Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-17 / 134. szám

2 Dunántúli Napló 24 Óra A Nagyvilágban 1996. május 17., péntek Göncz Árpád és Franjo Tudjman horvát államfő Zágrábban találkozott. fotó: feb/reuter Magyar vállalatok is pályázhatnak horvát beruházásokra / Göncz Árpád Okucsaniban (Folytatás az 1. oldalról)- A nemzetközi együttműkö­dés bevált, az IFOR-ban lévő barátaink és a velünk együtt­működő alakulatok megtapasz­talhatták, hogy mire vagyunk képesek, mit tudunk megcsi­nálni. Ez egyszerre békefeladat és egyszerre háborús feladat is. Ez a folyamat a háború és a béke között van, s ha a katonák összerakják ezeket a hidakat, akkor partra léphetnek valahol, ami a békét jelenti. Remélem, akkor is itt leszek - hangsú­lyozta a köztársasági elnök, akit dr. Ronkovics József ezre­des, a magyar alakulat pa­rancsnoka tájékoztatott a tábor életéről és a különböző felada­tokról. Hajdú Zsolt Göncz Árpád rövid megbe­szélést folytatott Franjo Tjud- man elnökkel, melynek során főként a kétoldalú kapcsolato­kat tekintették át. Tudjman arról tájékoztatta vendégét, hogy si­keresen folytatódik a kelet­szlavóniai térség békés vissza­csatolása Horvátországhoz, ami nagyon fontos a magyar kisebb­ség számára. A horvát elnök fontosnak nevezte az Adria- olajvezeték privatizációját, amelyben a Mól Rt. is érintett. Bejelentette, hogy magyar cé­gek is pályázhatnak több beru­házásban való részvételre, egyebek között a Buda- pest-Zágráb-Fiume útvonal korszerűsítésében. A tárgyalásokon felvetődött az eszéki és a zágrábi magyar oktatási központ létrehozása; Tudjman elnök közölte: az eszéki felépítéséről már döntés született. Göncz Árpád el­mondta, kérte Zágráb segítségét a Magyarországon tartózkodó horvátországi menekültek haza­telepítéséhez. Hangsúlyozta: a két ország már nyolcszáz éve tanulja az együttélést, s ezért a magyarok és a horvátok jól megértik egymást. Az Európá­hoz való közeledést a horvátor­szági hábórús maradványok fé­kezik - mutatott rá a magyar ál­lamfő. „Mi a magunk részéről megtesszük azt, amit ennek megkönnyítése érdekében meg­tehetünk, hiszen a közeledés nem csupán Horvátország, ha­nem legalább annyira Magyar- ország érdeke is.” Pályára állt csütörtök hajnal­ban az AMOS izraeli rádió-hír­közlési műhold, amely a maj­dani magyar CERES ikertest­vére. Az úgynevezett Magyar- sat egyezmény résztvevői, köz­tük a magyar kormány, július elsejétől már igénybe vehetik a társműhold szolgáltatásait, minthogy a két szatellit mű­szaki lehetőségei azonosak; a bérleti díj csatornánként évi 2,7 millió dollár. MiG-29 típusú repülőgépekkel első éleslövészetét hajtotta végre Lengyelországban a kecskeméti repülőezred. A gyakorlatban infrabombákkal semmisítették meg a 12 célt, ki­lencezer méter magasból. Kormányfőnek tartja to­vábbra is magát a menesztett boszniai szerb miniszterelnök. Rajkó Kaszagics közölte, hogy a leváltását bejelentő Radovan Karadzsics nem tekinthető tör­vényes elnöknek. Megfigyelők szerint különös jelentősége van annak, hogy a Banja Lukába lá­togató ENSZ-főtitkár csak Ka- szagiccsal tárgyalt. Letette esküjét India első hindu nacionalista miniszterel­nöke. A választásokon a leg­több képviselői helyhez jutó Bháratija Dzsanata Párt vezető­jét a köztársasági elnök előző nap bízta meg kormányalakí­tással. Menesztették a szlovén kül­ügyminisztert. Zoran Thalertől a parlament csütörtökön azért vonta meg a bizalmat, mert - a korábban megfogalmazott el­lenzéki vádak szerint - túlságo­san engedékenynek bizonyult az olasz kártérítési igényekkel szemben. A vendégmunkásokra vo­natkozó osztrák törvény módo­sítási javaslatát ma ismertetik Bécsben. Értesülések szerint kiutasítják majd az országból azokat a külföldieket, akik „nem hajlandók a hivatalos munkaközvetítők rendelkezé­sére állni”. Az indítvány alap­ján azok is kiutasíthatók lesz­nek, akik öt évnél régebben laknak Ausztriában. A diákok­nak és a munkavállalók házas­társának nem lesz szükségük tartózkodási engedélyre Auszt­riában. Lezuhant egy kisrepülőgép csütörtökön Bajorországban. Ä balesetben öten meghaltak, a katasztrófát valószínűleg a sűrű köd okozta. Agyhullámok segítségével gyújtottak lámpát ausztrál tu­dósok. A kísérlet azon a felte­vésen alapult, hogy az agy •elektromos impulzusokkal ké­pes irányítani a szervezet mű­ködését. • • Ünneplés fegyverrel Izrael csütörtökre virradóra ismét teljesen le­zárta a palesztin területeket. A hatóságok magyarázata szerint lehetséges, hogy szélső­séges palesztinok merényletekkel próbálják zavarni a közel-keleti békefolyamatot, és ily módon befolyásolni a május 29-én tartandó izraeli választásokat. Az intézkedés követ­keztében a palesztinok nem jutnak el izraeli munkahelyeikre. Az átkelőhelyek lezárása egybeesik a jeruzsálemi rendkívüli bizton­sági intézkedések bevezetésével. Itt tegnap ünnepségeken emlékeztek meg arról, hogy az 1967. évi háborúban az izraeliek elfoglal­ták az óvárost. Az izraeli tévé arról számolt be, hogy a pa­lesztin hatóságok szétverték a szélsőséges Hamász mozgalom földalatti fegyveres cso­portjait. Egy katonai szóvivő szerint a Ha­mász jordániai szervezetét is semlegesítették, az Aza din el Kasszám aktivistái életüket vesztették, vagy börtönben ülnek. Izraeli katonák a Siratófalnál fotó: feb/reuter Elősegíti-e az atlantai sporttalálkozó Clinton újraválasztását? Mire (is) jó egy olimpia „Nagyon jó lenne, ha Clinton elnök nem tekintené választási kampánya részének a közelgő olimpiát” - hallatszik főleg az ellenlábasok, a republikánus politikusok soraiból. Gore alelnök sietett kategori­kusan megcáfolni ezt, mond­ván: nincs semmiféle kapcso­lat,; már tudniillik a két ese­mény között. Régi hagyomány azonban, hogy az olimpiát a mindenkori vendéglátó ország államfője nyitja meg. Amikor július 19- én elhangzanak majd Clinton elnök ünnepélyes szavai: „A 26. centenáriumi olimpiai já­tékokat ezennel megnyitom” - a világ népességének legalább a kétharmada őt fogja nézni. És persze egész Amerika. Ézek persze a kötelező, ce- remoniális szavak, Reagan el­nök is mindössze ennyit mon­dott 1984-ben, a Los Ange- les-i olimpia megnyitóján. Rea­gant azután, alig néhány hó­nappal később másodszor is az Egyesült Államok elnökévé választották. A párhuzam túl­ságosan is vonzó. Aztán az sem véletlen, hogy az olimpiai láng az Egyesült Államokat keresztül-kasul be­hálózó útján június 21-e reg­gelén éppen olyan időpontban fog elhaladni a Fehér Ház előtt, hogy még beleférjen a reggeli televíziós hírösszefog­lalókba. Az csak természetes, hogy az olimpiai fáklya útja érinti Clinton államát, Arkan- sast, és Gore alelnök városát, Carthage-ot. < Az olimpiai protokollsze- replésnek ezzel még nincs vége, hiszen augusztus 16-án Clinton visszatér Atlantába, hogy megnyissa a 17 napos paraolimpiát is. Jellemző, hogy még a NOB svájci, lausanne-i központja is úgy érezte, véleményt kell nyilvánítania. „Bizonyosak vagyunk abban, hogy Clinton elnök nem fogja összemosni a politikát, politikai kampányát a világ sportéletének legna­gyobb eseményével, az atlan­tai olimpiával” - nyilatkozta Sylvie Espagnac, a NOB szó­vivője. FEB Cannes, pillanatkép Az idei filmfesztiválon is nagy a felhajtás, a filmsztárok és a sztárrendezők „rögtönzött” közönségtalálkozókkal, utcai fotózással örvendeztetik meg rajongóikat (képünkön Ri­chard Attenborough rendező és legújabb filmjének két fő­szereplője: Sandra Bullock és Chris O’Donnell). Ám a beavatottak szerint az igazán nagy dolgok nem is Cannes-ban, hanem az attól 24 km-re lévő Antibes-ban, egy luxusszállóban dőlnek el; itt tartózkodnak a filmszakma moguljai: a nagy filmtársasá­gok elnökei és a vezető produ­cerek. A fesztivál idején Anti- bes-ban van mindenki, aki számít és aki megengedheti magának, hogy akár egyetlen éjszakáért is 1000 dollárt fi­zessen. FOTÓ: FEB/REUTER hírháttér Belgrádi dupla vizit Alaposan ráirányította a figyelmet a délszláv rendezés lezáratlan kérdéseire, hogy tegnap Klaus Kinkel német külügyminiszter és a NATO főtitkára, Javier Solana egyaránt Belgrádba volt hivatalos. Különösen, mert a dupla vizit egybeesett a délszláv térség legfrissebb krízisfejleményével - azzal, hogy a hágai bíróság által körözött Ra­dovan Karadzsics menesztette a boszniai szerbek miniszterelnökét. A NATO-főtitkár és a német külügyminiszter látogatásának tétje így el­sősorban az, sikerül-e fordulatot elérniük Belgrádban Karadzsics és a boszniai szerbek katonai vezetője, Mladics tábornok ügyében. Mi­losevics szerb elnök mindeddig vonakodott attól, hogy közreműköd­jön Karadzsicsék Hágába juttatásában. Szakértők szerint inkább azt szeretné, ha az őszi boszniai választásokon az inkriminált politikusok „békésen” tűnnének el a politikai süllyesztőben. Am a Kinkel és So­lana által érzékeltetett nyugati nyomás is jelzi: mihamarabb el kell szánnia magát, meddig akadályozza a rendezést, és eleget tesz-e a daytoni békemegállapodás előírásainak. (szondy) Távozik az ifjúság és a gazdasági elit Hongkong szorong Kína 1997 július 1-jén veszi át a brit gyarmat, Hongkong irányítását, de a hatmilliós város fiataljainak jelentős ré­sze addigra már nem lesz ott. A felmérések szerint a 15-23 évesek több mint negyven szá­zaléka szándékozik a határidőig elhagyni a várost. De jó néhány idősebb is útra kel. Volt olyan hét, amikor 130 ezren váltották ki brit útlevelüket. A hajdani gyarmatosító ugyan nem en­gedi meg, hogy annak birtoká­ban letelepedjenek Angliában, de az okmánnyal kiutazhatnak Hongkongból. A pekingi hatóságok, ame­lyek a Hongkong átvételéről folyt hosszú tárgyalásokon ígé­reteket tettek, hogy megőrzik annak különleges státusát, ki­alakult demokratikus intézmé­nyeit, máris kimutatták a foguk fehérjét. Bejelentették, hogy a város parlamentjét az átvétel első napján feloszlatják. He­lyébe Pekinghez hű „ideiglenes parlament” lép. A vezető köz- tisztviselőknek, ha helyükön akarnak maradni, e testületnek kell majd hűséget fogadniuk. Miközben a lakosság nyugta­lan és sokan csomagolnak, a gazdaság irányítói nyugodtak. Nekik Peking udvarol, bevonta őket a kormányzásra előkészí­tett testületekbe, és remény­kedhetnek, hogy továbbra is jó üzleteket csinálnak. Az óvatosabb szakemberek azonban riadót fújnak. Arra fi­gyelmeztetnek, hogy az öreg pekingi ideológusok bele fog­nak szólni, hogyan irányítsák a világ gazdasági életének egyik legdinamikusabb központját. Egy év múlva eldől, kinek volt igaza. (heltai) Gyapotkísérlet az űrben A szovjetek embert akartak küldeni a Marsra A Szovjetunió a nyolcvanas évek elején készen állt, hogy embert küldjön a Marsra, ehhez megvoltak a szükséges rakétahajtóművek is. Erről beszélt Vlagyimir Dzsa- nibekov vezérőrnagy, veterán orosz kozmonauta, aki ötször járt a világűrben. Utoljára 1985-ben töltött ott 112 napot. (Ő volt a magyar űrrepülés tar­talék kozmonautájának, Ma- gyari Bélának a partnere.) A ma 53 éves fizikus a Moszkva melletti Csillagváros­ban nemzetközi űrhajózási vál­lalkozások létrejöttén munkál­kodik, s a környezet védelmét elsőrendű feladatnak tartja. Véleménye szerint korai volt Gagarinnak és társainak űruta­zásai a hatvanas években, mert az emberiség nem volt még fel­készülve arra, milyen veszé­lyessé válhatnak az új „játék­szerek”. Az orosz űrhajós cáfolja azt a nézetet, hogy az óriási költsé­gekkel járó űrhajózás nem hoz elég, a Földön hasznosítható eredményt. Szerinte az űrből ki­tűnően jelezhetők előre a viha­rok és más természeti kataszt­rófák, az expedíciók során kikí- sérletezhetők olyan anyagok, növények - például a jelenlegi­nél sokkal gyorsabban növő gyapot -, amelyek jelentős * gyakorlati haszonnal járnak. Dzsanibekov véleménye sze­rint 2012-ben kerülhetne sor az első Mars-expedícióra, akkor lesz a bolygó helyzete különö­sen kedvező erre. Ő maga per­sze már nem jön számításba, de továbbra is szeretne részt venni nemzetközi űrrepülések szer­vezésében és irányításában. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents