Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-26 / 114. szám
6 DUnántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. április 26., péntek Az agrárszektor visszaesése Mit akar a Magyar Demokrata Fórum? Ultraliberális gyakorlat Az 1994. évi választási propagandában az MSZP, és későbbi szövetségese, az SZDSZ átvette tőlünk a a szociális piacgazdaság fejlesztésének ígéretét, de valójában gazdasági-politikai koncepciójuk nem volt. Hatalomra jutásuk óta kiszámíthatatlan, rövidtávú gondolkozás jellemzi őket a gazdaság- és társadalompolitika minden területén.-Táborukban felülkerekedett az egyéni érdek és az önzés. A grafikon a magyar mezőgazdaság bruttó termelésének alakulását mutatja 1925-1995 között, kiszűrve az árváltozásokat: 1939-et, az utolsó békeévet 100-nak véve. 1965-1984 között tehát majdnem húsz éven át volt egy dinamikusan növekvő periódus. Ekkor alakult át s kolhoz végképp szövetkezetté, távolodott el a szovjet modelltől, ekkor bontakozott ki a Kádár-rendszer burkában az a parasztpolgárosodás folyamata, amely éppen e rezsim kereteit feszegette szüntelenül, teret nyitva az egyéni vállalkozásnak a „közös” burkában. Ekkor épültek falvainkban a két- és háromszintes családi házak, a téeszekben a vágóhidak, savanyító- és egyéb üzemek, stb. Nem kívánok nosztalgiával tekinteni erre a korszakra, de ez volt bizony értelemben a magyar mezőgazdaság aranykora. A Világbank egy statisztikája szerint ebben az időszakban Magyarország a harmadik volt Európában a mezőgazdasági termelés bruttó növekedése terén, évi kb. 4 százalékkal! Az első Hollandia volt, a második Románia... Ha elfogadjuk azt, hogy ekkoriban a román statisztikai számítási metodikát enyhén szólva „különös” dolgok jellemezték, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarország a második volt Európában húsz éven át az agrártermelés fejlődési ütemét nézve. Hozzá kell ehhez tenni, hogy az egy főre vetített termelés növekedése terén még Hollandiát is megelőztük! Beszéljenek a tények! 1995- ben Magyarország lélekszáma 32 000 fővel csökkent, ezzel a magyarság a világ legrosszabb demográfiai helyzetű országa. Fogyásunk 1981 óta 500 000 fő, komoly fenyegető veszély a nemzethalál. A születések száma 112 000 volt 1995-ben, ami 4000-el csökkent az előző évihez képest. A legális magza- tölések száma 78 000 volt 1995-ben, ami 3500-al nőtt az előző évhez képest és körülbelül hatszorosa a nyugat-európai átlagnak. A magyar gyermekek 80%-a létminimum alatt él - vagyis nyomorog. A magyar családok ma „szabadon választhatnak”: gyermeket hoznak a világra és nyomorognak, vagy elpusztítják jövendő Duna Televízió Fórum, Heti Hírmondó Marosvásárhelyről közvetít vasárnap a Duna Televízió este hat órakor kezdődő Heti Hírmondó című, politika-közéleti magazinja. A műsorban romániai magyar politikusok és egyházi személyek többek között arról beszélgetnek majd, hogy miként értékelik a választó- polgárok a magyar polgár- mesterek és tanácsosok eddigi munkáját. A Fórum című pénteki, 23 óra 10 perckor kezdődő adásában az Európai Akadémiák március 21-22-i budapesti közgyűléséről láthatnak 45 perces összeállítást a Duna TV nézői. De most ugorjunk egy kicsit! 1984-ben volt a csúcs. Ezután jön a nyolcvanas évek stagnálása. Egyrészt a kommunista rezsim kerül válságba, és onnan von el, ahonnan tud, vagyis a mezőgazdaságból: másrészt kedvezőtlenül alakul az agrárvilágpiaci helyzet. Mezőgazda- sági túltermelési válság bontakozik ki az egész világon, nem hatékonyságok versenyeznek már, hanem támogatási politikák és kondíciók. A világpiacon már nem oda szánt termékek cserélnek gazdát, hanem belföldön már nem értékesíthető fölöslegek. A magyar mezőgazdaság fejlődése megtorpan, de viszonylag magas színvonalon stabilizálódik. A nyolcvanas évek második felében már végbemegy a tartalékok fölélése, kigyermeküket. A fenti tényekből következik a keresők számának folyamatos csökkenése, amely tovább súlyosbítja a nyugdíj- rendszer válságát. Ilyen katasztrofális adatok mellett a szociálliberális kormány - választási ígéreteivel ellentétben - példa nélküli gyermek- és családellenes pénzügyi intézkedéseket hozott. Elértéktelenítette és szűkítette a családi pótlékot, miközben elviselhetetlen adóterhekkel sújtja a családot, felszámolta az anyasági támogatások rendszerét, és a mai napig elzárkózott egy igazságos, családi jövedelemadózástól. Ezzel párhuzamosan egy szűk réteg érdemtelenül, milliárdos nagyságrendű vagyont halmozott El-eltünődöm az emberi naivitáson. Mindazok hiszékenységén, akik - miközben napról napra kilátástalanabb helyzetbe kerülnek - a polgári társadalmi berendezkedéstől, azaz a tőkés rendszertől remélik sorsuk jobbra fordulását. Az olyan társadalmi-gazdasági képződménytől, mely keletkezése és fennállása óta a világon mindenütt mások munkaerejének, szellemi képességének könyörtelen kizsigerelése árán épült, gyarapodott, s amely az alkotó, értékelőállító embert csak és kizárólag munkaerőnek tekinti. Most hogy bizonyos manipuláló erők országunkban is sikeresen visszacsempészték és úgy, ahogy stabilizálták a kisemberek sorsát lapátra tevő, kizsákmányoló termelési módot, sokan felülnek a békességre, türelemre és konformista magatartás tanúsítására intő politikai frázisoknak, melyek szerint fölösleges búslakodniuk, szoron- ganiuk, lesz számukra kibontamerülése, az üzemek pénzügyei ellehetetlenülése. És ekkor jön a rendszerváltás. Elképesztő, de a bruttó termelés terén a a visszaesés nagyobb mértékű, mint a II. világháború idején volt. Az okok elemzése meghaladja egy ilyen rövid cikk kereteit. Az azonban bizonyos, hogy racionális agrárpolitikával, ésszerű vidékpolitikával ez a súlyos krízis elkerülhető lett volna. Nem a rendszerváltás okozta ezt az agrárkatasztrófát - ezt hangsúlyozni szeretném -, hanem a konkrét kormányok konkrét politikája. Súlyos felelősség terheli ezért az Antall- kormányt, a Boross-kormányt, de most már a Hom-kormányt is! Ha valakit eddig a tények nem győztek meg arról, hogy a fel, és milliós nagyságú jövedelmet élvez. A tények ismeretében meg kell állapítani, hogy a kormány gyermek- és ifjúság- és család- ellenes politikát folytat - vagyis a magyar nemzet létérdekeivel szembeni döntéseket hoz. Az elmúlt két év bebizonyította, hogy a szociálliberális kormánytól semmit sem remélhetünk. A jelenlegi hatalom fölött az ítéletet a történelem és a választópolgárok fogják kimondani. Megkérünk viszont minden édesanyát, édesapát, nagyszülőt, családot, pedagógust, egészségügyben dolgozót, papot és minden jóakaratú embert, hogy a hihetetlenül nehéz kozás, biztonságos holnap, ígéretesjövő. Holott tudniuk kell, ha így marad, ha a mostani egyetemesen züllesztő állapotokat tétlenül tűrik, s a következő választásokon leadandó szavazataikkal nem igyekeznek változtatni nyomorúságos helyzetükön, életlehetőségük még inkább romlani fog, hiszen az élethez való jogukat a hatalom mostani birtokosai tovább csorbítják. Föl kellene végre ismerniük, hogy a tőkésnek, vagy ha úgy tetszik: a munkáltatónak egyedül a profithoz fűződik érdeke. A haszna annál jobban növekszik, minél kevesebb bért fizet a munkavállalónak, a proletárnak. A tőke és a munka között feszülő ellentmondás alapvető és kibékíthetetlen, amely kizárólag a tőkés gazdaság felszámolásával szűnik meg. Éppen ezért ostobaság azt feltételezni, rendszerváltás utáni gazdaság- politika, s főként az agrárpolitika katasztrofális volt, annak is el kellene gondolkodnia e grafikon láttán. Lehetett volna másként is, kevesebb veszteséggel, egy szerves, megfontolt fejlődés útján járva. Sajnos nem így történt, az ideológia, a politika megint erősebbnek bizonyult a gazdasági racionalitásnál, a józan észnél. Ma a termőföld 60 százaléka a tulajdoni lapok szerint olyanok kezében van, akiknek semmi közük az agrártermeléshez. Ehhez nem kell kommentár. A visszaesés nagyobb volt, mint a II. világháború idején. Ezt sem kell különösebben tovább ragozni... Gazdag László körülmények ellenére álljanak a gyermekek és a családok oldalára. Szűkebb és tágabb környezetében tettel és szóval a jóakaratú emberek segítsék, támogassák az édesanyákat, a gyermekeket, a családot. A kifosztott magyar társadalom minden nehézség ellenére teremtse meg az élet társadalmát. Ehhez mindnyájunk erkölcsi átalakulására van szükség. A magyar nemzetet csak egy erőszak nélküli erkölcsi forradalom mentheti meg. Ebben az. erkölcsi forradalomban mindenkire szükség van, ezért minden emberi segítségre, együttműködésre számítunk. Ursprung János a KDNP Országos Elnökségének tagja hogy van jó tőkés, vagy létezik emberséges kapitalizmus. Soha nem volt és nem is lesz ilyen. A tőkés gazdaságban homo ho- mini lupus (ember embernek farkasa) - s ez is marad - a rendezőelv. Míg a szocializmusban munkateljesítménye függvényében minősítik az embert, a polgári társadalomban a vagyona, a pénze, vagyis a gazdagsága szerint. A szegény éppen azért soha nem kerül a tehetőssel egy sorba, soha nem lesz a módossal, a tollasodottal egyenrangú, soha nem adatik meg számára vele egy tálból cseresznyézni. Önámítás azt képzelni, hogy a kapitalizmusban mindenki elérheti majd a tisztes polgár életnívóját, csupán akarnia és igyekeznie kell. A kivételezettek néhány százezres csoportja- a kiszolgáltatottak verítékével- persze elérheti, alkalmasint el Békési, Bokros A Hom-kormány első kilenc hónapjában Békési László pénzügyminisztersége idején leállította a rendszerváltozást, megnyilvánulásait szociális demagógia jellemezte, indokolatlan csődközeli helyzetjelentéseivel megingatta a külvilág bizalmát, miközben a régi lenini recept szerint kizárólag a gazdaság és a társadalom hatalmi pozícióinak gátlástalan elfoglalására koncentrált. Ezzel a politikával a Hom-kormány a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat (infláció, költségvetési és fizetési mérleghiány, stb.) felgyorsította, a kedvezőeket (gazdasági növekedés, beruházások, takarékosság, privatizáció) pedig lefékezte. Az így kialakult, most már valóban államcsőddel fenyegető helyzetben ezt a gazdaságpolitikát 180 fokos fordulattal a Bokros csomagnak nevezett, ultraliberális gazdaságpolitikai irányvonal váltotta fel, ami az 1950-es évek legnehezebb időszakára emlékeztetőén többek között a reálbérek 10%- os csökkenését, az infláció 30% körülire történő emelkedését, a gazdasági növekedés lefékeződését, a piacok beszűkülését, a hazai egyéni és társasvállalkozások sokaságának kritikus helyzetbe kerülését, a munka- nélküliség növekedését hozta. Ez a gazdaságpolitika szöges ellentétben áll az MSZP és az SZDSZ által az 1994-es választások idején ígért szociális piacgazdaság elveivel, romboló hatású az egész magyar társadalom jelenére és jövőjére nézve. Megoldásait, eszközeit szűklátókörű, rövidtávú adószedő gondolkodásmód sugallta, magán viseli az átgondolatlan rögtönzés és a sértő kommunikációs tálalás minden hátrányát. A következmények Következményei közé tartozik, hogy- lefékezte a megindult gazdasági növekedést és visszafogott kedvező gazdasági folyamatokat,- leállította, visszafogta a nemzeti tulajdonlást erősítő privatizációs technikákat, így a kárpótlási jegyek felhasználását, a munkavállalói tulajdonlást, a lízing-privatizációt, kőris éri az óhajtott létállapotot; a többségnek ezzel szemben a nyomor, az ínség, a páriasors jut osztályrészül. A Kádárrendszerben polgárjogot nyert jóléti vívmányok törvényszerűen gyérülnek napjainkban. A rászorultakról történő gondoskodás ellentmond a tőkés rendszer természetének. Meg aztán evidens, hogy minél szűkebb élettere lesz a társadalmi és közösségi tulajdon funkcionálásának, annál kevesebb jut a rászorulóknak létfenntartásuk finanszírozására. A tőkés államnak nem fűződik érdeke a nyomor bugyraiban tengődök fenntartásához. Igyekszik mielőbb kitérni az efféle teendők vállalása elől, olykor meg anti- humánus intézkedésekkel szűkíteni a szociális ellátásra igényjogosultak népes táborát. Erre tekintettel a hajdan rászedett és létükben mind joblátozta a kedvezményes hiteleket. Megszorító politikája következtében beszűkül a piac.-a megszorítások, elvonások, a piacszűkűlés és a beruházások leállása következtében csökken a munkaerőigény, nő a munkanélküliség, munkahely- teremtésre a program nem ösztönöz. Az adókat elsősorban a bérből és fizetésből élők fizetik, a spontán privatizáción, a rendszerváltozáson érdemtelenül meggazdagodottak megadóztatását a pénzügyminiszter megoldhatatlannak tartja. A bérből és fizetésből élők helyzete egyre reménytelenebbé, kiszolgáltatottabbá válik,- az MDF és az ellenzék fellépésére - alkotmányellenességük miatt - ugyan vissza kellett vonni az MSZP-SZDSZ által törvényerőre emelt antiszociális intézkedések nagy többségét, de a kormány programja egyértelművé teszi szándékát a szociális ellátás nagymértékű leépítésére.- a kárpótoltakat a kormány cinikusan kezeli, most teszi őket másodszor tönkre ugyanaz a pártnómenklatúra. A kárpótlási jegyek ellenében a kormány érdemi vagyont eddig nem kínált fel, a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama az MSZP-SZDSZ kormányzás eddigi időszaka alatt 15-20% körül mozgott,- a program egyoldalúan korlátozott jellegű (restriktiv), nem él a kétségtelenül több fáradságot és hozzáértést kívánó bevételnövelés, forrásbővítés lehetőségével. A kormánykoalíció stabilizációról és modernizációról beszél, de míg az elvonás, megszorítás a mindennapok valósága, addig a modernizáció gazdaságpolitikájukban csak szavakban van jelen,- a stabilizációért hozandó áldozatokat az MSZP-SZDSZ koalíció a középrétegekre és az elesettekre hárítja, társadalmunk szerkezetét pedig a délamerikai modell irányába alakítja át. A szegénység az országban rohamosan növekszik, a lakosság biztonságérzete a szociális hálóra mért durva csapások következtében tovább csökken. Habjánecz Tibor az MDF Baranya megyei elnöke ban veszélyeztetett polgárok hasznára válna, ha arcukat végre az olyan párt felé fordítanák amely teljes igyekezetével érdekeikei szolgálja. Ha nem a hangerőre, az arroganciára, a másokat pocskondiázó demagóg frázisokra, kirekesztő, megbélyegző szólamokra, nem is a holnapot álságosán színező machinátorok ígérvényeire, hanem az ország legégetőbb gondjainak kezelését fölvállalni, azokat a lakosság többségének bevonásával orvosolni képes felelős politikai tényezőre, a Munkáspártra figyelnének jobban. Hiszen az utóbbi esztendőkben gazdaságilag és morálisan tönkrement ország újjáépítésének, az állandóság, a kiszámíthatóság, az optimizmusra ösztönző jövőkép kialakításának mind nehezebbé váló teendőit elkötelezettségében is baloldali párt tevékeny közreműködése nélkül aligha lehet sikeresen elvégezni. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt Nemzetellenes gyermek- és családpolitika Nincs humánus kapitalizmus
