Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-19 / 136. szám
1996. május 19., vasárnap Magazin Mántúli Napló 7 Agyú az udvarban (Eszéki tudósítónktól) A horvátországi háborúban sokan jutottak fegyverhez és ebből nagy tragédiák születnek. A rendőrség folyamatosan figyelmezteti a polgárokat arra, hogy adják át az eldugott fegyvereiket, lőszereiket. A gyanús személyeknél házkutatásokat tartanak. Nem régen Rijeka környékén egy kis falu lakója figyelmeztette a rendőrséget arra, hogy szomszédjánál jelentős meny- nyiségű hadifelszerelés van. A házkutatás során két 20 mm-es légvédelmi ágyút, három Ka- lasnyikovot, hat kézigránátot, több tányéraknát, néhány száz golyót, jelentős mennyiségű gyutacsot és robbanóanyagot találtak. A helybeliek kis túlzással azt állítják, hogy a megtalált ágyúval és fegyverekkel egy szakasz katonát lehetett volna felszerelni. A szenvedélyes „gyűjtő” részt vett az ország felszabadításában és a leszerelés után magával hozott néhány „szuvenírt”. De a felszerelés nagy része a város környékén levő katonai raktárból származik, a háború alatt felgyújtották azt, de nem égett le teljesen. A környékbeli lakosok felfedezték az eltulajdonítás lehetőségét és éltek vele. Egyesek fegyverkereskedelemmel is foglalkoztak. Feltételezhető tehát, hogy Rijeka környékén van még fegyver. Estünkben a fegyver és lőszertulajdonosnál két traktort és egy pótkocsit is találtak, amelyek származását a gazda nem tudta igazolni. Később kiderült, hogy a Vihar elnevezésű rendőri-katonai akcióban az „emléktárgyak” tulajdonosa is részt vett. Ekkor szabadították fel Likát. Feltételezik, hogy az új tulajdonos onnét vezette haza a traktort, tehát illegális módon kerültek a mezőgépek új gazdájukhoz. A volt katona ellen most folyik az eljárás. A rendőrség emberei bepillantottak a szomszéd udvarába is. Ott egy 82 mm-es tankelhárító ágyút pillantottak meg. Állítása szerint egy ízben a katonai raktár előtt ment traktorával, látta, hogy a környék lakói hordják a takarókat, a puskákat, Észrevette, hogy az ágyú iránt senki sem érdeklődik. A traktorához kötötte és hazavitte. Öt évig állt az udvarában az ágyú és senkinek sem tűnt fel. A gazdasági épületekben még kézigránátokat is találtak. A rendőrök elvették tőle az ágyút és a kézigránátokat és helyükbe elismervényt nyomtak a kezébe. Valószínűleg nem emelnek vádat ellene, de szomszédjának esete sokkal súlyosabb. A háborúnak vége lett, de a polgárok rejtett felszerelései komoly veszélyt jelentenek, most már nem az ellenségnek, hanem a békés polgároknak. T. I. Ezúttal a Jövő jeligét választó olvasónknak kedvezett a szerencse, aki családi életének alakulására, gyermekére, s egy munkahelyi ajánlatra kíváncsi. A lapokból úgy tűnik, házasságában már megszületett a döntés, más kérdés, hogy a megállapodást (fegyverszünetet) nem tartották be. A helyzet nem rózsás, arra figyelniük kell, hogy tudjanak legalábbis baráti hangon tárgyalni egymással. Gyermeke most fáradt és elkeseredett, mert látja, hogy tervei ellenére anyagi helyzete nem javul eléggé. Nem szabad kétségbeesnie, mert ahogy mondani szokták, jó csillagzat alatt született, esélyek és szerencsés események várják. Fontos azonban, hogy elég időt töltsön egy-egy helyzet elemzésével, megértésével, mert így helyesebben dönthet. Úgy látszik, az ön életében szerepet játszik egy olyan ■ férfi, akivel kapcsolatban felsejlik egy vonzalom képe, melyet a háttérben kell tartani, a titok homálya alatt. (Lehet régebbi ügy is.) Ez a férfi egyébként eléggé indulatos’természet, hirtelen haragú, de gyakran emészti magát. Ami a munkahelyi ajánlat kérdését illeti: úgy látni, ezt a mozgást az motiválja, hogy ön szeretné az élet más síkjain is kifejezni azt, kapcsolatai megváltoztak, s hogy ön már más, új tulajdonságokkal rendelkezik. Amikor dönt, próbáljon meg lehántani minden zavaró tényezőt, ne engedje, hogy érzelem, barátság, régi tapasztalatok befolyásolják. Nézze meg, a Változtatás segíti-e önt, vagy inkább akadályozza. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink jelentkezését. A Kártyafaggatóhoz írt levelekben válasszák ki életük egy, legfontosabb kérdését, s küldjék el szerkesztőségünk címére. A borítékra írják rá: Kártyafaggató. A levelekre sorrendben válaszolunk.) Kabala, talizmán, amulett A logika, a racionalitás szigorával körbebástyázott ember még a huszadik század végén is hisz abban, hogy bizonyos tárgyak ténylegesen módosíthatják a sors menetét. Az emberi lélek nem változott annyit, hogy ugyanolyan rezzenéstelen és hűvös legyen, mint az érzelmeket eltüntető tudomány, így az amulettek, talizmánok, kabalatárgyak ma is ott himbálóznak az autók szélvédője mögött, ott lapulnak a kézitáskában vagy a zsebben, és a padokra fektetve jelenleg is segítik a vizsgázó diákokat. Az amulett olyan tárgy, mely arra szolgál, hogy távol tartsa a bajt. Lehetett természeti tárgy, melyet változtatás nélkül használnak, csont, halszálka, toll, négylevelű lóhere. Ez utóbbi persze akkor a leghatásosabb, ha éjfélkor tépik le. Az amuletthez képest a talizmán nemcsak véd, hanem kifejezetten vonzza is a szerencsét, sőt arra is képes, hogy jótékony hatást sugározzon. Olyan különleges jelekkel ellátott tárgyat jelöl, melyet a megmunkálás tesz értékessé. Régen szakember, varázsló készítette, komoly előkészületek után. A kabalatárgyak között az egyik legnépszerűbb a lópatkó, de csak akkor hat, ha félholdja fölfelé nyitott, különben kihullik belőle a szerencse. Nelson admirális is lópatkót szögezte- tett hajója árbocára. Néprajztudósok szerint a patkó alakja a holdistennő félholdját, a termékeny anyaistennő méhét szimbolizálja. Van, ahol a zsebben hordható kis Buddha a legkedveltebb szerencsetárgy. A Buddha- szobrocskák hasát simogatva még anyagilag is gyarapodik az ember... A kereszteket sokan használják védelmezőként. Hatása állítólag abból táplálkozik, hogy a kereszt forma az egyik leghatékonyabb energiagyűjtő geometriai ábra. E szempontból mindegy, a szára egyenlő-e vagy sem. A kis figurákkal ellátott kabalakarkötő, a zsuzsu csinos, bár gyakran drága eszköze a szerencse megidézésének. Csörgése a hit szerint elriasztja a rossz szellemeket. Ugyanezért védik az otthont az ajtó közelébe aggatott üveg, agyag vagy nádharangok, és ezért helyezik ezeket a gyermekágy fölé is. A képmás, a, szentkép már eleve felszentelt tárgy. Az ikon ereje a képmás szentségéből ered. Talizmánt, amulettet a legrégebbi időktől használ az ember. A medveagyartól a szárított varangyon, a kivégzett ember fogán át ezer és ezer dolog lehetett kabalatárgy. Ahogy ma is: szerencsét hozni jó egy lyukas kő, a kedvenc focista összeizzadt trikójának darabja, vagy az a toll, mellyel mindig ötös dolgozatot írhat a tulajdonosa. Kalandozás a JUVE Utazási Irodával A pécsi JUVE Utazási Iroda a 96-os szezonra a sport- és kalandturizmus új lehetőségét kínálja a bátrabbaknak. Augusztusban Európa legmagasabb csúcsára, a Mont Blanc- ra juthatnak fel két kiváló pécsi hegymászó kíséretében a merész vállalkozók. Júliusban és augusztusban Ausztria legmagasabb (3798 m.) csúcsát, a Großglocknert mászhatják meg az átlagnál jobb erőnléttel rendelkezők. 8-10 fős csoportok részére lehetőség van négy napos hegymászó-képzésre a szlovéniai Jullal-Alpokban. A fenti hegymászó programok kedvezőbb árúak mint egy szokványos nyaralás, és mégis több kalandot ígérnek. (Érd.: Pécs, Ferencesek u. 4L, Tel.:327-928,333-381.) (x) Paks: Duna Szépe-választás Féltucat baranyai szépség a döntőben Horváth Agnes, Marát Minea, Földvári Linda (Pécs), Barba- rics Amanda (Szigetvár) és a siklósi Bagin Melinda mellett Osváth Andrea, a Tamásiban élő, ám Pécsett tanuló gimnazista képviseli a baranyai színeket a Pakson jövő vasárnap kezdődő Duna Szépe 96’ szépségverseny döntőjében. A helybeli Tokaji Nóra és Haholt Adrienne a Paks Szépe címre is pályázhat. Á második alkalommal megrendezendő szépségversenyt a hétvégén kezdődő Paksi Sör- fesztivál keretében tartják meg a Paksi Atomerőmű Sportcsarnokában. A zsűriben természetesen ott ülhet a Duna Szépe cím első birtokosa, a pécsi Kis Hegedűs Réka is. B. N. Edénygarnitúra - ingyen! A GG-Bútorstúdió akciós ajándékaként A pécsi Kereskedők háza római szintjén működő GG-Bútorstúdió ismét szenzációs meglepetéssel várja az érdeklődőket. Legújabb akciójuk keretében nagy értékű (német gyártmányú, rozsdamentes, 18/10-es anyagból készült, hőtárolós, tehát energiatakarékos, aranyozott fülekkel ellátott) edény- garnitúrát ajándékoznak azon vásárlóiknak, akik legalább 150 ezer forint értékben konyhabútort rendelnek tőlük. Az üzlet a konyhabútorok óriási választékát kínálja, mind színben, mind méretben és mintában (akár díszmaratási technológiával) a megrendelő egyedi igényeit vehetik figyelembe. Az akció a készlet erejéig tart, ám rövidesen újabb meglepetéssel szolgál a bútorstúdió. (x) Főzzünk változatosan! Mézes bodzaszörp. A most nyíló bodzából 10 tányér virágot mossunk le, és szellős helyen szárítsuk meg. A virágot morzsoljuk le, és csak nagyon kevés szárrészt használjunk föl. (Házilag szárított vagy üzletekben kapható szá- rítmányból ősszel és télen is főzhetünk szörpöt.) A hozzávalóké liter víz, 1 kiló cukor, 20 deka méz, másfél deci almaecet, 1 citrom. 6,5 liter vizet elkeverünk a cukorral, almaecettel és a felszeletelt citrommal, majd fölforraljuk. A mézet serpenyőben világosbarnára pirítjuk, fölöntjük a maradék fél liter vízzel, ösz- szefőzzük, majd az ecetes léhez adjuk. Jól elkeverjük, és ismét fölforraljuk az egészet. A bodzavirágot a forró folyadékba szórjuk, de ezzel már nem főzzük tovább, a tüzet azonnal elzárjuk. A hibátlan zománcú nagy lábosban lévő szörpöt többször megkeverve 2 napig állni hagyjuk. Nagyon finom tüllön szűrjük át, ülepí- tés után többször is. Az üvegekbe töltött szörpöt ledugaszoljuk, és a kamrában hűvös helyre tesszük. Csak 40-50 nap múlva fogyasztható. A télire eltartható bodzaszörphöz 10 tányér bodzavirág, 8 liter víz, 1,5 deka borkősav, 1,5 deka citromsav, 2 kiló cukor és egy kávéskanál szalicil szükséges. A hozzávalókat a szalicil kivételével elkeverjük, és 5 napig állni hagyjuk. Sűrű anyagon átszűrjük, elkeverjük a szalicillal, üvegekbe töltjük és ledugaszoljuk. Szódavízzel hígítva fogyaszthatjuk. W. M. Rádió Mellett Jegyzet Újságírót verők és lökdösők .. . A médiatörvény körüli országos vita elképesztő ötleteket szül, a hozzáértőkön kívül számos laikus is megszólal - történetesen a rádióban is - ami persze nem baj, csak éppen röhejes, hogy ha valaki úgy érzi, érti a rántás-keverést, minden bizonnyal ért a törvényalkotáshoz is. Egy hallgató telefonált: „Mi szüksége van a Magyar Televíziónak a külföldi tudósítókra? Csak viszik a pénzt, a tudósításaikra meg senki sem kíváncsi...!” A műsorvezető természetesen udvariasan fogadta ezt az épületes véleményt, nem is tehetett mást, én viszont azt mondom,hogy az említett hallgató párját ritkítóan buta. Említésre sem méltatnám, csak egy valamit megjegyzek: nem ő az első, aki - ha nem is közvetlenül, de - az ország népére hivatkozik. „Senki sem kíváncsi...” Hogy mer ilyent állítani? Hogy a külvilágból érkező értesülésekre senki nem tart igényt? Ez ajzonos az ismert szónoki fogással, miszerint egyik-másik ismert politikus a „népre”, sőt(!) „népemre” hivatkozik. A korábbi sajtótörvény olyan volt, amilyen: valóban megérett az idő egy új törvény megalkotására. De azért a régi - legalábbis papíron - szigorúan előírta, hogy a vezetők kötelesek a sajtó munkatársát fogadni, tájékoztatást adni. Hogy aztán mennyi hitele volt az ilyen tömegtájékoztatásnak, arról lehetne mesélni. De manapság olyan felháborító esetek történnek a sajtóval kapcsolatosan, hogy az ember értetlenül áll a hírek hallatán. Fönállásom óta- még az átkosban - egyetlen botrányra emlékszem: valamelyik északi városban a focicsapat edzője az öltöző folyosóján ököllel vágott az újságíró arcába. (Nem tetszett neki a korábbi meccsről szóló tudósítás.) Az ügyek manapság szaporodnak. Árra talán emlékeznek- mi is megírtuk -, hogy egy kisebb város polgármestere kijelentette: csak akkor nyilatkozik a tévének (... hogy miért veretett agyon pénzért vagy negyven kutyát...!) ha fizetnek neki százötvenezer forintot. Ennyi jár neki. Szerinte. A rádió egyik műsorának munkatársa baranyai nagyközségbe látogatott, ahol az orvosi hétvégi ügyeletet változtatta meg a polgármester, sokak sérelmére. A riporter mikrofonnal a kezében lépett be a polgár- mesteri irodába s a látvány annyira fölháborította a község vezetőjét, hogy „Ki innen!” - kiáltással mellbe taszította az újságírót, majd kilökdöste a szobából. Nem érdekelte, hogy a falu népe fordult panasszal a rádióhoz, hogy a falu népe igazságtételre hívta meg a riportert, amit éppen attól nem kaptak meg, akitől joggal elvárták: az általuk megválasztott polgármestertől. Az országos lap munkatársa szintén egy panasz nyomában indult el a vidéki nagytelepülésre, amelynek polgármestere bizonyos Pék úr. Közéleti visz- szásságok kiderítéséről volt szó. Nos, Pék úr nekirontott az újságírónak, kikapta kezéből a jegyzettömbjét, apró fecnikre tépte és Ő is kilökdöste a szobából a nemkívánatos vendéget. Az újságírót - ez ma divat politikusi körökben - gyakran megvádolják, ekképpen: „Én ezt nem mondtam! Ézt nem így mondtam! Az újság csúsztat!” stb. Ismeretes egy hírhedt beszéd - amelyet látott-hallott ezúttal valóban az ország népe -, ám a szónok meghazudtolta a tévé közvetítés stábját, letagadta a tagadhatatlant. Sőt, beígérte, hogy néhány nap múlva cáfolatként a közvélemény elé tárja pártjának saját tévéfelvételét az említett szónoklatról. Azóta két hónap telt el... Sehol semmi. Azt gyakran mondják „népiesen”: micsoda hülyeségeket írtak megint? Biztos van így. Sokszor is. De ez mindig az informátoroktól függ. Ha ők hazudnak, hazudik az újság is. De azért az elnökök, polgármesterek, és más politikusok ne felejtsék el: az újság a tömeget tájékoztatja, a rádió és a tévé is. Azt a tömeget, amely négy- évenként választópolgár is ... Já*JUJk**» Egy kis „szuvenír”
