Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-28 / 116. szám
1996. április 28., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Fő a biztonság! A francia nők egy híján negyven százaléka minden eshetőségre készen kéznél tart óvszert a tárcájában, vagy az éjjeliszekrényén. A L'Express magazin által közzétett közvélemény-kutatás szerint az óvszert maguknál hordók és az évente legalább két partnerrel szexuális kapcsolatot létesítők 90 százaléka ténylegesen használja is a védekezőeszközt. A 15 és 19 év közötti korosztály 62 százaléka, míg a 20 és 24 év közöttieknek csak 25 százaléka használ óvszert - idézi a felmérés megállapításait az AP. A közvélemény-kutatás során több mint ezer nőt kérdeztek meg, a hibaarány 2-3 százalék. Szörny, vagy csoda? A két fehér boci teljesen normálisan néz ki, csupán a kutatók tudják: Morag és Megan „birkagyárban” készült, klónozással „állították elő” őket. A klónozás borzongást keltő technikája, az Aldous Huxley által jövendölt „Szép, új világ”, ahol futószalagon készülnek lombikban az előre megálmodott külsejű és tulajdonságú gyermekek, ma már egyáltalán nem utópia. Legalábbis a lehetőség nem. Békákat, egereket is klónoztak már korábban tudósok, de az új technika, amelyet edinburgh-i kutatók alkalmaztak először, e téren új távlatokat nyit. A Nature hasábjain közzétett módszerrel birkaembrióból nyert, már teljes szaporodási képességgel rendelkező sejtekből álló sejtkultúrát kezdtek tenyészteni. A növekedésnek indult kultúrát azután olyan juh- petesejtekkel „hozták össze”, amelyekből korábban eltávolították a genetikai anyagot. Ezután az immár új genetikai tulajdonságokkal rendelkező embriókat juhok méhébe ültették. A tudományos siker - mint az várható volt - nagy visszhangot váltott ki, megosztva a tudományos és a laikus világot. Egyesek a tudomány újabb diadalához tapsolnak, mások kételyeiket hangoztatják. A kísérlet közelebb visz az ember klónozásának gyakorlati lehetőségéhez is, amely a tudósok körében elvileg már évek óta nem számít megoldhatatlan feladatnak. 1993-ban amerikai kutatók már embriót is klónoztak, igaz, a kísérletet nem fejezték be: nem ültették be azt egy asszony méhébe. Szerények, igénytelenek, kerülik a feltűnést Ilyenek a topmodellek? Meglepő, de a világhírű topmodellek zöme nem provokatív és nem hivalkodó, hanem egyszerű és természetes. Claudia Schiffer, a világ egyik legszebb nőjeként körülrajongott manöken például egyáltalán nem értékeli túl a fizikai adottságait, sőt. „Hosszabb lábaim lehetnének, kisebb fenekem, s néha a fogmosáskor alig látszom a tükörben” - állítja magáról. A magánéletében azonban kifejezetten szerény, igénytelen. Nadja Au- ermannak, a végtelenül hosszú lábairól ismert topmo- dellnek sincsenek sztárallűrjei. „Mindkét lábbal a földön kell járni” - vallja. Boldog, ha a divatbemutatók próbái idején egy sarokba meghúzódva nyugodtan meg tudja enni répasalátáját. Kate Moss, aki a kifutókon eltelve saját hírnevétől, hogy „ néha felkelek, a tükörbe nézek, s csúnyának találom magamat.” Helena Christensen, az ugyancsak ismert modell gondosan ügyel az ápolt megjelenésre a divat- bemutatók idején. A magánéletében azonban térdfölötti szoknyát, pulóvert hord. Szépségprogramja ilyenkor igen egyszerű: „Víz, valamint Bloody Mary zellerrel.” A manöken- ség felé is kacsintgató szőke Pamela Anderson szabadidejében „rossz híre” ellenére legszívesebben szabadidőruhát hord. A magánéletében kifejezetten hagyományos értékeket követ. A próbák kivételével alig sminkeli magát, pólót és sortot visel. Carole Bouquet, a Chanel No.5 „arca” ugyancsak nem sminkeli magát a hétköznapi életben. Szenved attól, hogy szuperszépnek, tökéletesnek és jéghideg nőnek kell lennie. Lolita-szerű szexszimbólumként „közlekedik”, szabadidejében szívesen alakítja a diáklány-szerepet: rövid ruhában, tornacipőben hódítja meg a férfi szíveket. Olyannyira nincs ggató 54 „Sztárvilág" jeligére kéri a választ az az olvasónk, aki különös szerelmi történetével kapcsolatban várja a Kártyafaggató válaszát. Egy közismert férfi vonzódik hozzá, s ő arra kíváncsi, milyen esélyeket rejt kettejük jövője. Miközben sokan éppen társ után sóvárogva írnak nekem, önnek a sors egyszerre két lovagot is adott. Az az ember, akiről kérdez, nem szórakozik önnel, igenis komolyan gondolja az ajánlatát, olyannyira, hogy a házasságot is fölkínálja. Szereti önt, sőt vágyik önre, de neveltetése folytán a tiszta helyzetekhez szokott: igen vagy nem választ vár hamarosan, zavaros, tisztázatlan viszonyba nem akar belemenni. Ön megragadta ennek a férfinak a fantáziáját, de miközben izgatja a személye, mégsem tud dönteni. Barátja (mostani partnere) kedves, barátságos személy, de azt önnek is be kell vallania, hogy kevésbé fantáziadús, mit új ismerőse. Jelenleg szomorúság árnya borul kapcsolatukra, mert bár hivatalos körülmények között olykor találkozhatnak, igazából eddig nem beszélték meg pontosan és egyértelműen, mit is gondolnak egymásról. Az a szokatlan helyzet állt elő, melyben nem egy hódoló rajong a sztárért, hanem a sztár bolondult bele egyik nézőjébe. Jó lenne, ha átgondolná, valójában mit is szeretne: a döntés öntől függ. A másik oldalon tárt karokkal várnák. Ez a férfi lassan indul neki, de érzelmei annál tartó- sabbak és intenzívebbek. Ön régi barátjához is kötődik, s valóban: érzéseik szépek és őszinték, de egy házasságba vele is csak alapos előkészítés után szabadna belevágnia, hogy még időben jól megismerjék egymást. Többet nem tudunk segíteni: döntenie önnek kell. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk olvasóink leveleit. A borítékra írják rá: Kártyafaggató.) Eladó Voltaire várkastélya A svájci határ közelében lévő Femey-Voltaire-ben eladó a nagy francia filozófus és író, Voltaire egykori várkastélya és a hozzá tartozó függelékek. A kastélyt az a család kívánja eladni, amelyik 1847 óta tulajdonosa az épületegyüttesnek. Voltaire, miután beutazta egész Európát, 65 éves korában 1759. február 9-én vette akkori áron 89 ezer frankért, a Búdé grófságban, Femey-ben lévő várkastélyt, amelynek értékét ma 30 millió frankra (6 millió dollárra) becsülik. Voltaire itt élt egészen 1778 februárjáig, ami- koris Párizsba ment, ahol aztán alig három hónap múltán érte a halál. A Femey-ben, unokahúgával Denis asszonnyal töltött két évtized alatt békebíró, építész, városrendező és bankár is volt egy személyben. Tevékenysége jótékony hatást gyakorolt a település életére. Demi, mint esküdt Lassacskán a filmszakmában is érvényesül a totális emancipáció. Ma már a hölgyek ugyanannyit kereshetnek egy főszereppel, mint férfi kollégáik. A mozgalom úttörője Demi Moore, ma a világ egyik legkeresettebb színésznője, aki egy- egy szerepért majdnem annyit kap, mint férje, Bruce Willis. Ugyancsak Demi érdeme, hogy a színésznők mostanában komoly drámai szerepet is alakíthatnak. Ilyen Mrs. Willis legújabb feladata is „Az esküdt” című filmben. Annie Laird (Demi Moore) a gyermekét egyedül nevelő anya elhatározza, hogy esküdt lesz egy hírhedt maffiózó tárgyalásán, hogy példát mutasson fiának a felelősségtudatról. Nem tudja, hogy ezzel mindkettőjük életét veszélybe sodorja. A gengszter ugyanis megbízza a titokzatos Tanárt (A léc Baldwin), hogy keresse meg azt a személyt az esküdtek közül, aki az igazság ellenére meggyőzheti társait a vádlott ártatlanságáról. A Tanár Annie-t környékezi meg, aki nem tud ellenállni a karizmatikus férfi csábításának. Amikor rájön, hogy elárulták, kitör a bénító kapcsolatból és új játszmába kezd, immár az ő szabályai szerint. Brian Gibson izgalmas pszi- cho-thrilleijének középpontjában két erős egyéniség furcsa, feszült viszonya áll. -Az esküdtszéken és a tárgyaláson játszódó jelenetek kevésbé hangsúlyosak a filmben. Inkább annak a drámának a bemutatására törekedtünk, amely a főhősnő lelkében játszódik - jegyzi meg a rendező.- Szeretem a pszichológiai drámát - mondja a filmről Demi Moore -, és tetszett ez a férfi, aki annyira csábító, elbűvölő és egyben megtévesztő, hogy egész lényedet képes uralma alatt tartani. A partner Alec Baldwin nagy szerencsének tartja, hogy olyan színésznővel dolgozhat, akit igazán megbecsül. Néha ez még a gázsinál is fontosabb - teszi hozzá a népszerű színész. Egy átlagnő és egy szuperférfi játszik életre menő pszichológiai sakkpartit Irwin Winkler produkciójában. Május 2-tól megtudhatjuk, hogy kinek sikerül mattot adni. Rendes Z. Főzzünk változatosan! Öreg, fonnyad krumpliból és sárgarépából, kevés hússal, jó ízű fasirtot süthetünk. Hat szem nyers, hámozott krumplit és 3 szál tisztított sárgarépát finom reszelőn lereszelünk. Sózzuk, borsozzuk, ösz- szegyúijuk 20-25 deka darált sertéshússal. Megfelel erre a dagadó. Eldolgozzuk egy kis fej apróra vágott, olajon megfuttatott vöröshagymával, 3 gerezd zúzott fokhagymával, 2 egész tojással, végül 1-1 púpozott evőkanál liszttel és zsemlyemorzsával. Ha van, 5 deka apróra vágott, zsírjára sütött húsos szalonnát is tehetünk bele. Még finomabb, ha egy csokor fölaprított petrezselyemzöldjével is ízesítjük. A masszából cipót formázunk, kizsírozott, morzsával beszórt tepsibe tesszük, a tetejét fagyos zsírral megkenjük vagy olajjal meglocsoljuk. Forró sütőben 10 percig, majd a tüzet mérsékelve további 30 percig sütjük. A tepsi alján összegyűlt zsiradékkal időnként meglocsoljuk. A pirosra sült fasirtot langyosra hűlve szeleteljük. Burgonyapürével vagy főzelék feltétként tálaljuk. A hagyományos fasirthoz hasonlóan, főtt tojásokat, le- bőrözött lángolt kolbászt is tehetünk a cipó közepébe. A fasirt készülhet csak krumplival vagy csak sárgarépával is, ez esetben, tisztán mérve, 60- 70 deka nyersanyag kell mindegyikből. Köretet is főzhetünk a sárgarépából, kockára vágva, margarinos vízben párolva, majd tejjel meglocsolva, sütőben átsütve. W. M. RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Tanulni kéne a kudarcokból • • Az emberek kedvelik az olyan politikusokat, akik alkalomadtán „ ... jól odamondogatnak” a mindenkori kormánynak, minisztereknek, vezető koalíciónak, mert - joggal - feltételezik, hogy végül is jót akarnak annak a tömegnek, amelyik - mondjuk egy-egy választás alkalmából - rájuk voksolt. Aztán elégedettek is, hiszen így demokrácia a demokrácia, hogy mindenki szabadon fejtheti ki véleményét minden retorzió nélkül és hiszik is, hogy történetesen a parlamentben mindenkit egy cél vezérel, csak legföljebb másmás pártszínekben. Aztán ez a rokonszenv - idővel - megkopik. Becsapottnak érzik magukat, mert a sok-sok szónoklat gyakran átcsap egy megemészthetetlen demagógiába, kiderül, hogy itt hatalmi harcok is folynak, az elfogadható szellemesség már rég ostromba vádaskodássá fajult, márpedig a jónépnek már régen elege van a sárdobálásból, gyűlöletes kö- tözködésből. És a jónép ott tart már, hogy nem érdekli a hordószónoki produkció, még akkor sem, ha néha az igazságot hallja. E fenti elmélkedés - kis rosszindulattal - vádaskodás egyáltalán nem vette célba Szöllősinét, a Pedagógus Szak- szervezet főtitkárát. Amikor kiállt a pedagógusok érdekeiért, elsősorban az óvónők, tanítók, tanárok bérének rendezéséért, nekem tetszett ez a dinamikus, egyáltalán nem megalkuvó egyéniség. Bátor asszony, aki hűen szakszervezeti hitvallásához, küzd a pedagógus-réteg igazságáért. Sajnálatos tény, hogy a pedagógusokat soha, semmiféle rendszerben nem fizették meg kellően, pedig hát nem kevesebb a feladatuk, mint gyermekeink sorsa-jövője, ők (is) tanítják az ifjúságot tiszteletre, műveltségre, becsületre, hazaszeretetre. Ám az utóbbi hónapokban hallva és látva közéleti hadakozását, úgy látom, mintha átcsúszott volna valami diktátori közegbe. Nem diktátor, hiszen hatalma nincs, csak gesztusai, hangvétele, ingerült felhangon közölt mondanivalója emlékeztet erre. A napokban - valamilyen népes hallgatóság előtt - föllépett az emelvényre és olyant állított, ami - legföljebb csak feltevés lehet - ám minden bizonyíték nélküli. Azt mondta, hogy harmincezer pedagógus várhatja elbocsátását, a művelődési kormányzat jóvoltából. Magyar Bálint művelődési miniszter cáfolta is Szöllősi Istvánná állítását, a számadatokat légből kapottnak minősítette. A főtitkámő - s már nem első esetben - hatást keltő szüneteket tart szónoklata közben, arca lemerevedik, az istennek sem mosolyogná el magát, ösz- szeszorítja száját, majd ismét emelt hangon már-már lázítja a hallgatóságot, amennyiben ők „vevők” erre a stílusra. De nem vevők. Ha jól emlékszem, az őszön a fővárosban szervezett egy tüntetést, amelyen az ország minden részéből jelentek meg pedagógusok, küldöttként. Szöllősiné nagyjából igazat beszélt, csak nagyon ellenszenves stílusban. Pedagógus ismerőseim mondták, hogy csalódtak benne. Sztrájkkal is fenyegetőzött. Tudom, hogy a sztrájk, szinte egyetlen fegyvere lehet egy közösségnek. De szerintem - nem minden szakmában. Emlékezhetünk a taxis-sztrájkra. Láthattuk a tévében, hogy idős pesti hölgyek teát, szendvicset hordtak ki a taxis-blokád éjjelnappali tagjainak, velük éreztek, támogatták a sztrájkolok harcát. Néhány napig. Aztán amikor már a közlekedés is szinte megbénult a fővárosban, a lakosság lassan elpártolt tőlük. Unták a már nem is nagyon tiszta szónoklatokat, a marakodást, torzsalkodást. Az emberek nem szeretik a végleteket. Utálják a demagógiát, amely csak vádaskodni képes, de megoldást nem nyújt. Szöllősiné tanulhatott volna néhány parlamenti képviselő kudarcán, amikor kezdeti rokonszenv görbéjük lezuhant a közvélemény kutató intézmények grafikonján. Egészen a mai napig is. Szöllősiné iránti tiszteletem még él. De félek, hogy egyszer szánalom fog el szónoklata hallatán, láttán. Kár érte. i Claudia Schiffer nem értékeli túl adottságait
