Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-04 / 121. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. május 4., szombat Bán Zsuzsa: Cseresznye az ágy alatt A Művészetek Háza ajánlataiból Pécs-baranyai otthonokból való keleti szőnyegeket mutatnak be május 6-án 17 órakor a pécsi Művészetek Házában. A Rejtett kincsek VI. című tárlatot Batári Ferenc, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője nyitja meg. 7-én 19 órakor két kedves ismerős lép fel: Andy Rouse és a Szélkiáltó együttes ad koncertet. 8-án érdekes programnak ígérkezik „Ragaszkodni és elengedni” címmel dr. Lust István pszichiáter előadása, aki az autonómiáról szóló pszichoanalitikus és buddhista gondolatokat elemzi. 9-én 17 órakor Stendhal és kora címmel kiállítás nyílik a játékteremben, 19 órakor pedig Sümegi Eszter és Nelson Sakaljan áriaestjében gyönyörködhet a hallgatóság. Táncművészeti fesztivál Országos gyermek- és ifjúsági táncművészeti fesztivált rendeznek május 4-én 15 órakor a budapesti Thália Színházban. A 35 fellépő között Pécset az ANK Gyermektáncszínháza képviseli Szalay Tamás vezetésével. Előadásuk címe: Csőharangok II. Az Ifjúsági Ház programjából A legújabb kutatások tükrében szól a magyar őstörténetről az az előadássorozat, melyet az IH-ban szerveztek. Ezúttal május 6-án 18 órakor kezdődik az újabb érdekes program: Déry Zsuzsa beszél a sámánizmusról, az ősmagyarok hiedelemvilágáról. Május 10-én 17 órakor alapfokú íráselem- zés-tanfolyam indul a Házban, Baranyai Edit vezetésével. A 21 órás oktatásra péntekenként kerül sor. Az íráselemzés segít az önismeretfejlesztésben, a rejtett képességek felismerésében, de az olyan betegségek korai kiszűrésében is, mint a dyslexia, vagy egyes tanulási zavarok. Hangverseny Szabadfi Mónika adja elő akadémiai diplomakoncertjének műsorát május 7-én 17 órakor a pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A hangverseny második részében a nemzetközi rangú művésztanár, Szokolay Balázs is közreműködik. Két zongorán Beethoven C-dúr zongoraversenyét játsszák. Igen megijedtünk a barátnőmmel, amikor rátaláltunk hanyatt fekve a konyhában. Egy nagykés állt ki belőle a szíve táján. Az ingén vérfolt. Feküdt mozdulatlanul, sápadtan. Tibi a barátnőm bátyja. Kislányok voltunk még, vizet inni mentünk be a konyhába, miután az udvaron „megfőztük” pici lábasokban a babák ételeit. Pipitérből meg mezei virágokból készítettük el az ebédjüket. Hát ahogy bementünk, ott találtuk a barátnőm bátyját, Tibit, leszúrva. Először sikongattunk, aztán Márti, a barátnőm, fogott egy kancsó vizet, és ráöntötte. Mit tesz isten? Tibi felült hirtelen. A hidegvíz igen jót tett neki, ugyanis erre nem számított. Csak megjátszotta az egészet, kíváncsi volt, hogyan reagálunk, amikor megtaláljuk. A nagykést a bal hónap alá fogta, és az ingén azok a vérfoltok kávéfoltok voltak. Mire felfogtuk, hogy csak hülyéskedett, megérkezett az anyjuk, aki a szomszédoknál volt addig valahol. Nagy rikácsolást rendezett, amikor meglátta, mit csinált Tibi az egyetlen ünneplő ingével! Mártival egyidősek voltunk, olyan hatévesek, Tibi meg tizennégy. Furcsa fiú volt. Sokat olvasott, és ha tehette, kivágta az újságokból a színésznők fényképeit. Gyűjtötte azokat. Régen volt ám ez, tévéről még nem is álmodhattunk. Volt egy néprádió a konyhájuk falán, azon hallgatta az operettek zenéjét, és dúdolgatta jó hamisan maga is. Hogy azt mondja: Hajmási Péter, Hajmási Pél. . . meg satöbbi. Azért a legjobban azt szerette énekelni: Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom ... Ez igen tetszett nekem. Arra gondoltam, mi lenne, ha én lennék az ÖN? És rólam álmodott volna. A Magyar Iparművészeti Főiskola az idén először rendezi meg Nyári Művészeti Akadémiáját. A főiskola az idei Nyári Művészeti Akadémia meghirdetésével új lehetőséget teremtett a művészetek iránt érdeklődők számára, hogy képességeiket szakértő, gyakorlott művésztanárok vezetésével továbbfejleszthessék. Izgalmas kihívás ez a főiskola számára is, hiszen rövid, intenzív nyári időszakot alapul véve - és tekintettel arra, hogy a részvétel nincs előképzettséghez kötve, egészen új oktatási és munka- módszer kialakítására nyílik lehetőség. Egyszer meg be akartunk rendezni a barátnőmmel egy elhagyott disznóólát. Rendes lakásnak, magunknak. Az asztalnál kezdtük. Téglákból, amit elszórtan találtunk itt-ott, építettünk lábat neki, aztán találtunk egy betondarabot, gondoltuk, az lesz a lapja. Márti, a barátnőm ment elől, hátul fogva az egyik felét, én meg utána. Egyszercsak, anélkül, hogy figyelmeztetett volna, hirtelen leesett a kezeiből az az átkozott beton. Persze, akkor nekem is, rá a mezítelen lábujjaimra. Úgy elkezdtem üvölteni fájdalmamban, mint egy éhező farkas. Meg fetrengtem is egy kicsit a földön, markolászva a fájós lábamat. Több szomszéd- asszony összeszaladt, mert nem tudták, melyiküknek a gyereke üvöltözik és miért. Nagyon felróttam ezt az esetet a barátnőmnek, de azzal védekezett, már nem volt ideje figyelmeztetni. Egyszerűen kicsúszott a kezéből az a betondarab. Végül újabb nekifutással becipeltük a disznóólba, és készen lett az asztalunk. Igen elégedettek voltunk vele. Na, akkor még kellett valami bútor, így hát kezdtünk kihordani Mártiék lakásából néhány széket. Pont illettek volna a disznóólba. Viszont Tibi közbelépett. Leállította a menetet, miközben azt kiabálta: én vagyok a teljhatalmú úr! Le kellett raknunk a székeket, én meg igen elgondolkodtam azon, mi a tejhatalom? Ugyanis így értettem. Tejhatalom. Nem is gondoltam volna Tibiről, hogy ilyen úr a tejen. A vita hevében fenékbe billentette a húgát, aki panaszosan ezt kiáltotta: Te hülye, a lapockám! Tibi viharosan felnevetett, én is arra gondoltam, nem azon a tájon lehet Márti lapockája. Dehát akkor még nem tanultunk anatómiát. A nyári Művészeti Akadémia helyszíne a főiskola a budapesti Zugligeti úton lévő épülete és a szabadtéri munkákat is lehetővé tevő kert. Az átlagosan 15 főre tervezett csoportlétszám lehetővé teszi, hogy a tanárok mindenkivel egyénre szabottan foglalkozhassanak. A környezet esztétika alacsony általános szintjéről gyakran esik szó, - a kedvező változásokat egyebek között az Iparművészeti Főiskola is elősegítheti azzal, hogy széles körben hozzáférhetővé teszi a művészeti, szakmai képzés e speciális formáját. A közönségnevelés, az alkotói tevéKésőbb történt valami, ami meghatározta az életemet. Márti egy szép nyári délután tudomásomra hozta, hogy van egy nagy kosár cseresznye a szobájukban, az ágy alatt. Egy szobájuk volt, és benne két egymás mellé helyezett ágy többek között. Szóval, hogy ott van az a kosár cseresznye. Az anyukája el akarja tenni befőttnek, de addig is ehetnénk belőle. Nekem tetszett az ötlet. Viszont belülről nem közelíthettük meg a szobát, mert gyanúsak lettünk volna. Udvari lakásuk volt, nyár, a szobaablak nyitva. A párkányon sorba muskátlik. Lényeg az, hogy bemásztunk az ablakon, s akkor még a muskátlikra is vigyázni kellett. De sikerült. Akkoriban még nagyon jól tudtunk mászni. Bent félhomály volt, már nem is emlékszem, miért. Lehet, hogy az ablak fekvése volt olyan. Bekúsztunk az ágy alá, ahol megtaláltuk a kosarat. Elégedetten feküdtünk mellette, és nyúlkál- tunk a cseresznye után. Ez ment egy darabig, amíg egyszercsak igen megijedtem. Ahogy nyúlok a kosár felé, megfogtam egy kezet. A kéz meg az enyémet. És nem engedte el. Aztán feleszméltem. Rájöttem, hogy a másik oldalon Tibi feküdt az ágy alatt, és már teleette magát cseresznyével, miután megelőzött bennünket. De egy büdös szóval nem árulta el magát, amikor mi bemásztunk Mártival az ablakon. Ez a kézfogás meghatározóbb volt, mint gondoltam. Ugyanis Tibi lett a férjem. Most itt ül a szobában, és magában nevet azon, hogy megírom a régi gyerekkori dolgainkat. Nem veszi zokon. Akkor, ott úgy fogta meg a kezem, hogy többet nem engedte el. kenységeket értőbben szemlélő széles réteg kiművelése elemi érdeke az iskolának is. A művészeti tanulmányok mellett, a kurzus időtartamában belül, fakultatív kulturális programokat, közös kirándulásokat is szerveznek. A látási kultúra fejlesztésének egyik fontos eszköze a tárgykömyezet javítása, magas szintű művelése. Ezért a nemzetközi szekció az említetteken kívül a textil és divat, a kerámia, s a fotóművészeti ágakat is bevezeti a Nyári Akadémia körébe. A Nyári Művészeti Akadémián való részvétel önköltséges. Nyári Művészeti Akadémia Galambosi László Virághajú anya Virághajú Május asszony, öledbe a buksi fény izgő-mozgó piros gyermek; madár billeg tenyerén. Anya lettél Május asszony, ujjaidra lepke száll. Zölddel hímzett palástodon arany ékszer a bogár. Virághajú Május asszony, úgy szeretlek, mint a Nap. Kamasz folyó mossa lábad, csipkét lobbant rá a hab. Anyám tartott karjaiban engem, akár te a fényt. Bátorítva gyűrűzgette szívem köré a reményt. Oltalmazó Május asszony, virághajú jó anya, téged dicsér föld és tenger, a lét minden magzata. Harang kondul a magasban. Május asszony énekel. Játszik a fény, szilaj gyermek: csillagokkal, tüzekkel. Csillag és tűz virraszt, izzik; sarkig tárul kék kapu. Jön a Hold, a sárga sámán, feje alma alakú. Mintha öreg magyar volna, őshazából érkező; körülötte bajszos gyertyán, bő subájú lucfenyő Méltósággal hajladoznak, kincset szórnak szerteszét; hódolattal ékesítik Május asszony címerét. Gyöngy szikrázik fára, fűre; hunyorog a pávaszem. Nádasokban hál a kócsag, nem hajszolja semmi sem. Gólya gubbaszt, fészke alatt szunyókáló verebek, a csönd fehér ágai közt sanda pók se szövöget. Készülődik a pirkadat, hegedűjét keresi. Liliom a fuvoláját sugarakba emeli. Muzsikások tolonganak, Május asszony fölragyog; szárnyat bontva suhan, táncát nézik boldog vándorok. Futnak A Képek JEGYZET Van miért sikoltani... (Balról: Eszenyi Enikő, Szalay Mariann és Udvaros Dorottya.) Hótszürreál A Csajok című film, amelyet Szabó Ildikó írt és rendezett, három elromlott házasság, három szakítás története, a feleségek szempontjából elmesélve. A téma fontos, a nézőpont ellen sem emelhetünk kifogást, sőt, elfogultságaival együtt is rokonszenves és hiteles lehetne az ábrázolás. Sajnos, nem az. Megütközésünk ott kezdődik, hogy a szereplők szinte kivétel nélkül egy-egy elmekórtani esetet képviselnek, az egyik például indiánnak képzeli magát, a másiknak az otthonában bantu négerek ropják törzsi táncukat, stb. A durva, trágár stílus egy idő után már viszolygást is kelt bennünk e fura csodabogarakkal szemben. Jómagam azt sem kedvelem, ha vallási jelképekből és kegytárgyakból gúnyt űznek. No, de ne a morált nézzük, hanem a kidolgozást. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy jelenetet! Fiatal házaspár autóval utazik. Az asz- szony apját holtan viszik magukkal a hátsó ülésen, merthogy szegények, így nem kell a tetem szállíttatásáért külön fizetni. Ez egy klasszikus mű híres jelenetére hajaz ugyan kicsit (mint más vonatkozásban az indián is), ám ott megrendítő volt a helyzet, itt képtelenül kiagyalt. Aztán hőseink valahol, valamiért elhagyják az autót, s mire visszatérnek, hűlt helyét találják, ellopták a holttesttel együtt. Ez már vicc, morbid anekdota. Az asszonyka jajveszékel, most el se tudom temetni az apámat, kiáltozza. Tíz másodperc múlva, mintha nem is ugyanaz a személy volna, azt vágja férje fejéhez: úgy kell neked, de örülök, ellopták az autódat. A férfi figyelmezteti, holnap lenne kiállításának a megnyitója, most nem érnek oda. Mire gyűlölködő hitvese (újabb agymosás?) együttérző szeretettel keblére borul. Hát kérem, ilyen nincs. A Szabó Ildikó-féle ,Jiótreált” nem lehet Übü papáék szürrealizmusával keverni. Vagy itt van még egy „gyöngyszem”. Rokonszenvesnek látszó idős hölgy elkeseredésében kiveti magát az ablakon. Ugyancsak rokonszenves félje aggódva keresi, majd mikor odalent megleli az aszfalton, föléje hajol, és azt mondja: „Drágám, ha még nem haltál meg, szólj, én kivárom.” Már most kérdem: hogy kerül ide ez a kocsmába való poén, amely se a figurákkal, se a helyzettel nincs összhangban? Nem érdemes folytatni. A film szakmai hibák sorozata. Főként írói szempontból, de a rendezés is következetlen, s ami tetézi a bajt, kínosan öncélú és magamutogató. Jót csak Másik János szépen hangszerelt kísérőzenéjéről tudok mondani, és az operatőri munkáról, ami egyébként szintén nem egységes tónusú, de azért van kvalitása (Sas Tamás, Jankura Péter). És, úgy látszik, Udvaros Dorottya sem tud rossz lenni, még akkor sem, ha, mint most, még a szerepe sincs megírva. Tudom, ez kemény kritika. De azért ilyen, mert szeretném, ha Szabó Ildikó nem ezen az aláaknázott úton haladna tovább, hanem folytatná azt, amit a Gyermekgyilkosságok után, ki tudja miért, abbahagyott. Nagy Imre
