Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-26 / 173. szám
8 Dunántúli Napló Honismeret 1996. június 26., szerda Őslénytemető Magyaregregyen 15 millió éves őslégyfaj szárnylenyomata Bignoniaecarpum mecsekense trombitavirágféle fatoktermé- sének maradványa Magyaregyregyről Népvándoroltatás és kitelepítés Harmincmillió hontalan Magyaregregy nevét hallva legtöbbünknek Máré-vára, az egregyi strand, valamint a falusi turizmus képe elevenedik meg, ahol a Várvölgy mint a Keleti-Mecsek egyik kapuja sok ezer turistát fogad évente. Arról viszont igen kevesen tudnak, hogy nyugati határában európai hírű ősmardvány lelőhelyek bújnak meg, amelyeknek feltárása, tudományos vizsgálata már közel 130 éve folyik. Már az 1870- es években felfigyeltek a geológusok és az őslénytan kutatók a vulkanikus kitörések nyomaira. Mintegy 15 millió évvel ezelőtt a középső-miocén korban a mai Zengővárkony-Apátvarasd- Vasas-Komló térségében heves, porszerű vulkanikus kitörések voltak. A Mecsek egyes térségei ekkor szigetként emelkedtek ki a korabeli tengerből. Ősföldrajzi elemzések alapján Magyaregregy környékét ebben az időben sekély, félsósvizű tenger övezte. A vízbe rétegesen hullott a savanyú, vulkanikus portufa 3-5, de helyenként 10 m-es vastagságban is felhalmozódott, betemetve minden életnyomot. Őslénytani szempontból rendkívül szerencsés folyamat zajlott le, mivel szinte teljes mértékben konzerválta a vidék élővilágának sok-sok faját. Ezekben a vulkanikus dacittufa rétegekben a múzeológus mintha a könyvek lapjaiban lapozgatna, egy a mai szubtrópu- sokra emlékeztető élővilág ember előtti fajaival találkozik. Olyan növények szárainak, leveleinek, virágainak és terméseinek sok száz el- szenesült lenyomatát találtuk meg, amelyeknek legközelebbi mai rokonai leginkább Kína belsejében, a Maláj-vidéken vagy csak Amerikában esetleg a Kaukázus táján élnek. A leletek tanúsága szerint a magyaregregyi flórát 15 millió évvel ezelőtt fahéjfák (Cinnamomum), mocsárciprusok (Glyptostrobus) és barkás Myricales fajok uralták. A tengerparttól távolodva pompás örökzöld babérerdők nőttek, elvegyülve pálmákkal lombhullató cserjékkel és fákkal, valamint fenyőkkel. A parti sós mocsárerdőkben tömeges volt a taxodium miocenicum és Glyptostrobus europeus nevű mocsárciprus.' Az édesvízi mocsarak mentén nyár- és fűzligetek díszlettek. Az állóvizekben a tündér rózsafélékhez közelálló Ceratophyllum hungari- cum burjánzott. Tömegével kerültek elő a széleslevelű sásfélék maradványai is. A kutatások igazi szenzációját több ősrovar felfedezése színesítette. Olyan réteglapok is előkerültek, ahol a levél tökéletes lenyomatot hagyott, s a virág mellett bogármaradvány is megfigyelhető. Közelükben pedig egy ép megtartású cápafog ágyazódott be. Az elmúlt hetekben olyan 15 millió éves őslégy faj szinte teljes épségű szárnylenyomatát is megtaláltuk, amely eddig ismeretlen a hazai tudományban. A lelet jelentőségét növeli, hogy a legyek származása evolúciója ma még alig tisztázott, bár őseik már bizonyítottan 200 millió évvel ezelőtt megjelentek, s robbanásszerű fejlődésüket éppen a földtörténeti harmadkorban érték el. A növénymaradványok rokonsági, életföldrajzi és ökológiai elemzése alapján kitűnt, hogy a Mecsek vidékén 15 millió évvel ezelőtt évente közel 1000-1500 m csapadék esett. Az évi átlag- hőmérséklet elérte a 18 fokot, ami jóval meghaladja a mait. A leghidegebb hónapban sem süllyedt a hőmérő 8- 13 fok alá. A mai szemmel igazi szubtrópusi „turista paradicsom” lehetett a vidék. Sajnos a következő földtörténeti korok klima-romlásai szörnyű pusztítást végeztek a tájon. Vizsgálataink szerint sok őslénytan lelőhely fokozatosan végleg megsemmisül. A legnagyobb kárt az eladásra orientált, hazai és európai börzéken kiárusító amatőr gyűjtők okozzák. A terület egy része gondozatlan, erózió által súlyosan veszélyeztetett. A komlói múzeum igyekszik minél több értéket a tudomány, az oktatás és a múzeumlátogatók számára megmenteni, de ez a törekvés nem elegendő. .Mivel sok geológiai, őslénytani feltárás nemzeti érték, fontos volna mind a megyei, mind a helyi önkormányzat számára, hogy a lelőhelyek állapotát felmérje, s védettségi eljárást elindítsa. Olyan baranyai természeti értékek megmentéséről van szó, amelyek pótolhatatlanok megyénk föld- és élettörténetének megismerésében. Fazekas Imre múzeológus Legkedvesebb madaraink Barázdabillegető (Motacilla alba) Általában a vízparti létesítményekhez, műtárgyakhoz vonzódó madár, de szórványosan a lakott területeken is megtelepszik. Fészkét építmények réseibe, természetes üregekbe, kőrakásokba, műtárgyak kiszöge- léseibe rakja. Tág nyílású mesterséges fészekodvak- ban is megtelepszik. Évente 2-3 alkalommal költ április-július között. Fészekalja 5-6 tojásból áll. Alkotási idő 12-13 nap. A fiókák 14-15 napos korukban repülnek ki. Táplálékát víziro varak, szúnyogok, bögölyök alkotják, de alkalmanként hernyókat, vízparti csigafajokat is fogyaszt. Vonuló madár. A Földközi-tenger mellékéről már februárban visszaérkeznek az első példányok, ősszel szeptember-november között vonul el. Áttelelők a vízpartok közelében mindig akadnak. Védett! Eszmei értéke: 2000 Ft. Bank László Elmarad az avatás Péter-Pál napján nem avatják fel a Heves megyei Kál községben azt a kultúrházat, amelynek megvalósításához immár négy esztendeje, önerejéből fogott hozzá a település roma közössége. Továbbra is hiányzik ugyanis az épület befejezéséhez szükséges pénz és egyelőre remény sincs az ösz- szeg megszerzésére. A második világháború következményei az újkor legnagyobb népvándorlását, pontosabban népvándoroltatását eredményezte. A kollektív büntetést alkalmazva a nagyhatalmak a győztes jogán áttelepítésekben állapodtak meg, amelyhez hozzájárult az egyes országokban kialakult nemzetiségi gyűlölet is. Ez sokszor saját kezdeményezésű kitelepítéseket is eredményezett, amit a győztes hatalmak nem támogattak. Az államhatárokat etnikai változtatással kívánták megerősíteni. Nem volt visszaút 1945 és 1950 között mintegy 30 millió embert költöztettek el otthonából nemzeti hovatartozása miatt. Vonatok, autók, szekerek ezrei haladtak egyik országból a másikba. Nem volt visszaút. Népeket, nemzeteket, családokat szakítottak el egymástól, ellenséggé tettek szomszédokat. Az eredmény: 17,8 millió német, 4,7 millió lengyel, 5,1 millió orosz (a pontos számadat ma már kideríthetetlen), 2 millió cseh és szlovák, 200 ezer román, 323 ezer magyar, 140 ezer olasz, 157 ezer török, 609 ezer észt, lett és litván, 40 ezer délszláv nemzetiségű számára jelöltek ki új lakhelyet. Magyarországról 205 ezer németet telepítettek ki az NSZK-ba, és Jugoszláviába 40 ezer délszlávot, Szlovákiába 100 ezer szlovákot. Cserébe Szlovákiából 113 ezer, míg Jugoszláviából és Romániából 210 ezer magyar érkezett. A legnagyobb „hadművelet” a németek tömeges áttelepítése volt. Csak Lengyelországból 11,8 millió németet telepítettek át a mai, újraegyesített Németország területére. Ugyanakkor Lengyelországból 515 ezer orosz is távozott a Szovjetunióba. Nyugatról 200 ezer lengyel települt haza. A volt német birodalom területéről elűzött németek helyére 4,5 millió lengyel és 500 ezer orosz lakos került. Természetesen a szovjetek is kitettek magukért, mert 1,5 millió lengyel helyére cserében 1,5 millió orosznak csináltak új otthont. Ukrajnából kollaborálás bűne miatt 1,8 millió embert irányítottak Szibériába. A nyugat-európai országokból 400 ezer németet vittek az NSZK-ba, míg a szovjet zónává lett, későbbi NDK-ból 1,5 millió embert vándoroltattak át az NSZK-ba. Kárpátalja Ukrajnához kerülésével 118 ezer szlovákot telepítettek át Csehszlovákiába. Az etnikai tisztogatás révén 3,5 millió németet űztek el Csehszlovákiából, helyükre 1,8 millió cseh és szlovák népességet helyeztek el. Jugoszláviából 250 ezer németet vittek az NSZK-ba és 140 ezer olasznak kellett Itáliába költöznie. Románia sem maradhatott ki a népvándoroltatásból. Németországba telepítettek 228 ezer németet, de 75 ezret átköltöztettek a Havasalföldre. Ez alatt tovább romlottak az etnikai arányok Erdélyben, ahová 200 ezer román települt be. Bulgáriából 157 ezer törököt küldtek a szomszédos Törökországba. A balti országok szovjet bekebelezése folytán 800 ezer oroszt telepítettek le Litvániában, Lettországban és Észtországban, ahonnan 300 ezren menekültek nyugatra, míg a Szovjetunió más területeire kényszerítettek 309 ezer balti országbelit. Elszomorító képek Kisebb számban más népcsoportok is útra keltek. így franciák, finnek, görögök, stb. Sokan választották a menekülést, a kivándorlást, az emigrációt. Több százezer zsidó települt Izraelbe. Magyarországról 111 ezer. A valóság megismerésétől bennünket nagyon óvtak, sokáig nem is publikálták. Amikor déli szomszédaink évek óta tartó menekültáradatait látjuk, az elszomorító képek nem feledtethetik a II. világháborút követő, 30 millió embert érintő nagy európai népvándoroltatást, amely hozzájárult a mai etnikai problémákhoz. Idén emlékezünk meg a magyar nép honfoglalásának 1100. évfordulójáról, a haza megteremtéséről, ami egy akkori európai népvándorlás eredményeként jött létre. Az államhatárokon belül a közös gondok és jövő összefogásra késztették az együtt élő népeket, akik munkájukkal, kultúrájukkal közös hazánkká tették e földet. Rozvány Gy. Lótolvaj Dúlok világa Az Ormánsági Szótár bizonysága szerint a régi öregek száján „rabló” jelentéssel még előfordult a „dúlok mög a sélók” szópár. A séló szónak nem sikerült nyomára jutnom, de a Magyar Okleveles Szótár Sza- mota István által gyűjtött anyagában személyek neve mellett már 1453-tól ott van minden esetben magyarul a ’’Dúló” szó. Jelentése a latin és német nyelvű iratokban (praedator, vastator, Verwüster) fosztogató sarcoló, tönkretevő és mindig ellenséges hadseregekre, vagy csoportokra vonatkozik. Ä szatmári béke (1711) után azonban külső ellenség a szabadságharc koráig nem dúlta hazánk földjét, így a szó eredeti jelentésének megfelelően ismét egyénekre, kincset rabló és rejtegető emberekre utal. A Pécsi Káptalan Gazdasági Levéltárából származó iraton Oláh Ferenc, az uraság dinnyéjét őrző, fiatal bogdásai erdőpásztor így kesereg: „hertelen- ' séggel reám ütött két tekergő, akiknek kívánságok szerént minden kenyeremet által adtam .,.. ők(ennek ellenére) a puskámhoz kaptak és erőszakosan tőlem el ragadták.” A Vajszlói Uradalom 1804. évi úriszéki irataiban olvastam Fiiiák Antal besencei molnár kárvallását. Az idős ember a nagy hideg miatt az erdők között fekvő malmot éjszakára bezárta és hazament aludni. Ezt használták ki „gonosz emberek”, akik kiszélesítették a malom falának egyik repedését, majd fejszével az ajtó zárját visszavervén” azt kinyitották és elvittek 5 zsák tiszta búzát és ugyanannyi kukoricát. A kár szerinte „oltsóbb árrán is reáüt 60 forintokra.” A malom mellett kocsma is volt, ahol a molnárnak kellett volna az italt mérni. 1815-ben nemes Czankó Máté szavai molnár a letett foglaló ellenére visszalépett a bérlettől, mert felesége félt attól, hogy az erdei környezetben ,jössz emberek a borért kapott pénzt el vennék”, az uraság pedig mindenüket elzálogosítaná. Izgalmas bűnügyi film forgatókönyve is lehetne Szabó István esküdt 1822. november 22- én kelt jelentése Tolvaj Samu és két társa likvidálásáról. Az esküdt 6 vármegyei hajdú kíséretében éjfél tájban érkezett a bogádi pásztor házához, ahonnan azonban a rablók „kívül a korcsmán strázsájok lévén, fére ugrándoztak.” Miután a váratlan rajtaütés nem sikerült,” ötven botoknak elnyerése alatt” meghagyta a bogádi bírónak, hogy vagy fogassa el a rablókat, vagy hollétüket a vármegyének jelentse. Maga pedig embereivel bejárta a rej- teket kínáló gilvánfai, mecskei, monosokori, kákicsi, marócsai, dencsházi erdőket, hogy ellenőrizze a kanászokat, majd a hajdúkat haza bocsátotta. Talán még Bogádot sem hagyták el a vármegye emberei, amikor Tolvaj Samu és két társa, a Miska, meg a Pista négy töltött fegyverrel visszatért és mulattak két nap, két éjjel. Előbb a muzsikust kényszerítették be a kocsmába fegyverrel, azután a helység kanászát is. Az utóbbit árulás gyanúja miatt „tsaknem halálig verték”. A tragédia akkor kezdődött, amikor 30-én hajnalban Tolvaj Samu elment, hogy felkeresse a mindszenti kocsmárosnét. Távozását felhasználva a bogá- diak rajtaütöttek társain. Az egyiket a kertben agyonlőtték, a másikat „a kortsmában meg nyomván, megkötözték”. Ekkor taszította be - két töltött fegyverrel a kezében - a kocsma ajtaját Tolvaj Samu. A bogádiak előle „félre ugrándozván” társát kiszabadította, és azután együtt indultak a bogádi töltésen Páprád irányába. A felzúdult lakosság mindenütt a nyomukban volt és Tolvaj Samu társát agyonlőtték. Az utolsónak maradt menekülőt bekerítették, de az a bírót a lábán, két mindszenti jobbágyot pedig a fején meglőve, kitört közülük. Menekülési szándéka sikerült volna, ha a páprádiak egész erővel szembe nem jönnek, és általuk a magát megadni nem akaró Tolvaj Samu „agyon lö- völdöztetett”. A három halott közül őt jól ismerte a hatóság, ezért csak a másikról jelentett annyit az esküdt, hogy a Miska nevű eredetileg Kisasszonyfán volt kanász, a Pista pedig katonaszökevényként került az együttesbe. A dúlok világáról átfogó képet Mitterpacher Ignácz siklósi szolgabíró 1825. évi jelentése kínál. A 83 bűneset (gyilkosság, lopás, rablás) felsorolásakor közli az áldozat, vagy a vesztes nevét, a bűnelkövetés módját, eredményét. A meggyilkoltak közül az egyik egy gyűdi obsitos katona volt, a másik a Gordisa melletti Büdöstói csárda kocsmárosa. őt a a csavargók (ez a hatóság kifejezése) baltával agyonverték, kirabolták, „szolgálói megvagdaltattak”, kára 600 forint lett. Ebben az évben feltörtek 5 pincét, elvittek mindegyikből 2-3 akó bort és különböző fel- szerelési tárgyakat. Ugyancsak 5 esetben fordult elő, hogy a kamra „feltöretett, abból min denféle aprólékos jószág elvite- tett”. A kár esetenként 20-50 forint között mozgott. Párosával vitték a lovakat, alkalmanként négyesével az ökröket és igen nagy előszeretettel a sertéseket. - Néha megelégedtek egy-egy göbével, vagy hízóval, de volt olyan eset, hogy 16 darab süldőt hajtotak el egy gazdától. Dr. Kiss Z. Géza történész r
