Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-27 / 174. szám
6 DUnántúli Napló Magazin 1996. június 27., csütörtök Idegenforgalmi környezeti díj? Idegenforgalmi környezeti díj bevezetésének szükségességéről beszélt Baráth Etele elnöke szerdán, a Prosperitás 2000 Fogyasztói Kereskedelmi Egyesület által a környezet, a terület- fejlesztés és a turizmus kölcsönhatásáról szervezett beszélgetésen. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke elmondta, hogy a világban terjed az úgynevezett „körforgásos szemlélet”. Eszerint a termék árába beszámítják azt a költséget, amivel meg lehet szüntetni annak gyártása, vagy használata során keletkező környezeti szennyezést.- A turizmus igényli a tiszta környezetet, de rendkívüli módon szennyezi azt. Ezért az idegenforgalmi szektor esetében is elképzelhető egy díj bevezetése, amely elkülönítve jelenik meg, és visszaforgatják a környezet tisztaságának megőrzésére - szögezte le Baráth Etele. Példaként elmondta: a Balaton partján az üdülési-, vagy a szállodában kifizetett idegenforgalmi díjban indokolt lenne szerepeltetni egy olyan összeget, amit az adott terület környezetének védelmére lehetne fordítani. A bizottsági elnök szerint a megfelelő környezetbe több, igényesebb vendég érkezne. Baráth Etele úgy véli, hogy a környezeti díj bevezetéséről már a készülő idegenforgalmi törvény rendelkezhetne. Privát művésztelep Privát alapon szervezi az I. Ce- redi Nemzetközi Grafikai Művésztelepet Tajti László helybeli idegenforgalmi vállalkozó, valamint Fürjesi Csaba, a Budapesti Visage Alkotó Közösség vezetője. Mint Tajti László - aki egyébként most nyitotta meg a maga berendezte, fogadóként is szolgáló tájházát - az MTI-nek elmondta: augusztus 8-tól tíz napon át dolgozhatnak a festők, grafikusok a megejtően szép természeti környezetben fekvő nógrádi határszéli faluban. A mostani elképzelések szerint megközelítően húsz, a pályája kezdetén tartó művészpalántát fogadnak, köztük szlovákiai, erdélyi és szerb képzőművészeket. Az első tábor önköltséges lesz, a továbbiakban a kezdeményezők alapítványt hoznak létre a költségek előteremtésére. Védett műkincsek Hamis volt a baba A védett műkincsekkel kapcsolatos bűncselekmények felderítése az ORFK vagyonvédelmi alosztályán Paróczai Sándor rendőr őrnagy „reszortja”.. Helyzetismertetését két példával kezdi. Fertőrákoson, a Kastély Hotelben évente megfordult egy fővárosi férfi, az antik bútorok szerelmese. Az épületben a soproni Liszt Ferenc Múzeum kihelyezett részlegét is kialakították, ahol az értékes, XVII-XVIII. századi bútorok méltó környezetbe kerülhettek. Legutóbbi látogatásakor döbbenten fedezte fel: az eredetiek helyett mai készítésű bútorok vannak kiállítva. Reklamációjára a helyi illetékesek válaszoltak. Mint mondták, az Iparművészeti Múzeumtól voltak ott két alkalommal azzal, hogy egy időre elviszik a bútorokat, s a hozottakkal pótolják. Ahogy mondani szokták: hamis volt a baba. Az Iparművészeti Múzeum nevével visz- szaéltek, a szálló üzemeltetői pedig nem értettek az antik bútorokhoz. A tettesek még ismeretlenek. Biztató jel, hogy két Fertőrákosra vitt - úgymond - cseredarab származási helye, egy fővárosi üzlet már ismert a zsaruk előtt. Ezt a szálat érdemes lesz tovább gombolyítani ... Heves megyében egy idős, 84 éves özvegyasszony házából - a sértett becslése szerint - mintegy harminc millió forint értékben vittek el műtárgyakat, közöttük védett festményeket is. A néni az öregek otthonában él. Lakatlan házába pár hete a riasztók ellenére betörtek. A nyomozás sikeres volt: két, a betöréssel gyanúsítható férfit már előzetes letartóztatásba helyeztek. Az elvitt műtárgyak jelentős része is megkerült, a többit fényképek alapján körözik. Paróczai őrnagy szerint a hatóságok előtt ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények között ma viszonylag kevés az olyan, amely védett műkincsek megszerzésére irányul. Persze a lakosságot időnként megrázza egy-egy szenzációs eset, például ha betörnek a Szépművészeti Múzeumba, vagy elviszik a Zsidó Múzeum kincseit. Ezek szerencsére nem mindennaposak, s az utóbbi idők nagy ügyei sikeresen megoldódtak. A műkincsek illegális külföldre juttatásában viszont igen nagy a látencia, azaz nagyon sok az olyan eset, amely nem jut a hatóságok tudomására. Nálunk még nem számottevő az a társadalmi réteg, amely műkincsek, műtárgyak szenvedélyes vásárlásában, gyűjtésében lelné örömét. Annak ellenére sem, hogy érzékelhetően nőtt a műtárgyak eladásával foglalkozó üzletek száma. Korábbi gyűjtők és piaci használtcikk kereskedők ugyanis arra számítanak, hogy ha hozzáértő műgyűjtőből ma még kevés is van, de olyanok már akadnak, akik tőkéjüket ebben a formában akarják megőrizni illetve kamatoztatni. A műkincsek belföldi forgalmában a hozzá nem értés a hamisítványok piacát teremti meg. A profik - olyanok, mint a fertőrákosi bűncselekmény elkövetői - gondos előkészítés után, jól konspirálva, a nyomokat eltüntetve dolgoznak, s értenek is az eltulajdonított tárgyakhoz. Ők a hazai és a külföldi piac közötti értékkülönbségre építenek. Németországban és Olaszországban az antik bútorok a hazai érték többszörösén adhatók el. A festmények közül van olyan, ami Nyugat-Európában sokkal drágább mint nálunk, illetve fordítva. Kialakulóban van a műkincsek kelet-nyugati irányú tranzitja is, ezért erősítik meg az ukrán és orosz rendőri szervekkel e téren is az együttműködést. A határon még a védett műkincsek ellenőrzése is szinte megoldhatatlan. Ezek száma nálunk 30 ezer. Összehasonlításul: Hollandiában 300 védett festmény van. A rendőr őrnagy nem részletezi a bűnözők módszereit, csak arra utal, hogy a vámosok nem művészettörténészek. Ha nincs konkrét körözés, akkor megelégednek a kivitelt engedélyező okmány vizsgálatával. Ebből a helyzetből következik, hogy jó lenne végre pontot tenni annak a többéves szakmai vitának a végére, amely arról folyik, hogy mi nevezhető védett műtárgynak, mi nem, milyen széles legyen a védendő kör? Részt vehet-e, és ha igen, milyen feltételekkel ilyen tárgy a legális nemzetközi műkincskereskedelemben, az árveréseken? A rendőrség, mint jogalkalmazó, igényli a jogi háttérnek a jelenleginél pontosabb tisztázását. Paróczai őrnagy nemrég francia kollégájával tárgyalt. Ott a műkincsek gyűjtésével, cseréjével, értékesítésével foglalkozó személyeknek és a kereskedőknek úgynevezett rendőrségi könyvet kell vezetni, amelyben a változásokat rögzítik. Egyetlen adatra nincs szükség: az árra. A könyvbe csak a rendőrség és a csendőrség tekinthet be, minden külön engedély (pl. házkutatási parancs) nélkül. A lopott műkincsek értékesítését kutató nyomozók így gyorsabban reagálhatnak a bűnözők lépéseire. Az érintett franciák zokszó nélkül vezetik az említett könyvet, mert felismerték: ez az ő érdekük is. Paróczai őrnagy szerint a műkincsek védelmét segítené, ha a jogi háttér tisztázása után elkészülne a védett műtárgyak katalógusa. A nyomozást a jövőben kis létszámú, de országos hatáskörű speciális csoport végezhetné, figyelembe véve, hogy az ilyen ügyek szereplői valamilyen módon a fővároshoz kapcsolódnak. Némethy Gyula Egyedülálló értékeinket, kincseinket védenünk, óvnunk kell fotó: müller andrea Baj van az alternatív megoldással Gázzal olcsóbb? A benzinárak emelkedésével és a környezetszennyezés növekedésével szemben szakemberek és autósok régen keresik az alternatív megoldást. Szeretnék persze csökkenteni az autózás növekvő költségeit is. Innen ered az ötlet, a gáz gépkocsi üzemanyagként való felhasználásra is. Takács Zoltán, a Közlekedési Főfelügyelet főtanácsosa szerint Magyarországon jelenleg legalább százezer gázüzemű autó közlekedik. Hogy pontosan mennyi, nem tudni. Számuk azonban az utóbbi időben lassabban nő, mint korábban. Élelmes, vállalkozó kedvű emberek 5-8 évvel ezelőtt kezdtek el olyan készülékeket szerkeszteni, amelyek lehetővé tették az autók gázüzemre való átállítását. A házilagos megoldások balesetveszélyt is rejtettek magukban. Nem kevés szerencsétlenség történt, sokan a szerkentyűikkel való kísérletezés közben robbantak fel készülékeikkel. A gázüzemű autózásnak ez a nemkívánatos kísérőjelensége ma is szedi áldozatait. Legutóbb, április végén egy győri taxisofőr robbant fel, miközben saját gázüzemű autóját bütykölte. Bár a gázüzemű járművek között nyugati autótípusok is szép számmal vannak már Magyarországon, a legtöbb autót nálunk maguk a felhasználók, vagy az erre szakosodott műhelyek alakítják át. Egy készülék beszerzése szakműhelyben az anyagárral együtt százezer forint körüli összegbe kerül Nagy előnye a gázüzemű autózásnak, hogy a benzinmotoros autóknál tisztább, mondhatni környezetvédő üzemeltetést tesz lehetővé. Másik nagy előnye ennek az üzemformának, hogy olcsóbb, mint a benzines üzem. Az is igaz azonban, hogy gázból az autó 2-3 százalékkal többet fogyaszt, mint benzinből, mert azonos fizikai mennyiség mellett ennyivel kevesebb az energiatartalma a térfogatához képest. Súlyos hátránya a gázüzemnek - legalábbis a mai hazai viszonyok között - a balesetveszély. Ezzel persze csak akkor kell számolni, ha valaki nem az erre a célra alkalmas kútnál, hanem otthon, gázpalackból tankol. A palackos gáz persze olcsóbb, mint a kútnál kapható. Emiatt még inkább terjed a házi tankolás. Meg az is igaz, hogy a kútnál kapható gáz ára az utóbbi időben rohamosan közelít a hagyományos üzemanyagárakhoz. A jelenlegi árkülönbség a kútnál már csak 10-12 százalék és ez a közelítési folyamat nem áll meg. A propán-bután gázt hazánkban öt-nyolc évvel ezelőtt kezdték használni autózásra. Legálisan viszont csak 1993 óta lehet gázüzemű autót üzemeltetni. Azelőtt a propán-bután gáz ártámogatásban részesült, s emiatt gyorsan növekedett a felhasználók száma. Ma is növekszik, de egyre lassúbb ütemben . . . Jövője a gázüzemű autózásnak csak akkor lesz, állítja a szakértő, ha valamilyen kedvezményt nyújtanak a felhasználó számára. Például akkor, ha elengedik a súlyadó felét, ugyanúgy, ahogy a katalizátoros autóknál tették. Környezetvédelmi szempontból egy ilyen vagy hasonló lépés mindenképpen indokolt lenne. Addig is azok, akik gázüzemű autót kívánnak üzemeltetni, gondoljanak a kockázatokra. Ezekre gondoltak a szakemberek is, amikor eldöntötték, hogy gáz- berendezéseket csak a Közlekedési Főfelügyelet engedélyével szerelhetnek be az arra kijelölt szakműhelyek. Hoffmann József Muzsikáló udvar Szeged patinás Városházának udvara az idén is a helyszín sajátos hangulatához illő, a város művészeti kínálatát jól kiegészítő zenei előadásokkal vátja az érdeklődőket. A június 29-én kezdődő, Muzsikáló udvar elnevezésű rendezvénysorozat nyitóelőadása a Musica Parlante Kamarazenekar koncertje lesz. Június 30-án és július 1-jén két Do- nizetti-operát - a Ritát, illetve A csengőt - mutatnak be a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Lopott kocsin utazott az attasé A magándiplomata Azon a hideg, karácsony előtti, s talán ezért is forgalmas napon egy fekete bőrű fiatalember elegáns, sötét színű BMW-jével sorjázott előre a határállomás felé az idegőrlő lassúsággal haladó gépkocsioszlopban. Bosz- szankodhatott a lassú tempó miatt, hiszen kivételezésre számíthatott volna, diplomata útlevele előjogokat biztosított számára. De hát éppen a nagylaki határállomás felé vezető keskeny úton nem lehet érvényesíteni ezeket a kedvezményeket: egyik sávban kifelé toporognak a járművek, a másikban szemben halad a forgalom. Ismerhette a járást a BMW-ben ülő néger fiatalember, meg sem próbált előbbre kerülni a sorban, amikor viszont a határállomás épülete elé ért, élni szeretett volna a jogával, jelezte az útlevélkezelőnek, hogy diplomata, menne tovább mihamarabb, elvégre fontos ügyek intézésére kapott feladatot. Ez alkalommal mégis várakoznia kellett. A határőr nem elégedett meg az útlevél megtekintésével, elkérte az utastól a jogosítványát és a BMW papírjait is. Egy forgalmi engedély ellenőrzés sem tart sokáig általában, most azonban feltűnt valami a határőrnek, intett a fiatalembernek, hogy álljon félre, mert választ kell adnia néhány kérdésre. Hamarosan kiderült, hogy a BMW lopott. Bokingi Mbombo Mpia, Zaire bukaresti nagykövetségének attaséja kellemetlen helyzetbe került. Egy diplomatának sem „illik” lopott gépjárművel közlekedni. A gépkocsit természetesen lefoglalták, megindították a hivatalos eljárást is, a fiatalember „magyarázatát” azonban, miszerint fel sem tételezte, hogy a barátja gépkocsijával valami nincs rendben, „státuszára való tekintettel” elfogadták. A gépkocsit visszaadták jogos tulajdonosának, az „önhibáján kívül kellemetlen helyzetbe került” zairei attasé ügyét lezárták, s talán mindörökre feledésbe merül a nagylaki incidens, ha jó fél év múlva Bokingin Mbombo Mpia úr Győrben egy rutin közúti ellenőrzés során ismét le nem bukik. Akkor még a BMW-nél is drágább Audi volánja mögött ült, és ez a gépkocsi is lopott volt. Az ellenőrzést végző rendőrök kíváncsiak voltak arra, hogyan kerülhetett ez a körözött gépkocsi egy külföldön szolgálatot teljesítő diplomatához. Alaposabb vizsgálatot rendeltek el az ügyben. Nem sokkal ezután módfelett érdekes dolgok derültek ki. Először is, hogy a néger fiatalember nem az, akinek mondja magát. A külügyminisztériumnak nem jelentett gondot megtudni, hogy a bukaresti zairei nagykövetségen nem ismernek ilyen nevű attasét, az Interpol pedig a hozzá intézett kérdésre azt közölte a magyar hatósággal, hogy a fekete bőrű fiatalembert nem úgy hívják, ahogyan az útlevélben írva van, a valódi neve B. Engande Didier. Ezek után már nem volt nehéz megállapítani, hogy ez a férfi Bukarestben soha nem attaséskodott. Budapesten viszont igen, abban az időben amikor még volt Zairének Magyarországon diplomáciai képviselete. (Anyagi nehézségekre való hivatkozással szüntette meg az afrikai ország a magyarországi külképviseletet). Éppen ő volt az, akit a felszámolási ügyek intézésével bíztak meg , s akinek dolga végeztével hazája többi diplomatájához hasonlóan el kellett hagynia Magyarországot. D. Enganda Didier úrnak ehhez azonban nem volt semmi kedve, úgy vélte, jobban jár, ha a magyar fővárosban szerzett tapasztalatait, kétes hírű személyekhez fűződő kapcsolatait kamatoztatja. Elhatározta, hogy „magán diplomata” karriert csinál. A követség felszámolását sem végezte el úgy, ahogyan azt kellett volna. Kiderült ugyanis, hogy „megmentett” magának jó néhány eredeti biankó, azaz ki nem töltött útlevelet, csináltatott (esetleg ő maga készített?) hamis bélyegzőket. Ezek birtokában „kinevezte magát” Zaire Köztársaság bukaresti nagykövetségére attasénak, s ebben a minőségben jól jövedelmező vállalkozásokba kezdett. Két lopott gépkocsi volánjánál megfogták, s ezért orgazdaság miatt felelősségre is fogják vonni. Hogy hamis diplomata útlevelével visszaélve hány já- művet fuvarozott ki az országból, azt nem lehetett utólag megállapítani. Sejteni viszont lehet, hogy próbálkozott, hiszen az útlevélben (a hamisban) található bélyegzők tanúsága szerint 23 alkalommal lépett át valamelyik határállomásunkon közúton is, vagyis gépkocsival, éppen azokban az országokba, ahová a gépkocsi-tolvajbanda előszeretettel szállíttatják a jogtalanul megszerzett járműveket. Teljesen véletlenül hamarosan újabb bizonyítékok is kerültek a vizsgálatot végző rendőrtiszt kezébe B. Enganda Didier magyarországi törvénytelen cselekedeteiről. Betörtek ugyanis egy budapesti székhelyű számítástechnikai vállalat irodájába. Az ott helyszínelést végző rendőrök a betörők nyomainak keresése közben különféle okmányokra, többek között zairei hamis diplomata útlevelekre is bukkantak. Ezek eredeti okmányok voltak, csak illetéktelen személyek részére állították ki őket. Az okmányokról utóbb kiderült, hogy az attasé úrtól származtak. Mint később kitudódott, a lopott gépkocsikkal való „üzletelés”, a hamis útlevelekkel való seftelés a fiatalember törvénytelen cselekedetei között csak a szerényebbek. A soproni és a hegyeshalmi vámhivatal adatai szerint egy bizonyos Win-Air Kft. szerződést kötött a MÁVT- RANS MÁV Rt. céggel, hogy az végezze el a kft. részére külföldre érkező küldemények vámolással kapcsolatos ügyintézéseit. Ennek megfelelően a Win- Air Kft. 28 alkalommal kenőolaj adalékot vámkezeltetett. Laboratóriumi vizsgálat később megállapította, hogy a behozott áru nem az, aminek feltüntették. Nem egyszerű elírásról van szó. A számlázási trükkel több mint 84 millió forint kárt okoztak az államnak. Hogy ki volt a „hunyó”? Nos a Win-Air Kft. tulajdonosa, egy bizonyos Bokingin Mbombo Mpia. A „nagy húzást” B.M. Mpia aligha egyedül követte el. Bűntársait keresik, de nem biztos, hogy valaha is megtalálják. A Win-Air Kft. ugyanis csak addig létezett, amíg bejegyezték és a vámcsalással beszedett milliókat a bennfentesek egymást közt szét nem osztották. Halász Kálmán
