desszertben vagy az Istenek órájában legalább i ennyire föltorlódik a hazai in­telligencia, és az asztalok lapja is általában kör alakú. Viszont a törzsasztalnál már nem úgy beszélgetnek, mint régen. Nyaknál ki van engedve a nyakkendő hurka, nem rúg­nak a másikba bele alulról, és kölcsönös tapintat porciózza ki azt is, hogy ki mennyit beszél. S hogy az elhangzó érvek sú­lyától nem roskadnak össze az atlanti birodalmak, ezt jelzi az is, hogy a cukorbetegek diabé- teszes kekszet ropogtatnak közben, mások kakukkfű-teát szürcsölnek. A téma is ropogtatható. Az alkotmámyozás botránya: a parlament emeszpés honatyái a korábbi ötpárti megegyezés és az eszdéeszes vezérszóno­kok győzködése ellenére meg­torpedózták az új alkotmányt. Öt „igen” híján meghiúsult sa­ját kormányuk konszenzuson alapuló szándéka, a kifogások szerint azért, mert az alkot­mánymódosító csomagból hi­ányzik néhány szociális elv. Hiányzik a nép. Betlenék még eldiskuráltak arról is, használ­ható-e még a régi, agyonrágott alkotmány 1944-ből? Éjféli agyunkban el is fújták volna a gyertya lángját, ha nem vetik fel a kérdést: miért ment ki Horn Gyula? Mármint a parlamenti teremből, beszé­dét berekesztve, önmagát kire­kesztve, világos nappal, a vi­ták csúcspontján, miután ki-ki elmondta a magáét? Megsér­tődött-e Hack Péterre és az egész eszdéeszes kompániára, vagy csak figyelmeztetni akarta őket, hogy ezentúl egy tálból cseresznyézni kötelező? Vagy - mint Betlentől halljuk - egyáltalán nem sértődős, sőt, karizmatikus, messzetekintő egyéniség, aki küldetése érde­kében odázza az alkotmányké­szítést, mert más, későbbi szö­vetségesekre apellál? Hernádi Gyula író, aki e hi­potéziseket jobbára asztroló­giai síkról szemlélte, kísérletet tett ugyan a vita medrének megváltoztatására, mondván, hogy e történelmi jelentőségű menést ne a hatalom töretlen akarásának, hanem egyszerű távozásnak lássuk; de ez már úgy lealacsonyította volna ama jól kivehető homi sarkonfor- dulást, hogy akkor már értel­mezhettük volna valami egé­szen másnak - szembejövés- nek vagy egyébnek is. Kivált­képp, ha valóban csak egysze­rűen elhagyta az üléstermet or­szág-világ szeme láttára. Kiment, hát kiment. Már soha nem tudjuk meg, hogy miért. Bóka Róbert I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents