Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1996-06-21 / 168. szám

6 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. június 21., péntek Borisz Jelcin végül is kivív­hatja a győzelmet az elnökvá­lasztások második fordulóján. Különösen valószínűnek látszik ez most, amikor Alekszandr Lebegy tábornokról kiderült, hogy már az első forduló előtt hallgatólagos megállapodásban volt az államfővel. Lebegy kedden nemzetbiztonsági ta­nácsadóvá lépett elő, s bármit mondjon is saját szavazóinak, az őt választó tízmillió orosz szavazatainak túlnyomó része az új szövetséges és főnök mel­lett fog kikötni. Jelcin tehát Lebeggyel (a név hattyút jelent) az oldalán meg­kezdheti a maga politikai bú­csúszereplését. Lebegy mostani kinevezése nem többet, nem kevesebbet jelent, mint az utód kijelölését. • Ami azonban a volt kommu­nista Jelcin és az aktív kommu­nista Zjuganov párharcát illeti, az előbbi 34,82 százaléka és az utóbbi 32,13 százaléka közötti különbség (2,7 százalék) sokat mondóan csekélynek bizonyult. Az oroszok nem tudtak válasz­tani a kommunizmus két mo­dernizálási kísérlete között. A csekély különbség így inkább annak tudható be, hogy az ál­lamfő a kampány finisében irigylésre méltó vitalitásról, re­generációs energiáról tett tanú­ságot. Fiatal tisztjét világszerte megcsodálták, s hiába emlékez­tetett minden politikatudót az 1994-es amerikai kampány szaxofonozó Clintonjára, még az utánzási képesség demonst­rációja is javára vált. Kelet-Európa számára a fő kérdés az, hogy mi lesz az orosz NATO politikával egy pozíciójában újra megerősödött Jelcinnel, s mögötte egy Le- begy nevű volt tábornokkal, aki a Csecscsenföld elleni háború kérdésében szembeszegült ugyan az elnökkel, de a NATO ügyében ezt aligha teszi meg. Lebegy mereven rendpárti. Ka­tonai neveltetése, melyet mégis csak a kelet-nyugati szembenál­lás korszakában kapott, azokat erősíti majd, akik az atlanti szövetség keletre való terjesz­kedésében veszélyt látnak. Jel­cin tehát ezzel a hattyúval nem­csak szavazatokat nyerhet, ha­nem hátországot is a maga mél­tóságteljesen kemény álláspont­jához. Lehet, hogy erősebb hát­országot annál, amit a most menesztett, NATO-bővítés el­lenes, de Csecsenföld miatt Nyugat-Európában meglehető­sen hiteltelen Gracsov tábornok jelentett. És Zjuganov? ő a választá­sokon leszerepelt Zsirinovszkij- jal és „futottak még” jelöltekkel szövetkezve még mindig okoz­hat meglepetést a második for­dulóban. Zjuganov a vidéki Oroszország és a kollektiviz­mus vodkás szép hétköznapjai­hoz visszahúzó idősebbek kö­rében osztatlan népszerűséget élvez. Jelcinhez hasonlóan ő is az utolsó erőpróba előtt áll, igaz, egészen más okból. Neki azért nem lesz több esélye, mert ha most nem győz, a négy év múlva esedékes következő vá­lasztásokon már csak demográ­fiai okokból is szavazatok mil­lióival lesz „rövidebb”. Zjuganovék győzelme egyébként sem jelentené a tel­jes visszarendeződésnek, a pro­letárdiktatúra, vagy a Szovjet­unió új életre keltésének lehe­tőségét. Belorusszián kívül minden volt szovjet köztársa­ság Borisz Jelcin oldalán „vett részt” a választási harcban. Egy kommunista orosz kormány így csak az alkalmazkodás vagy a sok frontos és így csaknem ér­telmetlen konfrontáció külpoli­tikája között választhat. Amiből az következik, hogy a társa­dalmi átalakuláson már átesett környező országok számára Zjuganov győzelme sem ka­tasztrófa. A kommunizmus napjaink Európájában gyáva oroszlánként van csupán jelen. Jókai Géza Sokk sorozatban Az 1996 május 15-én megje­lent „Energiasokk - sorozat­ban” című cikkre vonatkozóan szeretnék reagálni. A cikk közli, hogy március óta a földgázt 39 %-kal, az elektromos áramot 20 %-kal emelték. Ez a sokk azt ered­ményezte, hogy a kifizetetlen áramszámlák összege 580 mil­lió forint, s tovább nő. Mivel az írásban foglaltak szerint ok­tóberben újabb nagyarányú ár­emelkedésre kell számítani, ki­jelenthetjük - idézem - „A magyar lakosság számára a következő tél legalább, illetve legkevesebb másfélszer any- nyiba kerül, mint az idei.” Ar­ról van szó, hogy a hazai ener­giaárak összhangba kerüljenek a nyugat-európaiakkal. Arról nem esett szó, s gazdaságunk egyéb frontjain sem, hogy a kereseti viszonyoknak is össz­hangba kéne kerülni. A cikk szerint a külföldi privatizálóknak és a „még” hazai vállalkozóknak a tör­vény szerint legalább 8 %-os profithoz kell jutniuk. Ha ez a profitszázalék nem valósul meg, akkor ez az áremelkedési sokk csak növekedhet. A Ma­gyar Villamos Művek szerint Magyarországon a kilowatt- óránkénti ár még mindig több­szörösen alacsonyabb mint a nyugat-európai országokban! Ezek szerint, hogy miféle árak lesznek, azt most még nem tudjuk, de az az érzésem, hogy előbb meg fogjuk tudni, mint ahogyan számítunk rá! Az események meggyőztek arról, hogy aki azt hitte, raj­tunk kizárólag csak a külföldi hitelek és privatizációk segíte­nek, tévedett. Azt, hogy álta­lunk már régen nem ismert gazdasági átalakulás nyithatja meg a felemelkedést, elisme­rem. De kinek vagy kiknek? A privatizációban eséllyel csak az vehet részt, akinek pénze van. Azt, hogy honnan és mi­lyen módon szerezte, senki nem keresi. De kérdezem, ho­gyan privatizáljon az, aki még a családját sem tudja eltartani? Kölcsönt sem kaphat és nem is vállalkozhat ilyen megoldásra, mert esetleg ha van valami kis vagyonkája, a törlesztések és a kamatok még azt is elviszik, így aztán aki gazdag, az még gazdagabb lesz, akiknek nincs semmijük, azok tömegesen el­szegényednek. Legalább azoknak, akik az ország dolgait irányítják, be kellene látniuk, hogy ennek a szerencsétlen népnek a sorsán csak kizárólag mi magyarok segíthetünk, senki más. Ennek feltétele az egyetértés és össze­tartás, s nem hatalmi és pozí­cióharcok. Természetes dolog, hogy a vélemények nem mindig meg­egyezőéit és főként a végrehaj­tások tekintetében, de az feltét­lenül elvárható, hogy bármi­lyen intézkedések történjenek, azok a magyar nép érdekeit szolgálják. Bódog József ny. MÁV műszaki felügyelő SZDSZ Szociálpolitikai Műhely Az utóbbi időszakban mind a parlamenti munkában, mind a helyi önkormányzatok tevé­kenységében az érdeklődés kö­zéppontjába került a szociálpo­litika. Az emberek egyre szélesebb körét érintő döntések előkészí­tése, szakmai megalapozása ezért is igényli a szociálpoliti­kában dolgozó szakemberek és a politikai döntéshozók közötti párbeszéd feltételeinek megte­remtését, a szükséges tapaszta­latok és információk összegyűj­tését, a döntések által érintett lakossági csoportok vélemé­nyének figyelembevételét. Az SZDSZ Baranya Megyei Egyeztető Tanácsa legutóbbi ülésén támogatta az országgyű­lésben, a helyi önkormányza­tokban dolgozó képviselők és frakciók munkáját segítő Szó­Két lengyel párt - a Független Lengyelország Konföderációja és a Nemzeti Jobboldal Szövet­sége a Magyar Igazság és Élet Pártjával közösen Budapesten közös nyilatkozatot fogalma­zott meg, amelyben a Balti-ten­ger, a Fekete-tenger és az Adria közötti országok jobboldali pártjainak együttműködését szorgalmazzák. A három párt sajtótájékozta­tóján elhangzott: az említett pártok a „hazák Európájának” gondolatát ajánlják az állás­pontjuk szerint homogenizálás­ciálpolitikai Műhely létrehozá­sát és várja azokat a megyében dolgozó szakembereket, érdek­lődőket, akik részt kívánnak venni a Műhely szakmai prog­ramjának kialakításában és megvalósításában. Az első, alakuló összejövetelre június 28-án, pénteken 16 órakor kerül sor Pécsett, a Művészetek Há­zában. A szervezők szándéka, hogy a további tennivalók meghatá­rozásán kívül a jelenlévők már az első találkozás során szót váltsanak a most készülő me­gyei gyermek- és ifjúságvé­delmi koncepcióról, annak le­hetséges tartalmáról. Az össze­jövetel vendége lesz Béki Gab­riella, az SZDSZ Országgyűlési képviselője. Pörös Béla ügyvivő sal fenyegető rtiaastrichti ter­vekkel szemben. Úgy véleked­tek, hogy a kontinens népeinek felfüggesztett határok mellett, de nemzeti identitásuk megőr­zésével kell fejlődniük. A Független Lengyelország Konföderációja egyébként már aktív résztvevője egy, a térség nemzeti-jobboldali pártjait tö­mörítő ligának, amelyben len­gyel, ukrán, belorusz, litván, észt és lett pártok vesznek részt. Ezzel az aktussal a MIÉP is csatlakozott a szerveződéshez. (MTI) Próbáljuk meg együtt A Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarája ebben az évben ün­nepli tényleges működésének ötödik esztendejét. A szervezés 1989 őszén kezdődött, amikor is a Pécsi Nyugdíjas Vasutas Alapszervezet a Baranya Me­gyei Bíróságon társadalmi szer­vezetként bejegyeztette magát. 1990 februátjában a Pécsi Nyugdíjas Egyesülettel, a Nyugdíjas Uránbányászokkal és a Volán nyugdíjasaival meg­egyeztünk abban, hogy a parla­menti választások után megala­pítjuk a Pécsi Nyugdíjas Kama­rát. Az alakuló ülés 1990 máju­sában meg is történt. 1991 janu­áréban megkezdtük működé­sünket. Áprilisban - mivel több vidéki szervezet is csatlakozott hozzánk - Baranya Megyei Kamarára változtattuk nevünket. Petíciókkal próbáltuk a nyug­díjasok helyzetére a figyelmet felhívni. Rámutattunk a riasztó jelenségekre, követeltük az inf­láció csökkentését, a feketepiac felszámolását, olyan törvények sürgős meghozatalát, amelyek megakadályoznák a közösségi vagyon elherdálását, javasoltuk a privatizációs üzletek nyilvá­nosságra hozatalát és felülvizs­gálatát, a kárpótlási- és vagyon­jegyekkel elkövetett visszaélé­sek kivizsgálását, a bűnösök fe­lelősségre vonását, a bűntető törvények megszigorítását, a rendőrség megerősítését. Sajnos ezeken a területeken hathatós in­tézkedések nem igen történtek. Csak kisebb sikereket tudtunk elérni, amiről a közvélemény nem igen szerzett tudomást. 1992-ben értünk el egy látvá­nyosabb sikert: a rendes évi nyugdíjemelés mellet megkezd­ték a régi nyugdíjak szintre ho­zását. Ennek ellenére feladni nem szabad. Taktikát is kell változ­tatni. Minden társadalmi szerve­zettel kapcsolatot kell felvenni, amelyek azonos célért küzde­nek. Erre azért van szükség, mert állandóan újabb és újabb kihívásokkal találjuk magunkat szemben. Ilyen például a gyógy­szerárak, a lakhatási költségek, a víz- és csatornadíjak, az ener­giaárak, a temetési költségek stb. drasztikus emelése. A Nyugdíjas Képviselet nem fo­gadja el a 0,5%-os nyugdíjeme­lést. Mi az évi 15%-os emelést követeljük. Küzdünk továbbra is az özvegyi nyugdíj rendezéséért, az igazságosabb nyugdíjtörvé­nyért. Nem tudjuk elfogadni, hogy nincs pénz az egészség­ügyre, a nyugdíjemelésre, az öz­vegyi nyugdíjak rendezésére, a régi nyugdíjak szintre hozására akkor, amikor több mint 200 milliárddal tartoznak a vállala­tok a társadalombiztosításnak. Ha nem volna pénz, akkor ho­gyan lehet milliárdokat sikkasz­tani, miből lehet a több milliós végkielégítéseket kifizetni? A Nyugdíjasok Baranya Me­gyei Kamarája tevékenyen részt vett az Országos Kamara (most már Képviselet) szervezésében és munkájában. Vezető tisztsé­get töltünk be az Országos Kép­viseletben, dolgozunk a bizott­ságokban. A Nyugdíjasok Baranya Me­gyei Kamarája, illetve Képvise­lete a nyugdíjasok, időskorúak védelmét vállaló konzultatív és koordinációs szervezet. Az ál­lamtól, a pártoktól független tár­sadalmi tömörülés. Síkraszál- lunk a nyugdíjasok, időskorúak létbiztonságáért, életkörülmé­nyeik javításáért, életfeltételeik romlásának megállításáért - és ezt társadalmi munkában végez­zük. Célunk, hogy a megye minden településén alakuljon meg nyugdíjas-időskorú szerve­zet. Ehhez az időskorúak helyze­tét megértő, segítőkész polgár- mester szükséges és a települé­sen köztiszteletnek örvendő személy, aki össze is tudja fogni az embereket. Bojtor László a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarájának elnöke A kormány álljon a megye mellé! Közmeghallgatás után A Baranya Megyei Közgyű­lés 1996 június 17-én köz­meghallgatást tartott a terve­zett garéi veszélyeshulladék- égetőről. Ezen a közmeghall­gatáson - idő hiányában - a Közgyűlés KDNP frakcióve­zetője nem fejthette ki véle­ményét, így erről ezen újság­cikk útján kívánja tájékoztatni a megye lakosságát. Felháborító A KDNP-frakció a leghatá­rozottabban elutasítja, hogy a Baranya megyei Garében ve­szélyes hulladék-égetőmű épüljön! Frakciónk tisztában van a csapdával, melyet az a helyzet rejt magában, hogy látszólag - és itt hangsúlyozni szeret­ném, hogy látszólag - szak­mai kérdésben politikai meg­nyilatkozást tesz. De vajon tényleg szakmai kérdésről van-e szó Garé esetében? Vizsgáljuk csak meg azo­kat a körülményeket, melyek­ről Garé ügyében nem, vagy csak ritkán beszélünk, valójá­ban azonban szoros kísérői és egyben okozói is a jelen álla­potnak. Tény, hogy a közmeghall­gatást a Baranya megyei Ön- kormányzat hívta össze. Saj­nálatos, hogy a Közgyűlés kompetenciája csak ennyire terjed ki a megyét e súlyosan érintő kérdésben. Ismét - mint annyi más esetben- isko­lapéldáját mutatja a hatalom ama szándékának, hogy esze ágában sincsen kiszélesítem a demokratikus döntések me­chanizmusát, esze ágában sincs átadni a döntési kompe­tenciát annak a kisebb közös­ségnek, amely a döntésben közvetlenül érintett, vagyis Baranya megyének. A KDNP-frakció egyene­sen felháborítónak tartja, hogy a térségi önkormányzat­nak, tehát a Megyei Közgyű­lésnek, nincsen beleszólása, joga a megye egészére kiható kérdésekbe, ugyanakkor egy települési önkormányzat hoz­hat olyan döntést, amely a megye egészére van kihatás­sal! Ez abnormális állapot! Minden szakmaiságot mellőz! Emlékeztetni szeretném Baranya megye lakosságát azokra az óriásplakátokra 1994-ből, melyeken az ország mai miniszterelnöke volt lát­ható a következő felirattal: „Szavazzon a szakértelemre!” Nos, ez a szakértelem sehol nem érhető tetten! Ez is csak egy léggömb volt, mint a va­gyonadó bevezetése, vagy a központi nyomazóhivatal és így tovább. A KDNP frakció megnyug­tatónak tartja azt a tényt, hogy a megyei környezetvédelmi felügyelőség kellő körültekin­téssel vizsgálta az ügyet és hozta meg elutasító határoza­tát. Ugyanakkor elfogadhatat­lan a fővárosi főhatóság dön­tése, mert számtalan kérdésre nincsen megnyugtató válasz. Ezért frakciónk a döntés mö­gött politikai nyomást, politi­kai akaratot feltételez. Van-e alternatíva? Nyitott kérdés az égetőmű kapacitásának kihasználása. Mint, tudjuk a jelenlegi hulla­dék cca. 17 000 tonna. Ez az égetőmű egy évi kapacitásá­val egyenértékű. Mi lesz az­után? Csak nem akarnak to­vábbi veszélyes hulladék szál­lítmányokat ide hozni és megsemmisíteni? Honnét hoznák ezeket a szállítmá­nyokat? Újságcikkekből is­merünk néhány választ. Azonban ezek a cikkek ga­ranciát nem jelentenek. Ha csak 10 éves működést felté­telezünk, akkor cca. 170 000 tonna - továbbra is veszélyes - salak keletkezik. Ez a ha­talmas mennyiségű salak mindörökre itt marad Baranya megyében? Vagy elszállítják innét? Hová? Miért nem mindjárt ott építik meg az égetőt? Van-e alternatívája Garé- nak? Vagy csak ez az egy és csak is ez az egy megoldás van Magyarország és Baranya megye számára? Nem az te­hát a fő kérdés: hány méter magas legyen az égetőmű kéménye, mert a 30 m magas kémény éppen olyan ronda, minta 55 m-es. Az a kérdés: van-e a szakértő kormánynak környezetvédelmi koncepci­ója? Hogyan illeszkedik ebbe a koncepcióba a garéi ége­tőmű? A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója úgy gon­dolja, hogy a veszélyes hulla­dékok kezelése ügyében sin­csen koncepciója a kormány­nak. Ezt a feltevésünket erő­síti meg az Új Dunántúli Nap­lóban 1996. május 25-én meg­jelent Garé: végleges megol­dást - garanciákkal című be­szélgetés, mely dr. Szili Katalin államtitkár asszony­nyal készült. A cikkben az ál­lamtitkár asszony egyetlen utalást sem tesz a kormány környezetvédelmi koncepció­jára. A KDNP-frakció úgy gondolja, Baranya megye la­kossága joggal szeretné meg­ismerni Garé ügyében Horn Gyula miniszterelnök úr vé­leményét, hiszen a garéi be­ruházásnak - egy londoni székhelyű bank által folyósí­tandó hitel révén - komoly nemzetközi összefüggései is vannak. Ne itt Az Országos Környezetvé­delmi Főfelügyelőség által kiadott engedéllyel befejező­dött az államigazgatási eljá­rás. Most már csak bírósági úton lehet megtámadni az or­szágos főfelügyelőség határo­zatát. Illúzió lenne azonban azt hinné, hogy a bíróság megsemmisíti ezt a határoza­tot. A bíróság csak akkor tesz ilyet, ha az eljárás során va­lamilyen törvénytelenséget követtek volna el. Szakmai, etikai és erkölcsi kérdéseket a bíróság nem vizsgálhat. A demokratikus eszköztá­rak tehát bezárultak a megye polgárai számára. Már csak a beláthatatlan formával és kö­vetkezményekkel bíró állam- polgári megnyilvánulások maradnak. Ebben a helyzet­ben a Baranya Megyei Köz­gyűlésnek kötelessége olyan határozatot hozni, mely fel­szólítja a kormányt, Garé ügyében álljon a megye pol­gárai mellé, tegyen intézke­dés »Ta, hogy a hulladéké­gető ne itt épüljön meg és szállítsák végre el az ide hor­dott szemetet. A KDNP-frakció tisztában van azzal, hogy a Közgyűlés kormányzati felelősségét vi­selő frakciója számára kínos lenne ilyen határozat megho­zatala. Mégis úgy gondoljuk, hogy Garé kérdésében ne a kormányhoz viszonyított kö­zelségünk, vagy távolságunk legyen a meghatározó, hanem a bennünket megválasztott Baranya megyei polgárok ér­deke. Erről a helyről is sze­retném biztosítani a megye lakosságát, hogy a KDNP- frakció működése során min­dig is szem előtt tartotta a megyei érdekeket és a jövő­ben is így tesz majd. Wéber Ádám a megyei Közgyűlés KDNP-frakcióvezetője Az utolsó erőpróba Jelcin és a hattyú A „hazák Európája”

Next

/
Thumbnails
Contents