Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-05 / 94. szám

6 Dünántúli Napló Magazin 1996. április 5., péntek Ormos Mária megnyitó beszéde a Művészetek Házában Anna Frank Búza-exportlehetőség kisgazdaságoknak is! A mezőgazdasági termelők körében nagy felháborodást keltett az elmúlt évben, hogy a gabonafelvásárló szervek július, augusztus, szeptember hónapokban 700, 800, 900, 1000 Ft-ért felvásárolták a termelőktől a búza, takarmánybúza, takarmányárpa mázsáját. Majd rövid pár hónap múlva ezen termékek piaci és tőzsdei árai csaknem megduplázódtak. A mező- gazdasági termelők rová­sára sokan vagyonokat sze­reztek, kihasználva a terme­lői szféra tájékozatlanságát. A Földművelésügyi Mi­nisztérium Agrárrendtartási Hivatala március 29-én közleményt adott ki az 1996. évi termésű élelme­zési célú búza exportjának feltételeiről. E közlemény­ről cikk jelent meg a Du­nántúli Napló április 2-i, keddi számában. A cikkben foglalt tényszerű tájékozta­tást kiegészítjük az alábbi­akkal. A közlemény szerint a 700 ezer tonna élelmezési célú búza exportengedély lehetőségét azok a termelők kapják meg, akik az 1995- 96 gazdasági évben búzave­tésterülettel rendelkeznek. Az exportengedély meg­adása a vetésterület ará­nyában történik. Egy termelő legalább 100 hektár vetésterület után kaphat exportengedély le­hetőséget. A 100 hektár el­érése érdekében több ter­melő együttes kérelmet is beadhat. Annak érdekében, hogy a magángazdák, kisebb terü­lettel rendelkezők se ma­radjanak ki az exportálás és az így esetleg elérhető ma­gasabb értékesítési árak le­hetőségéből, a Magyar Pa­raszt Szövetség magára vál­lalja a 100 hektárnál kisebb vetésterülettel rendelkező termelők összegyűjtését és együttes kérelmük benyúj­tását az FM Agrárrendtar­tási Hivatalához. Mivel a benyújtás határ­ideje igen rövid - április 12-én 24 óra -, kérjük az érintett és érdekelt búza­termelőket, hogy igénybe­jelentés érdekében április 9-én, 10-én vagy 11-én, te­hát kedden, szerdán vagy csütörtökön 10 és 15 óra között keressék fel a Pa­raszt Szövetség megyei szervezetét Pécs, Nagy La­jos király út 9. sz. III. em. 311. szoba, ahol ügyintéző­ink várják az érdekelteket. Az ügyintéző helyiség az Agrárkamara III. emeleti épületrészében található. Az igénybejelentéshez a búzaterület helyrajzi száma is szükséges. Szőke Gyula a Magyar Paraszt Szövetség megyei elnöke Osztrák Autóklub: Az Ml-díj a rossz példa Zsolnay kávéház A Váci utcai Taverna Szál­loda földszintjén, a hajdani City Grill helyén szerdán megnyílt a Taverna Zsolnay Kávéház. Feleki Ferenc, a Taverna Szálloda és Étterem Rt. ve­zérigazgatója elmondta: Az új létesítménnyel a százade- leji budapesti kávéházi kul­túrát szándékoznak, felélesz­teni, s e törekvésükhöz jó partnerre találtak a Zsolnay gyárban. A patinás pécsi porcelánüzem szállítja a tá­nyérokat, csészéket, poha­rakat, 20-30 százalékos en­gedménnyel. A kávéház számára egyedi tervezésű eszközöket is készített a gyár, s garanciát vállalt a későbbi utánpótlásra. A ká­véházban kiállított Zsolnay- termékek egyébként a hely­színen is megvásárolhatók. 20 éves a Skála Húsz éves a Budai Skála. Az ez alkalomból tartott szerdai sajtó- tájékoztatón Halász János, a Skála Áruházi Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: az épület teljes rekonstrukciójára 1,1 mil­liárd forintot szánnak. A mun­kálatokat a tervek szerint őszig befejezik. A Skála-hálózat jelenleg hét áruházból áll, és ezek múlt évi összes árbevétele 11 milliárd forintot tett ki, s az adózás előtti nyereség 400 millió forint. Az ezredfordulóig az addigra való­színűleg megszaporodó áruhá­zak korszerűsítésére 2,5-3 mil­liárd forintot tervez a társaság. Úgy vélik, hogy az országban a legkorszerűbb nagyáruházak, a Skálák, vetélytársnak kizárólag a Metró-hálózatot tartják. A Sony Gödöllőn A Sony japán elektronikai cég 1997. januárban indítja a gyár­tást Magyarországon létesí­tendő telephelyén - jelentette be a cég, amely Horn Gyula kormányfő látogatásakor hatá­rozta el, hogy a közép-európi térségben Magyarországot vá­lasztja beruházása helyszínéül. A Sony lesz az első japán elektronikai cég, amely gyártó­telepet létesít Magyarországon. A Gödöllőn kialakítandó telep­helyen kezdetben 21 millió dol­lár értékű beruházást hajtanak végre és indítják be mintegy 200 dolgozóval a kompaktle­mez-játszók gyártását. Azt ter­vezik, hogy havonta 40 ezret gyártanak majd. A gyártósort bővítik, képmagnót, színes té­vét és audiovizuális berendezé­seket is gyártanak majd. Anna Frank emléke és emlék­tárgyai körül gyűltünk össze. E kiállítás sokat elárul mind róla, mind családjáról. Ez és a Nap­lója együttesen szinte mindent elmond, amit csak tudhatunk róla. Mit tehet hozzá ehhez bárki is, aki e kiállítást megnyitja? Anna Frank túlélőjeként, egy­szerű emberként a mai sokada- lomból, elmondhat talán, hogy Anna, ha élne, alig valamivel lenne idősebb nála. Hozzáte- hetné, hogy Anna Frank, ha élne, az egykori kíváncsi meg­figyelő, érzékenyen reagáló, okosan következtető, igényesen fogalmazó süldőlányból nagy valószínűséggel tehetséges, szép szellemi adottságokkal rendelkező felnőtté vált volna. Ha élne, talán tudós lenne vagy művész, orvos, egyetemi tanár, esetleg miniszter. De nem él. Meggyilkolták. Holott senkinek útjában nem állt, senkit sem fenyegetett. 15 éves volt. Egyike a millióknak, akiket Hitler és hívei nem te­kintettek embernek. Egyike volt azoknak, akiket a nácik és európai elvbarátaik évek óta úgy emlegettek, mint baciluso- kat, piócákat, férgeket. Vajon elhitte-e ezt nekik az a sok em­ber - a sok tisztviselő, SS-ka- tona, rendőr, csendőr, orvos és más közreműködő -, aki a tö­meggyilkosság részvevője volt, igazában nem tudjuk. De Anna, családja és sok millió társa szempontjából ennek nincs is jelentősége. Annak van jelentősége, hogy európai kultúrállamokban a XX. század közepén romba le­hetett dönteni e kultúra minden oszlopát, és végre lehetett haj­tani a kontinentális méretű, évekig elhúzódó Szent Bertalan éjszakát. Történészként viszont már nem csak elmondhatom, de el kell mondanom, hogy Anna csak egyike volt a számtalan meggyilkolt Annának. Csak egy piciny részecskéje a több milliós tömegből - csecsemő­ből, kislányból, kisfiúból, fel­nőttből, öreg embertől - rakott hekatombának. Olyan máglyán égett el, amelyet a zsidókon kí­vül a nácik cigányokból, len­gyelekből, ukránokból, oro­szokból, tatárokból, kirgizekből és ki tudja még hányfajta „alsó­rendű”, piócaként és bacilus- ként számon tartott nép fiából és lányából raktak. Ha uralmuk továbbtart, ha akár csak részle­gesen is, de hatalmukat meg tudják hosszabbítani Európa keleti felében, e máglyára én is, és az akkor élők valamennyien, ezek közül mindenki, aki ma is itt ül, ugyanúgy rá kerülhetett volna a nememberek, a férgek listájára, mint Anna Frank. A náci fajelmélet nem ismert tréfát, és Hitler nem ismert ke­gyelmet azokkal szemben, akik nem szolgálták ki maradéktala­nul. Mindig is dühkitörésre ra­gadtatták az úgynevezett kisál­lamok, amelyek valamilyen, ál­tala érthetetlen okból ragasz­kodni látszottak létükhöz és nemzeti identitásukhoz. 1944 december 29-én, egy katonai helyzetmegbeszélés alkalmából Anna Frank, az amszter­dami kislány, aki a náciz­mus fajüldöző politikájának jelképévé vált ismét kitört ellenük, konkrétan éppen Hollandia és Magyaror­szág ellen, mondván, hogy pusztán azért vannak egyáltalán a világon, „mert néhány euró­pai hatalom nem tud meg­egyezni a felfalásukban”. Dreckstaat-nak, finoman for­dítva szemétállamnak aposztro­fálta őket, és az már régen nem volt titok náci körökben, hogy az ilyeneknek Hitler felfogása szerint nincs helyük a térképen. Márpedig ha Hollandiának és Magyarországnak - minden jel szerint sok más kisállammal együtt - örökre meg kellett volna szűnnie, úgy a hollandok, a magyarok és több más nemzet fiaiért is el lehetett kezdeni a gyászmisét. Manapság Európa szerte - így Hollandiában, Németor­szágban és Magyarországon is - szaporodik azoknak a száma, akik mindezt kétségbe vonják vagy egyenesen tagadják. Azt hirdetik, hogy a Holocaustról és a többi náci tömeggyilkosság­ról szóló megállapítás nélkülözi a valós alapot. Nem egyéb olyan kitalációnál, mesénél, amit a túlélő zsidók, liberáli­sok, szabadkőművesek és az emberiség más ellenségei, nap­jaink piócái és férgei találtak ki és terjesztenek saját világösz- szesküvésük részeként és ha­talmuk megszilárdítása érdeké­ben. Aki a fennmaradt szöve­gek, a tanúvallomások, a fotók, a filmek, a naplók, a feljegyzé­sek, a világ történészeinek megállapításai ellenére így vé­lekednek és ezt terjesztik, azoknak nincs mit mondanom. Velük nem lehet vitát folytatni, hiszen nyilvánvalóan nem akarnak hinni a saját szemük­nek és fülüknek sem. Az elva­kult, fanatikus embert ésszerű érvekkel és bizonyítékokkal nem lehet meggyőzni. Nem le­het egyébként eltéríteni az útjá­ról ítélettel és börtönnel sem. Nem nekik, hanem értelem­mel élő honfitársaimnak mon­dom tehát: ne higgyék, hogy az ilyesfajta fanatikusok egyálta­lán képesek arra, hogy elvek alapján korlátozzák az üldö­zendő, az emberiség keretéből általuk kirekesztett emberek körét. Ha a „nemzetietlen” vagy „nemzetellenes” antiem- berek körét ma csupán a liberá­lis „dögkeselyűkre” terjesztik is ki, holnap nem lesz semmi aka­dálya annak, hogy üldözőbe vegyék azokat a „liberálisan”, valójában demokratikusan gondolkodó embereket, akik li- berál-MDF-esek, liberál-ke- resztények, liberál-szociali sták, vagy bármik, de a nemzetesz­ményük nem egyezik az övé­kével. Hadd emlékeztessek ezzel kapcsolatban ismét a történelmi tényekre. Anna Frank zsidó volt és a zsidók ellen szervezet Holocaust, ahogy a nácik mondták, az Endlösung áldo­zata lett. Ám a nácik által be­rendezett Európában a „vég­megoldás” további sok millió áldozatot rántott magával. Az akkori Szovjetunió kb. 20 mil­lió halottjának legalább a fele a fogolytábor és a helyi náci ül­dözés halottja volt. Az 5 milliós lengyel veszteség legalább öt­negyed része ehhez hasonló számlára írandó. Nem tudjuk pontosan, hogy hány lengyel papot és értelmiségit gyilkoltak le azért, hogy e népet megfosz- szák vezetőitől. Egyszerűen azért tehát, mert lengyel volt. Nem tudjuk, hány és hány Tat­jana és Natasa pusztult el a fel­égetett ukrán és orosz falvak­ban, hiszen az ottani Lidicék száma is ismeretlen egyelőre. Csak azt tudjuk, hogy ha egy olyan hatalom egyáltalán létre­jöhet, amely akár csak egyetlen embert is bacilussá, piócává, féreggé vagy dögkeselyűvé nyilvánít, ott többé senki, szó szerint senki sem lehet bizton­ságban. Anna Frank halála fájdalmas. Fájdalmas és egyúttal figyel­meztető. Ne engedjetek senki­nek, akinek akár csak egyetlen Anna Frank az áldozata lehet! Az Ml-es autópálya Győr és Hegyeshalom közötti díjának emeléséhez időzítve az Osztrák Autóklub (ÖAMTC) szerdán Bécsben nyilvánosságra hozta - és az MTI-nek is eljuttatta - állásfoglalását, amely szerint: ami ezen az autópályaszaka­szon történik, az iskolapéldája annak, hogy mi lesz Ausztriá­ban 2001 után, vagyis az elektronikus autópályadíj­rendszer általános bevezetése után. A klub szerint mindenki számára világos, hogy négy hónappal a megnyitása után miért kellett emelni az Ml-esen az autópályadíjat: tudniillik a díjköteles szakaszt a teherautók és a személyautók nagy ívben elkerülik, tehát elmarad a re­mélt bevétel. Az ÖAMTC felhívja az oszt­rák autósokat: ne higgyenek azoknak a politikusoknak, akik a fizető autópályák mellett ér­velve emlegetik, hogy „csak” 30 groschenbe kerülne majd egy kilométer. Az állásfoglalás szerint a magyar példa azt mu­tatja, hogy még kilométeren­ként 2 schillinges árral sem ta­lálják meg az üzemeltetők a számításukat. Ez pedig auszt­riai viszonyok között azt jelen­tené, hogy a Bécs és Salzburg között az utazás oda-vissza 1200 schillingbe kerülne. A legtöbb tagot tömörítő osztrák autóklub már január végén kiadott egy jelentést, amely szerint az Ml-es általá­ban teljesen üres, és a régi úton négyszer annyian haladnak. „Valójában csak a német és az osztrák személygépkocsik és teherautók tulajdonosai enged­hetik meg maguknak, hogy a negyven kilométeres szakaszra kiadjanak átszámítva 70 schil- linget”. Az évszázad üstököse Feltűnő, hosszú csóvát húzó üs­tököst az északi féltekén 1910 óta senki sem láthatott. Az 1985-ben visszatért Halley-üs- tökös ez alkalommal a déli ég­boltot gazdagította. Most nagyon gyors, fényes, még a városokból is jól látható üstökös száguld a Nap felé. Meglepetésszerűen fedezte fel január végén Hyakutake japán amatőrcsillagász az ovális alakú, 5 illetve 16 km átmérőjű, egyelőre rövid, 1 millió km hosszúságú csóvát húzó fényes objektumot. Ez március 25-én 15 millió km-es távolságban száguldott el a Föld mellett, s halad a Napot május 1-én 30 millió km-re megkerülő pályán. Április folyamán még láthat­juk a nagyon fényes Vénusztól északra. Sebes mozgása miatt májustól már a déli égbolt lát­ványa lesz, majd olyan mesz­szire száguld el üstök és csóva nélkül, ahonnan legalább 10 ezer évig vissza sem tér. Estén­ként a bolygó és a Sarkcsillag közti útvonalon kereshető meg. Két amatőrcsillagász pedig - egymástól függetlenül - Alan Hale és Thomas Bopp egy 11 nagyságrendnél fényesebb új üstököst fedezett fel a Nyilas csillagképben, mely egyelőre lassan, de majd felgyorsulva közeledik a Nap és így a Föld felé. Amíg távcső nem létezett, az emberek csak a legfeltűnőbb üstökösöket észlelhették. Száz évenként egyet-kettőt, a jelen század közepéig már 600-at. Ma már nem különleges ese­mény egy új égi vándor felfe­dezése. Évente akár húszasával is megtörténik ez. Köszönhető a fotográfiának és az amatőr­mozgalom élénkségének. Csil­lagtérképpel a kezében sok lel­kes fiatal és idős kutató vizs­gálja távcsövével az eget. Ha ott a csillagok közt talál olyat, melyet a térkép nem jelez, és az nem pontszerűnek tűnik, azon­nal értesíti a világközpontot. Néhányszori műszeres meg­figyelés után már kiszámítható várható pályája, napközelségi és az egyes bolygók melletti el­haladási időpontja. Kiderül, hogy új égitestről van-e szó, vagy már járt itt a naprendszer belsejében. Naprendszerünk legkülső vi­dékén, egy fényévnyi távolság­ban gömbhéj szerűen egy 100 milliónyi üstökösből álló felhő kering. Ebből a nagy bolygók zavaró hatására időnként egy- egy üstökösmag leválik, és na­gyon elnyújtott ellipszis pályán megindul a Nap felé. Amikor az Uránusz távolságáig eljut, Napunk sugárzása a fagyott gá­zokkal összecementálódott go­lyót felmelegíti, a gázok kezde­nek kiáramlani belőle, körbeve­szik a magot. Méretük így akár 300 000 kilométeres átmérő­jűvé is megnő. Csak a kőzete­ket és fémeket tartalmazó kö­zepük marad szilárd. Távcsö­vekben láthatóvá válik. Egy­részt a Nap fényét veri vissza, másrészt atomjai az ibolyántúli fotonokat elnyelve, számunkra is látható fényt sugároznak. Napunk fénynyomása a gázok­ból egyre többet lök a mag mögé, így rövid, majd hosszabb csóva képződik mögötte. Meg­kerülve a Napot, a csóva meg­fordul, és mint egy fényszóró, az üstökös előtt halad. Az 1882. évié 900 millió kilométeres volt. Sok porszem elhullik be­lőle, s ha Földünk áthalad egy ilyen útvonalon, légkörünkben hullócsillagok sziporkáznak. Régen ezeket az égitesteket a Föld légkörében mozgó fel­hőknek képzelték. Tycho Brahe jelentette ki elsőként az 1577. éviről, hogy mivel a Föld kü­lönböző tájairól is ugyanazon csillagok közt látszik, mesz- szebb van a Holdnál. Newton állapította meg, hogy ezek is ugyanazon egyetemes tömeg­vonzási törvénynek engedel­meskednek, mint a bolygók. Halley a róla elnevezett üstö­köst soha sem látta, mégis e törvény alapján kiszámította pályaadatait, és visszatértét előre jelezte. Még 1910-ben is sokan féltek attól, hogy a csó­ván történő áthaladáskor - ezt előre közölték a csillagászok - a földi élet elpusztul a mérges gázoktól. Ettől persze nem kell tartani, hiszen a ritka csóva atomjai úgy lepattannak a a légkörünkről, mint a borsósze­mek a falról. Üstökösünk nagyon régen már járt a Nap közelében. Most több mint 900 millió km távol­ságra van tőlünk. Nagy tömegű és már szép üstöké, sőt csóvája is van. Az újabb felvételeken látszik, hogy tengelye körül óránként megfordul, és az, hogy ngy nagy jégdarab levált róla és 10y km-es óránkénti se­bességgel távolodik tőle szintén gázokba burkolódzva. Két da­rabban közelednek felénk 54000 km-es óránkénti sebes­séggel. A Jupitert április 5-én közelíti meg 110 millió km tá­volságban. Az addigra ott ke­ringő Galileo szonda bizonyára szép képeket és sok adatot kö­zöl majd róla. A Föld mellett 200 millió ki­lométernyire 1997. március 23- án rohant el, majd egy hónap múlva megkerüli a Napot. Leg­jobban áprilisban látjuk egész éjszakákon át az északi égen, majd esténként a Perseus, a Bika, később az Orion csillag­képekben. Csóvája remélhe­tően húzszor hosszabb lesz, mint a telehold átmérője, leg­alábbis májusra. Fényessége -2 nagyságrendű, akár a Jupiter át­lagos fénye. Dr. Tóth

Next

/
Thumbnails
Contents