Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-02 / 119. szám
8 Dünántúli Napló Társadalom 1996. május 2., csütörtök Az öngyógyítás sokkal többe kerülhet Európai idősek baráti találkozója A Nyugdíjasklubok „Életet az éveknek” Országos Szövetsége június 15-18. között Budapesten rendezi az Európai Idősek I. Baráti Találkozója elnevezésű programot. Eddig osztrák, német, francia, szlovén, lengyel, angol, észt, szlovák, görög csoportok jelezték részvételi szándékukat. A háromnapos találkozó kiemelkedő programja június 15-én, a Budapest Sportcsarnokban lesz. Délelőtt 10 órától folyamatosan egymást követik a szórakoztató események, tizenöt ország együtteseinek, szólistáinak felléptével. Ugyancsak egész nap várja az érdeklődőket a nemzetközi népművészeti és képzőművészeti vásár. Az érdeklődők a szövetség központjában - Bp., XII., Szo- boszlai u. 2.1/17., Telefon: 1-555-333, - kaphatnak részletesebb felvilágosítást. Gazdag program Szentlőrincen Majálisra készülnek a Szentlőrinci Nyugdíjas Klub tagjai. Összejövetelükre vendégeket is várnak a villányi társklub tagjai közül. Minden hónapban szerveznek legalább egy olyan programot, amely jó hangulatú találkozó. Ilyen kezdeményezésük, hogy művészeket hívnak a Pécsi Nemzeti Színház tagjai közül. Már szervezik a júliusi, háromnapos kirándulásukat is. Eddig kilencvenen jelentkeztek az útra. Koszorúzás Mint minden évben, idén is megemlékeztek Körösi Csorna Sándor születésnapjáról a nevét viselő pécsi nyugdíjas klub tagjai. Az emlékbeszédet követően megkoszorúzták a szobrát. Ma már - sajnos - szinte közhely a magas gyógyszerárról szólni. És annak számít arról is beszélni, hogy egy-egy újabb gyógyszeráremelés a társadalom - s benne nagyrészt az idősek - újabb rétegeit sodorja oda, ahol már erősen megfontolandó: ki tudják-e váltani, vagy csak részben válthatják ki a felírt medicinákat. Miközben természetesen nagyon is jól tudják, hogy ez bizony nem éppen nevezhető egészségjavító magatartásnak. De hát mit tehet az, akinek a nyugdíja egy részére a közszolgáltatás, a másikra meg a patika vetett szemet. Az idevágó igaz történetek az éppen esedékes gyógyszerAz IPOSZ áprilisi küldöttgyűlésén 50 éves kisipari-vállalkozói munkájának elismeréséül gyémántgyűrűvel és diplomával tüntették ki Hegyi Sándor szentlőrinci órásmestert. Bár csak a háború után tett mestervizsgát, valójában 60 éve, 1936-ban kezdte tanulóéveit, amit a segédévek, katonaság és Pockingban eltöltött amerikai hadifogság követett. Órásmesterként Budapestre került, de a honvágy hamarosan hazahozta Szigetvárra, ahol kis üzletet nyitott. Hét év után „adminisztratív” úton más kisiparosokkal együtt vállalatba kényszerítették, amit a neves mesterek miatt kulákvállalat- nak is neveztek. i - A Nagy Imre-program hatására 1953-ban a „Falura a kisipart” jelszavára Szentlőrincre mehettem, ahol iparengedélyt kaptam. Mindent élőiről kellett kezdeni, mert teljes felszereléáremelés idején elárasztják az írott és az elektronikus sajtót, miközben magunk is találkozhatunk a patikákban pénzüket számolgató, főleg idős emberekkel: futja-e valamennyi gyógyszerre? És vagyunk mi is megszeppent „áldozatai” az új receptek írása rejtelmeinek, amikor a kereszt rossz rubrikába kerül, ez aztán jónéhány száz forint többletkiadást okozhatna. De ez még jóvátehető, hiszen olcsóbb visszamenni az orvoshoz új receptért. Mindez azonban csak az egyik oldala a gyógyszerügyeknek. Van ennek egy másik, a mindenkori gyógyszerártól nem függő része is, ami mársem a vállalatnál maradt. Nem hozhattam el. Sokan igyekeztek lebeszélni, de kitartottam, és ma is Szentlőrincen dolgozom a nyugdíj mellett. Először a lakosság bizalmát kellett elnyernem, és sokat segített a rendezett családi háttér. Tanult szakképzettsége szerint Hegyi Sándor órás és ékszerész. Akkortájt még idetartozott a látszerész, az arany- és ezüstművesség, vésnök, ékkőfoglaló, filigránmunka is.- Valamikor gúny tárgya volt a maszek. Nehéz volt létezni a hivatalos maszekelle- nesség miatt, de az embereket inkább az érdekelte, hol javíttathatták meg nagy becsben tartott, régi óráikat a zsebórától az ingaóráig, faliórától a vekkerig. Számtalan különleges, muzeális értékű antik órát javítottam, de vakórát, stoppert is. Itt tudom meg, hogy a fogaskereket kraccolják, azaz tisztítmár átsodródik az öngyógyítás meglehetősen veszélyes területére. Hallani - és nem is ritkán! -, hogy amikor az orvos áttérne más, az általa a beteg állapotának jobban, hatékonyabban megfelelő gyógyszerre, a beteg konokul ragaszkodik a megszokotthoz, mert abban bízik igazán, s minden követ megmozgat, hogy ahhoz jusson hozzá továbbra is. Ha pedig hozzájut, arról mindenki tud egy embert, a saját kezelőorvosát kivéve. S a végén éppen ő fog a legjobban csodálkozni - persze a beteg is - ha a páciens állapotában nem várt kedvezőtlen fordulat áll be. Aztán sokszor és sokan leírják, zsakózzák, polírozzák, és hogy szerszámai a hengerlő (valczni), gyűrűfa, csapfényesítő (zsakó), a szegecselő (nitt- masin), kerékkörző (rundlans- zirkl), a kézi satu (stiftklobni), és látom a sok féle világmárkát a Junghanstól a Doxáig, schaff- hausenitől a schwarzwaldiig.- Külön értéket jelent, hogy hány köves az óra. Kevesen tudják, hogy a súrlódás csökkentésére és pontosság érdekében rubin vagy zafír kőből készítették a csapágyakat. Sajnos, gondot okoz az alkatrész-utánpótlás, pedig a mechanikus órák megmenthetők - mondja a 74 esztendős mester.-A legcsodálatosabb sikerélmény, amikor az utolsó alkatrészt helyére teszem, és a halott anyag életre kel, elkezd ketyegni az óra. Ez tovább táplálja az embert, mert látja az órákon át tartó vesződség eredményét. Rozvány Gy. ták már - szerintünk teljesen hatástalanul, hiszen a jelenség él és virul -, hogy mennyire veszélyes dolog okkal és ok nélkül bekapkodni az egyre drágább antibiotikumokat. Persze, a szokás hatalma ... Megszoktuk ezt a bekapkodást akkor, amikor még szinte fillérekért dobálták utánunk a Maripent, a néhai jó Vegacillint, vagy a Tetrant, amikről már akkor is tudtuk, mert épp elégszer figyelmeztettek rá, hogy jó ezekkel vigyázni, mert a bacik hamar rájuk szoknak, és kialakulnak az ellenálló törzsek, amelyek aztán vidáman élnek és ártanak a legnagyobb antibioti- kum-zuhatagban is. Szedjük most is? Hát persze, hogy szedA Pécsi Nyugdíjas Egyesület Bogáthy Ferenc vezette képzőművész csoportja hét alkotó munkáival vett részt a Baranya Megyei Amatőr Képzőművészeti Kiállításon, amelyet KomA nyugdíjbiztosítási önkormányzatnak nincs pénze, az új számítás miatti különbség fedezetére, így csak abban az esetben lesz egy százaléknyi nyugdíjkiegészítés, ha a kormány a pénzről is gondoskodik. Mint ismert, a nyugdíjak idei emelésére a nyugdíjbiztosító eredetileg 15 százalékot tervezett, ám a parlament - a KSH adatai alapján - 14 százalékot fogadott el. Az új számítási eljárás szerint nem a keresetek, hanem a bérek emelkedését veszi alapul jük, kerüljön bármennyibe is, ha leleményesen cikcakkos utakon hozzá is tudunk jutni. Csak éppen erről is óvakodunk fecsegni az orvosunknak, aki aztán hiába is ír fel ilyesmit a betegének, de az valahogy nem akar rendbe jönni. Miről van tehát szó? Nem kevesebbről, mint arról, hogy magas gyógyszerár ide, magas gyógyszerár a következményeivel együtt oda, az ésszerű gyógyszerhasználattal magunk is tehetünk e következmények ellen. Például úgy, hogy nem költünk fölöslegesen gyógyszerre, s megbízunk az orvosban, mert mégis csak ő tudja jobban, mely medicina lesz nekünk a legjobb. Hársfai István lón, a Városi Művelődési Központban rendeztek. Balogh György és Kaszás János egy- egy festményét a zsűri a jövőre rendezendő országos kiállításon való bemutatásra javasolta. a nyugdíjemelés megállapításához. Idén az egész évi nyugdíjemelés várhatóan 14 százalék, vagy valamivel kevesebb lesz, annak függvényében, hogy miként emelkedtek tavaly a bérek. A kormány korábban azt jelezte, hogy egyszeri kompenzációval azt szeretné elérni, hogy a számítás változása miatti áttérés ne érintse hátrányosan a nyugdíjasokat. Az egy százaléknyi kiegészítés becslés szerint ötmilliárd forint körüli ösz- szeg. Ötven év az órák birodalmában Hegyi Sándort - a képen jobbról - kitüntették az IPOSZ küldöttgyűlésén Ünnepi megemlékezés Siklóson A siklósi Kanizsa Dorottya Nyugdíjas Klub a napokban műsoros ünnepi estet tartott, a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából. A programra meghívták a Beremendi Nyugdíjas Klub tagjait. Dr. Máté János polgármester köszöntője után kezdődő műsorban a siklósi klub népdalköre, a Hajdú Imre Úti Általános Iskola majorett csoportja Fehér Klára tanárnő vezetésével, egy horvát nemzetiségi együttes Vemanacz Anna tanárnő vezetésével, valamint a Beremendi Nyugdíjas Klub énekkara szerepelt. A szóló számokban pedig Moharos Sándomé saját versét, Juhász Gyula Szeri pusztán című versét pedig Tóth Éva gimnáziumi tanuló adta elő. A művelődési központ nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel fogadta a műsort, amely a siklósi klub megszokott színvonalas eseményeinek sorában nagyszerűen szolgálta a megemlékezést. Köves L. Imre Pécsi alkotók bemutatkozása Komlón Egyszeri nyugdíjkiegészítés? Egy százalék, az áttérés miatt Születésnapi köszöntés - A 96 éves Schmidt Józsefet, a község legidősebb polgárát köszöntötték a magyarbó- lyi nyugdíjas klubban rendezett ünnepségen. Gyermekjátékaink Nehéz lenne meggyőzni mindazokat, akik egykorvolt gyermekjátékainkról mit sem tudnak, hogy amit elmondani szeretnék, nem bosszantásukra, keserű mosolyaik kiprovokálá- sára elevenítem fel. Akkor és ott mi - legtöbben - ezt és így játszottuk. A már nyomaiban is alig fellelhető ipi-apaccsal kell kezdenem. Kora reggeltől késő estig bujkáltunk a fészerek, ólak, istállók környékén, bokros kertek alján, padlásokon, mindenütt, ahová el tudtunk és mertünk bújni. Az „aki bújt, bújt, aki nem, nem” varázsszó elhangzása után néma percek következtek. A hunyó tágra nyitott szemmel, felaj- zott idegekkel tekingetett erre is, arra is, alig merte otthagyni az apacsfalat. S ha mégis megtette, valahonnan villámgyorsan előpattant valamelyikünk és „ipi- apacs a hunyó!” rikoltással leapacsolta az apacsfa felé már hiába loholó hunyót. Lassan előkerültek a többiek is és aki rosszul választotta meg az időt, netán lassúbb volt a hunyónál, az szerepcserére kényszerült. Belőle lett az újabb hunyó. És ez így ment kifulladásig. Kivénhedt biciklikerékből karikánk lett, amit „U”-ra hajlított dróttal csörömpöltettünk végig a falun. Eső után árokparti sárból hatalmas gyurmát formáltunk, egyik felébe beledugtuk hüvelykujjunkat és ezt a felet a sima földre csapva nagy pukkanást produkáltunk. Télen, amikor a méntelep lovait járatták, húsz-harminc szánkót kötöttünk a murahegyi cső- dör után, „aki” csendes száguldással kocogott velünk órákon át. Snúroztunk is. Egy másfél méteres vonalat húztunk a földre, s attól 3-4 méterre pénzdarabokat dobtunk a vonal felé. Aki legközelebb dobta a pénzét, az „rázhatott". A földre esett pénzcsomagból az írást kiválasztotta, az az övé volt. Addig dobáltuk, míg el nem fogyott a pénzcsomag. Gyűjtöttünk kőrisbogarat is. A helyi patikus filléreket adott érte, de azon hatfilléres nyalókát vagy három- filléres stolverket tudtunk venni. Aratás után futóversenyeket rendeztünk a tarlón. Mezítláb! Megvolt a fortélya, hogyan kellett úgy szaladni, hogy lábunk ne véresedjen ki. Esténként a vá- lyoghányónál gyülekeztünk. A tóvá átminősült gödörben százával kuruttyoltak a békák. Csúzlival lövöldöztünk rájuk. Játszottunk boltost, papost, orvost, később papást-mamást is. Miközben fülig maszatosak lettünk. A játék porától, meg az időközben elfogyasztott szilvalekváros kenyértől. Akkora volt egy-egy karéj, akár eső elől is alá bújhattunk volna. Játszottunk .idegent” is. Ösz- sze-vissza zagyválva hablatyol- tunk, kezünk-lábunk járt, mint a motolla, úgy gesztikuláltunk, mint egy született politikus. Miközben szentül meg voltunk győződve arról, hogy a szomszéd Mariska néni elhiszi, hogy mi valóban idegenek vagyunk. De legalább azt, hogy tudunk .idegenül”. És játszottunk gondtalanul hajnaltól napestig. Szép gyermekkor volt! Kár, hogy vele együtt a játékok is elmúltak, megöregedtek, legtöbbjük feltámaszthatatlanul kihunyt. Csak emlékeinkben élnek! Nagyon elevenen! Bokrétás András
