Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1996-06-12 / 159. szám

1996. június 12., szerda Társadalom Dunántúli Napló 11 Az igazi harmadik pillér Garantált jövedelem A nyugdíjreform feltételrendszere A jelenlegi nyugdíjrendszer megváltoztatásának szükséges­ségét már tényként lehet ke­zelni, ám a mikéntjéről még mindig kemény viták folynak. A Népjóléti és a Pénzügymi­nisztérium által készített kon­cepció a következő szemponto­kat fogalmazza meg az átalakí­tás céljáról. A nyugdíjnak arányban kell állnia az állam­polgár és a munkáltatója által befizetett járulékok tömegével és a járulékfizetés időtartamá­val. Fontos, hogy a rendszer a járulékok tényleges befizeté­sére ösztönözzön, amihez vi­szont az szükséges, hogy csök­kenjen a járulékfizetés mértéke, illetve a befizetőket egyénileg is érdekeltté kell tenni a befize­tésben azáltal, hogy a hozadé- kot is ők kapják meg. Tekintet­tel kell lenni arra is, hogy az ak­tív korosztályokra elviselhető terhek nehezedjenek, annál is inkább, mert a korösszetételből fakadóan az aktív koruk szá­mának csökkenésével lehet számolni. Szét akarják válasz­tani a szociális ellátásokat a biztosítási rendszertől, tartha­tatlan állapotnak minősítve, hogy meghatározott funkciójú rendszerek más feladatokra is kötelesek pénzt fordítani. Ugyanakkor fontosnak tekintik az állampolgárok időskori jö­vedelmének hosszú távú garan­tálását. Azt nem tartják járható útnak, hogy évről-évre korrek­ciókkal igyekezzenek biztosí­tani az idős emberek nyugdíj­hoz jutását. A cél az, hogy az új rendszer hosszú távra garan­tálja a nyugdíjak finanszírozha­tóságát és ne függjön az éppen aktív korúak nemzedékének nagyságától, befizetéseitől, a mindenkori parlamentek dönté­sétől a nyugdíjak finanszírozha­tósága. Mindez alap, vagyis egy szempontsor a tervek sze­rint három elemből álló nyug­díjrendszer részletes kimunká­lásához. K özéletünk (egyik) sarkala­tos kérdése manapság a nyugdíj-ügy. Korhatár és finan­szírozás. Kell is beszélni róla, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy mind több az „eltartott”, s mind kevesebb az „eltartó”. Mi lesz itt? Teljes összeomlás? Vagy mégis jobbrafordulás? Ez foglalkoztatja 87 éves ko­rában Péterfia Zoltán nyugal­mazott egyetemi nyelvtanárt, aki nyugdíjasként - míg a sze- mevilága engedte - Hoóz pro­fesszor hívására a közgazdasági kar statisztikai tanszékén dol­gozott demográfusként. Sok­sok éve már a Nők Lapja hasáb­jain Fekete Gyula kezdeménye­zésére népesedési vita zajlott (ennek az anyaga utóbb „Éljünk magunknak?” címen jelent meg), amelyben a tanár úr sze­rint „bődületes vélemények” hangzottak el, s közülük is a legmegdöbbentőbb volt a szá­mára, amit egy nő írt: ,JSem et­tem meszel! Nem kell gyerek! Majd eltart a nyugdíj...” Ak­kor ragadott tollat, írta meg a véleményét Fekete Gyulának. Máig élő baráti kapcsolatot nyi­tott ez a tanulmány, ami „meg­húzva” megjelent a Nők Lapjá­ban, teljes terjedelmében pedig a könyvben. Ma is ez foglalkoz­tatja: a nyugdíj tart-e el, vagy valami más? „Akkor azt fejtegettem, hogy lehetetlen egy nemzet életét nem az egész nép érdekét szem előtt tartva irányítani, mert ha a nemzetnek jól megy a dolga, az egyén dolga is jól megy.. . De ma jól megy-e a nemzetnek, az egyénnek? Az a baj, hogy nem az emberben, hanem a pénzben gondolkodnak, pedig az magában bizony értéktelen, ha nincs, aki megteremtse a fe­dezetét ... Gyakran emlegetik a három­pilléres nyugdíjrendszert, de mi az? Én is három pillérről beszé­lek, de az merőben más . .. Minden társadalom három nagy rétegből áll: a még nem termelő 18-20 évesnél fiatalab­bak tömegéből, az ő felkészíté­sük a legnagyszerűbb gazda­sági befektetés, de manapság szemlátomást nem ennek a megértésével foglalkoznak, az­tán van a 20-60 év közötti ter­melők tömege, továbbá a már nem termelők hatalmas tábora. A természetes társadalmakban a három réteg eltartása a csa­ládokban zajlott le. Ez külön­ben olyan rend, amin változ­tatni, ezt megkerülni nem lehet. Mi hát az a harmadik pillérem ? Hát kérem, hogy egy társada­lom fennmaradjon, ahhoz min­den családban legalább három gyermek kell (a tanár úr tíz Június 15., Budapest Európai idősek fesztiválja Az ötlet a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Or­szágos Szövetségétől szárma­zik. Ők találták ki, hogy jöjje­nek már egyszer össze Európa szinte minden országából azok az idősek, akik szeretik a kultú­rát, s akik valamilyen szinten és mértékben hozzá is járulnak a gazdagításához. A Budapest Sportcsarnokot kínálták a találkozó helyszí­néül, ahol június 15-én délelőtt 10 órától este 8 óráig 15 ország együttesei, szólistái mutatják be egymásnak és az érdeklődő kö­zönségnek, hogy mit tudnak. Többek között német, észt, francia, lengyel, olasz, szlovén, bolgár, osztrák, szlovák, ro­mán, görög népi táncegyütte­sek, zenekarok, énekkarok sze­repelnek a magyar csoportok­kal együtt. A szórakoztató programokkal egyidőben nép- művészeti, népi iparművészeti, képzőművészeti kiállítást és vásárt is rendeznek. Az érdeklődő klubok az „Életet az éveknek” Országos Szövetségében - Budapest, XII. Szoboszlai u. 2.1/17. Tele­fon: 1-555-333 - kaphatnak részletesebb információt a programról, illetve itt rendelhe­tik meg a részvételi jegyeket délelőtt 9 és 13 óra között. A találkozó azonban nem ér véget a szombati gálával. A külföldi csoportok még két na­pig hazánkban maradnak és szervezett program keretében magyar nyugdíjas klubokhoz látogatnak. Ezektől a találko­zók megalapozhatnak olyan ba­ráti kapcsolatokat, amelyek ré­vén a jövőben rendszeresen ta­lálkozhatnak magyar és kül­földi klubok tagjai. gyermeket nevelt fel), s ezt va­laha nekem is úgy tanították, hogy egy gyerek a papának, egy a mamának, egy pedig a hazá­nak. De nem ám ágyútöltelék­nek! Ez a gyerek az én harmadik pillérem. Ez a gyerek van ott, ahol üres maradt a hely: a meddőknél, akik szeretnének, de nem lehet gyerekük, meg akik hivatásuk miatt nem vál­lalnak gyereket, meg akik nem nevelhetik fel idő előtt elhalt gyermeküket... Nem véletlenül találták ki a háromgyermekes családmo- dellt, csakhogy az az igazi felté­telek híján soha nem tudott mű­ködni, helyette inkább a két, vagy egygyermekes, vagy éppen a gyermektelen modell műkö­dik, ezek a gyermekek pedig nagyon hiányoznak a nemzet Tolna megyébe kirándulnak a jövő héten a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tagjai. Az útvonal: Pécs-Paks-Gemenc-Decs- Szekszárd-Pécs. A program többek között az atomerőmű, a jövőjének, s leginkább a har­madik gyermekek hiányoznak. Nélkülük a nemzet - kimondani is rettenetes! - kifog halni. Hát bekövetkezne mégis a herderi jóslat? Bekövetkezne Vörös­marty Szózat-beli rémlátomása a sírba süllyedő nemzetről? Am félő, hogy „az ember milliói­nak szemében gyászkönny” - nem fog ülni.. . Nem elég az egyke, a kettőcske sem ... Vál­lalják a családok a harmadikat, hogy legalább 20-25 év múlva fordulhasson a helyzet. . . Tes­sék kérem megnézni egy széket: bizony az nem áll meg két lá­bon, s pláne nem egyen; leg­alább három kell ahhoz, hogy valamiképpen megálljon. Ve­gyük végre tudomásul ezt mindnyájan, mi a nép is, de a kormány, a végrehajtó hatalom is, és főleg ő, hiszen az ő intéz­kedésein múlik, hogy meg tud-e állni a „nemzet széke”, vagy menthetetlenül felborul...” Hársfai István gemenci trófea kiállítás és a de- csi tájház megtekintése is sze­repel. A részletekről hétfőn 10-12 óra között, az egyesület Rákóczi u. 11. sz. alatti irodá­jában lehet érdeklődni. Népmeséket gyűjt, madarakat etet Szedlacsek János, a mohá­csi remete fotó: laufEr László A régi világ utolsó hírmondói­tól gyűjtögeti a népmeséket a hetvennégy esztendős Szedla­csek János, a mohácsi remete. Közel 500 oldalas kéziratát őrzi Budapesten a Néprajzi Múzeum, ahová néhány éve pályázatra küldte. A zsűri kü- löndíját nyerte el vele, de ta­valy is dicsérő oklevelet kapott. A csak három iskolaévvel rendelkező, idős ember nép­mesegyűjteményében a gyer­mekkorból átmentett visszaem­lékezéseket őrizte meg. Hosszú éveken át napszámosként, cse­lédként dolgozott országszerte. Bebarangolta munka végett a fél országot. Élete akár mesébe illő lehetne. Gyermekként a pusztavacsi Coburg hercegi birtokon szol­gált. Az ifjú gróf és a szűzlány esetétől, A zupás őrmester elégtételéig vagy száz mesét mentett meg a feledéstől, amit Pusztavacson, Tótkomlóson, Pilisen és másutt hallott. Ma a mohácsi Szőlőhegy egyik távoli présházában él egyedül. Közelében egy lélek sem lakik. Kis földjén gazdál­kodik, maga vágja a fát, főz még az állatainak is. Kisnyug­díjas, de elégedett embernek tartja magát. Szedlacsek János szívügyé­nek tekinti a természet- és ál­latvédelmet is. Ebben maga mutat példát. Talán furcsállják, amikor időről időre feltűnik már ismert alakja a pécsi Szé­chenyi téren, a Kórház téren, a vásárcsarnoknál vagy a főpá­lyaudvarnál, ahol körberöpkö- dik a galambok, örvendezve a kiszórt eleségnek.-Az élőlények védelemre, gondoskodásra szorulnak, ez pedig az ember feladata - vallja. Befogadja a gazdátlan kutyákat, míg gazdit nem talál nekik. Még a kígyókat is biz­tonságos helyre viszi. Feljár Budapestre is. Meg­szokott kőrútján a Blaha Lujza tértől a Moszkva térig, a Szer­vita tértől a Baross térig eteti a galambokat. Napraforgót, diót, kölest, búzát, árpát vásárol ne­kik. Elutazott az Alföldre, a Szeged melletti tanyavilágból 40 kiló napraforgót hozott. Az idei télen két mázsa magot szórt ki. Madáretetőket készít és helyez ki a környéken.-A henyélés a legnagyobb átok, az vezet a sírhoz- mondja. - Mindig találok va­lamilyen munkát, ami tetszik nekem, ami leköt. Én ezért az örömért élek. Rozvány Gy. Területi irodát nyitott a „Premier” Nyugdíjpénztár Havi előtakarékosság a későbbi évekre A nyugdíjrendszer változása még előttünk van, de az már most biztos: akárhogy is mó­dosul, a központi juttatás nem lesz elég ahhoz, hogy megszo­kott és biztonságos életszínvo­nalat garantáljon. A változás a ma még javá­ban aktív, a középkorú generá­cióhoz tartozókat érintheti leg­érzékenyebben, hiszen ők minden bizonnyal beleérnek a nyugdíjreform által hozandó változásokba, viszont egyre kevesebb az idejük ahhoz, hogy megerősítsék az idős ko­rukra szóló anyagi biztonságot. Aki teheti, különböző for­mákban igyekszik a pihenő évekre szóló tartalékot gyűj­teni. Ennek a gyűjtögetésnek egyik és egyben legújabb for­mája a nyugdíjpénztárba belé­pés. Ma már Baranyában is több nyugdíjpénztár működik, közülük a legújabb a Verni­er”, amely az elmúlt év végén nyitotta meg dél-dunántúli iro­dáját, pécsi központtal.- A „Premier” Országos Nyugdíjpénztár, amelynek a taglétszáma az elmúlt év má­sodik félévétől rendkívül di­namikusan fejlődik, jelenleg több, mint 7500-an vagyunk - mondta Vadász Károly, a pé­csi, területi iroda vezetője. - Az intenzív érdeklődés egyik oka nyílván az, hogy nálunk na­gyon kedvező havi tagdíjjal le­het indítani az előtakarékossá- got. Az alapszabályunk értel­mében a mindenkori minimál­bér 2%-a , - ami jelenleg havi 300 forint - tagságot jelent ná­lunk. Ezen összeghatár fölött természetesen mindenki sza­badon döntheti el, hogy mek­kora összeget szán havonta az előtakarékosságra. A pénztárba egyénileg, il­letve a munkáltató által is be lehet lépni. Ha valaki egyéni tag, akkor a havi befizetett ösz- szeg felét, de legfeljebb évi százezer forintot leírhat az adó­jából. A munkáltató által fize­tett tagdíj pedig a cég számára azt jelenti, hogy a tagdíjat leír­hatja költségként, vagyis meg­takarít 42,5% tb járulékot és 4,5% munkáltatói járulékot. A „Premier” Nyugdíjpénztár a tagok befizetését rövid távú kincstáijegyekbe fekteti. így követi a pénzpiac mozgását, így gondoskodik a hozamról. Az érdeklődőknek minden pénteken 17 órától tájékoztató előadást tartanak a részletekről Pécsett, a Tudomány és Tech­nika Házában. T. E. Kirándulás Gemencre Látogatás a Parlamentben A Pécsi Nyomdász Egylet és a Bányász Szakszervezet pé­csi, kertvárosi nyugdíjasai közös budapesti kiránduláson vettek részt a napokban. A résztvevők nagy része először látta közelről az Or­szágházat, lenyűgöző élményt jelentett nekik a hatalmas épület belsejének megtekin­tése. A pécsiek dr. Toller László képviselő vendégsze­retetét élvezték, aki a belépő­jegyek költségét is átvállalta. Egyébként ma 70 forint a be­lépőjegy, de az államtakaré­kosságot jól szimbolizálja, hogy a régi 40 forintos jegye­ket adják ki. Volt, aki először gyönyörködhetett a budapesti panorámában. Mások az első fővárosi kirándulás élményé­vel, a felejthetetlen parla­menti képekkel térhettek haza, mint a bányász-házas­párok közül Varsányi Jáno- sék, Henc Lászlóék, Pernec- ker Ferencék, a nyomdászok közül Schneider Lászlóék, Keller Józsefék. Az örömteli kirándulást a Pannon Volánnak is köszö­nik, amely lehetővé tette a 90%-os kedvezményt bizto­sító nyugdíjas szelvény fel- használását. Csak egy szomorú emléket hoztak magukkal - tanulsá­gul. Megpihenve és egy kis luxust megengedve maguk­nak, fagylaltot és sört rendel­tek a vár egyik vendéglátóhe­lyén. A három kétgombócos fagylaltért és három pohár sö­rért 1815 forintot fizettek. Ez nem az ő pénztárcájuknak való. R. Gy. Konyhakötényben A kérdés évezredek óta vá­laszra vár, s ilyen minősé­gében még több ezer éves aktua­litásra tarthat számot. Az tudniil­lik, hogy ki a teremtés koronája és melyik a gyengébb nem. An­nak megválaszolására azonban, hogy a feltett kérdésben mi az igazság, nem tartom magam hi­vatottnak. Ámbár vannak az ítélet meg­közelítéséhez használható ta­pasztalataim, melyek elvekké növekedtek. Hadd beszéljek ezekről. A konzervatív, patriarchális, apaközpontú társadalomnak be­fellegzett. De nincs már létjogo­sultsága az anyaközpontúságnak sem. Legalábbis olyan értelem­ben, ahogy azt a századeleji nő­mozgalmak fogalmazták meg célként. Én mégis ez utóbbinak hiszek. Nemcsak koromnál, de körülményeimnél fogva is, me­lyek aligha különböznek sokban kor- és férfitársaim körülménye­itől. Arról van szó, hogy a család kebelében szétmosódtak az erő­vonalak. Megszűnt a csupán kenyérke­reső, ennek fejében minden dé- delgetést megkövetelő, a család életének mozgását akár rabiátu- san is irányító férfi szerepe. Mi­ként megszűnt a nő kuliszerepe is. És e ponton mindjárt kijaví­tom magam: a vonalak nem szét, inkább összemosódtak. Min­denki mindent csinál. így kerül fel a férfire az a konyhakötény, amely egykor egyedül a nőt illette meg, s amelynek viselése még a kor­szerűen gondolkodó férfitársak­ban is okoz némi szarkasztikus derültséget. Nekem mindennapi öltözékemmé vált, s kevés olyan kedvelt „foglalkozásom” akad, mint a konyhatündérkedés. Szű- kebb baráti körömben a politika, a nő és a futball mellett - nem egyszer mindezek helyett! - egyre ingerlőbben vitatunk kü­lönleges recepteket. Eközben nem átaljuk bevallani, hogy ilyenkor felfokozódik tisztele­tünk a nők iránt, akik mindad­dig, míg nem ismertük a kony­hamunka rejtelmeit, számunkra semmit érő munkát végeztek. Ezzel egyenes arányban nő per­sze öntudatunk is. Mert nincs boldogítóbb érzés, mint amikor a család főztünket dicséri. A technikai műveletek mind­egyikét ajánlom elvégezni. Ne várjuk el, hogy körülöttünk sü- rögjön-forogjon a család, kukta­ként kiszolgálva tevékenysé­günket. Szeleteljünk, hámoz­zunk, készítsünk elő, tisztítsunk, kelesszünk, dagasszunk, párol­junk, pácoljunk, panírozzunk, egyszóval tegyünk mindent, ami szükséges. És - tessék megka­paszkodni! - az utóműveleteket is magunk végezzük el. Mosogassunk bátran el azután a csatatér után, amit magunk mögött hagytunk. Ám a panel­házak szűkre szabott konyhái­ban már a műveletek közben is kínálkozik erre sürgető alkalom, hacsak nem akarunk túraba­kancsban közlekedni a felhal­mozódott edényhegyek között. Ne átalljuk, ne szégyelljük hát - legalább a konyhában - a női szerepköz elvállalását. Bizton állítom, hogy sikeres tevékeny­ségünk nyomán olyan elisme­résben és a nyomában járó örö­mökben lesz részünk, ami feled­teti esetenkénti sikertelensége­inket is. És akkor gondoljunk néha az évezredes kérdésre: ki is volta­képpen a teremtés koronája, me­lyik is valójában a gyengébb nem? Bokrétás András 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents