Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-28 / 175. szám
1996. június 28., péntek Közélet Dtinántúli Napló 7 Az áldozatok emlékműve A méltó környezet még alakítható Az emlékmű Pécsett, akár a Kereskedők Háza előtti területen is épülhetne fotó: laufer László Az Új Dunántúli Napló április 30-i számában emeltem szót először valamennyi pécsi polgár lelkiismereti adósságával kapcsolatban: „Igen, tartozunk önbecsülésünknek, mert 70, illetve 50 év után egyik világháború áldozatainak sem állítottunk méltó emlékművet.” Úgy látom, írásom nem volt pusztába kiáltott szó, mert valami megmozdult. Ezt tanúsítja az e témában megjelent számos cikk és hozzászólás. Sőt a gépezet is beindult: az emlékmű építését szervező civil társulások igényüket írásban benyújtották az önkormányzati képviselő-testülethez. Ugyancsak folyamatban van az anyagiak zömét biztosítandó alapítvány létrehozása is. És szép számmal érkeznek már a jelzések az anyagi rész- vállalásokkal kapcsolatban. A kuratórium elnöke Felcser László építészmérnök. Itt kénytelen vagyok vitába szállni Hársfai István „S a Niké .. ?” című cikkével. Az alkotás művészi értékével kapcsolatban a cikk írójával teljesen azonos nézeten vagyok, de számunkra a szobor felállításának célja, meghirdetett mondandójának megfogalmazása az idegen. Niké fejetlen torzója tökéletesen formázza a „felszabadulásnak” képzelt eseményeket: az 1944 március 19-i német megszállást, az 1944 szeptemberében Tordánál megkezdődött fegyveres lerohanás torz eseményeit. Az elhurcolásokat, a gázkamrákat, a Liberátorok bombázását, a harctereken és az otthonaikban elpusztultakat, a hadifogságok keserűségeit, a malenkij robotot, a népbíróságokat, az ország teljes pusztulását. A fejetlen, pusztulásba történő rohanást tökéletesen idézi Niké torzója és nagyon jó a hely is, ahonnan fenyegető sötét madárként mered felfelé az alkonyi égen. Maradjon hát ott, mert rendeltetése van. A háború fejetlen esztelenségeinek mementója még akkor is, ha néhányan az esztelenségek egyetlen részének elmúlását felszabadulásnak érezték is, holott az újabb őrültségek kezdete volt. A mi elképzelésünk szerint a két háború halottainak emlékműve közöttünk, a belvárosban álljon. Hogy naponta sok száz ember megállhasson előtte egy pillantásra. Hogy érezhessék naponta sok százan: ez a mi halottaink emlékműve. őket tiszteljük vele s önmagunkat is értékeljük. Ha külföldi, testvérvárosi, vagy határainkról túlról érkező küldöttséget fogadunk, mindenkor szerepelhessen a protokollban az emlékmű megkoszorúzása. Csak a franciák követelhetik meg még a sportolóktól is, hogy mindenkor koszorúzzanak, tiszteljék őket és múltjukat?! Mi nem? Az emlékmű előtt őrláng égjen, mint akár Leningrádban, vagy Párizsban. Hársfai István azt mondja, hogy „nincs Pécsnek köztéri szobor elhelyezésére alkalmas tere”. Szerintem a legalkalmasabb e célra a teljesen üres új városközpont, amely csaknem kiált egy ilyen jelentős emlékmű után és az elsődlegesen méltó környezet még alakítható. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány konkrét helyet: a Jókai utca és a Rákóczi út sarkán a Posta épületétől délre lévő tér, vagy az OTP előtti rész. Vagy a Kereskedők háza előtt. Vagy az Ifjúsági Ház előtt. Vagy a Megyeháza és a Jókai utca között. Jó még a Búza tér-Lánc utca együttesében több hely, vagy az Ala- gútnál a romok körül. Esetleg magának az alagútnak a tetején. Vagy akár az Aradi Vértanúk útján a hosszú évek óta üresen álló Zrínyi-talapzat helyén. De említhetem még a Szliven áruház és a központ közötti területet. Ami az anyagiakat illeti: az alapot nemcsak a kispolgárok aprócska forintjai, egy-egy sör ára fogják biztosítani, hanem joggal számíthatunk és számítunk is a város, az alapítványok, a vállalatok és vállalkozók, a különböző klubok, az iparosok és kereskedők, kft.-k, bt.-k, társulások, kamarák, sőt a bankok és biztosítók támogatására. Vagyis valamennyi polgár és jogi személy hatékony közreműködésére. Hiszem, hogy a millecente- nárium polgárai semmivel sem idegenebbek hazájukhoz, mint a millennium csodákra képes polgárai voltak. Határozott véleményem, hogy a városközponti, reprezentatív emlékműre igenis szüksége van Pécsnek. Hiszem, hogy meglesz, s még én is, agg kortársaimmal együtt, tiszteleghetek előtte. Csernavölgyi Antal Nemzetközi konferencia a békepartnerségről Tenni kell a reformok visszafordítása ellen A délszláv helyzet és a NATO békepartnerség a témája a Honvédelmi Minisztérium Stratégiai és Védelmi Kutatóintézete, valamint a washingtoni székhelyű1 Nemzetvédelmi Egyetem csütörtökön megnyílt kétnapos budapesti tudományos konferenciájának. Mint Korsós László dandár- tábornok, a rendezvénynek otthont adó Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta: az európai integráció, valamint a nemzetközi biztonsági kezdeményezések adta lehetőségeket ki kell használni a térség etnikai és államközi konfliktusainak rendezésére. Jeffrey Simon, a washingtoni egyetem kutatója elmondta: valószínűleg már a jövő év tavaszán nyilvánosságra hozzák, hogy mely kelet-közép-európai országok csatlakozhatnak „első körben” a NATO-hoz. A belépés után a NATO Partnerség a Békéért kezdeményezésnek az lesz az egyik legfontosabb feladata, hogy együttműködjön a bővítés első szakaszából kimaradó államokkal, nehogy a reformok visszájára forduljanak a régió ezen országaiban. Iklódy Gábor, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Együttműködési Főosztályának vezetője igen eredményesnek minősítette a magyar IFOR-részvételt a károk helyreállításában. Hozzátette: nehezíti a daytoni egyezmény végrehajtását, hogy a háború sújtotta államokban még nem működik igazából a demokrácia, ami hatással lehet például a szeptemberre előirányzott választások lebonyolítására is. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az ENSZ adatai szerint a mintegy 2 és fél millió háborús menekültből eddig hozzávetőlegesen csak hetvenezren tértek vissza otthonukba. (MTI) Betörtek a kisgazdákhoz Torgyán József, a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciójának sajtótájékoztatóján cáfolta az Új Magyarország értesülését, amely szerint az FKgP is részt vesz a Hom-villa előtti tüntetésben. Az FKgP továbbra is ragaszkodik az alkotmányos úthoz, és az ügy kivizsgálását egy parlamenti bizottságra kívánja bízni. A párt egyébként megkezdte az aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy a vizsgálat terjedjen ki a kormánytagok és a képviselők vagyongyarapodására is. A kisgazda pártelnök kifogásolta azt is, hogy nem tudni, kinek „köszönhető” az a szerződés, amelynek alapján az Agrobank egykori vezérigazgatója 40 millió forintot kaphat. Torgyán József beszámolt arról is, hogy politikai betöréssorozat áldozata lett a Kisgazdapárt, ugyanis Salgótarjánban és Debrecenben is felforgatták a helyi szervezetek irodáit. A betörőket azonban nem az anyagi vagyonszerzés célja vezette, hiszen elsősorban az iratokat túrták fel. Az információs társadalom 1 815 június 18-án reggel végétért a szakadó eső egy Waterloo nevű kis belgiumi falunál és Napoleon megindította a támadást Wellington ellen. A 19 éve tartó „napóleoni háborúk” során döntő szerepe volt az információnak. Bonaparte ügyesen támaszkodott egész Európát behálózó információs hálózatára, mindig tudta az ellenséges hadseregek elhelyezkedését, mindig megelőzte egyesülésüket és külön-külön verte meg őket. Waterloohoz is előbb érkezett mint a Blücher vezette poroszok, biztos volt benne, hogy a tehetségtelen brit arisztokratával, Wellingtonnal újra elbánik, mint már annyiszor. Úgy is történt. Az angol ezredek már meginogtak, amikor a távolban föltűnt egy hadsereg. Napoleon azt hitte, hogy Grouchy 30 000 katonája az, akit éppen Blücher távoltartása céljából küldött. De tévedett, a poroszok hátba támadták a franciákat... Egy téves információ, és vége! Volt egy civil szemtanúja is az eseményeknek. Egy bizonyos Rotschild nevű, nem túl gazdag úr abba fektette minden vagyonát, hogy titokban megszervezett egy váltott lovakból és lovasokból álló láncot Waterloo és Calais között, ott egy hajó állt készenlétben, majd megint lovasok, akik vitték neki a hírt a londoni tőzsdére. Ott már hatalmas tömeg várakozott, és egyszer csak berobogott egy csapzott férfi, odarohant Rotschildhoz és súgott valamit a fülébe. Rotschild intett a brókerének, aki eladásra kínálta föl a részvényeit, olcsó áron. Londonban elterjedt a hír: Napóleon győzött. Vagyis fönnmarad a kontinentális blokád, folytatódik a háború, tehát a részvényektől szabadulni kell, mert esni fognak az árfolyamok. A tőzsdén bagóért lehetett fölvásárolni az értékpapírokat, föl is vásárolta azt néhány ismeretlen. Mégpedig Rotschild megbízásából ... Mire megérkezett a csata kimenetelének „hivatalos” verziója, Rotschild már dúsgazdag ember volt. K ét évszázaddal korábban egy bizonyos Galileo Galilei bemutatta távcsövét Genovában a városatyáknak és a kereskedőknek. A Holdat akarta megmutatni nekik, meg a Jupiter holdjait, stb., de azok egész másra voltak kíváncsiak. Arra, hogy meg lehet-e állapítani a távoli hajókról, hogy milyen rakománnyal érkeznek. Mert aki előbb tudja ezt a másiknál, az előnybe kerül. Ezért adtak támogatást Galileinek és nem a Jupiter holdjaiért, vagy a mi Holdunk hegyeiért. Az információ hatalom, erő, s különösen a XX. században vált azzá. 1940 májusában Hitler megverhette a franciákat, mert azoknak nem működött jól a hírszerző hálózatuk. Ugyanekkor megsemmisítő vereséget szenvedett a Royal Air Force, a brit királyi légierő is. A németek erre alapozva indították meg 1940 szeptemberében az Anglia elleni légiháborút. Csakhogy most ugyanazok a brit gépek legyőzték a Luftwaffe ugyanazon gépeit, mert gyorsabbak voltak, tovább tudtak a levegőben maradni. Ugyanis az amerikaiak kifejlesztettek időközben egy sokkal jobb minőségű repülőbenzint és ezzel töltötték föl a brit légierő üzemanyag raktárait. A z 1973-ban bekövetkezett olajválság megindította a nyugati civilizációban azt a világgazdasági korszakváltást, amely révén ők eljutottak az „információs társadalom” korába. Már nem az az ország él jobban, fejlődik gyorsabban, amely több acélt, szenet, autót, tévét stb. gyárt, hanem amelyik egységnyi idő alatt több információt gyűjt össze, dolgoz- és használ föl az élet minden területén! Ez az „információs sztráda” lényege. Az az ország, amely nem azzal van elfoglalva, hogy miként jusson föl erre az "információs sztrádára”, hanem azzal, hogy miként mentse meg elavult nehéziparát - például a borsodi kohászatot, a nehézvegyipart a tönkre ment bankokat, stb. -, az lemarad erről a sztrádáról, annak minden következményével együtt. Az „információs sztráda” lényeges, sőt döntő eleme az oktatás, vagy másként fogalmazva a fő információhordozóba, a „bra- inbe”, a szürkeállományba való invesztálás területe. Az a társadalom, amely ezen a téren akar „megtakarítani”, az a legnagyobb pazarlást követi el, amit csak el lehet követni. Ahol egyetlen bank megmentése 123 milliárd forintot emészt föl, ugyanakkor évente négymil- liárd forintot „takarítanak meg” a felsőoktatásban dolgozók elbocsátásával, ott nagy bajok vannak! Az ilyen társadalom csak veszíthet a nemzetek nagy versenyfutásában. A magyar társadalom problémáinak megoldása a hagyományos főkönyvelői szemléletben (bankárszemléletben!) nem lehetséges, teljesen új megközelítésre, új gondolkodásra .van szükség. Talán egyszer lesz egy olyan intelligens politikai vezetése ennek az országnak, amely ezt megérti, belátja. Igazán megérdemelné már ez a nemzet... Gazdag László A MultiChoice programcsalád forradalmasítja az Ön és családja televíziózási szokásait. Vége a műsorok összevisszaságának, a hirdetések kiszámíthatatlan özönének! Ha Ön megvásárolja a MultiChoice programcsomagját, Önnek lehetősége nyílik arra, hogy kedve szerint válogasson a film, a sport, VilmMei -J'f/ ■■■ A MUITICHOICI PlOOtAMCIAlAO VIZIT0 HÓM ^ • f CHANÜÍl MUSIC TELEVISIOtr a dokumentumfilm vagy a zenei műsorok közül a nap teszőleges időpontjában. A MultiChoice programcsaládja mindegyik műfajból a legjobbat kínálja Önnek! Bővebb felvilágosításért hívja ügyfél- szolgálatunkat a 267-9076-os telefonszámon. m U LTI Ch D ICE KALEIDOSCOPE A MULTICHOICE P R O G R A M C S A L A D TAGJAI fÖBB PROGRAM, JOBB $2ÓRAK02Á$!
