Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-18 / 135. szám
1996. május 18., szombat A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Az egyetem biztonsága a legfontosabb feladat Beszélgetés dr. Bauer Miklóssal, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorával Forrong a hangulat az egészségügy berkeiben. A fizetés- emeléssel kapcsolatos ellentmondások, a tízezer kórházi ágy megszüntetéséről szóló hír, a felsőoktatási reform és új törvénytervezet mind beszédtéma és nemcsak az egészségügyben dolgozók körében. Arra voltunk kíváncsiak, vajon mindez hogyan érinti a Pécsi Orvostudományi Egyetemet, a klinikákat? Mi a helyzet az egyetem megszüntetéséről tavaly felröppentett hír óta? Erről beszélgettünk dr. Bauer Miklóssal, a POTE rektorával.- Rektor úr, lassan eltelik egy év rektorrá választása óta. Meglehetősen vészterhes idő- szakban vette át az egyetem vezetését, hiszen az egyéb nehézségek mellett ekkor röppent fel a hír, hogy az egészségügyi kormányzat részéről felmerült a pécsi egyetem esetleges megszüntetésének a gondolata. Mi a helyzet azóta?-Valóban, annyi sok külső esemény, probléma adódott, hogy az ezekkel való hadakozás sok időt elvont attól, hogy az egyetem tényleges belső problémájával olyan mélységben foglalkozzam, ahogy azt kell. A POTE megszüntetéséről szóló hír onnan röppent fel, hogy egy minisztériumi anyagban - ami a felsőoktatási reformtervezet alapját képezte - volt két mondat, mely szerint annyi orvostanhallgató képzéséhez, amennyire az országnak szüksége van, elég két egyetem, s erre a budapesti és szegedi egyetemeket jelölte meg. Egy hete választottak meg rektornak, amikor Budapestre hívtak egy tájékoztatóra. A tájékoztatót tartó államtitkár úr kérdezte, mi újság nálunk. Erre azt feleltem, megyünk az utcára tüntetni. Nem értette miről van szó, s közölte. - Te határold el magad tőle. Meghökkent, amikor azt válaszoltam, nem hogy elhatárolódom, hanem én vezetem a tüntetést, ha valóban meg akarjátok szüntetni az egyetemet. Ekkor elkezdte fejtegetni, hogy mi félreértettük, azt nem úgy kell értelmezni, stb. Mindenesetre az a mondat ott volt abban az anyagban.- Ez azt jelenti bármikor elfogadhatják és érvénybe léptethetik ezt a javaslatot?-Nem tudom, de mindenesetre az előre menekülés stratégiáját kell választanunk. A dilemma csak az, melyik forma felelne meg leginkább az egyetem biztonságának? Maradjunk-e önálló orvosegyetem, vagy lépjünk szövetségre a JPTE-vel, vagy egy univerzitáson belül legyünk egy kar? Egyáltalán a Felsőoktatási Törvény mit tesz lehetővé? Mindegyiknek megvannak az előnyei, de a hátrányai is. A más egyetemmel történő egyesülés egyik lehetősége az Egyetemi Szövetség. Ez lazább kapcsolódási forma. A szövetségre lépő egyetemek megtartanák saját rektori vezetésüket, plusz választanának egy szövetségi szenátust. A szenátus elnöke felváltva az egyes egyetemek rektora lenne. Ez a szenátus választana még egy gazdasági menedzserfeladatokat ellátó elnököt. Igen ám, de a szövetségi forma működési szabályzatában benne van, hogy a gazdasági elnök döntéseit a szenátus megvétózhatja, ő pedig megvétózhatja a szenátus intézkedéseit. Elképzelhető hogy mi kerekedhetne ki ebből. Másik megoldás az Universi- tás, vagyis egy nagy egyetem, s annak egyik kara lenne a orvosegyetem. Csakhogy a kar már nem lenne azonos az egyetemmel, s mivel mi már rendelkezünk egy főiskolai karral, a szabályok szerint egy karon belül nem lehet még egy kar. Szétválasztani pedig nem lehet, mert szervesen hozzánk tartozik. Az is félő, hogy ennél a megoldásnál esetleg leválaszthatják tőlünk az elméleti intézeteket. Pedig a klinikák és elméleti intézetek egységét meg kell őrizni, hiszen az orvostudományt előrevivő kutatások itt folynak. Attól is kell tartani, hogy még minisztériumi szinteken is elképesztően téves nézetek uralkodnak. Például a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, ahová mint felsőoktatás tartozunk, úgy beszél: van az orvosképzés és külön yan- nak a klinikák, ahol a medikusok gyakorolnak. Mintha fogalmuk sem lenne arról, hogy a klinikák az orvosképzés színhelyei. Egy pénzügyminisztériumi anyag pedig a következőket tartalmazza: „le kell választani az egyetemekről az óvodákat, bölcsődéket, könyvtárakat, könyvkiadást és a klinikákat.” Annak, aki ilyent leír, halvány sejtelme sincs, hogyan működik az orvosképzés. A másik dilemma az egyesülés bármely formájánál, a betegellátás kérdése. Mi ugyanis az orvosképzés mellett gyógyító munkát is végzünk. Ezt a tevékenységet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza. Előfordulhatna, hogy például egy jogász rektornak kellene szerződést kötni az OEP-al, s a betegellátásból befolyó pénz a közös kasszába menne, s esetleg nem oda forgatnák vissza fejlesztésre, ahol ezt megtermelték, vagyis a betegellátásba.- A sok felvetett ellentmondás és dilemma ellenére Ön látna- e biztonságos megoldást?- Véleményem szerint az lenne a megoldás, ha az orvosi egyetemeket különleges jogosítványokkal felruházott karnak tekintenék az egyetemen belül. Tehát kari besorolással, de speciális helyzetünkből adódóan több feladattal és lehetőséggel.- Sok szó esett az orvosképzés különleges helyzetéről a felsőoktatásban. Hiszen ha egyik oldalról nézzük, betegellátás, ha másikról, felsőoktatás, s mint kiderült ezt még legfelső szinten sem tudják mindig a helyére tenni. Mi a helyzet a finanszírozással?- Három helyről kapjuk a pénzt. Mint felsőoktatás, egy részét az MKM-től, a betegellátásért az OEP fizet, az intézmények működtetése pedig a Népjóléti Minisztérium feladata. Az MKM-től kapott pénz mértékét a jelenlegi medikuslétszám szerint, ún. fejpénzben határoznák meg a jövőben. Ez az összeg most éppen elég, de mi lesz ha jövőre arra köteleznek, hogy csak fele létszámú hallgatót vehetünk fel? Az OEP finanszírozás sincs a helyén. Sok olyan, egyébként a betegellátás szempontjából fontos tevékenységet vállaltak fel a klinikák, amit nem finanszíroznak. Sok klinika emiatt veszteséges. Bármennyire fájdalmas, kénytelen leszek olyan intézkedést hozni, hogy a veszteséges munkákat le kell állítani. De mi legyen a Gyermekklinikával? Hiszen az eleve veszteség termelésére van ítélve amiatt, bogy az egészségbiztosítás 15 százalékkal kevesebbet fizet a gyerek, mint ugyanolyan beavatkozásért a felnőtt betegellátásban. Pedig a költségek ugyanakkorák, vagy még nagyobbak. S akkor még nem beszéltem arról a felháborító tényről, hogy hiába dolgozik világszínvonalon egy vidéki klinika, ugyanazért a munkáért a budapesti országos intézetek a többszörösét kapják az OEP-től. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el, a pécsi orvosegyetem oktatási színvonala igen magas, az itt végzett orvosok bárhol a világon megállják a helyüket. Egyes elméleti intézetek kutatási eredményeire külföldön is figyelnek, s több klinika is világszínvonalon dolgozik.- Ha a finanszírozás kapcsán már beszéltünk pénzről, hadd kérdezzem meg a beharangozott fizetésemelésről. Egyre több vélemény és számítás lát napvilágot, hogy a valóságban ez messze nem az, mint amit ígértek.- Valóban nagy csalódás. Kénytelen voltam egy körlevelet szétküldeni az intézményekhez, hogy lecsillapítsam a várakozásokat. Ugyanis az ismert százalékok csak az alapbérre vonatkoznak. így nálunk összességében mintegy 6 százalékos emelés várható.- A másik közszájon forgó hír a miniszter által bejelentett tízezres ágylétszám csökkentés. Érinti ez a pécsi klinikákat is?-Nem valószínű. Mi főként pécsi betegeket látunk el, tehát gyakorlatilag városi kórházként működünk. A városi kórházakra érvényben lévő norma pedig: 10 ezer lakosra 80 ágy. Mi ennek jóval alatta vagyunk, akkor is, ha csak 170 ezernek veszem Pécs lakóinak a számát, s bele sem számítom a regionális feladatokat.- Ön nemrég egy fórumon bejelentette, hogy az egyetem 3,5 milliárdot kapott a traumatológiai centrum kiépítésére, egy új szívsebészet létrehozására és a leromlott 400 ágyas klinika rekonstrukciójára. Mi a helyzet ezekkel a fejlesztésekkel, s hol van most ez a pénz?- Ez a pénz csak jóváhagyott keret, ebből idén ténylegesen csak 300 milliót nyitottak meg felhasználásra. Remélem rövidesen pont kerül az évek óta húzódó, a Honvéd Kórház területén létesítendő traumatológiai centrum ügyére, s rövidesen elkezdődhetnek a szükséges bővítési munkák. A balesetet szenvedett betegek számára ideális lesz ez a megoldás, egy helyen kapnak meg minden szükséges ellátást, nem kell majd a város egyik pontján lévő klinikától a másikig hurcolni a beteget. Ha végre kiköltözhet a traumatológiai klinika ebbe a centrumba, akkor tudjuk csak elkezdeni a 400 ágyas klinika felújítását. A jelenlegi 300 millió épp, hogy a tervező és előkészítő munkákra elég.- Végül megkérdem, melyek a rektor jelenlegi legfontosabb és legsürgetőbb elvégzendőfeladatai?-Az egyetem helyzetét minél előbb stabilizálni kell. Vizsgálatot kezdtünk el annak felmérésére, hogy a klinikákon mely tevékenység nyereséges és mi az, ami veszteséges. Ezeket le kell állítani mindaddig, amíg az OEP nem finanszírozza. Most folyik a főiskola károsítása. Meg kell választani a dékánt és a főiskola igazgatóját, létre kell hozni a dékáni irodát, s el kell készíteni a működési szabályzatot, ami több száz oldalas munka. Van tehát bőven tennivaló. De annak örülnék a legjobban, ha egy jós a fülembe súgná, milyen jövő várható az egyetem számára, ha megmondaná, mi szolgálná legjobban ennek a régi, nagyhírű egyetemnek a biztonságát. Sarok Zsuzsa Brendon-futás a gyermekekért „Adj esélyt, hogy gyógyulhassak” címmel vasárnap reggel 9 és 10 óra között jótékonysági futást rendez a POTE Gyermekklinikája a nyitott gerinccel született gyermekekért. Várnak minden 3 és 14 év közötti gyermeket, természetesen a szüleikkel, nagy- szüleikkel együtt, akik vállalkoznak arra, hogy lefussák a klinika Bajnok utcai bejárata és a Somogyi Béla utca közötti távot. Valamennyi célba érő gyermek ajándékot kap. Délelőtt 10 órától sport- és kulturális műsor lesz, melyen részt vesz többek között Bátorfi Csilla asztaliteniszező, a PVSK-Dália kosarasai, Nagy Bandó András és lánya Nagy Natália, a Szélkiáltó együttes, a Bóbita és a Márkus bábszínház. A rendezvény célja, hogy egy több mint hét millió forint értékű műszert tudjon megvásárolni a klinika, ugyanis ez a berendezés elengedhetetlenül szükséges a nyitott gerinccel született gyermekek gyógyításához. A Jókai és Gyergyófalva A pécsi Jókai utcai Általános Iskola pénteken a Lisztteremben tartotta hagyományos évi műsorát, amelyben az év során született legemlékezetesebb produkciókat mutatták be: válogatást a különböző versenyek, ki mit tud?-ok, szakkörök legsikeresebb munkáiból. A műsort az erdélyi Gyergyófalva diákjaival közösen rendezték meg, a millecentenárium jegyében. Spolár János, az általános iskola igazgatója elmondta, hogy a két intézmény közötti kapcsolat 1989-ben kezdődött, amikor tankönyvekkel, tanszerekkel, élelmiszerrel támogatták a gyergyófalvai iskolát. 1990- ben ők rendezték meg a Jókai utcai iskola hagyományos műsorát, erdélyi népi táncokkal, dalokkal fűszerezve. Azóta a kapcsolat tovább mélyült. Minden évben közös kirándulásokat, diákcseréket szerveznek. Mostani látogatásukkor a vendégeknek bemutatják Siklóst és környékét, a villányi szoborparkot és alkotótelepet, valamint tanár-diák-szülő találkozót rendeznek. Lázár Erika Ki (miért) kicsoda Pécsett? Néhány an nem éltek az ajánlattal Egy remek kezdeményezésről kell szólni: néhányan fejükbe vették, hogy Pécs város közéletének szereplőit, alakítóit, amolyan „Ki kicsoda?” kötetben összegyűjtik, fényképpel, munkásságuk, érdemeik bemutatásával elénk tárják. Tegnap ennek a kötetnek a bemutatójára került sor Pécsett. Tehát amolyan helybéli kikicsodáról van szó, melynek első traktusában a közélet jó néhány közismert szereplőjéről, a második részében pedig a „mi-micsoda Pécsett” alapon a város intézményeiről kaphatunk némi képet. S megtudjuk; háromtagú szerkesztő bizottság állította össze azok névsorát, akik számára fölkínálták a kötetben való szereplés lehetőségét, s megtudjuk azt is, hogy néhányan nem éltek evvel az ajánlattal. (Vajon miért nem?) Nos, a könyv értékeit szem _______________________________ e lőtt tartva, néhány kritikai megjegyzés kikívánkozik az emberből. Ugyanis nehezen tudnék válaszolni arra, hogy vajon milyen szerkesztési szempontok alapján állt össze? Ki hogyan került bele? Miképpen mérlegelve választottak X vagy Y között? Menynyire múlt ez a köteten bábás- kodók akaratán avagy az esetlegességen? Ugyanis aki ismeri a város közéletét, s e köz szereplőit, némi hiányérzettel lapozgatja a könyvet. Mondjak példát is rá. Egy-egy színészművész bekerült a kötetbe, demonstrálva, van színháza Pécsnek, de kimaradt sok. Egy-egy tanárember (egyetemi professzor) szintén ott van ízelítőként, mint ahogyan felcsippentve néhány kereskedőt, üzletembert, egyházfit, sportolót, politikust, művészt (irodalmárt, szobrászt, írót, táncművészt, könyvszerkesztőt, tankönyvírót, fordítót stb) vagy uram bocsá' újságírót is beválogattak a csapatba. Tény: nehezen tudnám megválaszolni a kérdést, hogy miért őket és miért nem mást? Ami biztosnak tűnik: néni politikai szempontok determinálták a szerkesztő akaratát. Mindezt kötelességemnek éreztem papírra vetni, még akkor is, ha általam tisztelt és szeretett kollégáim (Bükkösdi László, dr. Csefkó Ferenc és dr. Újvári Jenő) alkották a szerkesztőbizottságot. S már előre is bocsánatot kérek Bencze János szerkesztőtől, aki már bevezetőjében szerette volna élét venni e fenti mondatoknak, tudva és tudatva: a kötet nem teljes, s hogy szándék e teljesség felé törve évről- évre leporolni és kibővíteni azt. Sikerülni fog. Bizonnyal meggyőzhetik e kötet fontosságáról azokat is, akik visszautasították őket a startnál, és egyre kevesebb pécsi, közéleti ember marad ki a következőből. Bencze Jánostól elhiszem, hogy szándéka ez. S ugyanakkor tudom, hogy nem volt könnyű és egyszerű vállalkozás. Ezért megemelem a kalapom előttük, s kérem, a végigvitt munka örömét ne vegye el tőlük ez a néhány, utólagosan okoskodó, odavetett mondatom. Kozma Ferenc A mohácsi csata és kora A történelmi vetélkedő döntőjének győztesei A fennállásának 100. évfordulóját idén ünneplő mohácsi Széchenyi István Általános Iskola az intézmény jubileumi rendezvényeinek sorában, a millecentenáriumi év jegyében, a gyászos emlékű csata 470. évfordulója alkalmából történelmi vetélkedőt hirdetett „A mohácsi csata és kora” címmel a megye általános iskolásai részére. A versengés eddigi fordulóiban részt vett 17 általános iskola csapatai közül a legtöbb pontszámot elért tíz, egyenként három-három fős csapat tagjainak tegnap délután a városháza dísztermében tartották a vetélkedő döntőjét. Az 1526-ban Magyarországra jellemző politikai viszonyok tanulmányozása során a legalaposabb ismereteket szerezte meg, s így a csata történetéről a legtöbbet a pécsi Magyar-Német Nyelvű Iskola csapata tudta. A zsűri elnöke, dr. Papp Iván, a Mohácsi Kossuth Egylet elnöke a győzteseknek személyenként 1500 Ft-ot, valamint egy nagy vázát, s könyv- jutalmat adott át. Második a sellyei iskola csapata lett, ők 1000-1000 Ft-ot kaptak, míg a harmadik helyen végzett mohácsi Park utcai iskolások jutalma egyenként 750 Ft volt. Ä vetélkedő házigazdái, a Széchenyi iskolások versenyen kívül ültek asztalhoz, s a pontszámaik alapján második helyet értek el. Mohács városa különdíjaként könyvjutalmat kaptak. Berta M. Dr. Bauer Miklós fotó: löffler Gábor
