Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-11 / 128. szám

6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. május 11., szombat Eltüntetett szobrok nyomában Az egykori pécsi pártbizottsági épület előtt álló Lenin szobor most a Szigeti-tanyán, a „ko­párban” pihen, egy ütött-kopott elárusító pavilon szomszédságában fotó: laufer László Anna utcai nyári játékok Pécsett Horvát nyelvű színházi előadások is lesznek Ismét Eck-koreográfiák a színpadon: Az iszonyat balladája Szolid költségvetés a rendezőnek, elérhető jegyár a nézőnek Nyári játékokat szervez az Anna Udvarban a Pécsi Hor­vát Színház, az Anna utcai épület így ismét otthont adhat néhány érdekes programnak a legforróbb nyári estéken is. A színház vezetője, Vidákovics Antal elmondta: — Tartalmas nyári kínálat­tal szeretnénk előállni. Nyitott szellemben válogattunk, s a já­tékokat hiányt pótlónak is szánjuk. Az igazi persze, az lenne, ha valódi fesztiválhan­gulat várná a Pécsre látoga­tókat. A célunk mindenesetre ez. A játékok az Eszéki Nem­zeti Színház és a Pécsi Hor­vát Színház közös produkci­ójával kezdődnek. George Tábori Mein Kampf című da­rabját Bagossy László állította színpadra, s aratott vele nagy sikert Eszéken. A hazai kö­zönség június 3-án a Pécsi Nemzeti Színház kamara- színházában láthatja majd, de az előadás a tervek szerint később Bajára, Szombat­helyre, Nagykanizsára, Bu­dapestre is eljut. Ez horvát nyelvű előadás lesz, csakúgy, mint a Histri- oni Színház vendégjátékában június 24-én bemutatásra ke­rülő Krlezijada, Zlatko Vitéz rendezésében. A Krleza-da­rabok felhasználásával ké­szült átirattal a zágrábi társu­lat idáig számos jelentős dí­jat nyert. Igazi különlegességnek számít júniusban az a Balet­test, melyen Eck Imre híres koreográfiái lesznek látha­tók, így Szokolai: Az iszo­nyat balladája és Kodály Szonátája. Júniusban 8-án, 9-én, 10-én, 21-én és 22-én táncolja Három Edina, Nűbl Tamara, Lovas Pál és Sólymos Pál. Több indoka is volt a vá­lasztásnak: Eck Imre örök­ségének vállalása, iskolate­remtő jelentőségének elis­merése, s az is, hogy évek óta nem volt színpadon Eck- koreográfia. A tánc szerelmeseit vonzza majd az a három nép­táncest, melynek keretében június 15-én a Mecsek, 16- án a zágrábi Vencec és a Ba­ranya, illetve 19-én a buda­pesti Fáklya Táncegyüttes ad műsort. Vidákovics Antal szerint ezzel a három esttel az egy­kori nemzetközi néptánc­fesztiválok hangulata térhet vissza. Sajnálatos, hogy ezek az alkalmak a szabadtéri táncszínen megszűntek, pe­dig a végére több ezer néző előtt már 11 ország táncosai mutatkozhattak be. Júliusban ősbemutató is lesz: Pajzán játékok címmel Bükkösdi László és Tahir Mujicic írta és rendezte azt a produkciót, mely az ígéretek szerint minden nyelven érthető lesz, hiszen az erotikus elemeket sem nélkülöző történetek el­sősorban a látvány, a zene, a mozgás, a tánc, sőt bábok segítségével elevenednek meg. A Csopor(t)-Horda Színház műsora július 10-től 19-ig minden este látható lesz. A játékokhoz kiegészítő programok is társulnak. Jú­nius 23-án az Anna utcában Hrvoje Sercar képzőművész kiállításával avatják fel a tető­téri galériát, június 24-én Pe- tar Barisic szobrász és Antun Boris Svaljek képzőművész munkáinak a Művészetek Ház ad helyet. Az Anna utcai nyári játé­kok létrehozói úgy látják, be tudják bizonyítani, hogy ra­cionális gazdálkodással ke­vesebb pénzből, kis költség- vetéssel is lehet igényes programot csinálni. A jegyárak sem szöknek az égig, átlagosan 250 forin­tért lehet majd belépőt vál­tani. H. I. Gy. Hogy hadováznak a srácok? A rendszerváltás idején eltűn­tek a közterületekről, intézmé­nyekből, pártépületekből a kö­zelmúltjelképeivé vált szobrok. A szériában gyártott szobrocs­kák és az egyedi, köztéri alko­tások többségének nyoma ve­szett: úgy eltűntek, hogy ma már senki nem tartja számon sem a műalkotások, sem a kor­dokumentumok között. Amit nem törtek össze, az megbújik valahol egy-egy raktárban, pin­cében. Vajon Pécsett mi lett a sor­suk? Megpróbáltunk utána­járni. A pártház előtti ötméteres Leninre a Szigeti-tanyán lévő „kőbankban” találtunk rá sok­sok köbméter műemléki és tér- burkolati kőanyag társaságá­ban. Öt éve hozták ki mindösz- sze kétheti ideiglenes tartózko­dásra, ám azóta ottfelejtették. Szomszédságában pihennek a soha fel nem épített fedett uszoda gerendái, lépcsőelemei, a Széchenyi tér tartalék ho­mokkő burkolólapjai és az egy­kori díszítő korlátok. Itt akadtunk rá néhány tör­melékdarabjára a Barbakán mellett összetört öt térplaszti­kának is. A kerítéssel zárt „kő­bank” két éve nem fogad újabb köveket, de senkinek nem is adnak ki belőle, mert pótlásnak szánják. A telep a Pécsi Közü­zemi Rt. tulajdona, de a kulcsa a Biokomnál felejtődött. Igaz, a kerítést 50 méteren valaki nem­rég kibontotta. Nem valószínű, hogy Lenint akarta kiszöktetni. A Várostörténeti Múzeum­ban őrzik Asztalos János köz­téri szobrát, és mellette Leni­nek, Sztálinok, Rákosik szá­mos, egykor közintézményi dí­szítő szobrocskák pihennek. Or. Vonyó József osztályvezető szerint a múzeumnak se helye, se pénze nincs összegyűjteni a megye 100-200 kisebb-na- gyobb, a népi demokrácia korát jelképező köztéri szobrát. 1992 táján még volt róla szó, hogy az érdihez hasonló szoborparkot hozzanak létre, de az elképzelés pénz hiányában elhalt. A volt pártiskola pincéjében bujdosik Marx, Engels és Lenin szobrának egy-egy példánya. Mint a JPTE gondnoka el­mondta, egyelőre nem tudják, mit kezdjenek velük, de őrzik, mert a művészeti kar hallgatói időnként el-elnézegetik e szoc- reál műveket. A Komlói Városüzemeltetési Iroda vezetője, Pólics Józsej szerint a múzeummá lett egy­kori pártok háza raktárában tartják Kun Béla, Allende és a helyi patrióta, Taksonyi József szobrát. A négyméteres Lenint bedobozolva őrzik az udvaron. A múzeum udvarán tervezett szoborkert nem valósult meg. Ma már minden szoborról nem is tudnak. Nem vették lel­tárba őket. Sorsuk iránt érdek­lődni meghökkentő kérdésnek számít. Közben az intézmények átalakultak, vállalatok sokasága szűnt meg és a pártbizottságok és tanácsok is átadták helyüket az új hatalmi szerveknek. A szobrok belevesznek a múltba. A történelem során ko­rok épültek egymásra, lerom­bolták, felgyújtották az elődök emlékeit. A maradványokat nézve sajnálkozunk, pedig ez történik ma is. A politikai szemlélet ítélkezik.- Nagy kár, mert a történelen folytatódik, és több száz év múltán keresni fogják ennek az időszaknak az emlékeit is, ha muzeálisán megőrizzük, mint egy kor dokumentumait - véle­kedik a muzeológus és törté­nész dr. Vonyó József. A Pécsi Polgármesteri Hiva­tal Városfejlesztési és Üzemel­tetési Irodája sem tervez mást, mint hogy a szobrok a jelenlegi helyükön várják sorsuk meg­változását. Rozvány Gy. „E táncvigalom emlékezete szí­vem húrjain visszhangzand" - mondta az ifjú úr Móricz Zsig- mond Rózsa Sándor című regé­nyében szíve hölgyének a me­gyebál után. „Állati jó buli volt”, mondja ma egy hasonló korú ifjú ember a jólsikerült összejövetelt minősítve. A nyelv korjelzó': nemcsak a tör­téneti kort jellemzi a szókincs és a mondatszerkezet, hanem a biológiai kort is: nem véletlen, hogy a nyelvészek különös fi­gyelmet szentelnek a csoport­nyelvek (hivatali, mozgalmi, szakmai stb. nyelvek) között a gyermek- és diáknyelveknek. Nincs az a tudományos ku­tató, aki olyan kedvező hely­zetben lenne, ha a diáknyelvet akarja vizsgálni, mint egy, a nyelvtudományt ismerő és a pá­lyát, hivatást szerető magyarta­nár: évtizedekig'kísérheti figye­lemmel a diáknyelv keletkezé­sének és használatának legvi­rágzóbb korszakát, a 10-18 éves általános és középiskolá­sok nyelvét. Mint Rónaky Edit, aki falusi iskolában kezdett ta­nítani, és gimnáziumi tanárként összegezhette negyvenéves gyűjtőmunkájának eredmé­nyeit. Az anyagból a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő munkabizottsága majd a Nyelvápolók Szövet­sége számára írt elsődíjas pá­lyamunkát; ebből készült az a vékony kötet, amelyet Hogyan beszél az ifjúság? (Avagy: Hogy hadováznak a srácok?) címmel a Kemény Gábor Isko­laszövetség jelentetett meg nemrég Az embernevelés kis­könyvtára című sorozatban. A diáknyelvet is a közös szociológiai helyzet, az együvé tartozás, az elkülönülés vágya hozza létre - s mindezt sajáto­san színezi a tizenéves ember tiltakozása a felnőtt szokások, az ősök szóhasználata ellen. Rónaky Edit alaposan elemzi és rendszerezi a jelenséget, s bő­séges példával illusztrálja, hon­nan vesznek át szavakat azonos vagy megváltozott jelentéssel a diákok: a jassz-nyelvből éppen úgy, mint a cigány, a héber-jid­dis nyelvből, az oroszból, an­golból, olaszból, latinból. De hat rá a reklám, a televízió nyelve, és a technikai újdonsá­gok is azonnal megjelennek benne valami szellemes meg­fogalmazásban. (Gondoljunk a bunkofon-n, a bunkók rádióte­lefonjának nevére). De leginkább az ifjúság saját nyelvteremtő ereje érdemel fi­gyelmet, amelyet kimeríthetet­len gazdaság, találékonyság, szellemesség, olykor tisztelet­lenség, sőt trágárság jellemez. Ezekben a szavakban, monda­tokban - mutat rá a szerző - a közlő funkció szinte másodla­gos: sokkal fontosabb az érze­lem, az indulat, a meghökken- tés, a megbotránkoztatás. Példák felsorolásától tekint­sen el a kedves olvasó. Járjon nyitott füllel otthonában és az utcán. És vegye meg Rónaky Edit könyvét: kellemes, szóra­koztató olvasmánnyal töltheti idejét. G. T. Rákosi Mátyás szobra a Várostörténeti Múzeum padlásán Futnak a képek Az esküdt (The Juror) című film hősnője egy fiatal művész, aki láthatatlan szobrokat ké­szít. Művei lezárt ládák belse­jébe vannak rejtve, a műélve­zők egy lyukon bedugják a ke­züket, hogy kitapogassák az opuszt. A film szerencsére nem erről szól, ez csupán mellék­motívum annak jelzésére, hogy a posztmodem korban szegény szobrászoknak egyre nehezebb újat kitalálni. A filmcsinálóknak jóval könnyebb a helyzetük. Külö­nösen akkor, ha nem is akarnak eredetiek lenni, hanem beérik a jól bevált panelekkel. Mint például most is: maffia, es­küdtszéki tárgyalás, tizenkét dühös ember, egy pszichopata gyilkos és egy védtelen fiatal­FILMJEGYZET asszony, aki magányos küz­delmet folytat fia életéért. A mi szobrászunk, Annie Laird ugyanis elvállalja az egyik es­küdt szerepét azon a tárgyalá­son, amelynek vádlottja egy nagyhatalmú maffiózó. Ennek emberei megfenyegetik Annie- t, hogy megölik a kisfiát, ha a gyanúsított bűnössége mellett foglal állást. Az asszony fé­lelme elnyomja igazságérzetét, ám egy idő után Mamika, ahogy még a zűrök előtt gyer­mekével évődve nevezte ma­gát, ellentámadásba lendül. S mint annyiszor, kiderül, hogy egy gyenge nő milyen erős tud lenni, ha igazán nekidurálja magát. Jelen esetben tehát nem akármilyen küzdelemre van ki­látás. A filmnek egyetlen olyan je­lenete sincs, amihez hasonlót ne láttunk volna már. De, el kell ismernünk, az egész mű mégis rendkívül hatásos és iz­galmas. Mi ennek a magyará­zata? A válasz egyszerűnek tű­nik: egy-két klisé nevetséges, de száz valahogy megfogja az embert. Ehhez persze megfe­lelő, dolgukat értő szakembe­rek közreműködése is szüksé­ges. Közülük négyet kell ezúttal megemlíteni. Először, szakítva eddigi gyakorlatommal, misze­rint a producer tevékenységé­vel nem foglalkozom, Irwin Winkler nevét hozom szóba. Mert ha egy producer eddigi munkái összesen negyvenöt)!) Oscar-jelölést kaptak, s tizen­kétszer)!) el is nyerték a díjat, az azért, ahogy mondani szok­ták, nem semmi. A forgató­könyvíróról gyakrabban szok­tam beszélni, most is ezt te­szem, hiszen ő olyan, profán hasonlattal, mint a futballcsa­patban a kapus, nem ő rúgja a gólokat ugyan, de ha gyenge, vagy rossz napot fog ki, akkor szegény mezőnyjátékosok megszakadhatnak. Nos, Ted Tally már A bárányok hallgat­nak című munkájával igazolta, amit Az esküdt-né\ hasonló szinten bizonyít: kitűnő érzék­kel tud közhelyekből érdekes szüzsét formálni, s olyan rava­szul adagolni a feszültséget, hogy egy pillanatra se unat­kozzunk. Most már csak a műfajban rendkívül otthonosan mozgó Demi Moore-t és Alec Bald- wint kellett szerződtetni... A rendezőt majdnem elfelejtem: Brian Gibsonnak azonban ez esetben szerencsére csak inteni kellett, s a csapat, annak rendje és módja szerint, elvégezte a dolgát. Nagy Imre Mamika bosszúja Demi Moore és Alec Baldwin

Next

/
Thumbnails
Contents