Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1996-06-30 / 177. szám

6 Dunántúli Napló Magazin 1996. június 30., vasárnap Amióta föltűntek a legkülönbö­zőbb misztikus társaságok, tit­kos szövetségek, a hagyomá­nyos egyházaktól eltérően gon­dolkodó kis vallási közösségek, a történelem folyamán velük együtt mindig megjelent a kér­dés is: ki az igazi tanító, miről ismerszik meg a jó mester? A kérdés nagyon is lényeges, hiszen egyáltalán nem mind­egy, hogy az a személy, akinek valaki az életének egy nagyon sérülékeny, érzékeny pontján átadja magát, milyen befolyást gyakorol a hozzá fordulóra. A legfontosabb, hogy ma is a régi igazság van érvényben: aki megérett rá, ahhoz a mester maga megy el. Nem helyes te­hát elszántan, mindenről le­mondva akarni a megvilágoso­dást, beavatást, s a hasonló él­ményeket. Be kell látni, hogy az ilyesmi nem való mindenki­nek. Aki kibírja, úgyis találko­zik vele az élete során. Gyanús a mester, ha a hiúság jeleit venni észre rajta. Az ilyen embert hódolók kísérik, maga is élvezi, sőt igényli a hozsan- názást. Ez a beavató összeté­veszti magát istenével, és elfe­lejti, hogy ő legfeljebb csak eszköze a fölsőbb erőknek. Gyakran látjuk ezt némely gyógyító esetében. Másik ve­szélyjel, ha a magát kiválasz­tottnak tartó ember manipulál. Ilyenkor az a kívánsága, hogy követői ne azt gondolják, amit, hanem azt gondolják a világról, amit ő közvetít nekik. Sok ha­sonlóra bukkanni egyes vallá­sos természetű közösségekben, de a nagy „tanítók” jellemébe is belefér az agyi befolyásolás. A harmadik elrettentő jel a birtoklás. A mester ilyenkor pénzigényes, tanításáért fizetni kell, általában végletesen sokat. Nemcsak az anyagiak birtok­lása jelentkezik, hanem az em­bereké is. Az ilyen vezető nem engedi magáról leválni a tanít­ványt, hanem érzelmi rabbá te­szi, magához kötözi, zsarolja. A tünetek gyakran összefo­nódva jelentkeznek. Az igazi vezető nem igényel tapsot, mindig elmondja, hogy ereje istenéé, vagy felsőbb erőé. Önálló gondolkodásra szoktat, és megkívánja, hogy ki-ki a saját útját találja meg. Nem harácsol, legfeljebb csak annyit fogad el, amennyi az ide­jének az ára. . A transzcendens élményeket kergetőknek azért ma is a józan ész, az elővigyázatosság, és a tájékozódás a legjobb védelem. Arcok, lelkek, közös magányunk Meghökkentő és titokzatos fiatalember nevelkedik nagy­szülei texasi farmjának pincé­jében, amikor felfedezik, el­indul küzdelme egy kis kö­zösség előítéleteivel. Púder (Sean Patrick Flanery) döb­benetesen fehér bőrének kö­szönheti gúnynevét. Púder rendkívüli képességekkel, mély érzelmekkel rendelke­zik, de rájön, hogy társai nem akarnak a bőre mögé nézni és az embert látni benne. Az is­kola igazgatója és Púder föld- rajztanára (Jeff Goldblum) felismerik mennyi szeretet halmozódott fel benne és mi­lyen elképesztően magas az IQ-ja. Púder segítségükkel megtanul harcolni az ostoba előítéletek ellen. Mint láthatjuk különlege­sen megindító, emberi törté­netről van szó, melyet rende­zőként és forgatókönyvíró­ként Victor Salva jegyezhet, aki saját élményéből alkotta Púder figuráját. A Powder (magyar cím: Arc) nem egy megszokott hollywoodi tö­megtermék, inkább valami olyasmi, ami ráébreszt minket közös magányunkra, a társa­dalomban eltöltött rohanó hétköznapjaink elidegenítő hatására. A főszereplő Sean Patrick Flanery-t még nem láthattuk a mozivásznon, vi­szont annál jobban ismerhet­jük az Ifjú Indiana Jones ka­landjai című TV-sorozatból. Beleszerettem Púder figurá­jába, közösséget éreztem véle és sorsával. Valamennyiünk­ben van egy kevés belőle - vé­lekedik Flanery az általa meg­formált figuráról. Persze nem csak a figura belső megjelení­tésével kellett megbirkóznia a fiatal színésznek, hanem a fe­hér külső létrehozásával is. A tartós, egyenletes fehér bőr­szín elkészítéséhez először leborotválták a haját, majd festékszóró pisztollyal vitték föl testére a speciális festéket, amely minden forgatási na­pon több órát vett igénybe. Púder segítője Hollywood egyik legintellektuálisabb je­lensége, Jeff Goldblum, aki­nek következő filmje az év legnagyobb szenzációjának kikiáltott Independence Day lesz. Púder és barátai közös ma­gányra hívják a nézőket eb­ben az érzelemdús moziban. Már készíthetjük is a zseb­kendőket, hiszen a film július 4-én debütál a filmszínházak­ban. Rendes Z. Nyoma sincs már a háború pusztításának Dalmácia újra a régi fényében pompázik Extra látvány, fele áron A dalmát tengerpart legtávolabb eső pontjait Dél-Dunántúlról megközelíteni Szerbiát kike­rülve is legfeljebb 12 órás au­tóút. Útközben a háború nyomai leginkább a Plitvicei-tavak kör­nyékén észlelhetők, de itt az újra megnyitott nemzeti park hatal­mas vízesései helyrebillentik az utazó lelkivilágát. Igaz egy ki­csit húzós a belépők ára, 30 kuna egy személyre (1 kuna 25-26 fo­rint között váltható Pécsett). Érdemes tehát nekiindulni például Makarskának, hiszen a magyarok kedvelt helyére még csak szállingóznak a külföldiek, így a szállás fele annyiba kerül, mint 6-8 évvel ezelőtt. A ma­gánházaknál 10-20 márka között van egy fő elhelyezése, a hote­lekben pedig ennek a kétszerese az ellátás. Hasonló a helyzet Dubrovnikban is (megjegy­zendő, hogy az óvárosban ke­resve sem találni a gránát becsa­pódások kártételeit). Az idelátogató néhány ma­gyar és cseh turista leginkább az apartmanokat keresi, a kempin­gek többsége ugyanis nem nyit ki errefelé, egész Dalmáciában jó ha féltucat sátortábor műkö­dik az idén, egységesen 15-25 márkáért biztosítva elhelyezést 2-3 főre. Végül nem árt felkészülni arra, hogy horvát földön az élelmiszerek és az italok, vala­mint a vendéglátói árak másfél- kétszer annyiba kerülnek mint itthon, ami pedig olcsóbb: a benzin, és a halkonzervek. Ugyanakkor egy jó hír: minde­nütt kiépítették az elmúlt év so­rán a GSM 900-as hálózatot, így a mobiltelefon bárhol használ­ható. Mészáros B. E. Emlékhely a szajoli katasztrófa áldozataiért Ökumenikus szertartás kereté­ben szentelték fel szombaton Szajolban azt a kegyeleti he­lyet, amelyet a MÁV Rt. veze­tése állíttatott az 1994. decem­ber 2-án történt vasúti kataszt­rófa áldozatainak emlékére. A szerencsétlenség nyomán összedőlt és azután elbontott ház helyén emelt emlékmű, és a hozzátartozó park Kő Pál szob­rászművész és Balikó Gyula iparművész alkotása. Az emlékmű betonból kiala­kított része az égbolt egy letört darabját jelképezi, a 31 áttörés az elhunytak lehullott csillagát örökíti meg. Az emlékmű vasszerkezete a művészi elképzelések szerint a felhőzetet szimbolizálja. A MÁV Rt. nevében Kálnoki Kis Sándor elnök mondott rövid beszédet. (MTI) A magyar honfoglalás kínai évei A honfoglalást a hagyomány Árpád nevéhez kapcsolja, s ezt regényes históriájában 300 évvel később Anonymus örö­kítette ránk. Szinte mindent, amit Árpádról „tudunk”, tőle, vagy tévedéseihez képest tud­juk. Legendákat mesél, de arról nem szól, hogy az ősmagyarok törzsszövetségében kettős fe­jedelemség létezett: az Álmos helyébe lépő Árpád a szakrális főfejedelem, egy másik törzsfő, Kuszán ( Kurszán?) pedig a hadak fővezére volt. A honfoglalás kora nyugati for­rásai nem is említik Árpádot, ám annál többet Kuszánt. A honfoglalás magyarjai még a kínai eredetű 12 állaté­ves ciklusú időszámítást hasz­nálhatták. Későbbi megfejtése nem kis nehézséggel járhatott. Anonymus említi: Álmos szü­lei 819-ben (Sertés éve!) kö­töttek frigyet. Ebből szárma­zik az a mai becslés, hogy a halálakor, 895-ben ( Nyúl éve!) Álmos legalább 70, fia, Árpád 45-50 éves lehetett. Ám Anonymusnál a honfogla­lás 903-ban kezdődött (Sertés éve!) és négy - valójában öt - évig, 907-ig tartott (Nyúl éve!). Szerinte Árpád is ekkor halt meg és Óbuda(!) közelé­ben temették el. Történészeink Árpád ha­lála dátumát sem tartják hite­lesnek. Egyesek felvetik: akár a valós dátumhoz számíthat­nánk a 4 évet. Csakhogy Ár­pád szállásterülete a Duna jobb partja mentén húzódott a Csepel-szigettől Pécsig, ám csak a Dunántúl 900-ban tör­tént elfoglalása után! Később a 904-ben bajor merénylet ál­dozatává vált Kuszán Csaló­köztől Óbudáigú) terjedő szállásterületét is megsze­rezte Árpád. Érdekes félreér­tés-lehetőség, hogy az Anonymus által hadvezető fe­jedelemként nem említett Kuszán négy évvel a honfogla­lás befejezte (s nem kezdete ) után halt meg. Majd 907. (Nyúl éve!) július 4- és 5-én a magyarok sorsdöntő győztes csatát vívtak a Csalóköz „po­zsonyi” csúcsánál a hatalmas bajor sereggel szemben. Ki le­hetett a védelmet szervező törzsszövetségi fejedelem, ha már Árpád is halott volt? Nincs róla adat. S ha a jelentős események és az „állatévek” kapcsolata a feltűnő párhuzamosságok mi­att maradt fenn Anonymus ko­ráig, csak már némileg el­csúszva, összekeveredve? Dunai Imre Mikor jött divatba az „erényöv”? Az „erényöv”, amellyel a kö­zépkorban a kereszteshadjára­tokba vonuló lovagok otthon­maradt nejük hűségét akarták biztosítani, állítólag a múlt század találmánya. Két szakértő, aki különösen jól ismeri a középkorból az újkorba átívelő időszak szexu­ális szokásait és mindennapi életét, a Sunday Times vasár­napi számában tette ezt a megállapítást. Ráadásul az utóbbi időben akadtak brit múzeumok, amelyek szép csendben eltávolították vitrin­jeikből azokat a vasból és bőr­ből készült szerkezeteket, amelyek állítólag az asszo­nyok hűségének megőrzésére lettek volna hivatottak. „A legtöbb ilyen alkalma­tosság valószínűleg a XIX. században készült mint külön­legesség, szexuális fantáziájú emberek részére, vagy tréfás eszközként ízléssel nem ren­delkezők számára” - idézi a lap a londoni British Museum szóvivőjét. Felicity Riddy, a yorki egyetem professzora szerint lehetséges, hogy ezeket az alkalmatosságokat olyan francia költők találták ki, mint Rabelais vagy Machaut. Vik­tória angol királynő uralkodá­sának különösen prűdnek számító időszakában a sza­dista szertartások iránti von­zódás életre keltette az „erényöv” mítoszát. Egy má­sik szakértő véleménye szerint pedig különösen olyan női el­ítéltek viseltek a börtönben ehhez hasonló alkalmatossá­got, akik tartottak őreik erő­szakos közeledésétől - olvas­ható a dpa jelentésében. Török riviéra - a szerelem oázisa? A világszerte ismert földközi­tengeri török üdülőváros, Anta­lya és környéke határozott lép­tekkel halad afelé, hogy ne csu­pán a napfény és kellemes ten­gervíz, hanem a prostitúció oá­zisává is váljon. Noha a helyi lakosok nyilvá­nosan elégedetlenségüket han­goztatják a „Natasák” - aho­gyan itt az Oroszországból és más szovjet utódállamokból ér­kező örömlányokat nevezik - egyre burjánzóbb jelenléte mi­att, a legősibb mesterséget űző hölgyek, némi túlzással, mégis közmegelégedésre szolgálnak: a szobák kiadásával ugyanis a helybéliek csinos mellékjöve- ledelemhez jutnak. Míg az antalyai szállodákban egy luxusszoba 100-150 dol­lárba kerül a turistáknak, a Na­tasák számára legalább 450 dol­lárnál kezdődik az alku. Az ITAR-TASZSZ szerint a lá­nyok gondolkodás nélkül csúsztatják a pénzt a hoteltulaj­donosok markába, jól tudván, hogy bevételük bőven fedezi a kiadásokat. Isztambulhoz hasonlóan An- talyában is órára mérik a gyö­nyört. Átlagosan 100-200 dol­lárba kerül a pásztoróra, attól függően, hogy a külföldiek és a tehetősebb törökök milyen ér­deklődést tanúsítanak a portéka iránt. A várost az Antalya-Kepez és az Antalya-Kemer autóúton elhagyva, ahogy nő a távolság, úgy esnek az árak, akár 10 dol­lárig is. A színvonal úgyszin­tén, de az ügyfelek hiányára itt sem panaszkodnak. Antalyában már nyilvános- házat is nyitottak, ahol félszáz hölgyike várja tárt karokkal a kuncsaftokat. A Natasák azon­ban inkább a szállodákban, ma­gánházaknál, vagy szabadon portyázva keresik meg a min­dennapit. Az érdekövezetek felosztá­sának módja az „őslakos prosti­tuáltak” és a „vendégmunká­sok” között az orosz hírügy­nökség szerint nem ismert, mint ahogy ez utóbbiak pontos száma sem. Egyes adatok szerint azon­ban az örömlányok nagy része egy hónapra, turistaként érke­zik Törökországba, de gyakran megsértik a vízum nélküli tar­tózkodás egy hónapos határide­jét. Bizonyára megéri... i i Színes óvszerekkel díszített avantgárd öltözék egy bolgár divatbemutatón fotó: feb Mesterek és tanítványok

Next

/
Thumbnails
Contents