Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-06 / 95. szám

1996. április 6., szombat

Húsvét

Dunántúli Napló 9

A beteljesedett fordulat megváltott reménye

A

z a kereszt, amelyet a rómaiak használtak a megalázónak szánt s főképpen kínos kivégzésekhez, más alakzatú volt, mint amely az emberiség legtöbb hívó' által követett vallásának jelképe lett. S a felmagasztosult jelképéi keresztből többféle alakú formálódott az idők során, ahogy az egyéb jelképek és a Tanítás magyarázatából is több irányzat. Az eredet, a példátlan példa adta remény és jövőkép azonban közös: Jézus megváltó kereszthalála és feltámadása.

Az evangéliumok néhány momentumról szintén eltérően emlékeznek meg. (S a fordítások között is van némi különbség.) Például Jézusnak halála eló'tti szavairól. Máté és Márk szerint a 22. zsoltárt idézte utolsó szavaival: „Istenem, istenem, miért hagytál el engem?” S arról is tudósítanak, hogy ezt a bámészkodók többsége - arám nyelven -félreértette: azt hitték, a „Názáreti" Illés prófétát hívja szabadítóul és kíváncsian lesték, lesz-e csoda. Lukács szerint szintén zsoltáridézet volt az utolsó mondat, ám a következő': „Atyám, Te kezedbe ajánlom a telkemet. ” János feljegyzésében egyetlen szó a végbúcsú: „Beteljesedett”.

Az evangéliumok egynémelyike olyan természeti jelenséggel kapcsolja össze Jézus halálát, mint az elsötétülő' nap, amely csodának számított. A csodát azonban a hit teremtette. A hit, amely Jézus akkori követőiben a Mester ígérete ellenére sem érett egy csapásra bizonyossággá. Az evangéliumok tanúsága szerint első hallásra üres fecsegésnek vélték a feltámadás hírét nemcsak azok az asszonyok, akik a temetést követő nap hajnalán Jézus testének bebalzsamozá- sára indultak a sziklasírhoz, hanem a tanítványok is. Ám a „történet” innen gyökeresen új „fordulatot” vett az emberiség életében.

A húsvéti, vagy még inkább, feltámadási emlékünnepen a megyénkben különösképpen jelentős történelmi egyházak három jeles pécsi személyét kértük: osszák meg olvasóinkkal gondolataikat erről a fordulatról.

{Dunai Imre)

Szalay Lajos református lelkész:

Három nap

J

ézus a golgotái kereszten halála előtt így imádkozott: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én telkemet. ” És ezeket mondva meghalt. Majd három nap múlva a halálból feltámasztott Krisztus így köszönti tanítványait: „Békesség néktek. ”

Nagypéntek és húsvét, rövid három nap, de mennyi minden történt az ember és Isten részéről e három nap alatt. Ahogy Jézus előre megmondta tanítványainak, hogy Jeruzsálemben halálra ítélik, megcsűfolják, megostorozzák, megköpdösik és megölik, de harmadnap feltámad. Ez röviden a három nap története.

Isten egyedül minket embereket ajándékozott meg az emlékezés tehetségével, hogy a jó és rossz dolgainkból le tudjuk szűrni a tanulságokat és máskor ugyanazt a hibát ne kövessük el. Isten újból és újból, minden évben emlékeztet nemcsak születésnapokra, évfordulókra, hanem a Biblia igéin keresztül azokra az egyházi ünnepekre is, melyeken keresztül az üdvtörténeti napokat éljük át - emlékezünk bűnre, isteni kegyelemre, megváltásra. Ezek az ünnepek nem népi ünnepek, mert húsvét nem a pirostojás és locsolkodás napja, hanem Jézus bűn és halál fölötti győzelmének ünnepe. Pál apostol ezt írja az első keresztyéneknek Korintusba: „Eszetekbe juttatom atyámfiai az evangéliumot... hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették és feltámadt a harmadik napon. ” Mivel Isten ebben az esztendőben is emlékeztet bűneinkre és atyai szeretetére, ezért eszünkbe jut a Biblia klasszikus igéje: „ Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ”

Jézus kortársai a nagypénteki keresztre feszítéssel lezártnak tekintették a Jézus ügyet, mert a kereszten meghalt és eltemették. Azóta is sokszor gondolták: Jézust és a keresz- tyénséget el lehet felejtetni új ideológiákkal. Akik ezt gondolták, tévedtek.

Ahogy Jézus elárulásáért Judás pénzt kapott, ami nem boldogította, úgy a Jézus sírját őrző katonák szintén pénzt kapnak, hogy valótlant hirdessenek: Jézus nem támadt fel a halálból. Hiába pecsételték le Jézus sírját és őrizték katonák, Isten közbeszólt. Bekövetkezett amit Jézus halála előtt kijelentett - felépíti három nap alatt a lerombolt templomot - testének templomát feltámadásával.

Az Atya, akinek kezeibe tette le halálában életét, feltámadással ajándékozta meg.

Ma is vannak kételkedők, Krisztusban nem hívők, pogány szellemiség felé fordulók, emberi és sátáni eszméket vallók. Pedig a Biblia

érthetően elénk adja: egy Üdvözítő van: Jézus Krisztus. Az örökéletet tőle nyeljük el és nem a lélekvándorlás által.

A Krisztus-dokumentum egyedül a Bibliában található, mert hiteles szem és fültanúk írták le, vallották meg megtapasztalásaikat, hitüket, nem pedig elképzeléseiket. Krisztus halálfölötti győzelmét úgy mutatja meg tanítványainak, hogy megáll közöttük és a félő- szívűeknek azt mondja: „Békesség néktek”. Vagy az emmausi tanítványoknak, kik nehezen ismerik meg Jézust és mondja nekik: „Nem ezeket kellett szenvedni Krisztusnak és úgy menni be az ődicsőségébe?”

Isten emlékeztet ezen a húsvéton is: volt nagypéntek, de van húsvét. Akkor igazi a mi keresztyén ünneplésünk, ha nemcsak egy múltat idézünk, mert akkor csak a keresztig, a halálig jutunk el, hanem tudunk örvendezni, az élő Krisztusért hálát adni.

Ezt az ünneplést nem magányosan, hanem a családdal, a gyülekezetben kell átélnünk, hallgatni és megérteni hitünk erősítésére a hirdetett igét. Erre az örvendező napra készít egyik ősi énekünk, mely így szól: „Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott: Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ődicséretét, Alleluja . ..”

Bárány a ravennai San Vitale-templom mennyezeti freskóján

Kele Pál apát-plébános:

Örömhír

A

mikor húsvétról beszélünk, nem csak a feltámadásra gondolunk, hanem az azt megelőző napok eseményeire is. Jézus szenvedése, halála és feltámadása összetartozik és mint a megváltás cselekménye a feltámadásban éri el csúcspontját. A húsvét a keresztények legelső és bizonyos értelemben egyetlen ünnepe. Ugyanis minden más ünnep ebben gyökerezik és innen kapja értelmét. Még a vasárnapok is a feltámadás napját idézik és mint ilyet ünnepeljük. Húsvét nélkül nem volna semmi. Nem volna még Evangélium sem. Nélküle Jézus neve is rég feledésbe merült volna. Márpedig Péter apostol Jézusról állította: „. .. nincs más senki az emberek között az ég alatt, akiben üdvözölnünk lehetne” (Apcsel 4,12). Minden azon áll, amit az angyal mondott az üres sírban: „Jézust keresitek, a megfeszítettet? Nincs itt. Feltámadt!" (Lk 16,6).

Bár a húsvéti híradások a részletekben eltérnek egymástól, abban valamennyi egybehangzó, hogy a názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, megöltek és eltemettek, föltámadt. Pál apostol hivatkozik bizonyos „írá- sok”-ra, amelyek utalhatnak az ószövetségi jövendölésekre, de vonatkozhatnak korabeli írásos feljegyzésekre is, amiket Pál apostol még ismert, de később elvesztek. így az ő levelei tartalmazzák a feltámadás első írásos bizonyítékát alig 20 évvel Jézus halála után. „Ha Krisztus nem támadt volna fel, hiába való lenne az igehirdetésünk és hiába való lenne a ti hitetek is. Am Krisztus feltámadt a halálból!” (lKor 15,14 skv).

Jézus feltámadásának kettős arculata van: egy történeti és egy természetfeletti. A történeti nyomon követhető az apostolok tanúságtételében. A természetfölötti viszont felülmúlja felfogóképességünket. Erre utal Egyházunk ősrégi húsvéti öröméneke: „Ó valóban áldott éj, csak te voltál méltó, hogy tudjad a napot és az órát, amelyben Krisztus a halálból feltámadt ... £ szentséges éjszaka száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorko- dóknak vigaszt kínál. ” (Preconium paschale)

Jézus feltámadása azt hirdeti, hogy az élet győz, mert Isten, aki nagyobb mint halál, az élet oldalán áll. Szeretete nagyobb, mint a pusztítás. Isten az élet Istene, aki azt akarja, hogy nekünk is életünk legyen! Ma is ez a húsvét üzenete. Életre kaptunk meghívást. Minden élet ennek a húsvéti átváltozásnak az ígéretét hordja magában, mint a mag. Mi tehát nem veszítjük el magunkat a halálban, hanem átmegyünk a halálból az Életbe. Milyen csodálatos és felemelő, hogy a darabokra hullt kereszténységnek mindmáig ez az élő és közös hitvallása és reménysége. Mi katolikusok a szentmisében így imádkozunk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!”

Báliké Zoltán evangélikus lelkész:

Ünnepek ünnepe

E

gy öreg lelkész ünnepi asztaláról adok néhány morzsát abban a reményben, hátha ünnepet szerez valakinek a szívében.

Szolgálatom első évétől (1936) küzdöttem ünnepünk hagyományos, de szerencsétlen neve ellen. A skandináv népek szerint az „ünnepek ünnepe” köszöntött reánk. Mi „hús-vét”-ről beszélünk, mintha a húsevés böjti tilalmának megszűnte lenne népünk számára az ünnep, nem is szólva a különféle népi szokásokról, amelyek számomra ilyenkor ünneplésként botránkoztatóak. Hiszen nagypéntek-nagyszombat-húsvét három napja a világtörténelem szellemi központja, a nagy fordulat minden ember számára. Nem véletlenül ünnepelte eleitől az egyház szombat helyett vasárnapot, kifejezvén, hogy ez a nap minden héten egy kicsi „húsvét”, a megelőző kegyelem ajándéka, amelynek erejével bátran nekivághatunk a hétköznapi dolgainknak. így a kegyelem nem valahol a legvégén várakozó, talán kiérdemelhető ajándék, hanem a kőszikla-alap, amelyre épül az új ember valóban új élete!

Amikor Pál apostol Rómába készült az ott élő keresztyénéihez, levelet küldött érkezése előtt, amelyben összefoglalta theológiáját, illetve annak szívét, a krisztológiát: „ha hiszünk abban, aki halálra adatott bűneinkért és feltámasztatott megigazulásunkért” (5,24). Ez egyúttal „az ünnepek ünnepe” tartalma. Nem véletlen, hogy az ökumenikus mozgalom induló éveiben a páli summázás idézetével fogalmazódott meg az ökumenikus munka bázisa, az minimum, amit minden keresztyén egyház hisz és vall.

Az ó-egyházi korszakban egy alexandriai katechéta iskolában értelmezni kellett a kereszt jelentőségét. A hagyomány szerint az akkori tanító így beszélt: Először nézzünk a keresztre felőlünk, lentről s így a magasba ívelő hosszú gerenda égbe nyúlóan rámutat valamennyiünkben lakozó gőgre, az én-központúság kevély indulatára „olyanok akarunk lenni mint az Isten”, s így a vízszintes rövid gerenda az ember titáni lázadására a csatta- nós választ jelenti: „NEM!" Viszont ha fent- ről, mintegy magasból tekintünk a keresztre, a vízszintes gerenda elénk tárja az emberiség mérhetetlen szenvedését félelmeket, megaláztatást, népirtást, s a hosszú gerenda váratlanul kifejezi Isten irgalmát, amellyel lehajol hozzánk, segítségünkre jön megemlékezve ígéreteiről, mintegy belevésve történelmünkbe, hogy Isten életünket, boldogságunkat akarja és nem a vesztünket. A kereszt egyszerre az ítélet fája és a kegyelem fája. Elválaszthatatlanul, hiszen nagypéntek nélkül húsvét romantikus álom csupán, „szép, kegyes rege”, de nem realitás. Viszont húsvét nélkül nagypéntek iszonyú tragédiát hirdetne, hogy ebben a világban minden szépnek és jónak kudarc és vereség a vége. Bár mindenki együtt látná és ünnepelné az összetartozó eseményeket, hiszen csak így születik meg az emberiség örök üdve. Hogyan is valljuk a Credo fináléjában? „Hiszem a bűnbocsánatot, a test feltámadását és az örök életet! ” Ám ítélet nélkül nincs kegyelem, megtörés nélkül nincs megtérés. Augustinus megrá- zóan vallja mindnyájunkra érvényesen, hogy az ember szíve mindaddig nyugtalan, amíg el nem pihen Istenben. Ekkor marad el mögöttünk a múlt és kezdődik valami nagyon szép, új jövendő. Ennek egyetlen útja az a kereszt, amely egyszerre ítélet és kegyelem, egyszerre vég és kezdet, egyszerre halál és élet, nem áthághatatlan betonfal, hanem nyíló ajtó. Nemcsak egyénileg, hanem társadalmilag is így igaz. Az „ünnepek ünnepe” nem zárható be a templomok falai közé. Bár megvalósulna népünk ünnepi 1996. évében az „ünnepek ünnepe”. Olyan szépen zeng Venantius For- tunatus (530-609) éneke: „királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl”

Legyőzhetetlen az, akinek múltja meg van bocsátva, jövendője pedig az örök élet!

A Biblia TV-sorozatban

A Bibliát feldolgozó televíziós filmsorozatot kezdett egy konzorcium, s Ábrahám élete két részben már húsvétkor megelevenedik az ARD német közszolgálati csatornán. A sorozatban szerepet vállalt egyebek között Richard Harris,- Barbara Hershey, Ben Kingsley és Maximilian Schell.

A dpa német hírügynökség jelentése szerint az Ótesta- mentum feldolgozásában 21 részt terveznek, a sorozatot 2000-ben fejezik be, s a költségek elérik a 200 millió márkát, ami a vállalkozást minden idők legköltségesebb televíziós produkciójává teszi.

Németországban azért az ARD kapta meg az első tíz film jogait, mert a kereskedelmi csatornákkal ellentétben reklám és megszakítás nélkül tudja vetíteni a filmeket.

A sorozatot egyébként eddig 28 országba adták el, s némelyikben már vetítették is az Ábrahám és József életével foglalkozó két-két részt. Franciaországban a nézettség 21,4 és 39,1 százalék volt, míg Olaszországban 26- 36 százalékot és Ausztriában 13 százalékot ért el a nézettség.

A szakemberek egyelőre vitatják, hogy a mammutpro- dukció kellően tartja-e magát a történelmi tényékhez és a bibliai hagyományokhoz, annyi azonban tény, hogy a bibliai próféták apró gyengéinek bemutatása és az intenzív emberi kapcsolatok ábrázolása emberközelbe hozza a Szentírást.

A német ARD tévécsatorna a sorozatot május 16-án folytatja a teremtésről és Jákobról szóló résszel, majd pünkösdkor következik József története két részben.

Húsvét a

A keresztény húsvét szertartásai már a nagyhét közepén megkezdődtek a világ számos országában.

A távoli Venezuela fővárosában, Caracasban a hagyománynak megfelelően szerdán hajnali két órakor megnyíltak a Szent Terézről elnevezett templom kapui, hogy bebocsátást nyerjenek a zarándokok, miután végigvonultak a belvároson Jézus Krisztus életnagyságú szobrával. A művészi fafaragásé XVII. századi szobor a spanyolországi Sevillából származik. A szerdai nap folyamán tizennyolc szentmisét mondtak a templomban, amelyet Ignacio Velasco, Caracas érseke szerint húsvét vasárnapig félmillióan keresnek fel.

*

Á spanyol nagyvárosok közül kétségtelenül Sevilla nyújtja a leglátványosabb képet a XV. századból eredő felvonulásaival, amelyek mindegyike egy-egy templomhoz kötődik, tíz- és tízezrek részvételével. A körmenetekben baldachin alatt viszik a hívek Jézus Krisztus vagy Szűz Mária üvegtartóba helyezett szobrát. A menet végén vezeklők haladnak, égő gyertyával kezükben.

Más és más hagyományok szerint zajlanak a húsvéti körmenetek a különböző spanyol városokban. Riójában például a vezeklők mezítláb vesznek részt a körmenetben, s lemeztelenített hátukat gallyakkal ostorozzák. A katalóniai Géronában a csontváznak öltözött vezeklők órákon át járják a haláltáncot a templom előtt, míg az aragóniai Álcanízban vagy Ca- landában egész nap megszakítás nélkül dobolnak.

v %

Görögország, Oroszország, Szerbia, Amerika és Ausztrália ortodox templomaiban - a Juli- anus-naptárnak megfelelően - egy héttel később kondulnak meg a húsvéti harangok, mint a katolikus vagy protestáns vallásé országokban.

És nemcsak az időpont más, mások a szokások is - legalábbis Görögországban. A görögök nem ismerik például a húsvéti nyuszit és mit sem tudnak a gondosan elrejtett húsvéti tojásokról.

A görög lakosság több mint kilencven százalékát kitevő ortodox hitűek szigorúan batart- ják a húsvétot megelőző böjtöt. A vendéglőkben különleges böjti ételeket szolgálnak fel.

Nagypénteken színpompás körmenetekben vonulnak végig a városokon és falvakon, Krisztus virágfüzérekkel díszített koporsója mögött. Kréta szigevilágban

Részlet Giotto Keresztre feszítés-ciklusából (Padova)

tén citromvirággal ékesítik a koporsót. Athén óvárosán, a Piakán nagypénteken húsznál is több körmenet halad át.

Nagyszombaton készítik el az asszonyok a húsvéti bárány belsőségeiből főzött, keleti fűszerekkel ízesített levest, miközben a férfiak szakszerűen nyársra húzzák a leölt bárányokat. A gyermekeket megajándékozzák ilyenkor - a kereszt- szülők új cipőt vesznek nekik és nem maradhat el a húsvéti gyertya sem.

Éjfélkor kivétel nélkül minden ortodox görög elmegy a misére, amelyet a szabad ég alatt mondanak - bármilyen legyen is az idő. A szent húsvéti tüzet repülőgép hozza egyenesen Jeruzsálemből és rendőri kísérettel érkezik minden városba, minden községbe.

Ezután elhangzik a pópa ajkáról a „Feltámadt Krisztus!” köszöntés - egyébként a görögök húsvét után negyven napon át így köszöntik egymást - a hívek ennél a tűznél gyújtják meg húsvéti gyertyáikat, amelyekről majd egy éven át a házioltár előtt égő olajmécsest lángra lobbantják.

Húsvét vasárnapján kora reggel nyílt tűzön sütik meg a nyársra húzott bárányt. Jóformán nincs is görög család, amelyik ne sütné a maga húsvéti bárányát. Még a városokban is tűz parázslik a lakások erkélyein és a tetőteraszokon. A legtöbb városlakó azonban, ha teheti, vidékre utazik ilyenkor, rokonaihoz. Húsvétkor a négymillió lakosú Athén szellemvároshoz hasonlít.