Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-17 / 134. szám

6 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. május 17., péntek Egy válás háttere A pécsi közgyűlés működőképes Együtt a civil szférával Pécsi roma civil szervezetek- az Etnikai Fórum, a Bara­nya Megyei Cigányok Ér­dekvédelmi Szervezete és a Független Cigány Szövetség- képviselői levélben fordul­tak a pécsi Cigány Kisebb­ségi Ónkormányzat képvi­selő testületéhez. Azt úják: .Meggyőződé­sünk, hogy demokratikus köz­életünk megteremtéséhez elen­gedhetetlen a nyilvánosság előtt vállalt politikai felelősség. Ne­künk és velünk együtt az összes pécsi választópolgárnak jogá­ban áll tájékozódni arról, mit végzett a városért, a város ci­gányságáért a közel másfél éve megválasztott helyi cigány ön­kormányzat. Egy új intézmény alapjainak, szervezeti-működési rendjének kialakítása időbe és sok energi­ába kerül. A helyi cigány ön- kormányzat ezért nem száz nap, de több mint egy év türelmi időt kapott. Megítélésünk szerint az önkormányzat működése nem minden szempontból törvé­nyes: üléseiről, a tárgyalt napi­rendi pontokról nem tájékoz­tatja a közvéleményt, döntéseit zárt ajtók mögött hozza. Nem szeretnénk, ha a dr. Kosztics István által vezetett helyi Cigány Önkormányzat ugyanabba a hibába esne, mint az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, melynek úgy­szintén nem ismeijük program­ját, munkatervét a cigány nép­csoport érdekében folytatott tárgyalási, cselekvési stratégiá­ját, konkrét válságkezelő tevé­kenységét. Ügyünk súlyossága megkí­vánja, hogy a pécsi Cigány Ön- kormányzat partnerként kezelje a cigány civil szférát, hogy programjához széles - támoga­tottságot szerezzen és a prog­ram megvalósításakor támasz­kodjon választói akaratára, ak­tivitására. Ezért felhívjuk a pécsi Ci­gány Önkormányzat figyelmét a szakszerű, törvényes és de- morkatikus (együtt)működésre. Ezzel együtt arra is, hogy szá­moljon be tevékenységéről és további terveiről.” Katasztrofális kihatások Bukfenc és forradalom Romániát kiemeli a rendszer- váltó közép-kelet-európai or­szágok sorából az a tény, hogy ott volt forradalom. Elemi erővel törtek ki az indu­latok, mámoros, részegítő pil­lanatokra emlékezik min­denki, az egyén föloldódott a nagy közös akaratban any- nyira, hogy még az életét sem féltette. Állítólag soha nem volt még olyan jó érzés ma­gyarnak lenni Romániában, mint ezekben a napokban. Győzött a forradalom, és Dinescu, a költő azt mondta: a hősök halottak, a túlélők nem hősök. Ezzel a kijelentéssel helyre tette az élők dolgát, mért nincs idegesítőbb, mint amikor hősök és emlékművek járnak közöttünk, esendősé- gükkel rombolva a mítoszt. De mi van a halottakkal? Csak Bukarestben egy teme­tőt töltenek meg a hősi halot­tak, nemzeti pántlikás egyen- sírkővel, díszőrséggel, lobo­góval. Ahol ennyi az áldozat, ahol ennyire olcsó volt az emberélet, ott gyilkosok is vannak. Vagy legalább kel­lene, hogy legyenek. De nin­csenek! A mi történelmünk leglényegesebb lapjai eltiport, vérbefojtott forradalmakról szólnak. Egy győztes forrada­lom hatalmas közösségi erő, összetart és irányt mutat évti­zedekre. De a megítélés kezd hasonlítani a mi ötvenhatunk körüli zűrzavarra. Egyik olda­lon a hivatalos állami ünnep protokolláris, díszpompás ki­ürülése, a másik oldalon a kollektív emlékezet mozaik­ként összerakódó szolidaritás élménye. Ahány nép, annyifélekép­pen zajlott a rendszerváltás: volt bársonyos forradalom, katolikus és szakszervezeti el­lenállás, faldöntés, kerékasz­tal, peresztrojka és forrada­lom. Tetszettünk volna forra­dalmat csinálni, idéződik em­lékezetünkbe egy józan mon­dat némi kioktató hangsúllyal, s ezért érdekes számunkra, hogy mi a helyzet ott, ahol volt forradalom. A rendszer- váltások sokfélesége után a nehézségek egyszínűsége kö­vetkezett. Akár magától om­lott össze a korhadt rendszer, akár forradalommal kellett megdönteni, a piacgazdaság­hoz vezető út csak kiegyezés­sel kövezhető. Egy bukfenc­cel átalakul a hatalom gaz­dagsággá, s máris arról lehet vitatkozni: micsoda lelki tor­zulás eredménye az, hogy ezekben az országokban eny- nyire gyűlölik a gazdagokat. A hősök megtették a ma­gukét. De mihez kezdjenek az élők? Ez a kérdés - nem csak Romániában. Krebsz János Az önkormányzati választások előtt az SZDSZ szövetségese­ket remélt találni a város irányí­tásában már tapasztalatokat szerzett FIDESZ-szel, az 1990/94 közti időszak pécsi eredményeit elfogadó MDF-el és az FKgP-vel. Négyéves kor­rekt helyi SZDSZ-FIDESZ ön- kormányzati együttműködés tapasztalatai alapján mertük vállalni a FIDESZ-tag polgár- mester támogatását. Páva Zsolt­tal való együttműködésünk immár hat éves, és 1998-ig (esetleg tovább is) - ha rajtunk múlik - folytatódni fog. Kisebbségben A választások eredményének következtében négyes koalíci­ónk kisebbségben kényszerült kormányozni a várost. Ebben a nehéz helyzetben csak a képvi­selők közti nagyon szoros együttműködés, a bizalom, a team-munka jelenthetett volna megoldást. De néhány hónap alatt kiderült, hogy e kihívásnak a négy párt együttesen nem tud megfelelni. A város működését veszélyeztette, hogy a közgyű­lésben elérendő 51 %-os több­ség érdekében együttműködni kényszerültünk olyan pártok képviselőivel, akikkel progra­megyeztetésre, közös várospoli­tikai irányelvek tisztázására nem került sor. Fenntartásokkal, de bizakodva támogattuk KDNP-s képviselő tanácsnoki kinevezé­sét, de másfél éves megbízatása alatt nemigen találkozhattunk javaslataival. Pedig ki ne tudná e városban, hogy a segélyek elosz­tása, a szociális intézmények, a bölcsődék működtetése körül mennyi probléma vár megol­dásra. Politikai nézeteink közt fény­évnyi távolságot érezve is meg­próbáltuk elfogadni, hogy együttműködésre kényszerül­tünk MIÉP által delegált képvi­selővel, aki a KDNP frakciónak a tagja. Elvileg az SZDSZ-szel szövetségben levő képviselő úr iskolai fórumon fejtette ki, hogy a helyi oktatásügy helyzetének javítására egyetlen út kínálko­zik, mégpedig az, ha a szülők megdöntik a kormányt. A Köztársaság Párt képvise­lője az önként való lemondás le­hetőségével nem élt, de majd egy éven át szüneteltette bizott­sági elnöki munkáját - szemé­lyes okokból, ugyancsak sok fel- tételezésre, szóbeszédre adva ezáltal okot. Feszültté vált az MDF és az SZDSZ közti viszony is. Ennek legfőbb oka az, hogy képviselő­ink nem ismerhették meg az MDF-es alpolgármester asszony véleményét az általa felügyelt területeken - oktatásügy, kul­túra, szociális- egészségügy ­kialakult problémákról, mivel igen ritkán találkoztak vele a bi­zottsági üléseken vagy más munkamegbeszéléseken. Közösen kidolgozott stratégi­ára az intézményracionalizálás, a több mint 70 főt érintő peda­gógus elbocsátás időszakában szükségünk lett volna. Értetlenül tapasztaltuk, hogy hetekre leállt a szakszervezetekkel megkez­dett egyeztetési folyamat. Ameddig lehet Ha valaki szövetséget köt, igyekszik a szövetség belső problémáit megoldani amed­dig lehet, azzal nem áll egyből a nyilvánosság elé. Ezt tette az SZDSZ is. Tárgyalást kezdeményez­tünk a FIDESZ Magyar Pol­gári Párttal és az MDF-el kü­lön, majd együtt is. Konkrét személycserére is javaslatot tettünk annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen az ön- kormányzati munka. Ezek után meglepetésként ért ben­nünket, hogy további közös program kidolgozásának az lett volna a feltétele, hogy en­gedve az FKgP kérésének, mintegy 10-15 millió forintos költséggel mezőgazdasági irodát és mezőgazdasági bi­zottságot állítunk fel - termé­szetesen FKgP tagkönyvvel rendelkező bizottsági elnökkel és irodavezetővel. Szakmai el­lenérveink mellett az is több­szörjeleztük, hogy a Torgyán- féle „féregtelenítési” javaslat után politikai okokból sem le­het elvárni az SZDSZ-től ilyen jellegű kisgazda követe­lések támogatását. A költségvetési tárgyalások alatt és az azt követő időszak­ban egyértelművé vált, hogy nem tudunk a vissza lévő két és fél év alatt közösen megva­lósítandó városi programot kidolgozni, annak a közgyű­lésben többséget biztosítani. A városnak viszont cselekvési programra van szüksége. Azért kezdtünk tárgyalásokat az MSZP-vel, mert tapasztal­tuk, hogy képviselőikkel a bi­zottsági munkában addigra már együtt tudtunk működni. Akik nem tapasztalták a vá­rosháza dolgozóinak elbizony­talanodását, a többször nem elég alapossággal előkészített közgyűlési előterjesztéseket, sőt még azt, hogy az oktatási bizottság előterjesztését az MDF-es alpolgármester asz- szonyutasítására az iroda mó­dosítani kényszerült - a bi­zottság tagjainak, majd a köz­gyűlésnek teljes elképedését kiváltva - azok meglepődhet­tek azon, hogy az SZDSZ vál­toztatni kíván a helyzeten. Amióta tudjuk, hogy a házas­ságok nem az égben köttetnek, létezik a válás intézménye. Valamely szerződő félnek joga van a bontás kezdemé­nyezésére, ha a szerződéskö­tésben kitűzött célok - ese­tünkben a város eredményes irányítása - lehetetlenné vált. Minden szakítás fájdalmas. Az SZDSZ számára is fájdal­mas, hogy hosszú vívódás után a szerződés felmondása mellett döntött. Nem akarunk viszont abba a hibába esni, mint oly sok alperes, hogy ko­rábbi partnerével kapcsolatos belső vitáit utólag a nyilvá­nosság elé tárja, hogy kitere­geti a szennyest. Nem kirekesztő Az SZDSZ MSZP-vel kö­tött megállapodásának egyik legfontosabb üzenete, hogy nem kirekesztő, hogy korábbi szövetségesei és a független képviselők számára is nyitott, amennyiben a város érdeké­ben készített cselekvési prog­ramot vállalni tudják. Az MDF és a FIDESZ MPP tiszt­ségviselői révén - részesülve a hatalomból - megtalálhatja a cselekvési program azon pontjait, melyekben együtt tud velünk működni. Az MSZP-vel való kisgazda együttműködésre Baranyában pedig közismerten van példa. Az SZDSZ számára máig ért­hetetlen, de tény, lassan egy éve a megyei önkormányzatot az MSZP az FKgP-vel együtt irányítja. A megyei FKgP- MSZP koalíció létrejöttekor a városi kisgazda képviselők tiltakozását nem hallhattuk. Tehát a város érdekében ké­szített cselekvési progra­munkhoz való csatlakozás számukra is elképzelhető le­het. Egy közgyűlés munkáját lehetővé teszi, ha van egy többség által elfogadott városi cselekvési programja. Egy közgyűlés munkáját erősíti, ha a többség a pol­gármestert támogatja. Egy közgyűlés hatékonysá­gát növeli, ha olyan koalíció irányítja, mely biztos többsé­get élvez. Egy közgyűlés munkáját megkönnyíti, ha többségben levő képviselői nem törek­szenek a kirekesztésre. Ha egy közgyűlésre igazak a fenti megállapítások, akkor a közgyűlés működőképes, feloszlatására senkinek valódi indoka nem lehet. A pécsi közgyűlés működőképes, a feloszlatására tett javaslat el­fogadhatatlan. Az SZDSZ Pécsi Önkormányzati Frakciója A szociál-liberális kormányko­alíció „Egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi el­látási normatívákról” szóló tör­vénytervezetéről, annak vár­ható kihatásairól az Új Ma­gyarország május 11-i számá­ban közleményt jelentettek meg az orvostudományi egyetemek rektorai. Ebben kijelentik, hogy a törvény egészségügyi ellá­tásra és orvosképzésre való várható katasztrofális kihatásá­nak minden következményét a döntéshozókra hárítják. Orvostudományi egyeteme­ink rektorai a magyar egészség- ügyi rendszerének és a magyar nép egészségi állapotának szak­avatott ismerői. Ezért az ő állás- foglalásukat a Keresztényde­mokrata Néppárt Pécs Városi Vezetősége támogatni kívánja. Különösképpen azért, mert ugyanezen kormányerők ko­A társadalmi szolidaritás fejlesz­tése Kelet-Közép-Európában címmel kezdődött kétnapos kon­ferencia tegnap Debrecenben, amelyen szociálpolitikával fog­lalkozó önkormányzati szakem­berek, valamint civil szervező­dések képviselői vesznek részt. Kovács Pál országgyűlési képviselő a tanácskozást meg­nyitó előadásában úgy fogalma­zott, hogy Magyarországon, csakúgy mint az egész világon, „ketyeg a szociális bomba”, s nem lehet közömbös senki szá­rábbi hibás döntéseikért sem vál­laltak semmilyen felelősséget. (Pl. fogászati ellátás helyzete, szanatóriumi ellátatlanság, stb.) Ezúton is felhívjuk a felelős­séggel gondolkodó valamennyi párt, valamint a közvélemény figyelmét a tervezet elleni egy­séges tiltakozásra. Világosan látható, hogy nem csak az egészségügy helyzete, hanem minden magyar ember egész­sége a tét. Köztudott, hogy a magyar egészségügy saját belső nehéz­ségeit sem tudja megoldani, az „államilag engedélyezett para­szolvencia” megosztottsága és a megkövesedett szakmai hierar­chia miatt. Ezért úgy gondoljuk, hogy a széles társadalmi összefogás ideje elérkezett. A KDNP Pécs Városi Vezetősége mára, hogy felrobban-e, vagy sikerül hatástalanítani. Hazánk­ban mindent megtesznek az utóbbi érdekében. A tanácsko­záson is az a fő kérdés: a jóléti módszerek segítségével miként lehet a társadalmi szolidaritás te­rén az együttérzésen túli cselek­vésre ösztönözni. Kovács Pál szerint nem sza­bad a társadalmat bármilyen módon, például eltartókra és el­tartottakra szétszakítani. Ezt még a nehéz gazdasági helyzet sem indokolhatja. A társadalmi szolidaritásról Rohamosan nő a Tiborcok száma El-elnézem a televízió sze­génységvallató műsorait. Köz­ben hallgatom az ilyenkor nyi­latkozó kilátástalan élethely­zetbe sodort emberek torok­szorító szavait:- Kevés a nyugdíjunk, alig elegendő a megélhetéshez.-Hetente egy-két csibelá- bat-számyat tudunk vásárolni, hogy olykor húsféle is kerül­jön az asztalunkra.- Ha a gyógyszert kiváltjuk, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szük­séges orvosságot kell nélkü­löznünk.- Tetemes a rezsitartozá­sunk; ha a szolgáltatók unszo­lására kifizetjük a hátralékot, éhezik a család. A riporter alkalmasint az önkormányzatok és a különféle jótékonysági szervezetek, segí­tőkész emberbaráti csoportosu­lások figyelmébe ajánlja a már- már elviselhetetlen élethelyzetű- eket. Olykor az is előfordul, hogy tapasztalt szakácsot szere­peltetnek a kamera előtt, aki a főzés-sütés tudományában gya­korlott polgárként tájékoztatja az anyagi gondok szorításaitól sínylődő nézőket, miként lehet a szűkös pénzből elfogadható mi­nőségű és kalóriatartalmú étke­ket készíteni. Ezzel látszólag praktikus a műsor. Egyre nem ad választ „mindössze”. Jelesül, hogy az ételkészítéshez szükséges nyersanyagokat a nélkülözni kényszerülők vajon miből te­remtsék elő. Vagy ez maradjon a nyomor bugyraiban vergődő pá­riák gondja? Az ilyen műsorok láttán is­métlődően hiányérzetem tá­mad. Akik a különféle ínséges emberi létviszonyokat bemu­tatják a tévénézőknek - szán­dékkal vagy anélkül, netán a kurázsi hiánya miatt -, rendre adósok maradnak a nyomor­keletkeztető okok bemutatásá­val. Pedig közismert, hogy igazi tudás az okok megisme­rése nélkül elképzelhetetlen. E téren is az előidéző tényezők föltárása révén ismernénk meg igazából, hogy a sokak kétség- beeséséhez vezető inkriminált állapotok mi végre és hogyan jöhettek létre. A tisztánlátás iránti igény­nyel kertelés nélkül kimond­hatjuk végre a szomorú való­ságot: a társadalmi nyomor fo­kozódása, a tömeges nélkülö­zés, az emberi életek mind ki- látástalanabbá, értelmetle­nebbé válása, a fölöslegessé válás életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az élet­ből való kiábrándultság foko­zódása, a népesség szociális gondjainak gyarapodása kizá­rólag az elhamarkodott rend­szerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munká­hoz való állampolgári jog gya­korlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői-alkotói, azóta zilálták szét a hajdan megélhetés bázisaként funkci­onált ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lop­kodták széjjel a működő és a közellátás szempontjából nél­külözhetetlen állami vagyont, s azóta tollasodtak gátlástala­nul a szocializmus damaszku­szi útról megtért vámszedői. A lakosság mind nagyobb há­nyada miattuk nélkülözik, té­len fázik, mert nem tudja meg­fizetni a drága élelmiszereket és a meleget. Persze számos ország létezik, ahol a lakosság számottevő hányada nélkülö­zik. Nem eszik szalámit, nem iszik sört, s mégis szó nélkül elviseli, hogy az elit dúskál az anyagi javakban. Ezekben az országokban azonban nincs nemzedékekre kiható tapaszta­lata a társadalmi egyenlőség - sok tekintetben igen-igen tor­zult, de mégis csak funkcionált - megvalósulásának. Azok felelősek a silány lét­viszonyok között tengődő százezrek napról napra foko­zódó nyomoráért, akik a hata­lom megkaparintásának eufó­riája közepette válogatás nél­kül vertek szét mindent, ami a korábbi, emberközpontú ál­lamalakulatra emlékeztetett, miközben semmit nem alkot­tak helyette. Nem csodálkozhatunk azon, hriov a társadalom helyzete kedvezőtlenül alakult. Kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás vár. Ez a kínlódás megállítha­tatlan, időben pedig behatárol­hatatlan. A kapitalizmusban a tőke ki­zárólag a profit gyarapodását tartja rendezőelvnek. Ebből kö­vetkezik, hogy az utóbbi évek­ben felgyülemlett súlyos társa­dalmi gondokat csakis a valósá­gos baloldal kormányzati ténye­zővé válása esetén lehet meg­nyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, a Tiborcok száma időről időre gyarapodni fog. Mert ismeretlen tájakon bo- lyonganak mindazok, akik a lé­tező szocializmusból a kapita­lizmusba való átmenet során meg szeretnék őrizni a többség javát szolgáló szociális bizton­ságot. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt l i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents