Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-23 / 140. szám
6 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. május 23., csütörtök Május 10-én Pécsett a PAB Ju- risics Miklós utcai székházában, Tsuboi Nobuiro japán profesz- szor tartott előadást a felkelő nap országának családi farmjairól. Ismerőst köszönthettünk, ugyanis Nobuiro professzor már járt Pécsett három évvel ezelőtt a JPTE Agrárgazdasági és Kör- nyezetgazdaságtani Tanszékén, amikor a magyar szövetkezeti rendszert (!) tanulmányozta. Most is ilyen célból van itt, és három teljes évet fog eltölteni nálunk! A japánok ma is rengeteg energiát fordítanak arra, hogy tanuljanak, bármit és bárhol, nem szégyellik a dolgot, és sohasem a rövidtávú konjunkturális szempontok vezérlik őket. Bármilyen különös, de Magyarországon Nobuiro profesz- szor nem a„kolhozrendszerről a farmermezőgazdaságra való áttérést” tanulmányozza, hanem a sajátos magyar szövetkezetek működését. Mert Japánban is valami hasonlót szeretnének (!), miután életképtelennek tartják (Nobuiro professzor ezt mondta Előadás a japán farmokról Katasztrofális agrárpolitika szó szerint!) az ottani családi gazdaságokat. Japánban a farmok átlagos mérete 1,4 ha, a háború utáni földreform óta tulajdonképpen nem változott, mert a mindenkori japán kormányok - foglalkoztatási okokból is - e gazdálkodási forma védelmére rendezkedtek be, például szövetkezés és földkoncentráció elleni törvényeket hoztak. Mára ennek a politikának a csődje nyilvánvalóvá vált és szeretnének elmozdulni, elősegíteni az üzemméretek növekedését, illetve éppen a szövetkezést. Japán agrártermékekből 40 százalékban képes az önellátásra mindössze, igaz, területének csak mintegy 15 százaléka művelhető. Jelenleg a szántóterület kisebb mint Magyarországon, miközben 122 millióan vannak. Arra a kérdésre, hogy a három évvel ezelőtti látogatása után most milyen benyomásokat szerzett, azt mondta; nem érti, hogy miért kellett szétverni, tönkretenni ezeket a jól működő szövetkezeteket. A hallgatóság válasza: mi sem értjük! Nobuiro professzor után dr. Benet István, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetője tartott előadást az 1991. évi agrárpolitikai célkitűzésekről. Rámutatott a megfogalmazott akkori célok súlyos ellentmondásaira, fölhívta a figyelmet arra, hogy a magyar mezőgazdasági termelés visszaesése nagyobb mértékű volt, mint a II. világháború idején. Adatokkal bizonyította, hogy nem mi mentünk Európába, hanem Európa jött ide, hiszen miközben drámai módon csökkent a Nyugat-Euró- pába irányuló hazai agrárexportunk, addig dinamikusan nőtt az onnan ide irányuló behozatal. Márpedig az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tárgyalási pozíciói nem az 1970-es, 80-as évek termelési színvonalának alapján mennek majd végbe, hanem az 1990-es évek alapján, tehát a Magyarország számára engedélyezett agrártermelési és kiviteli kvóták ennek alapján kerülnek megállapításra. Ebből az alacsony termelési színvonalból kell majd nekünk engedményeket tenni, hiszen a tárgyalásokon kölcsönös alapon tesz minden fél engedményeket. A két előadás kiegészítette egymást. A hallgatóság meggyőződhetett róla, hogy egy japán professzor - tehát egy abszolút semleges kívülálló is - katasztrofálisnak minősítette a rendszerváltás utáni agrárpolitikát - persze a szokásos japán udvariasság stílusában. Jó lenne, ha legalább a jelenlegi kormány tagjai odafigyelnének erre . .. Gazdag László A lakosság megkérdezése nélkül Ismét Garé! Tönkretett gyarmat Füstölgéseink Együttműködés, de nem támadás Megint ez a község a megye botrányköve, jobban mondva erre használja a község nevét a francia érdekeltségű Hungaro- pec Rt., amely nem hajlandó elfogadni Baranya lakossága tiltakozásának jogosságát és a budapesti székhelyű Környezetvédelmi Felügyelőség, amely semmibe véve a lakosság jogát az egészséges környezethez, megengedte a cégnek Baranya környezetének károsítását. Tizenkét párt és társadalmi szervezet 1996. január 26-án a sajtó útján tiltakozott az égetőmű felépítése ellen és a Garé körüli falvak népével teljesen egyetértve követelte, hogy az ott tárolt, súlyosan mérgező tet- raklórbenzol tartalmú 15 ezer tonna, a lakosság megkérdezése nélkül odaszállított vegyi anyagot késedelem nélkül szállítsák el. A Hungaropec urai, már a pártállam utolsó éveiben is elvetett gyakorlat szerint, az aláíró szervezetek budapesti központjain keresztül akarták engedelmességre szorítani a helyi tiltakozókat. írásukban igyekeztek elhitetni, hogy az égetőmű telepítése környezetvédő beruházás. Ezzel szemben az a valóság, hogy ilyen égetőmű körüli 20 km-es sugarú körben termelt minden mezőgazdasági terményt kizár a nyugateurópai gyakorlat a kereskedelmi forgalomból. Ez a kör Nagyharsány, Belvárdgyula, Pécs, Kővágó- szőllős, Szentlőrinc és Vajszló által bezárt területen 100 teleElőször tisztázni kell a „mi” fogalmát. Jelen esetben azok tartoznak ide, akik egy időben születtek, akik hasonló sorsban osztoztak, röviden kortársak voltak. Mindez időben megadva, az első világháború alatt, vagy az utána következő években születettek. Fiatalon a középiskolában rostavizsgán, majd szigorított érettségin estek át, aztán a felnőtté válásuk egyenlő volt a második háborúval, abban is részt vehettek, ha akartak, ha nem, egyaránt. Mindezek alapvetően meghatározták további évtizedeiket. 1945-öt kezdték írni Budapesten, ami egyet jelentett az ostrommal. E sorok írója orvos volt, így január 17-én katonai mentővel betegeket vihetett egyik kórházból a másikba. Ez a másik a Parlament volt, annak is a pincéje, ahova akkor egy hadikórház települt. Hogy pécsi volt a parancsnok, az már csak pülést érint. Ezen a területen terem a pécsi, siklósi, villányi bor és a baranyai állatok több, mint felét itt nevelik. Pécs lakosságával együtt mintegy 280-300 ezer ember lakóhelye, otthona ez a vidék. Az önkormányzati jogkör téves értelmezése, hogy olyan létesítményre adhat engedélyt az önkormányzat, mely a község határán messze túlnyúló körben veszélyezteti a környezetet. Tiltakozunk az ellen, hogy ennyi ember semmibevételével idetelepítsenek egy olyan berendezést, amelynek a .veszélyessége kétségtelen és melynek megépítése szükségtelen, mert Dorogon van egy olyan égetőmű, mely képes és hajlandó feldolgozni ezt a hulladékot. Az égetőmű csak egy szűk pénzügyi társaságnak, a Hungaropec Rt. francia és magyar igazgatóságának érdeke, mert ettől a berendezéstől magas hasznot remél és ezért hajlandó egy megyét gazdaságilag tönkretenni és 300 ezer ember biztonságát veszélyeztetni. Akiknek még használna a garéi égetőmű megépítése, azok a francia bortermelők, akiknek nem lenne versenytársa a baranyai borvidékek magasabb minőségű bora. Ezen a szinten országos érdek is, hogy Garéból elszállítsák a veszélyes vegyszert. Sashalmi György Magyar Út Körök Pécs a véletlenek összeesése. A Parlament előtti térség a szó igazi értelmében ellentmondásos. Egy időben volt végtelenül elhagyott és magányos, és ugyanakkor nagymértékben látogatott. Élő embert még mutatóban sem lehetett látni, de mindenféle fegyver intenzíven látogatta lövedékek formájában, ami, mondani sem kell, speciális hangulatot teremtett, és minket arra indított, hogy a betegeket leadva pánikszerűen távozzunk a politika fellegvárának még a közeléből is. Budapest elesett, a háború véget ért, kinek vesztes, kinek győztes formában. Mindkét tábor viselte a háború tanulságait és következményeit, mind a mai napig. Az egyetlen követelmény az életben maradás volt. Mi most a félig vesztes, Reininger Róbert, a Környezetvédelmi Főfelügyelet volt elnöke utolsó intézkedéseként aláírta a Hungaropec Rt. kérelmét, hogy az veszélyes hulladék égetőt, salaklerakót és ideiglenes tározót építsen Baranya szívében. Tettével semmisé tette az elsőfokon a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelet által hozott szakmai döntést, amely az építkezést megtiltotta. Más pártokhoz és szervezetekhez hasonlóan mi is már jó ideje tiltakozunk a „Füstmű” megépítése ellen. Meg is kaptuk érte a magunkét, mondván, hogy csupán politikai tőkét kívánunk magunknak kovácsolni azzal, hogy meglovagoljuk az éppen aktuális közhangulatot. Mivel az ügy újabb állomáshoz érkezett, szeretnénk röviden eloszlatni a sokszor sandaságot sem nélkülöző feltételezéseket. Szakmai érveinket már sokszor és sok helyütt (ennek a lapnak hasábjain is ) felsoroltuk, ezt most nem kívánjuk újból megtenni. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy álláspontunkat független szakértők és az MDF Országos Környezetvédelmi Szakkollé- N giumának véleményére alapozva alakítottuk ki. Az, hogy ez találkozott az itt élők és ön- kormányzataik véleményével, valamint egybecsengett a Dél- Dunántúli Környezetvédelmi Hivatal álláspontjával, azt hisz- szük, több mint vétek „politikai furmánynak” titulálni. Egy politikai pártnak nem bűne, hanem kötelessége, hogy szakérfélig győztes csoportba kerültünk, mert életben maradtunk, döntő vereséget aratva. Teltek az évtyizedek. 1989- ben a világban szétszórva élő magyarok konferenciára gyűltek össze Budán, a Műegyetemen, hogy kicseréljék tapasztalataikat, amiket a műszaki és természettudományok területén gyűjtöttek. Hogy itt is volt egy kiemelt pécsi, egykori egyetemi tanár, az ismét csak a véletlennek köszönhető. A Parlament aztán úgy került napirendre, hogy az akkori miniszterelnök meghívta a kongresszus résztvevőit az általa rendezett fogadásra és vacsorára. Ez már nem a pincében, hanem az emeleten lévő teremben folyt, és hölgyek-urak nagy tömegben hódolhattak a kulináris örömöknek. tőire - józan eszére - lelkiismeretére hallgatva kiálljon a lakosság érdekeiért, ugyanis erre találták ki. Különben is az már nem csak szakmai kérdés, ha egy hivatalvezető „utánam az özönvíz” jeligével egy tollvonással emberi sorsokról és környezetükről dönt, persze a Hungaropec számára sem két fillért jelentő ügyben. Ha megépülhet ez az égető, akkor ez az önkormányzatok és az itt élők nyílt arculcsapását jelenti. És sajnos ki kell mondanunk, nem csak ebben az ügyben. Gondoljunk bele, hogy mi minden sújtja ezt az amúgy is halmozottan hátrányos helyzetben lévő Dél-Baranyát. Ismét megkérdőjelezték a siklósi kórház meglétének szükségességét, iskolai összevonások, bezárások lehetősége, az ön- kormányzatok pénzügyi ellehetetlenülése, a jövedelempótló támogatásból kikerülők kilátás- talansága, a már amúgy is tömeges munkanélküliség. És ennek tetejében az égetőmű a lakosság tiltakozásának dacára. Félő, hogy nemsokára elmondhatja magáról az itt lakó, hogy másodrendű állampolgár ebben a hazában, s a vidék, ahol él csupán boldogabb tájak tönkretett gyarmata. Azért, hogy ne így legyen, támogatjuk Szalántát és a vele összefogott önkormányzatokat polgári perükben. Habjánecz Tibor az MDF megyei elnöke Darvas Miklós Siklós városi képviselő Mindez Igazolja, ha valaki nagyon el akar jutni egy helyre, oda bizonyára el is jut. De az tény, hogy a látogatások időpontja és azok lebonyolítási módja már nem tartozik a megszokott formák közé. A bevezetőben elmondtam, hogy ez a mi parlamentünk volt. Hozzátéve: és a mi soron kívüli látogatásunk. A tér és idő meghatározó tényezők. Ez jelen esetben is így igaz. A Kossuth téren, közel a Parlamenthez található a MTESz székháza. Itt zajlottak évekig azok az összejövetelek, amelyekről szólni szeretnék. Ez a Tudomány és Technika Háza adott otthont az újítók és feltalálók klubjának. Hölgyek és urak, öregek és fiatalok, minden elképzelhető foglalkozású állampolgárok eszmét cserélA Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat visszautasítja az Új Dunántúli Napló május 17-i számában „Együtt a civil szférával” címmel, a Pécsi Roma Civil Szervezetek által megjelentetett cikkben szereplő torzításokat. Önkormányzatunk közvetlenül a megalakulását követő ülésre (1995. jan. 24.) meghívta a civil szervezetek elnökeit, akikkel ismertette programtervezetét, s akik a végleges programterv kialakításában közreműködtek. Ezt követően a március és április havi testületi ülésünkön is résztvettek. Az évi hat kötelezően megtartandó testületi ülésből így a felén résztvettek. A Gandhi Gimnáziumban megtartott lakossági fórumra is meghívást kaptak a szervezetek. 1995. októberében meghívásukra újabb egyeztető tárgyaláson vettünk részt. Egyes szervezetekkel is folytattunk egyeztetéseket. Egyetlen meghívást, egyeztetési igényt nem utasított vissza a testületünk. 1995. novemberi közmeghallgatásunk dátumát is hivatalosan közzétettük, s az év során az Új Dunántúli Napló több ízben írt önkormányzatunk munkájáról, terveiről, az évvégi beHorn Gyula miniszterelnök a gazdasági bűnözés megfékezése, a fekete gazdaság felszámolása érdekében javasolta az új központi nyomozóhivatal létrehozását. Kuncze Gábor belügyminiszter feleslegesnek tartja új szervezet létrehozását, úgy véli, a meglevő nyomozó szervezetek fejlesztésével, esetleg ad hoc vizsgáló bizottságok létrehozásával az ügyek kezelhetők. Látszólag szakmai vita ez, mely látszólag arról szól, hogy valamit tenni kell, hiszen a közvéleményt mélységesen irritálja, felháborítja a létező, köztudott, s mégis működni képes fekete gazdaság és a fékezhetetlen gazdasági bűnözés. De csak látszólag. Mert a részben még színfalak mögött, részben már a nyilvánosság szeme láttára zajló huzakodás tétje nem ez, hanem a koalíciós miniszterelnök-helyettesi poszt, s a belügyi tárca birtoklása, mely hatalmas erőt és befolyást jelent. Csakúgy, mint a hozzátartozó kizárólagos nyomozati jogok és hatáskörök. A nyomozóhivatal létrehozása tehát nemcsak egyfajta látványos harcba szállás a gazdahettek a hónap bizonyos napján a köz és a saját javukra és hasznára. Az a tétel, hogy ebben az országban értelmes emberek is akadnak, talán az átlagosnál is nagyobb számban, itt beigazolódott, bárki személyesen meggyőződhetett róla. Remek előadások hangzottak el, aztán viták alakultak ki, és mindez a demokrácia és parlamentarizmus szabályai alapján, élvezetes formában. Azt is mondhatnám: ez a fórum a felsőházat helyettesítette, mivel az egyes szakmák képviseltették magukat, nem is akármilyen szinten. Évtizedeken keresztül szolgálta a jó ügyet, a belépés nem választás útján, hanem a végzett munka és teljesítmény alapján történt. Ritka kivétel ez rezeda- szagú hazánkban. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy nyom nélkül felszámolták. Dr. Barla Szabó Sándor számolónkat 1995. december 30-án jelentették meg. A Pécsi Körzeti Rádióban is több ízben beszéltünk önkormányzatunk munkájáról. Ezek alapján visz- szautasítjuk a cikk szerzőjének azon állítását, hogy a civil szervezetekkel nem egyeztettünk, a testületi ülésünkre nem kaptak meghívást, munkánkról szóló beszámolót nem ismerhették meg s programunk kidolgozásába nem vontuk be őket. Önkormányzatunk előtt ez évtől, a kísérleti év után, komoly lehetőségek mutatkoznak, mivel jó viszonyt sikerült kiépítenünk a Pécs M. J. Város Ónkormányzatával, s más hivatalos szervekkel, intézményekkel. Munkánkat egy nyolc fős szakértői team segíti. Kár lenne ezen lehetőségeket, melyek az egész város cigány lakosságának érdekeit szolgálják személyes okok miatt, a testületbe be nem kerülés miatti sértődöttségből lerombolni. A sajtóban megjelentettük, hogy minden héten kedden tartunk fogadónapot; üléseinket is ekkor tartjuk, így a szervezeti vezetők is felkereshetnek bennünket. Dr. Kosztics István elnök sági bűncselekmények ellen, hanem annak félreérthetetlen jele is, hogy a választások közötti félidőben megkezdődött a koalíciós határok egyfajta újraértékelése. A koalíció szó egyébként magában hordozza az együttműködés és szembenállás lényegét: a kompromisszumokon alapuló egyezséget. Az SZDSZ-es vétó így nem azt, legalábbis nemcsak azt vitatja, hogy kell-e egy újabb szervezet amely elvégzi azt, amíg eddig nem végeztek el az arra hivatottak, vagy pedig a régi szervezeteket kell megújítani. Ez az ellenkezés arról is szól, hogy elbírja-e a .Jiatásköri vitát”, egyszerűbben szólva a belügyminiszteri hatáskör részleges csorbítását a két párt együttműködése, mely az utóbbi hónapokban kívülről viszonylag simának és akadálytalannak tűnt. Továbbá arról is szól, hogy az SZDSZ enged-e a legfontosabb belügyekben, rendőrségi ügyekben élvezett eddigi monopolhelyzetéből, s hogy az MSZP vállal-e egy zajos és nyilvános vita után egy újabb visszavonulást, miként azt már többször megtette. A vétó, és a KÉT összehívása újabb koalíciós konfrontációhoz vezet. Ezt a benyomást erősítette Hóm Gyula nyilatkozata is arról, hogy nem elégedett a belügyminiszter szakmai munkájával, melyre a hét végén Kuncze Gábor azzal dobta vissza a labdát, hogy a nyomozóhivatal felállítására szánt pénz feléből ő 55-60 százalékos fizetésemelést adhatna a rendőrség gazdaságvédelmi nyomozóinak. Miközben a nyilatkozatháború erőteljesebbé válik, minden jel és minden nyilatkozat arról árulkodik, hogy ez csak afféle erőpróba és nem szakító próba. Maga a koalíció nincs veszélyben, hisz egyik fél sem engedheti meg magának vagy partnerének a szakítást. A kompromisszum ilyen körülmények között kényszer. Csak nehogy a feketegazdaság elleni harc elhanyagolása, a milliárdos gazdasági bűncselekmények leleplezésének elmaradása legyen az ára. S. Boda András A mi Parlamentünk Mi lesz a kompromisszum ára? Ez az erőpróba nem szakítópróba
