Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1996-06-09 / 156. szám

1996. június 9., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Fazonra igazítva Diktátorok háborúja a divatvilágban Talán mindenki sejti, hogy a divat világában nem a kifutón zajlanak a fontos események. Az igazi show általában a ho­telszobák, partik, stúdiók és franciaágyak rivalizálással, pletykákkal és erotikával fűtött közegében folyik. Ezen jelen­ség mélyére próbál betekintést nyújtani Robert Altman rendező új bohózatával a Pret-a-Porter- rel. Altmant mostanában főleg a helyzetkomikumra épülő klasszikus vígjátékairól ismer­hetik a mozinézők, a Divatdik­tátorokkal régebbi „énjéhez” tér vissza. Opusza gúnyos és ezzel együtt keserédes humorá­val inkább leleplező jellegű. A leleplezés viszont nem egy­szerű „lepedőrángatós” mód­szerrel történik, hanem inkább egy továbbgondolt beavatás metódusaira épül. A rendező nem akar kórképet festeni, ehe­lyett a jelenségben rejlő lehető­ségeket aknázza ki. Az első szembetűnő dolog a produkcióval kapcsolatban a monumentális és rengeteg hí­rességgel tarkított szereplő- gárda. Olyan nevek fémjelzik a több mint két órás vígjátékot mint Sophia Loren, Marcello Mastroiami, Julia Roberts, Tim Robbins, Kim Basinger, Lauren Bacall vagy éppen Fo­rest Whitaker. A történet a di­vatvilág évente kétszer meg­rendezendő össznépi őrülete, a Pret-a-Porter köré épül és eléggé szövevényes, veszedel­mes viszonyokkal, sportszerű és sportszerűtlen versengéssel tarkított. Míg a háttérben szer­kesztők, riporterek, fotósok, vásárlók, manökenek és terve­zők vívják furcsa csatájukat, addig a kifutón a legnagyobb divatházak kollekciói vonulnak fel: Christian Dior, Saint Lau­rent, Gaultier, Cerrutti, Bulgari. A végére pedig egy nem mindennapi élmény marad: manökenek, akik megmutatják a meztelen igazságot. Itt az egyetlen szabály, hogy nincs szabály. A divatszakma június 6-tól kezdte háborúját a mozi- Kim Basinger interjút készít a Divatdiktátorokban vásznon. Rendes Z. Két szerelmes kérdésre vála­szolunk ezúttal a Kártyafag- gatóban. Tavasz jeligéjű olva­sónknak a lapok sem monda­nak más: valóban ajándék az, amiben részesült. Ráadásul közben változáson is keresz­tülmegy, hiszen már azt hitte, le kell mondania arról, hogy teljes életet élhessen. Párja barátja is, aki képes rá, hogy megszabadítsa hirtelen jött rosszkedvétől is, ha kell. Nem mindig napsugaras az élete, de most inkább gyermekeiért aggódik, a kisebbik lelki egyensúlya, a nagyobbiknak pedig az anyagi helyzete mi­att. Érdekesség, hogy párjával van még feladatuk egymással, olyan területeken is, melyek életükben régen félelmet, bá­natot, bosszúságot, betegséget okoztak. Love me tender jeligére: mielőtt az igazi feltűnne, még vár önre egy kaland esélye. Ez villámcsapásként érkező lehetőség lesz (összefügghet utazással is), és kellemes ero­tikus kiruccanást ígér. Nincs kizárva azonban, hogy a férfi­től, akit így megismer, nem várhat majd hosszú hűséget. Mielőtt csalódottságot érezne, álljon meg és gondolkodjon: mi is volt ennek a kapcsolat­nak az igazi célja? Ha megál­lapodnak (akár hallgatólago­san is) a szabályokban, egyi­küket sem éri meglepetés. Ami az igazit illeti: a lapok­ban látni ilyet. Még házasság, vagy szoros együttélés is le­het belőle. A döntés lassan alakul, de a kedvező pillana­tokban majd erősítse meg partnerét. Lehet ez olyan va­laki is, akit a munkája révén ismer meg. K.D.-nek köszönöm a leve­lét. Örülök, ha úgy érzi, a Kártyafaggató segíteni tudott, de az igazi érdem nem az enyém, hanem az öné, hiszen ön döntött úgy, ahogy írta, hogy „velünk utazik tovább”. Hiányzott volna. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk levelei­ket. A beküldőknek sorrend­ben válaszolunk.) Új gén felfedezése Kutatók nemrégiben felfedez­tek egy gént, amely születés után segít az újszülött tüdejé­nek kiüríteni a folyadékot, s megkezdődhet a légzés. A fel­fedezés kikövezheti az utat ah­hoz, hogy az újszülötteknél néha fellépő, születés utáni végzetes légzőszervi károso­dást kezelni tudják. Dr. Pierre Barker, az észak-karolinai egyetem kutatója szerint „ez a kutatás ígéretes új eljárásokat tehet lehetővé olyan légző­szervi betegségek esetén is, amelyeket a koraszülés okoz”. A terhesség alatt a magzat tü­deje is megtelik magzatvízzel, aminek születés után ki kell ürülnie, hogy helyet adjon a le­vegőnek. A most felfedezett gén, amely a tüdőbeli nátrium- mozgást „felügyeli” segít elérni ezt a kiürülést. A kutatás során olyan egereket vizsgáltak, ame­lyekből hiányzott ez a gén. A kísérletek során ezek az állatok nem tudták kiüríteni tüdejükből a folyadékot, és negyven órával születésük után elpusztultak. Főzzünk változatosan! Itt az eperdömping, sok kis­kertben annyi terem, hogy nem is győzik nyersen elfogyasz­tani. Ünnepi eperleves. Hozzá­valóké kiló eper, 15 deka por­cukor, 1 citrom reszelt héja, egy darabka fahéj, 1 kupica rum, 2 deci tejszín. A lemosott, kicsumázott eperből 8 szép szemet félre teszünk, a többit 1 liter vízben föltesszük főni. Te­szünk hozzá csöppnyi sót, a re­szelt citromhéjat és fahéjat. Ha megfőtt áttörjük, és elkeverjük benne a cukrot. Ha kihűlt, elke­verünk benne egy deci tejszínt. (A másik decit kevés cukorral kemény habbá verjük.) A hideg levest tálkákba öntjük, a tetejét rummal meglocsolt epersze­mekkel és tejszínhabbal díszít­jük. Nyers eperbefőtt. Hűvös, szellős kamrában is csak né­hány hónapig tartható el az úgynevezett gyors eltevésű eper. Ennek ellenére érdemes fáradozni vele, hiszen így akkor is lesz otthon krémbe, gyü­mölcstortába való eper, ha már nem kapható a piacokon. Hoz­závalóké kiló nem túl érett eper, 1,2 kiló porcukor, mok- káskanálnyi szalicil. Az epret gondosan megmossuk, de nem hagyjuk ázni a vízben. Porcelán tálba téve megszóljuk cukorral. Ha a cukor elolvadt, a gyümöl­csöt üvegekbe töltjük. A visz- szamaradt cukros lében elke­verjük a szalicilt, és a lét az eperre öntjük. Szorosan lekötve a helyére tesszük. W. M. Egy diáklány kalandjai Menekülés Szarajevóból (Eszéki tudósítónktól) Bosznia és Hercegovina fővárosa majd négy évig ellenséges gyűrűben volt. Naponta ezer és ezer gránát robbant a vá­rosban, a romokból mesterlövészek vadásztak a polgárokra. Szarajevó ostroma idején a város­ban maradt a 17 éves Inella Nogity középisko­lás leány is. Egy reggel villamosra ült és az is­kolába igyekezett. Furcsának tűnt, hogy a vil­lamos lassabban halad a szokottnál. Az egyik megállónál harisnyás fejű fegyveresek várták az utasokat és hazaküldték őket. Közölték ve­lük, hogy nem lesz tanítás sem. Másnap reggel jelentette a rádió, hogy veszélyes az utcára menni és ezért senki se hagyja el otthonát. Ez volt a háború kezdete. Inella a háború első hónapjait a toronyházuk pincéjében töltötte. Szerencsére a harcok előtt a szülők három zsák lisztet vettek, az apa a bank­ból felvette a megtakarított márkáit. Kezdetben volt elég élelmük. Az állandó veszély ellenére egy szemfüles szervező megrendezte Szarajevó szépének megválasztását. Egy ismerőse azt ajánlotta, hogy nevezzen be. A leány hallani sem akart róla, időközben az édesanyja értesí­tette, hogy az Inellá név a versenyzők listáján van. Ekkor már nem méltatlankodott. „A gyű­rűbe zárt Szarajevó szépe” nevet kapta az első helyezett. A leánynak az volt a vágya, hogy az első hat közé jusson. Amikor meghallotta az eredményhirdetést, nem hitt a fülének: ő lett Szarajevó szépe. Inellát ezután érte a második kellemes meg­lepetés. Egy amszterdami fotós Szarajevóba jött háborús fényképeket készíteni. Ekkor talál­kozott Inella rokonával, aki egy napon meg­kérte Marco-t, a riportert, hogy mentse ki Inel­lát a szarajevói pokolból. Kis gondolkodás után igennel válaszolt a fényképész. Megismerke­dett a leánnyal: ő 30, a leány 17 éves volt. Csak úgy menthette ki Inellát, ha házasságot kötnek, amelyet öt évig nem lehetett felbontani. A kényszerházasság után kérték a holland beuta­zási engedélyt. Hónapokig tartott a várakozás - eleinte idegenkedtek, később megbarátkoztak és végül is megszerették egymást. Egy napon megjött az értesítés arról, hogy a holland hatóság engedélyezi a házaspár beuta­zását. Az UNPROFOR gépével Olaszországon át Amszterdamba érkeztek. A reklámügynökök már tudták, hogy Szarajevó szépe Hollandiában van. Ma már a leghíresebb olasz és francia di­vatházaknak dolgozik. T. I. Titokzatos uráli bunker Amerikai szakértők szerint az Uraiban, Beloreck közelében egy bunker épül, mely egy új automatikus válaszcsapásmérő rendszer részét képezi. A Sze- vodnya című lap által „béna kéz”-ként emlegetett rendszer­nek az a lényege, hogy egy Oroszország elleni atomcsapás érzékelése, illetve az orosz poli­tikai vezetés és vezérkar el­pusztulása vagy cselekvőképte­lenné válása esetén automati­kusan indítanák a rakétákat. A rendszer parancsnoki bun­kerekből, alacsony frekvenci­ájú föld alatti antennákból, il­letve silókban tárolt ballisztikus rakétákból áll, amelyeket au­tomatikusan indítanának, amint az orosz területen lévő földi érzékelők jelzik az ország terü­letét ért csapást. Moszkva ily módon lemon­dana az eddigi stratégiáról, amely szerint az ellenséges ra­kéták indításának érzékelése esetén percek alatt kell dönteni a válaszcsapásról - vagyis mi­előtt az ellenséges rakéták el­érik az ország területét. Az orosz elképzelés szerint az új rendszer jelentősen csökkenti a véletlen atomháború veszélyét - úja a lap. A Szevodnya által idézett, szigorú névtelenséghez ragasz­kodó katonai illetékesek nem cáfolták az új rendszer létreho­zását, viszont nem erősítették meg, hogy az uráli bunkernek köze lenne ahhoz. Rádió mellett... Jegyzet Tehetetlenségünkben csak tudomásul vesszük... Egy Fővasu­tas - aki a MÁV statisz­tikai adatai­val tisztában van - azt nyilat­kozta, hogy vonatrablások vi­szonylag ritkán fordulnak elő. Azt már én tettem hozzá: „Még szép!” Amikor én kis­gyerek voltam és „ettem” a vadnyugati regényeket, cow- boy-filmeket (Z. a Fekete lo­vas, Hej-hó Silver meg egye­bek) a vonatrablók akciói tet­szettek a legjobban, amikor is a vágtázóbanditák utolérték a Kék Villám nevű colorádói expresszi, a vezér a lóról egyenesen a mozdonyvezető nyakába ugrott, a többiek meg már fosztogatták a vasútiko­csik riadt utasait, aki ellenállt, azonmód lelőtték. „Ez ám az Amerika!” - rebegtem izzad- tan a mozi sötétjében. Akkor még nem tudtam, hogy vénsé- gemre megérem: nálunk is van vonatrablás, még akkor is, ha ^viszonylag ritkán” fordul elő. És a vonatrablók nem lóháton érkeznek, hanem megveszik a jegyet és két állomás között zsebelik ki az utasokat. Érde­kesség: ezek a rablók nem is tudnak magyarul, mert nem magyarok. És engem sem hoz­nak lázba, de még csak cso­dálkozásra sem késztetnek: ná­lunk manapság sokkal na­gyobb disznóságok történnek egyetlen hét, vagy két hét alatt, mint sem hogy ilyesmin ámul­dozzon az ember, legföljebb ha idegbaj kerülget bennünket. Már félve kapcsoljuk be a rádiót, vagy tévét: ugyan mi­lyen elképesztő híreket hal­lunk ismét az alvilág, vagy az emberi felelőtlenség legújabb produktumaként. Nem is olyan régen, egy idős, szakadt férfit vertek agyon valamelyik kül­városi bozótosban és elrakták a zsákmányt: hatvan forintot. A szerencsétlen koldus, napi „keresetét”. Vagy hetit. Az INTERPOL Spanyolországból szállította haza a Balaton kör­nyék egyik rettegett bandave­zérét, aki annak idején százez­reket zsarolt jól menő vendég­lősöktől, butikosoktól és kü­lönböző címen több állampol­gárt veretett meg embereivel. A fürediek - ha betért egy mu­latóhelyre - félve távoztak kö­zeléből. Rettegtek tőle: egy lap munkatársától ártatlan képpel kérdezte meg: „Hát olyan va­gyok én, akitől félni kell?!” Bizony olyan. Mert az előzetes letartóztatásból végül is kien­gedték és a tanúk már remeg­nek. Pedig hol van még a tár­gyalás? Éppenséggel addig meg is szökhet. Nagy a világ. A Rákóczi-expressz egy pótkocsis kamiont kapott el a - különben szabályosan piros jelzést adó - fénysorompónál, a fiatal mozdonyvezető meg­halt. A lett származású kül­földi kamionos azt mondta, amikor a piros lámpát megpil­lantotta, már semmire sem ju­tott ideje. A statisztikai adato­kat sorra elfelejtem, de a múltkoriban nyilvánosságra hozott fénysorompós halálos balesetek száma megdöbben­tően magas. Még frissek a vi­rágok az áldozatok sírján és már újabb fénysorompós bal­esetekről hallhatunk. A MÁV hivatalos szakértői nyilatkoz­nak, magyarázzak a vizsgála­tok eredményeit, ismerjük a rendőrségi véleményeket is. Érveik elfogadhatók, de az esetek ismétlődnek, szüntele­nül és tragikusan ismétlődnek. Akár csak a vízbefúlások, pedig még csak a nyár elején tartunk. Az Ipolyba fulladt kislány testét is csak két nap múlva találták meg, a döbbe­netét újabb követte: több mint háromezer gyermek, illetve felnőtt kapott szalmonellafer­tőzést, két pesti kórház már je­lezte, hogy több beteget már nem tudnak fogadni, nincs üres ágy. Itt is zajlik a vizsgá­lat, orvosok, rendőrök közre­működésével és bár ez volt ta­lán az évszázad legnagyobb ételmérgezése, egyáltalán nem bízhatunk abban, hogy a jövő­ben megússzuk. Mindig, min­den ismétlődik és tehetetlen­ségünkben csak tudomásul vesszük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents