Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1996-06-15 / 162. szám

6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. június 15., szombat A zene ünnepe Egész napos rendezvényso­rozatot szervez Pécsett a Pécsi Kulturális Központ és a DOZSO június 22-én. A Zene ünnepe, az Élőzene vi­lágnapja alkalmából létre­jövő találkozóra a szervezők utcazenészeket, népzenei és folkegyütteseket, szólistá­kat, hangszeres, énekes ka­maraegyütteseket várnak, akik vállalják a belváros kü­lönböző pontjain a szabad­téri muzsikálást. Anna utcai nyári játékok A jövő héten még láthatják Eck Imre 'balettjeit azok, akik lemaradtak a Pécsi Horvát Színház szervezte nyári játékok balettestjéről. Az iszonyat balladája és a Szonáta június 21-én és 22- én tekinthető meg. Az Anna utcai frissen épült Cso- por(t)-Horda tetőgalériát jú­nius 23-án 20 órakor avat­ják, Hrvoje Sercar képző­művész kiállításával. V. Pécsi Tánchét Idén is megrendezik a tánc­pedagógusok és táncosok országos továbbképzését Pécsett, a Táncpedagógusok Országos Szövetsége támo­gatásával és szakmai fel­ügyeletével. A tánchét jú­nius 24-étől július 1-jéig tart a Művészeti szakközépisko­lában. Indul táncterápiás tanfolyam müncheni pszi­chológus vezetésével. Lesz­nek különböző tánckurzu- sok, többek között klasszi­kus balett, táncgimnasztika, jazz-technika és más tech­nikák megismertetésére, ismeretbővítésre. A hazai hozzáértők mellett holland, amerikai előadók érkeznek. Különlegesség, hogy lesz nonprofit menedzserképző kurzus is, New Yorki elő­adóval. A részletek után ér­deklődni lehet a 450-152-es telefonszámon este 6 és 7 között. Olyanokat is várnak, akik nem profi táncosok, de például az itt szerzett isme­reteket tanításban kívánják kamatoztatni. Francia kultúra A francia nyelv tanulásával a francia kultúrával is is­merkednek azok, akik részt vesznek a pécsi Alliance Francaise Egyesület nyári intenzív, három hetes, 69 vagy 42 órás nyelvtanfo­lyamain. Az első június 17- én kezdődik. Az érdeklődők a Művészetek Házában ta­lálják meg az egyesület iro­dáját. Félig bontott ház a Bástya utca sarkán FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Pécs, a romok városa? Pécs mindig is híres volt rom­jairól, melyek messzi földről idevonzották az embereket, hi­szen a római, török vagy kö­zépkori maradványok a régmúlt korokról beszéltek sajátos nyelven. Manapság azonban egyre inkább elszaporodóban vannak azok a romok, melyek ilyen állapotukban nem éppen idegenforgalmi látványossá­gok, s melyek szaporodása nem gyorsítja fel észrevehetően azt a folyamatot, melynek eredmé­nyeképpen a város a világörök­ség részévé válhat. Sonkoly Károly művészettör­ténész úgy látja, Pécsett több olyan épület áll, amely rom, vagy minden esély megvan arra, hogy rommá váljon; né­melyikükre pedig a teljes meg­semmisülés vár, amennyiben a bontási engedélyek iránti ké­relmekre pozitív válasz érkezik. A romépületek nagy része a vá­ros tulajdonában van, tehát a város mint tulajdonos és mint első fokú építési hatóság fele­lőssége a kérdésben nem éppen elhanyagolható. A teljes megsemmisülés vagy állagromlás fenyeget több épületet is az Ágoston téren, hi­szen arra vezet majd az északi összekötő út. Pedig ott áll a Há­rom rózsa barokk épülete, egy barokk malomépület, a volt szociális központ kiürített, dü- ledező épülete, s már rezonan­ciakárok jelentkeztek a histori- záló iskolaépületben a nagy­fokú forgalom miatt. A Kis Flórián utca sarkán álló, a teresedés kiemelése ér­dekében lekerekített sarkú his- torizáló ház már nem helyreál­lítható rom. A Bástya utca sarki késő klasszicista háznak fontos városképi szerepe van, illetve volt, mert tavaly engedély nél­kül elkezdték bontását, s mára csak a falai állnak tető nélkül. A Mária utca 20. és 24. üres, életveszélyes állapotú. Az ugyanebben az utcában álló 17.-19. bontását egyelőre sike­rült leállítani, de léte teljesen bizonytalan. A Janus Gimná­zium védett épületét néhány éve újították fel, de a bádogo­zások nem vízorral készültek, így az eső végigmossa a hom­lokzatot, amely mára szétmál- lott, sőt már a szerkezet is esik szét. A klasszicista jellegű Felső­malom utcában már lebontottak egy értékes házat a piacnál, az 1/2-es és a 3-as számú klasszi­cista épületek összedőlése csak idő kérdése. A Rákóczi és a Felsőmalom sarkán álló hang­súlyos, historizáló épület, amely üresen áll jó ideje, szé­pen halad a romosodás irá­nyába, miként a Rákóczi út 65. is, amely jó minőségű, érett, historizáló neoreneszánsz épü­let amúgy egészséges állapotá­ban. A Janus Pannonius utca 8. számú kanonok ház hátsó szár­nya is megindult az összeomlás felé. Az északi várfal menti le­bontott házak és a megemelt já­rószint miatt megváltozott víz­folyások pedig fokozatosan te­szik tönkre a várfalat és áztat­ják a túloldalán álló lakóépüle­teket. A Ferencesek utcájában álló volt stomatológia igen színvo­nalas épülete évek óta üresen áll, a tető beázik, a födémek át­szakadtak, a szoba padlóján gombák nőnek az ott lakó csö­vesek vigasztalására. A Jókai tér 11. számú épület műemléki kutatásait még 1989- ben végezte el Sonkoly Károly. A középkori kereskedőház, ba­rokk toldással, gyönyörű fres­kókkal, a város legrégebbi tető- szerkezetével ugyancsak a csö­veseknek ad, ilyenkor nyáron, hűvös otthont. Üresen áll a Mátyás király utca 19. és a 26. is. Utóbbi már egy 1777-es pécsi belvárosi térképen is szerepel. Évek óta kiürített állapotban áll a Kazinczy utca 4., hátsó ré­szén egy török kori dzsámival. A Kisfaludy utca 18-ra, amely eredetileg barokk ház, most ad­tak be bontási engedélyre ké­relmet. Cseri László (Lapunk jövő szombati számá­ban adjuk közre e tárgyban az önkormányzat véleményét.) Egy város visszaváltozik Az UNESCO Építé- A Pécsi Körzeti Televízió új filmje szeti Világszervezeté­nek idei, barcelonai kongresszusán két pé­csi építőművész és egy szobrász munkássága képviseli majd Magyar- országot a róluk szóló húszperces film segítsé­gével. Dr. Bachman Zoltán, Kistelegdi István és Rétfalvi Sándor kezenyomát számos pontján őrzi a város, amelyet a 20-30-as évek ember­arcú polgári építészete után szürke bérházakkal zsúfoltak tele az 50-es évek. Ekkoriban kezdett néhány „lázadó” fiatal a hajdanvolt polgárváros arculatát tükröző épületekről álmodozni, és ró­mai, török, barokk ha­gyományokra támasz­kodva új utakat keresni. Róluk s a kezük nyo­mán újjászülető város­ról szól a Pécsi Körzeti Televízió filmje, amely megsárgult fptók és képeslapok, történelmi em­lékek, régi szobrok és modern épületek közt ba­rangolva - Háda Sándor operatőr kamerájával - mutatja be Pécs múltját és jelenét. A Radó Gyula rendezte filmet az ITTHON című magazin július 2-i adásában, a TV2-n lát­hatják a nézők Metamorphosis avagy egy város visszaváltozik címmel. A. K. A Jelenkor jumusi szama A Pécsett szerkesztett Jelenkor Károly Amy verseivel nyitja jú­niusi számát. A versrovatban ezeken kívül Rácz Péter műveit, valamint Vörös István Ötvennégy perc a rókák életéből című versciklusát olvashatják az érdeklődők. A prózarovat ezúttal Balázs Attila Konecsni Rihárd esete Melia nimfával (love story torzóban) című szövegét, illetve He­inrich von Kleist A luxusadókról című, fiktív levél formában megírt prózai munkáját foglalja magában. A júniusi lapszám szépirodalmi anyagát gazdagítja továbbá Solymosi Bálint rá­diójátéka, az Ördögrája. Éüzi László A balkáni (meg a magyar) vekker, az egyetemes pusztulás - és a derűs (Fragmentumok Bene József festészeté­ről) című írásában méltatja a Vajdaságból származó magyar festő munkásságát, akinek néhány grafikája is látható a lapban. Mítosz, távlat és bűnhődés a címe Balassa Péter tanulmányá­nak, mely két részletet tartalmaz a szerző Nádas Péterről szóló, a pozsonyi Kalligram Kiadónál ősszel megjelenő monográfiá­jából. A lap hasábjain január óta tartó kritika-vita befejező ré­széhez érkezett: Bónus Tibor és Takáts József, a vitaindító elő­adások szerzői válaszolnak bírálóiknak. A kritika-rovatot Szabó Szilárd Kemény István A koboldkó- rus című verseskötetéről írott alapos bírálata nyitja. Martos Gá­bor két romániai magyar könyvsorozat jelentőségét méltatja Ki­felé a labirintusból, avagy a helyzet és a fonál címmel. Bóna László természetrajz című kötetét Melocco János Tamás, Rentz Mátyás Pisztrángfogás Magyarországon című prózakötetét Grendel Lajos mutatja be. Károlyi Amy: Gyászmenet A Szaharában nem sebezné cipőtlen lábam, az oázis oázissá válna, nem rettentene a minden hiába. Nem jelentenék szörnyű lények v jelenlétét a szörnyű végnek. Az árnyékban, mi mégsem árnyék, egyszerre csak füstté válnék s mennék az árnyékhoz szegezetten, mint gyászoló a gyászmenetben. Az árnyékban, mi mégsem árnyék, Isten árnyékában nem fáznék. Száradna hátam izzadsága, a célnak bizonytalansága. Nem fenyegetne a minden hiába, ha bújhatnék Isten árnyékába. Szeretők közt nevetve járnék, jó lennék újra, mint a gyermek, akit az Isten nem ijeszt meg. S megyek az árnyékhoz szegezetten, mint gyászoló a gyászmenetben. Címzett E kapunál nyílik az egyszerűség. Tudják, akik Téged látni járnak és Érted keseregnek: E bejáratnál kezdődnek a mennyek. I Kik részesei lettek a csendnek, itt örök hintán ringanak a lelkek. Csak egyedül. Ezért hívsz, én is menjek. Ablakodba jeges Orion suttogott jeges igéket, megolvadtak asztalodon, jeges igékből forró igéd lett. E kettős ellentétes hő találkozása metsző vonalakkal: a csillagok-akarta kész dal. Futnak A Képek FILM.JEGYZET A z utolsó tánc (Last Dance) című amerikai film a halál- büntetés problémáját feszegeti. A kérdés, amely nálunk is meg­osztja a közvéleményt, különö­sen etikai szempontból rendkívül összetett. Hiszen végső soron még a legelvetemültebb bűnöző életének a kioltása is gyilkosság, ám adott esetben éppen a többi ember életének védelme teszi szükségessé á törvény legkemé­nyebb szigorát. A film, s ez becsületére le­gyen mondva, bátran tovább bo­nyolítja a témát az által, hogy egy megtérő bűnöst állít a törté­net középpontjába. Hősnője, Gindy Liggett, brutálisan megölt két embert, ám az azóta eltelt ti­zenkét börtönév során, feje fölött a háromszor is elhalasztott ki­végzés Damoklész-kardjával, alkalma volt magába szállni. Visszaszámlálás Kétségkívül más ember lett. Már tudja, mit tett, vállalja is a bűn- hődést, életösztönét amúgy is felőrölte a személye körüli jogi hercehurca. Ekkor lép fel a másik fősze­replő, a fiatal ügyvéd, aki elszán­tan síkra száll védence életének megmentéséért, miközben kellő tartózkodással ábrázolt érzelmi szálak szövődnek az elítélt és védője között. A kérdés tehát az, hogy ez az új megváltozott Cindy büntethető-e egykori énje, a narkós lány szörnyű cselekede­téért. Másfelől viszont joggal ve­tődik fel, hogy az ember igenis felelősségre vonható múltbeli tettei alapján. A film alkotói nem titkolják, hogy ellenzik a halálbüntetést, de óvakodnak az egyoldalú ál­lásfoglalástól. Nem értenek egyet azokkal, akik szabadságot követelnek a lánynak, ám azok­nak a tüntetőknek a véleményét sem osztják, akik az egyik felvé­telen azt kívánják neki, hogy örökké égjen a pokol tüzében. Mert mindkét álláspont kívül esik a jog illetékességi területén. És a kamera azt is ellenérzéssel figyeli, hogy egy emberi élet képmutató politikai csatározások függvényévé válik. Túlzónak és elfogultnak csak a siralomházba való szállítás jelenetét éreztük. A rendező, az ausztrál szár­mazású, Oscar-dijas Bruce Be- resford (Miss Daisy sofőrje) ez­úttal is megbízható, korrekt munkát végzett, néhány finom megoldást is látunk tőle, amikor például az ügy­véd tükörképe az egyik áldozat képére vetül. A film első fele azonban kissé vontatott, drama­turgiai szempontból iga­zán csak a befejező rész összefogott. Vagyis a cselekményszövés a visszaszámlálás egy­szerű, lineáris szerkeze­tére épül, ami nem min­dig kedvez a lélektani elemek kimunkálásá­nak. A színészi játék jó közepesnek mondható. Sharon Stone, aki körül eddig nagyobb volt a felhajtás, mint a tényleges teljesítmény, most végre valódi Sharon Stone a film egyik jelenetében jellemet igyekszik formálni, de játéka még nem elég árnyalt. Rob Morrow karaktere sem il­leszkedik egészen az ügyvéd drámai figurájához. A jelzett hi­bák ellenére Az utolsó tánc méltó a nézők érdeklődésére. Nagy Imre

Next

/
Thumbnails
Contents