Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-15 / 132. szám

1996. május 15., szerda Riport Dunántúli Napló 11 Birkanyírás a repülőtéren Hát mit is mondjak? A frissen nyírt birka nagyon furcsa lény. Tűnődhettem ezen a minap a pogányi reptér déli szélén a hosszú hodálynál. 700 birka - az Emberovics-Berta nyáj - nagy napja volt, amikor az egy évig növesztett gyapjúbundá­tól megszabadították őket a Tiszántúlról jött birkanyírók. Bent a hodályban bégetve, birkatürelemmel vártak a so­rukra az állatok, miközben egymás után kapta el őket egy- egy markos legény, s vitte ki a „fodrászatba”. Nyolc nyíró­ember kezében járt szaporán a „nullásgép”, vagyis a nyíró­olló, míg a soron következő nyírni való a hátsó felére ül­tetve tehetetlenül várakozott. Figyeltem az egyik legényt - a legfiatalabbnak néztem -, ahogy igen céltudatos mozdu­latokkal szép simára nyírja az éppen a keze alatt lévő birkáját és „levetkőzteti” (a gyapjú egyben, szinte levetett kabát­ként jön le), ez általában nem tart tovább 3-3,5 percnél. A „menetrend”: hasa- és nyaka alja, a jobboldala, aztán egy gyors fordítás, most a feje és a baloldala következik, és máris kész, a birka boldogan szök­ken, s nagy bakugrásokkal igyekszik eltűnni innen, ahová szép gömbölydeden-piszkosz- szürkén cipelték ki és ahonnan most soványan-fehéren, har­sányan bégetve rohan el. A Túrkevéről jött Piroska Zoltán az öccse után a második legfiatalabb a csapatban. Hét éve járja már ilyenkor tavasz- szal az országot. Két-három hónapig tart a szezon, most már kb egy hónapja vannak itt Baranyában. Megtudom tőle, hogy a vállalkozójuk szerzi a munkát, ő 50-60 forintot kap birkánként, a nyírók ebből 25- öt, meg az utaztatást, a teljes ellátást. Tavaly 60 ezer forint körül keresett a szezonban, s mivel egyéb szakmája nincs - nem is nagyon töri magát szakmát szerezni -, az év többi részében alkalmi munkát vé­gez. Most mindenesetre szapo­rán jár a keze, gyakorlott moz­dulatokkal forgatja a birkákat megszabadítva őket a „gyap­júkabáttól”. Míg a hodálynak ezen a vé­gén a birkanyírás mindenféle művelete zajlik - a fekete nej­lonról a levetett „kabátokat” áthordják a fehérre, elteregetik kissé szikkadni, majd nagymé­retű zsákokba gyömöszölik (egybe-egybe 50 kilónyi ke­rül), levarrják és egymásra halmozzák szállításra készen -, a másik végénél bográcsok­ban fő a csirkegulyás daraga­luskával és a birkapaprikás krumplival. Itt telepszünk le a nyáj egyik gazdájával, Ember- ovics Jánossal, beszélgetni a gyapjúról, a birkáról. El­mondja, hogy a most lenyírt gyapjú természetesen egyéves, de elég sok féléves birka is ke­rül a nyíróolló alá az őszi sza­porulatból (ezt még egy évig nyíratlanul hagyni már sok lenne). Tavaly átlagosan 5 ki­lónyi volt az egy-egy birkáról lenyírt gyapjú, most is ennyire számít. Az ára pedig? ... 91­ben még 35 forintot adtak kiló­jáért, aztán 42-t, 62-t, 105-öt, idén pedig 130-at. Úgy tudja, az idei gyapjú valahová Nyu­gat-Európába kerül feldolgo­zásra. No és ami a gyapjú alatt van; a birka, a bárány? Elmon­dom: bárányhúst még nem lát­tam hentesnél, birkahúst is csak nagyon ritkán, és az is olyan, hogy nem igen kelt ét­vágyat az emberben. A gazda nem csodálkozik: nincs nálunk nagy kultusza a birkahúsnak, itt Baranyában meg kiváltkép­pen nincs. Pedig egészséges, sokféleképpen és ízletesen el­készíthető, bár a birkapaprikás a legnépszerűbb étek. A nyáj egyébként itteni végső élet­kora hat év, akkor megy a birka a vágóhídra, aztán ex­portra, főleg az arab orszá­gokba, de mindenesetre nem igazán a hazai fogyasztói asz­talokra. Hársfai István FOTÓ: MÜLLER ANDREA Csipkerózsika-álmából ébred a falusi turizmus Erre a nyárra minden szoba elkelt A közelmúltban létrehozott Or­szágos Idegenforgalmi Bizottság elnöke, Katona Béla egy interjú­jában bejelentette: úgy véli meg­felelő összeget kell biztosítani a falusi vendéglátás fejlesztésére, így például támogatni kell a ven­déglátók fürdőszoba építési szándékát, s nyelvtanulását is. A fogalom: vidéki vendéglá­tás nem új keletű Európában, sőt hazánkban se. Csáky Csaba, a Falusi, Tanyai Vendégfogadók Szövetségének elnöke éppen a közelmúltban kapott valakitől egy 1932-es nyomtatott kiad­ványt, amely .Jöjjön falura!” címmel vendéglátó magánhá­zakba hívja pihenni és nyaralni a polgárokat. A háború, majd a SZOT-beutalók korszaka Csip­kerózsika álomba altatta a ven­déglátásnak ezt a módját. Aztán 1990-ben elkezdődött az „ébre­dés”. A hivatalos nyilvántartások szerint ma Magyarország mint­egy 350 településén közel ötezer ágy várja vendégeit. Mondhatnánk azt is: az ország legnagyobb szállodája. Csakhát furcsa ez a szálloda, mert „ahány ház, annyi szolgáltatás”. A szö­vetség tagjai a valódi szállodai szintű szolgáltatásoktól az úgy­nevezett kulcsos házaktól min­dent kínálnak. Présházat, hor­gászházat, sátorhelyet, vagy ép­pen a háziakkal együtt lakva: az egykori „tiszta szobát”. Az, hogy a közfigyelem újab­ban nálunk is kezd a falusi ven­dégfogadásra irányulni, kettős indíttatású. Az egyik ok, talán nem is az első -, hogy ez a ven­déglátási forma nem a bezárt és „egyenruhás” szállodai rezervá­tumok világát mutatja, hanem a valóságos vidéki életet (ne felejt­sük, vannak városi gyerekek, akik háziállatokat csak filmen láttak), a nyugalmasabb, kötetle­nebb és szabadabb nyaralás lehe­tőségét. Persze ne felejtsük a má­sik „okot” sem: lényegesen ol­csóbb az üdülésnek ez a formája. A szövetség elnökének tájé­koztatása szerint a szállások ára éjszakánként 300 és 1000 forint között van személyenként. A felső határ a szállodai szintű ellá­tást jelenti. A szlovák határmenti csodálatos szépségű Kemencén például 1300 forintért nemcsak szállodai szállást, de napi három­szori étkezést is kínálnak. A 350 vendégfogadó település közül ez a falu egyébként tavaly - 70 ezer vendégéjszakájával - országelső volt. Akár az egyik, akár a másik ok a meghatározó, a tényen nem változtat: a hírek szerint a szö­vetség által nyilvántartott tagok kiadott házai és szobái erre a nyárra már mind elkeltek. Úgy tűnik az elkövetkező években tovább nő az érdeklődés a be­jegyzett falusi és tanyai vendég­látók ajánlata és szolgáltatásai iránt. S nem lényegtelen a „be­jegyzett” szó a mondatban. A fő­állású, vagy félállású vendégfo­gadók nem a hagyományos - rosszízű - értelemben vett „Zimmer frei” szobák és zúgok kiadói, hanem előírt vendéglátási feltételeknek megfelelő házigaz­dák. S. Boda András Egyre magasabb a terefere-tarifa FOTÓ: MÜLLER ANDREA A MATÁV Rt. megemelte a készülékek bérleti díját Mit tehetnek a telefonok bérlői? A telefonszámlával egy keskeny cédulát is kézbesített a postás a minap, amelyben közli a MA- TÁV Rt., hogy „A már haszná­latban (bérletben) lévő és tone üzemmódra alkalmas, nyomó­gombos (DTMF hívóműves) távbeszélő készülékek bérleti díja 1996. április 1-től megválto­zik”. Az új bérleti díj összege - amit természetesen már felszá­molt a társaság, s a számlán an­nak rendje és módja szerint sze­repeltet: 104 forint plusz ÁFA, azaz 130 forint. (Korábban 60 forint plusz ÁFA, azaz 75 forint volt a készülék bérleti díja.) A dolog további érdekessége, hogy olyanok is megkapták ezt a nem túlságosan széles papírra, kicsi betűvel út értesítést - árak vasta­gon kiemelve! -, akik korábban már megvették a kedvező áron felajánlott készüléket. A jelentős áremelés nem ara­tott sikert a telefonkészülékek bérlői között, mint ahogy az sem: értelmezhetetlen a telefontársa­ság indoka. Ez utóbbit elismerte dr. Ficzkó Zsuzsanna, a MA­TÁV Rt. Pécsi Igazgatóságának osztályvezetője is, aki elmondta, bár a számlázás Pécsett, a szám­lák elkészítése, borítékokolása - ennek során került a cédula a számla mellé - és postázása azonban Budapesten történik. Miért kapták meg olyanok is, akik már nem bérlők, hanem te­lefon-tulajdonosok? Ennek oka, a számítógépes rendszer nem al­kalmas arra, hogy szétválassza ezt a két csoportot. Ezért azt a megoldást választotta a MATÁV Rt., hogy valamennyi előfizető­jét meglepte ezzel a kis cetlivel. Ami az értelmezhetőséget illeti: az osztályvezető megerősítette, hogy az idézett mondat - fino­man fogalmazva - egyáltalán nem szerencsés, s elismerte, en­nek alapján nem adnak kellő in­formációt azzal kapcsolatban, hogy milyen készülékekre vo­natkozik az emelés. Hozzátette, abból lehet megtudni, hogy a ké­szülék a „tone”, azaz DTMF üzemmódra alkalmas - nagyon leegyszerűsítve -, hogy a telefon gombjainak benyomásakor dal­lamhangzás hallatszik, s hogy a kicsengés pillanatokon belül el­kezdődik. A bérleti díjak drasztikus nö­vekedése minden bizonnyal so­kakat arra késztet, hogy megvá­sárolják a bérelt készüléket, vagy hogy leadják, s újat vegyenek. Dr. Ficzkó Zsuzsanna szerint az elmúlt másfél évben két akciót hirdetett a MATÁV Rt. Pécsi Igazgatósága - igen jutányos áron lehetett készülékhez jutni -, amely eredményes volt: az előfi­zetők mintegy fele élt a lehető­séggel. , Lesz-e ilyen akció most? Tulajdonképpen van is, mert a MATAV Rt. június 30-ig felkí­nálja a bérelt készülékek megvé­telét, igaz, már nem olyan ked­vező áron, mint korábban. Ennek ellenére érdemes számolni, mert az 1994. december 31-e előtt fel­szerelt készülékek közül például az Alcatel 2055 forintért, a Tri- fon 210-est 1610 forintért, a Di- gitel MM 91-est 1350 forintért kínálják. Az ezután felszerelt és bérelt telefonok díja valamivel magasabb, de részletes felvilá­gosítás kérhető a MATÁV Rt. pécsi, Rákóczi úti ügyfélszolgá­latánál. Azt, hogy a bérelt készülék előnyösebb-e számára, vagy a megvásárolt, döntse el mindenki maga, azt mindenesetre nem árt tudni, hogy előbbinél a díjak magukban foglalják a karbantar­tást, valamint az üzemszerű használat során keletkező meg­hibásodások javítását. A telefon- tulajdonosoknak ezekért a szol­gáltatásokért fizetni kell! Roszprim Nándor Dél-Korea A hetedik legerősebb gazdaság lesz Dél-Korea bruttó nemzeti ter­méke 2020-ra - jelenlegi áron - 4,08 billió dollárt ér majd el, és ezzel a GDP nagyságát tekintve a világ hetedik országává válik - állítja a Koreai Fejlesztési Intézet előrejelzésében. Dél-Korea GDP-je 1995-ben 456 milliárd dollárt tett ki, ezzel all. helyen állt. Mivel az ország lakosainak száma a múlt évi 44,8 millióról várhatóan 50,5 millióra növek­szik majd, az egy főre jutó GDP értéke az 1995. évi 10 163 dol­lárról 80 600-ra fog emelkedni. Az intézet arra számít, hogy az ország folytatja világkereske­delmi térnyerését és 2020-ban már a világ hatodik kereskedő országává válik azzal, hogy a mostani áruforgalmát több mint a négyszeresére növeli. Kell az áremelés, de hogyan? Energiasokk - sorozatban A magyar gazdaságban lezajló hatalmas átalakulási és alkal­mazkodási folyamat megráz­kódtatásai közepette is különö­sen erősen igénybe vette az ide­geket és a pénztárcákat a lakos­sági energiaárak újbóli emelése, melynek keretében március óta a földgázért 39 százalékkal, az áramért 20 százalékkal fizetünk többet. Hogy mekkora volt ez a sokk, az felmérhető abból, hogy csak a kifizetetlen villanyszám­lák összege 580 millió forint és egyelőre csak nő. A gáz áremelésének sokkja természetesen nem a szezon után végrehajtott áremelés al­kalmával érezhető, hanem a kö­vetkező fűtési szezon kezdete­kor. Mivel azonban októberre újabb nagyarányú emelésre kell számítani, az infláció figyelem- bevételével kijelenthetjük: a magyar lakosság számára a kö­vetkező tél legkevesebb másfél­szer annyiba kerül majd, mint az idei. Hogy pontosan mennyibe, azt most nehéz megmondani, mivel a lakosság terhelhetőségének határai vannak, s ezekkel most már az összes érdekelteknek számolniuk kell. Számolnak is. Ezzel magyarázható Draskovics Tibor pénzügyminisztériumi ál­lamtitkárnak az az április végén elhangzott nyilatkozata, mely szerint az októberi áremelésnek a kormány elképzelése szerint nem szabad meghaladnia a 20 százalékot. Most már tehát a kormány lassítaná az áremeléseket, ha tudná. Ugyanis mind az elma­radt műszaki fejlesztések meg­valósítása, mind pedig az euró­pai normák elérése feltételezi, hogy a hazai energia-árak össz­hangba kerüljenek a nyugat-eu­rópaiakkal. Feltételezi továbbá, hogy az energiaszektort privati­záló külföldi és hazai vállalko­zások hozzájussanak a maguk 8%-os profitjához, ahogyan azt a törvény megengedi. Ha ez nem valósítható meg októberben, ahogyan azt a kor­mány korábban ígérte, az sajnos az energia-áremelési sokkok folytatódását jelenti. A Magyar Villamos Művek­nél készült tanulmány azt állítja, hogy Magyarországon a villa­mosság kilowattonkénti ára még mindig többszörösen alacso­nyabb, mint a nyugat-európai országokban, köztük Németor­szágban és Ausztriában. Amikor tehát a kormány húsz százalé­kos, a suttogópropaganda vi­szont ötven százalékon felüli ár­emelésről beszél, mindkét fél­nek igazsága van. A kormány, most már nyilvánvalóan politi­kai okokból igyekszik fokozato­sabbá tenni az átrendeződést, csillapítani a sokkhatást. Ezt a célt szolgálta Draskovics Tibor bejelentése, s ezt célozza a Ma­gyar Energia Hivatal által ki­dolgozott kompenzációs rend­szer, mely a terhek növekedésé­nek fokozatosságát hivatott biz­tosítani. Ennek értelmében „költségvetési alapítvány” jönne létre a rászorulók megsegíté­sére, azaz azoknak a családok­nak az energiával való támoga­tására, amelyek - fizetésképte­lennek lévén - amúgy is csak tovább rontanák a fizetési mo­rált az energia-szektorban. Az emelkedő árak ellentételezése más költségvetési eszközökkel természetesen nem kérdőjelezi meg magát a rendszert, melynek lényege a szektor nyereségessé tétele azok számára, akik vállal­ták a privatizációt. Más kérdés, hogy a cégek nyereségességéről vagy veszteségességéről nagyon is eltérő nézetek vannak forga­lomban. Ennek a bizonytalan­ságnak a kiküszöbölése végett rendelt el a kormány vizsgálatot, mely az áramszolgáltató és gáz- szolgáltató cégek tényleges rá­fordításait vizsgálja. Ez feltétlenül szükséges ah­hoz, hogy a privatizáló cégek se járjanak rosszul, de az se for­dulhasson elő, hogy költsége­ikre hivatkozva túlszaladjanak azon a szükséges minimumon, melyet a világpiaci viszonyok, s a hazai lehetőségek együttesen határoznak meg. i ) ) Borbélynál...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents