Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-16 / 133. szám
6 Dünántúli Napló Honismeret 1996. május 16., csütörtök Az utolsó talpas szentegyház Az ormánsági települések néhány kivétellel a 13. század közepétől szerepelnek az oklevelek lapjain. A reformáció előtt téglából, kőből épített templomaikat a török elbontatta. Anyagukat Szigetvárra, Siklósra, Pécsre hordatta. Helyettük a gyülekezetek saját házaik mintájára talpas templomot emeltek, hogy menekülés esetén magukkal vihessék. Ilyen csűrnek gúnyolt imaházak használatát engedélyezte számukra az ellenreformáció is egészen az 1781-ben megjelent Türelmi Rendeletig. Ezután a szegénység miatt kellett több, mint fél évszázadot várni, hogy az aprófalvas táj minden gyülekezete meg tudja építeni barokk toronnyal ékes templomát. A huszadik századot azonban csak a kemsei talpas templom érte meg. Kemse előbb Vajszló, majd a hagyomány szerint 1724-ben létesült piskói gyülekezet filiája volt a török kiűzése után. Gyülekezetének tagjai a középkori Baski falu temetője mellett a régi templom helyén emeltek Piskó lú- zsoki, zalátai filialistáival együtt egy szalmatetejű templomot, közös használatra. 1782-ben a lúzsokiak és zalátaiak különváltak, Piskó és Kemse pedig Piskón a töltés-soron közösen épített fatemplomot, paplakot, a papiakban egy iskolaszobát. Ide jártak ezután hat évtizeden át a kemsei hívek templomba, a gyermekek iskolába. A kemsei gyülekezet lé- lekszáma 1817-re érte el a 190 főt. A közös egyházszervezet munkájában 2 kemsei presbiter és 2 kurátor vett részt. A szerény lélekszámú közösség 1828-ban kért először engedélyt, hogy „egy különös Imádkozó házat... együgyű módban felépíthessen, ahol (a hívek) akadály nélkül összve jöhetnének.” Az uradalom által ígért telekre kívánt felépíteni egy fatemplomot a 10 1/2 telken gazdálkodó 33 telkes gazda és családja. Tervezetük szerint a szakiparosok munkáján kívül az építkezés minden fázisán társadalmi munkások dolgoztak volna. A szakemberek fizetésére lepecsételt vászonzacskóban őriztek 495 forintot a gyülekezet ládájában. 1828. március 15-én kelt folyamodványuk értékelésére Vajszlón ült össze Kossá László egyházmegyei főzi kemsei templom 1913-ban jegyző elnöklete alatt egy három tagú bizottság. Tagjai a gyülekezet nemes szándékát azzal a feltétellel támogatták, ha az uradalom valóban rendelkezésükre bocsátja a telket és a szükséges faanyagot. A lassú ügyintézés miatt azonban csak 1834-ben épült fel a végleges formájában 13,30 öl hosszú, 7,6 öl széles talpas szentegyház és mellé egy harangláb, 2 haranggal. Hetessy Károly tanító (1875-1905) vezetésével a 19. század végén kísérelték meg modern templom építését, de a községi bíró vezetésével kirobbant zendülés megsemmisítette a pénzügyi alapokat. Az összegyűjtött anyagokból sok vita után a régi templom utcai oldalához 11 méter magas tornyot építettek, amelyre 3 méter magas bádogsüveg került. A szokatlan építési módot- az 1913. március 15-én bekövetkezett bontásig - a külső vakolat eltakarta a szemlélő elől. Ugyanakkor tudta meg a szélesebb közvélemény azt is, hogy a kemseiek is gazdagon díszített környezetben hallgatták az Igét. A templomról közvetlenül a bontás előtt Losonczi Ferenc páprádi tanító készítette a mellékelt felvételt, amely hűen mutatja a régi templom felemás állapotát. A díszes táblákkal borított mennyezetről és karzatról azonban csak egy évtizeddel később készült, használhatatlan reprodukciót őriz a Néprajzi Múzeum fényképtára. A Nemzeti Múzeum 428 forinton vásárolta meg a 24 darab különböző méretű „kopott, törött, hiányos” festett fatáblát. A tudomány nagy szerencséjére azonban a bontást felügyelő Csikesz Sándor kiscsányi lelkész eredeti színgazdagságukban számolt be róluk a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban. Minthogy eredetileg a kiscsányi templom is festett volt, el kell fogadnunk tőle azt az információt, hogy a színes táblákat Kemsén is más-más háznép festette. Ezeket a táblákat nem stilizált indákból, levelekből és virágokból álló szeszélyes díszítmények, hanem - Csikesz leírása szerint - „piros, fehér, sárga és halványrózsaszín rózsák, hetyke tulipánok, szelíd liliomok, bú- songó gyöngyvirágok, kíváncsi íriszek, szomorú rozmaringok díszítették.” Szerinte falusi piktor keze nyomán született Noé piros csőrű, fehér tollú madara, amely a reménység zöld olajágát tartotta csőrében. Három mezőt is megtöltöttek a XXIII. zsoltár hangszerei: a citera, a síp, a trombita és a lant. A szárnyasokat Péter harcias kakasa, egy csendes gólya és egy vadkacsa képviselte. A zsoltárban szereplő „szép híves patakra” vágtatott egy szarvas ..., távolabb pedig Jób Leviathánja, a rettenetes tengeri szörny tombolt a habokon. Profán szimbólumként került fel az egyik táblára a szerelem jelképeként egy rozmaringgal tűzdelt alma, kócsag, darutoll és lengő árvalányhaj kíséretében. Ezek a minták azt valószínűsítik, hogy az egyes táblák árának finanszírozói beleszóltak azok mondanivalójába. Nagy kár, hogy az egész táblát kitöltő karzati képekből csak az egyszerű kelyhekkel megterített úrasztalát említi Csikesz Sándor, holott a rossz reprodukción is világosan kivehető egy óra és odább az első emberpár a híres almafa alatt. Az úrasztalát ábrázoló tábla centrális helyzete, valamint a karzat képeit alulról lezáró szegélyléc faragott és festett hullámzó mintázata, erősen emlékeztet a Kovácshidán, Vajszlón és annak tágabb térségében dolgozó Fazekas János vajszlói asztalos késői munkáira. Búcsúzóul az utolsó talpas templomtól már csak a Pénztárkönyv „Táblák eladásánál felmerült költségek” rovata alapján közlöm, hogy azok 12 korona 90 fillért, a régi templom lefényképezésért 4 korona 92 fillért fizetett a kemsei gyülekezet. Dr. Kiss Z. Géza Baranya 1848-as alispánja és kormánybiztosa Majthényi József Annyi más jeles személyiségéhez hasonlóan Majthényi József alakja is kiesett a közvélemény emlékezetéből. Utoljára Baranya egyik legjelesebb személyiségét a császári hadbíróság „értékelte” jelentőségének megfelelően: távollétében 1851-ben kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Tevékenységéről a történetíróknak is lett volna mit feljegyezni, ennek ellenére életrajzával nem foglalkoztak, pedig a reformkorban és a szabadság- harc idejéből származó dokumentumokban neve gyakran feltűnik. Szőnyi Ottó: A pécs- budai külvárosi temető c. munkája nyomán (Pécs, 1911) sikerült az anyakönyvekben nyomára bukkanni és megállapítani, hogy Pécsett fejezte be életét. Baranyában Mocsoládon (Alsómocsolád) alapított családot, felesége Perczel Vilma, akinek családja e községben is rendelkezett földbirtokkal. Majthényi József a közéletben 1845-ben tűnt fel. Elnöke lett a Védegylet pécsi osztályának, és evvel egy időben alel- nöke a Baranya Megyei Gazdasági Fiókegyesületnek. Köz- életisége, majd politikai pályája gróf Batthyány Kázmérhoz kötődik, annak híveként, majd nyomdokaiban haladva kormánybiztosként munkálkodott. 1848. március 19-én Baranya megye Perczel Miklóssal együtt országgyűlési követté választotta, majd május 3-án alispánná. Alispáni tevékenységei közül a pécsváradi császári katonai raktárak lefoglalását, az őr- személyzet eltávolítását találta a haditörvényszék egyik legmarkánsabb tettének. Különösen a lőszerek és felszerelési eszközök Pécsre hozatala, a pécsi nemzetőrök és a baranyai honvéd zászlóaljak felszerelésére történt felhasználása esett súlyosan elítélt cselekményei közé. Hasonló megítélést kapott Eszék várának megerősítésére irányuló tevékenysége, a népfelkelés szervezése. Miután 1849 februátjának elején a császári csapatok elfoglalták Pécset, Majthényi a megye területén működött tovább, majd Bonyhádra ment, ahonnan továbbra is irányította a megye meg nem szállt részeit. 1849. március 19-től május lóig a felsőház tagjaként az országgyűlés munkájában vett részt Debrecenben. Április 3-án helyettes jegyzője lett a felsőháznak. Április 14-én e minőségében elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Április 23- án kinevezték az igazolási bizottmány tagjának. Az 50 ezer újonc országgyűlési megajánlásakor ugyancsak jegyzőkönyv- vezető volt. Május közepén Majthényi alispánként és kormánybiztosként visszatér Baranyába. Miután a császári helyőrség a tu- ronyi felkelés leverésére június 12-én Pécsről eltávozott, Majthényi embereivel Pécsre is bevonult. A város tanácstermébe népgyűlést hívott össze, ahol a Batthyány Kázmér által beiktatott vezetőket állásukba visszahelyezte, majd felolvastatta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Háromnapos jelenlétét a népfelkelés szervezésére használta. A népfelkelést azonban a császári katonaság leverte. Majthényi Kossuthhoz Pestre ment és két zászlóalja gyalogost, egy lovasszázadot és egy üteget kért tőle a császáriak kiverésére. Július 1-jén Nosz- lopy Gáspárt, a Somogy megyei kormánybiztost kérte, hogy csapataival vegyen részt Pécs körülzárásban, majd elfoglalásában. Noszlopy július lián meg is érkezett Pécs határába, de az ide várt honvédalakulat nem adott hírt magáról, így menekülésre került a sor. Majthényi további sorsáról alig maradt fenn adat. Neve az emigránsok között nem tűnik fel. A hadbíróság úgy tudta, hogy Hamburgban él. Perében a kiadott felhívás ellenére nem vett részt. Hosszú évtizedekig nem lehetett róla semmit sem hallani. Csak nekrológjában jegyzik meg, hogy Amerikában élt. Hazatérte után politikával már nem foglalkozott. Felesége halálát követően újra nősült és Sauska Amáliával Pécsett az Iskola u. 5. sz. palotában (ma Janus Pannonius u.) telepedett le. Halálakor a gyászjelentést felesége és gyermekei: báró Majthényi Vilma, Sarolta (férjezett Perczel Lajosné), Helén (férjezett Pilaszanovits Pálné) adta ki. A budai-külvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Füzes Miklós A magyar őstörténet a néprajz látókörében Őseink gazdálkodása Saját ősfoglalkozásaink sokkal közelebb állnak a mai gazdálkodásunkhoz szerszám- és szóróanyag, valamint művelési mód tekintetében, mint a ma élő primitív, de etnikailag tőlünk idegen népek még „élőben” megfigyelhető életmódjai. A régészet elkészítheti egy korszak (jelen esetben a honfoglalás kora) kulturális leltárát, a nyelvészet a tárgyak földrajzi és kor szerinti származását igazolhatja, de „beszélő szerszám” csak a néprajzi értékelés során lesz belőle. Az az életforma, amelyet a honfoglalók letelepedés előtt éltek, nem alkalmi hordák ösz- szeverődését tükrözi. ' A nomád állattartó gazdálkodás megszervezése, azaz a legeltetés és itatás élőhelykímélő, célszerű folytatása hosz- szú távú rendszerességgel, több mint félmilliós népcsoport törzseinek összefogása nem primitív életmód jellemzője. A nomád életmód ezen a színvonalon egyúttal fejlett kereskedelmet is kíván és feltételez. Népünk minden olyan cikket képes volt beszerezni kereskedelemmel, amelyet maga nem termelt. Számtalan tárgyi lelet utal a kelettől-nyu- gatig terjedő beszerzésekre: kínai selymektől a frank edényekig, bizánci ékszerektől a normán fegyverekig. A nomád állattartásban hatalmas népi tudás rejlik: a legeltetés megszervezése (hol és mikor milyen füvekre hajtsák a nyájaikat, vagy hogyan szaporítsák, védjék, gyógyítsák az állataikat) nem lehetett esetleges. A Kárpát-medencébe érkezés után módszereink gyarapodtak az ugor-kori, ótörök, pontus-vidéki görög, honfoglalás előtti orosz és honfoglalás utáni frank hatásokkal. Letelepedés után a kedvező földrajzi adottságoknak és ösztönös hozzáértésnek köszönhetően a magyarság világ-élvonalba állt a mezőgazdaságával, más népektől meglehetősen eltérő gazdálkodásmódja ellenére. A paraszti polgárosodás időszakát követően is fellelhetők bizonyos művelési hagyománymegtartások az őskorból. Legismertebbek a szilajtartás (mai szóval rancs-gazdálkodás), a legelőhasználat jellegzetes megszervezése, valamint kertrendszer, vagyis a falusi kiskertrendszer, mely visszavezethető egészen a hajdanvolt sátortábor-szerű elrendeződéshez. Mivel ősi állatfajokat hoztunk keletről (daruszőrű szarvasmarha, szalontai sertés, moldovai rackajuh, stb.), ezzel együtt járt az ősi hagyományok fennmaradása. A magyar paraszti gazdálkodás ezeréves képét a hozott és talált motívumok elegye alkotjá. Kibontakozik az eseménysor, hogy miképpen hasznosult a vadászat ismeretanyaga a letelepedés utáni gazdálkodásunkban. A néprajztudomány feladata, hogy a gazdálkodási típusoknak történeti alakulását és sajátosságait elemezze a nyájkövetéstől kezdődően az istállózásig, a gyűjtögetéstől a termelésig azzal a tudattal, hogy a no- madizmus nem alkot evolúciós sort, csak variánsokat. Faltysné Újvári Anna A kis Apolló A kis Apol- ló-lepke (Parnassius mnemosyne) a Mecsek egyik szép védett lepkéje. A pillangók családjába tartozik. Közeli rokona az Európa és Ázsia hegyvidéki területein élő, nálánál nagyobb, gyönyörű Apol- ló-lepkének (Parnassius apollo), melynek hátsó szárnyait piros foltok díszítik. A kis Apolló-lepke szerényebb megjelenésű, szárnyain csak fekete foltok láthatók. A felső szárnyak csúcsa üveg- szerűen átlátszó a pikkelyek hiánya miatt. A nőstényt (b) könnyű megkülönböztetni a hímtől (a), a potroh végének alján levő kis táskaszerű ki- öblösödő képződmény miatt, valamint erősebb, kiterjedtebb rajzolatok mutatkoznak alsó szárnyain. Kifejezetten erdei pillangó. Kedvelt élőhelyei a lomberdőktől körülvett napos erdei rétek, meleg domboldalak. Lassan csa- pongva repül. Gyakran látható a virágos kőris és más alacsonyabb bokrok és fák lombjain széttárt szárnyakkal napozni, de szívesen tartózkodik az aljnövényzetben is lustán üldögélve a növények szárain, különösen borús időben, amikor rejtekhelyén az arra járó embert is bevárja. Hernyója fekete, testét rövid szőrzet borítja, testszelvényeit oldalt két-két narancsvörös petty díszíti. Április-májusban az odvas kel- tikével (Corydalis cava), valamint a mogyoróval (Cery- lus avellana) táplálkozik kizáró1^ éjjel, a nappalt alom alatt elrejtőzve tölti. Egy nemzedékben fordul elő, a rajzás ideje április elejétől június végéig tart. Előbb a hímek jelennek meg, a nőstények valamivel később. Á pécsi Mecsekben te- nyészhelyei közé tartozik a Misina-tető és környéke, a Rotári-út, ezek déli fekvésű virágos tisztásai. Kiváló élőhelye a János-kilátó körüli nagy kiterjedésű száraz, meleg erdei rét, ahol az utóbbi években különösen nagy számban élt. Elszórtan megjelenik a Dömör-kapu sziklás, bokros, sok napot kapó domboldalain is. A kis Apolló-lepke megtalálható Nyugat-Európától Kelet-Szibériáig. Nagy területen elterjedt faj, melynek több földrajzi változata él. Bodnai Enikő
