Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-08 / 125. szám
6 Dünántúli Napló Magazin 1996. május 8., szerda A kelet-európai közismerten pesszimista fajta, de az utóbbi két év szokatlan méretű gazdasági csődjei, a keresetek csökkenése és a munkanélküliségi rekord az osztrákokat is ebbe a kategóriába kényszerítette. A negyedik legnagyobb osztrák építőipari cég, a Hofman és Maculan 2500 dolgozója idén még nem kapott fizetést. Az ismert nagyvállalat a túlélésért küzd, de ennek csődje is csak a jéghegy csúcsa, mert a gazdasági élet szinte egészére a létbizonytalanság jellemző. Az 1990-es 166 ezerrel szemben idén februárban már a 300 ezret is elérte a munkanélküliek száma, amire évtizedek óta nem volt példa. A tavaly bevezetett takarékossági intézkedések - az ottani „Bokros csomag” - sem fokozzák a polgárok jó hangulatát. Egy közvélemény kutatás Lengyel autópályák A lengyelek még csak külföldi példákból ismerik az autópályadíj fogalmát, igaz - kis túlzással - az autópályákat is. A közutak Lengyelországban igen elmaradottak, és az erre fordítható pénz még az állagmegóváshoz sem elegendő. Az elmúlt fél évszázadban mindössze néhányszáz kilométernyi autópálya épült, ráadásul a több egymástól független rövid útszakasz nem alkot összefüggő hálózatot. Állaguk is leromlott, úgyhogy időszerűek a kormányzat készítette nagyszabású autópályaépítési tervek. A közlekedési tárca tanulmánya szerint tizenöt év alatt 2500 kilométer autópálya megépítésére van szükség, ami 6-8 milliárd dollárt emészt majd fel. A pénzt a költség- vetési források mellett külföldi hitelekből, illetve koncessziókból kívánják előteremteni. A nagyléptékű infrastru- kúra-fejlesztés azonban az autósokra is újabb terheket ró majd, hiszen már megszületett a döntés arról, hogy a lengyel autópályákért - beleértve a már meglévőket is - fizetni kell majd. Áz úthasználati díjat a tervek szerint elsőként a Krakkó-Katowice közötti 80 kilométeres szakaszon, 1997-ben vezetik majd be, miután a már működő autópályát külföldi cégek közreműködésével felújítják, s növelik az úthoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Az új autópályákról még nincs döntés. Csökkentik a nyugdíjkorhatárt Ausztriában? Pesszimisták az osztrákok szerint az osztrákokat leginkább gyerekeik jövője, további adófajták bevezetése és a takarékossági intézkedések aggasztják. Minden harmadik osztrák félti a munkahelyét és a dolgozók fele kevesli fizetését. Az Európa Unióba való belépés óta a polgárok teljesen elbizonytalanodtak, a várt fejlődés elmaradt, a csatlakozásnak - eddig legalábbis - csak az árnyoldalait látják. Az egész Európát sújtó recesszió Ausztriát sem kerülheti el, de az ottaniakat csekély mértékben vigasztalja, hogy a mindig is példaképnek tekintett Németországban is 11 százalékos a munkanélküliség, sőt, az ország keleti felében, a volt NDK-ban 17 százalékos. A vészharangot persze már korábban megkongatták, a kormány különböző intézkedésekkel próbálja csökkenteni a károkat. Vranitzky kancellár szerint a munkanélküliség minél alacsonyabb szintre való szorítása az elsődleges feladat. Ennek érdekében a privatizációs bevételeket nem az állam- adósság fedezésére, hanem munkahelyek létesítésére fogják fordítani. Georg Busch, a Gazdasági Kutató Intézet munkatársa szerint legalább 80 ezer új munkahely létesítésére lenne szükség, elsősorban az építőiparban, hiszen a vasút korszerűsítése, az autópályák felújítása halaszthatatlanná vált. A szakértő szerint különösen a tartós munkanélküliek helyzete vált tragikussá. 28 ezren vannak legalább 3 éve állás nélkül. A munkanélküliség problémájának persze nem egyetlen módja a munkahelyek teremtése. Felmerült a 35 órás munkahét bevezetése, a rugalmas munkaidő alkalmazása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a dolgozónak nem kötötten, tehát napi nyolc órában kell a munkahelyén tartózkodnia, hanem akkor, amikor munka van. Ez napi kettő, de akár 12 óra is lehet. Ezt a megoldást a munkaadók szorgalmazzák, hiszen ezzel megspórolják a túlóradíjat. A népjóléti tárca más változatokat javasol a munkanélküliség csökkentésére: a nyugdíj- korhatár csökkentését (férfiaknál 59-re, nőknél 54-re). Jelenleg a nyugdíjkorhatár férfiak és nők számára egységesen 65 év! Javasolja továbbá a képzési-továbbképzési szabadság bevezetését, amelynek idejére fizetés nem járna. Piros Christa Meghökkentő látványt nyújtanak a tevék, amint elballagnak a sydney-i operaház mellett. A tudományos Calvert-expedició 100 évvel ezelőtt járt Nyugat-Ausztráliában, kutatásuk két ember halálával végződött. Erre emlékeznek az ausztrálok, melyben a tevék is ennek részei. Sárga világítás a rovarok kedvéért A dél-bajorországi Olching község sárga fényűre cseréli utcai világítását, hogy megmentse a pusztulástól a rovarok tömegeit. Ewald Zachmnann polgármester és tanácsurai nem tudják tovább nézni, amint a kis állatok a végkimerülésig röp- dösnek a jelenlegi lámpák körül, amíg rázuhanva el nem égnek. A fénykör a szó szoros értelmében fogva tartja a rovarokat, amelyek így nem tudnak táplálkozni és szaporodni sem. Köztudott már, hogy a sárga fényű nátriumégők kevésbé vonzzák a szúnyogokat, bogarakat és az éjszakai pillangókat, mint a korábban használt fehér fényű világítótestek. Olching az első község, amely az átszerelési munkálatokat környezetvédelmi okokkal indokolja. Sok más dél-németországi településen is napirenden van a lámpacsere, de indokként általában gazdasági megfontolásokat hoznak fel: a nátriumégők energiatakarékosak, s amikor kiégnek, a higanygőz izzókkal ellentétben nem válnak drágán megsemmisíthető veszélyes hulladékká. Ráadásul a közlekedésbiztonságot is javítják. Olchingban még múlt nyáron is repülőgépes szúnyogirtást akart elrendelni a polgár- mester, de a városi környezet- védelmi megbízottnak sikerült meggyőznie a tanácstagokat, hogy a rovarokra égető szüksége van a közeli folyócska idilli környékén a madaraknak és a kétéltűeknek. A radikális környezetvédők lelkesen üd- vözlik Olching döntését, különösen, mivel már megjelent egy tanulmány, amely szerint Németországban az egyre nagyobb kivilágítás a települések szélén lassan „környezeti problémává” válik. Nem tudni, hogy hány rovar pusztul el a lámpafényben, annyi azonban bizonyos, hogy sok helyütt a települések szélén világító fények „kiszivattyúzták” a rovarokat a környékbeli élőhelyeikről. Még csak nem is csupán a madarak táplálkozása kerül veszélybe a rovarok pusztulásával, hanem például néhány ritka éjszakai pillangót hovatovább a kipusztulás veszélye fenyeget. Líbiai gyermekkatonák Monroviában. A közelmúlt harcai semmivé tették azt a kormányprogramot, amely megpróbálta ezeket a gyerekeket rehabilitálni és visszatéríteni a civil életbe. Rekordtragédiák Minden rekorddöntési kísérlet kockázatát a próbálkozó kizárólag a saját felelősségére vállalja! - ezzel a figyelmeztetéssel kezdődik a Guinness Rekordok Könyvének amerikai kiadása. A mondatot feltehetően annak a Jessica Dubroff- nak az édesapja is olvasta, aki a hétéves kislányával - és repülési tanácsadójukkal - együtt halt szörnyet. Nem sikerült átrepülniük az Egyesült Államokat és Jessicának elhódítania a távot a legfiatalabbként teljesítő pilóta címét. A Reuter a baleset kapcsán felidézi az eddigi legtragikusabb rekordkísérleteteket. Ebben a „katasztrófa kategóriában" a legsúlyosabb szerencsétlenség során 27 Utah állambeli szénbányász - köztük egy nő - lelt tűzhalált. ők a 24 óra alatti szénkitermelés rekordját akarták megjavítani 1984-ben. Halállal végződött 1989-ben a vizi sebességi rekord is. Craig Arfons 595 kilométeres óránkénti sebességgel szántotta a motorcsónakjával habokat, amikor többször is megperdült járműve, ő pedig percekkel a kórházba szállítás után belehalt belső sérüléseibe. Mindezek után a Guinness szerkesztői óvatosabbak lettek, és törölték a legveszélyesebbnek tűnő kategóriákat, így, 1989-ben csaknem az összes étkezésit. Drogorvoslat Francis Vanverberghe, a .„Belga” néven tagja volt a „francia kapcsolatnak”, annak a marseille-i kábítószer forgalmazó bandának, amelyet a rendőrség lefülelt, s amelynek történetét Oscar-díjjal jutalmazott filmen is megismerhette a nagyvilág. A bűnöző 12 évi börtönt kapott, ám jócskán „túlórázott”: négy és fél évet ítélet nélkül töltött fogságban. Ezt az Európai Emberi Jogi Bíróság jogtalannak találta, és kártérítésre kötelezte Párizst. Az exgengszter az így kapott pénzből 85 000 frankot adományozott egy lelkésznek, Pierre abbénak, aki francia földön a hajléktalanok legnépszerűbb felkarolója. A pap a sajtónak nyilatkozva kifejtette, hogy nem voltak erkölcsi fenntartásai vagy aggályai a pénz elfogadását illetően, mivel azt egy jószívű, bűnbánó bűnöző adta, aki ráadásul nem is bűnös úton, hanem jogosan szerezte. Bogárium Hatszáz négyzetméternyi bogár - ez talán a legjellemzőbb adat az Egyesült Államok legnagyobb, egyúttal múzeumként is működő bogár-állatkertjéről. A Philadelphia északkaleti negyedében lévő intézményben százezer különféle bogár és rovar zümmögése köszönti a látogatókat, akik csaknem ugyanennyien vannak - igaz, nem egyszerre, hanem évente. A bogártárlatnak jelentős a raktárkészlete is. A múzeum vagy fedettpályás bogárkert három éve nyitotta meg kapuit. Az érdeklődök nem csupán nézegethetik az úgymond, ősi ellenségeket, hanem próbára tehetik bogárismereteiket is elektronikus kvízjátékkal. Ennek köszönhetően olyan tudásanyaggal felvértezve távozhat a bogárexpóról a látogató, hogy például egyes légyfajták nyolcvan kilométeres óránkénti sebességre is képesek vagy, hogy egy hangyának általában ezer testvére van. A kiállítás központi részében kaptak otthont a csótányok. A szervezők igyekeztek mindegyik rovart amennyire csak lehetett természetes környezetébe helyezni, így aztán a csótányok konyha ás fürdőszoba modellben éldegélnek. Birodalmukat 120 centiméter magas műanyagkerítés veszi körül, amelyen nem tudnak átmászni, bár szorgalmasan próbálkoznak. A visszacsúszás oka, hogy a körkerítés peremét teflonszerű anyaggal vonmták be. A belépőjegy 3 dollár. A múzeum élő bogarat nem árul, de bogaras pólót, posztert, albumot igen. Semmi nem változott? A ki már belefáradt a napjaink sajtóját megtöltő borzalmakba és valami szívderítőbbre vágyakozik, ugyancsak elcsodálkozhat, ha egy békésebbnek vélt kor, a három évszázaddal ezelőtti lapok címoldalait felüfi. „Francia bábaasszony brutálisan meggyilkolta férjét”, „Öt hírhedt útonálló rablásai és gyilkosságai”, „Ördögi kísérlet Barnet városának elhamvasztására” ilyen és hasonló szalagcímekkel találkozhat XVII. századi lapok hasábjain. Aki a XVII. századi London újságjaiban böngészik, meggyőződhet róla, hogy ami akkor hímek számított, az nagyrészt ma is az. Az amerikai Kongresszus épületétől egy háztömbnyire fekvő Folger Shakespeare Library-ban augusztusban lesznek megtekinthetők napjaink újságjainak és tévé híradóinak ősei „A tegnap hírei” címen. A majd háromszáz esztendős lapokban olvasgatva feltűnik, hogy milyen színes stílusban számoltak be tűzvészekről, árvizekről és földrengésekről. Részletes tudósítások olvashatók útonállásokról és lótolvajlásokról - az akkori idők „autólopásairól”. A halálra ítélt bűnözőket akasztófán végezték ki, napjaink méreginjekciója helyett — de utolsó szavaik nem sokban különböztek a mai kivégzettekétől. Ugyanígy ismerősnek tűnik az is, amit az akkoriak mondtak, amidőn egy szomszédságukban elkövetett gyilkosságról értesültek. Akkor is akadt elvetemült bűnöző, aki saját anyja és fivére fejét levágta. Nem létezett még az „Unibomb”, de létezett Mary Hobry, a francia bábaasszony, aki megfojtotta alvó férjét, feldarabolta a holttestet és a darabokat széthordta londoni szomszédságában - idéz egykori lapokból az AP. A XVII. századi újságokban olvasható sztorik nagy része ma tabloidok oldalaira kívánkoznék: különös betegségek, sziámi ikrek, beszélni tudó újszülött, életre keltett halott asszony. UFÓ-k helyett az akkori londoniak nem egyszer véltek úszó hajókat és egymással csatázó hadseregeket látni az égbolton. Semmi meglepő nincs azon, hogy abban a korban is lényeges volt a hitelt érdemlőség. Egy riporter például, aki egy öregasszonyról tudósított, akinek szarvai nőttek, megadta az asszony nevét és pontos címét is. Az 1600-as évek újságíróinak legalább volt mentségük arra, hogy „feltupírozzák” a híreket a száraz hivatalos közlemények rovására. Halálbüntetés terhe alatt tilos volt ugyanis kormányzati híreket más forrásokból kinyomtatni, mint a hivatalos közleményből. Ami megmaradt nekik témaként, az a bűnözés és az elemi csapások voltak, továbbá külföldi hírek: királyi esküvők, tengeri ütközetek és vulkánkitörések a Perzsaöbölben vagy Kelet-Indiában. Az 1640-es években, az angol polgárháború idején engedni kezdett a cenzúra szorítása és a század második felében feltűntek a hirdetések a lapok hasábjain.
