Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-10 / 98. szám

8 Dunántúli Napló Külföld 1996. április 10., szerda Giscard d’Estaing pályája Egy nagyszabású politikai pá­lya ért véget most vasárnap Franciaországban: a kormány- koalíció kisebbik tagja, a cent­rista-liberális pártszövetség, az UDF új vezetőt választott Va- léry Giscard d'Estaing volt ál­lamfő helyett. Bár Giscard megőrzi parlamenti képviselői helyét, valamint a közép-fran­ciaországi Auvergne-régió ta­nácsának elnöki posztját, s nyilván ő marad a nemzetgyű­lés külügyi bizottságának veze­tője is, ezzel a változással, az intézményes háttér megszűné­sével a volt államfő kikerült a francia politika előteréből. A most hetvenéves Valéry Giscard d'Estaing fiatalkorában a francia politika egyik „üstö­kösének” számított: még har­minc éves sem volt, mikor kép­viselővé választották, de Gaulle tábornok elnöksége alatt pedig már pénzügyminiszterként te­vékenykedett. A de Gaulle-t felváltó Pompidou halála után ő győz az elnökválasztáson: ek­kor még csak 48 éves ... Elnökségének időszakát a nagyszabású modernizálás jel­lemzi, s ezért igazán elismerést érdemel: abban a periódusban szavazták meg az abortuszt végre liberalizáló Veil-tör- vényt, akkor csökkent 18 évre a nagykorúsághoz szükséges korhatár. Az ipar korszerűsítése olyan világszerte ismert termékek ki- fejlesztését hozta magával ak­koriban, mint például a TGV- szuperexpressz. Igazi európai­ként sokat tett az Európai Gaz­dasági Közösség fejlesztéséért is, barátjával, Helmut Schmidt akkori nyugatnémet kancellár­ral közösen. Ám 1981-ben a franciák mégsem őt, hanem Francois Mitterrand-t választot­ták elnökükké, s ezt a keserű csalódást csak nagyon nehezen emésztette meg. Akárcsak Jacques Chirac - nak, a másik jobboldali erő, a gaulle-isták vezetőjének, neki is valósággal rögeszméjévé vált, hogy vissza kell vágnia Mitterrand-nak. Ám „szélma- lomharcával”, állandó taktiká­zásával, s néha elég önkényes vezetői módszereivel csak any- nyit ért el, hogy elmérgesedett viszonya az általa létrehozott pártszövetség, az UDF fiata­labb politikusgenerációjával, amely egyre inkább a „nagy öreg” félreállását követelte. Jel­lemző Giscard helyzetére, hogy az elmúlt hónapokban hiába próbálta a trónkövetelőket szembefordítani egymással, kénytelen volt belátni: neki már nincs esélye az 1988 óta birto­kolt UDF-elnöki tisztség meg­tartására, így nem is indult a vá­lasztáson. Sőt a vasárnapi gyűlésen a küldöttek egyértelműen szem- befordultak az alapító útmuta­tásával, s nem az ő jelöltjét, ha­nem inkább Francois Léotard volt védelmi miniszter válasz­tották elnökükké. Bizalmasai szerint Valéry Giscard d'Estaing nagyon rosz- szul élte meg, hogy idén janu­árban, Francois Mitterrand ha­lálakor az összes nekrológ, elemzés csak de Gaulle tábor­nok, illetve Mitterrand elnöki korszakait emlegette, mintha az ő hét éve meg sem történt volna Franciaországban. S mégis, amikor alig három héttel Mit­terrand halála előtt találkozott az akkor már súlyosan beteg politikussal, az egykor olyany- nyira gyűlölt utód elismerte: 1981-ben, a hatalom átvétele­kor békésebb Franciaországot talált, mint amilyet Giscard d'Estaing a hetvenes évek kö­zepén elnökként „átvett”. Ennél nagyobb elismerést aligha kap­hatott volna... S. Tóth László A Zastava külföldi befektetőre vár Máris hamisítják az új százdollárost Máris sikerült meghamisí­tani az Egyesült Államok­ban múlt héten kibocsátott és „hamisításbiztosnak” tar­tott új százdollárost. A hír- ügynökségi jelentések sze­rint Virginia államban egy 16 éves fiú scannerével „beolvasta” számítógépébe, majd lézernyomtatójával kinyomtatta az új bankje­gyet. Nagybácsikája sikerrel „sózta el” a hamisítványt egy helyi McDonald,s étte­remben. A rendőrség szerint a Gilbertben élő fiú nem akart rosszat, csak egy „igazi hamis bankjegyet” akart csinálni, s az egyik változaton saját képével he­lyettesítette Benjamin Franklin képmását. A gilberti rendőrfőnök, Greg Cline azt is elmondta, hogy a gyerek csak örült annak, hogy a hamisítvány egész jól sikerült. Ám a nagybácsi - aki számítógép­szakértő - ki akarta próbálni, hogy működik-e a dolog, s a hamis pénzzel fizetett egy étteremben. A korábbi, igencsak jól hamisítható százasokból ál­lítólag mintegy 70 milliárd dollárnak megfelelő hami­sítvány van forgalomban, főleg a volt Szovjetunióban, a Közel-Keleten, Közép- Amerikában és Délkelet- Ázsiában. Amerikában a nagy címletű készpénzt már alig használják. Az új százas az amerikai tudományos akadémia tíz­éves munkájának eredmé­nyeként a világ legnehezeb­ben hamisítható papírdarab­jaként került forgalomba a múlt héten. A vízjel, az ult­raibolya fényre felragyogó elemi szálak és a mikro- nyomás mellett több tucat más „apróság” nehezíti a másolást. Lecserélik majd a többi címletet is, de már az új százas kibocsátáskor utal­tak rá: a bankjegytervezők dolga egyre nehezebb, mi­vel a számítógépes nyomta­tás fejlődése elképesztően jó hamisítványokat eredmé­nyez. Esetünkben is ez történt. A nagybácsit őrizetbe vet­ték hamis pénz forgalma­zásáért, a fiút nem bántot­ták, viszont Greg Cline rendőrfőnök szerint nem kizárt, hogy a számítógé­pet is őrizetbe veszik bűn­részesség miatt. A Zastava autógyár, a jugo­szláv ipar egykori büszkesége kétségbeesetten kutat külföldi partnerek után, hogy ismét talpra álljon. A vezető európai és ázsiai autógyárakat azonban elriaszt­hatja Szlobodan Milosevic szerb elnök politikája. A kragu­Moamer el-Kadhafi elnök uta­sítására olyan hatalmas üzem épül Líbiában, amely alkalmas lenne ideggázok előállítására. Az amerikai Központi Hír­szerző Hivatal (CIA) nagy erő­feszítéseket tesz annak érdeké­ben, hogy meghiúsítsa ennek a gyárnak a létrehozását. Néhány évvel ezelőtt a mű­holdak felvételei és a terepen dolgozó kémek adatai alapján a CIA elkészítette a titkos üzem számítógépes modelljét. Ami­kor a szakértők rápillantottak a képernyőre, elakadt még a lé­legzetük is. Hatalmas, majd­nem három emelet magas üzemcsarnokot láthattak. Valamivel még korábban Washingtonnak egy nemzet­közi kampány segítségével si­került bezáratni Líbia vegyi- fegyver-gyárát Rabta városá­ban. Most Kadhafi második ideggáz-gyárat épít Tarhunah városának közelében. Ezúttal azonban egy hegyoldalba mé­jevaci vállalat vezetői szívesen dicsekednének a lehetőségek­kel az üzlet reményében, mely- lyel megmenthetnék az idejét­múlt technológiával termelő és a nemzetközi szankciók által sújtott nemzeti autógyárat. A lehetséges partnerek viszont kérik, ne közöljenek semmit, lyítve alakítják ki az üzemet, hogy a kémholdak ne láthassák és az amerikai harci repülőgé­pek se tudják elpusztítani. Mint a Time amerikai maga­zin hírszerzői forrásokból meg­tudta, az Egyesült Államok az üzemépítkezés felfedezése óta intenzív titkos harcot folytat a létesítmény befejezésének megakadályozása érdekében. A „Rabta-II Operation” fedőnevű titkos kampány eddig bizonyos sikerrel is járt. Kadhafi már ta­valy üzembe akarta helyezni a vegyifegyver-gyárat, az építke­zés menete azonban jelentősen elmarad az előirányzatoktól. Mindez annak a következ­ménye, hogy a CIA munkatár­sai és az amerikai diplomaták szétzilálták azt a globális háló­zatot, amelynek a segítségével Líbia külföldi munkásokat és berendezéseket csempészett be az országba a projekt megvaló­sításához. Bili Clinton tanácsadói amíg alá nem írják a megálla­podásokat - ha egyáltalán lesz­nek ilyen. A Zastava, mely működését még 1853-ban kezdte meg, mint a hadiiparnak szállító fém­ipari üzem, ma a traktoroktól kezdve a fegyveralkatrészekig mindent gyárt. azonban elismerik, hogy Kad­hafinak változatlanul eltökélt szándéka befejezni a létesít­ményt. Washington a legjobb esetben azt teheti, hogy minél tovább megpróbálja elhalasz­tani az elkerülhetetlen bekövet­keztét. John Deutsh, a CIA igazgatója nemrégiben kong­resszusi meghallgatásán kije­lentette, hogy Líbia változatla­nul serényen építi a világ leg­nagyobb föld alatti vegyifegy- ver-gyárát. A CIA-nak sohasem volt nagy szerencséje azzal, hogy ügynökeit beépítse Kad­hafi kormányának belső köre­ibe. Mivel azonban Líbiában kevés szakképzett munkás van, az ország több ezer szakembert importált a nagyberuházásai­hoz. Az ügynökségnek sikerült informátorok hálózatát kiépíte­nie közöttük. A CIA kémmű­holdjai is állandó megfigyelés alatt tartják a hegy gyomrában épülő üzemet. A szakértők nagy aggodal­mára ad okot, hogy Líbia az új üzemet az eredeti rabtai gyár kapacitásához hasonlóra akarja Kadhafi ideggáza Szociáldemokrata térvesztés Spanyolországban és Ausztrá­liában 14-14 évi kormányzás után szorult ellenzékbe a szo­ciáldemokrácia. Nemrég Franciaországban veszítették el mind a kormányzati, mind az elnöki hatalmat a szocialis­ták. A „svéd fellegvár" szin­tén elesett 1993-ban. Leg­újabban a németországi tar­tományi választások erősítet­ték a tendenciát. Az 1980-as évek szintén a látványos vereségek évtizede volt a mozgalom számára, hi­szen kiszorultak a hatalomból Nagy-Britanniában és, az NSZK-ban. Olaszországban Bettino Craxi szocialistái korrupciós ügyekbe buktak bele (Spa­nyolországban is komoly súllyal esett latba!), Törökor­szág, Görögország, Portugália is a térvesztés állomásai. Világtendencia ez tehát, amely mögött mélyebb oko­kat kell keresnünk. A szociál­demokrácia és a jóléti állam fogalma szorosan összefonó­dott. Márpedig a paternalista állam gazdasági talapzatát az olcsó nyeresanyagra és ener­giára alapozott, a költségek iránt nem túl érzékeny tömeg- termelés jelentette, amely az 1960-as évek végére futotta ki magát. Az 1973-as olajválság nyomán kibontakozott ener­gia- és nyersanyag árrobbanás nemcsak a korábbi exponen­ciális növekedést törte meg, de elviselhetetlenül drágává tette a túlköltekező paterna­lista államot is. Sok országban a szociál­demokrácia sikeresen alkal­mazkodott egy ideig, vagyis föladta a patermalista állam eszméjét, a gazdaság rendbe­tételére koncentrált, és köz­ben már nem igen különbö­zött bármelyik konzervatív, jobboldali párttól. Ez volt a helyzet Franciaországban és Spanyolországban is, ahol fölhagytak a munkahelyek védelmével, a bajba jutott ágazatok megsegítésével és ehelyett az infláció letörését tűzték ki célul. A jelenlegi általános világ- gazdasági recesszió körülmé­nyei között azonban minden­képpen bukásra ítéltetett az olyan párt, amely túl sok ideig volt hatalmon. Az is érzékelhető, hogy szükség van a politikai váltó­gazdálkodásra, mert a hata­lom elkényelmesít, korrumpál bármilyen politikai mozgal­mat. Ma már nem ideológiák, politikai áramlatok versenge­nek a nyugati többpárti de­mokráciában, a rendszeres vá­lasztások sokkal inkább a ha­talom kontrolljának funkció­ját töltik be; és a konkrét gaz­daságpolitikát illetően alig ér­zékelhető a különbség az egyes irányzatok között. Magyarországon a szocia­lista kormány megvalósítja a legjobboldalibb gazdaságpoli­tikát, különös módon itt ez lesz a bukás oka, hacsak nem következik be valami látvá­nyos fordulat 1998-ig ... Gazdag László Holbrook az európai helyzetről Közép-Európa déli része olyan régió, ahol a versailles-i szer­ződés öröksége még mindig pusztító hatást gyakorol. Itt számos gócpontja van a fe­szültségnek, például Magyaror­szág és Szlovákia, Magyaror­szág és Románia, Görögország és Macedónia, Görögország és Törökország, sőt talán Olaszor­szág és Szlovénia között is, nem is beszélve a legfőbb ilyen területről, a volt Jugoszláviáról, s mindezek a problémák hábo­rúhoz vezethetnek - jelentette ki a Le Nouvel Observateur he­tilapnak adott interjújában Ri­chard Hol-brooke. A politikus, aki ez év elejéig a washingtoni külügyminiszté­rium európai ügyekkel foglal­kozó államtitkár-helyettese volt, s e minőségében kiemel­kedő szerepet játszott a bosz­niai békeegyezmény kidolgo­zásában elmondta: az amerika­iak az elmúlt ötven évben a kommunista veszéllyel való szembeszállás elvére hivat­kozva állomásoztatták erőiket Európában, s amikor a kommu­nista birodalom összeomlott, ebből azt a következtetést von­ták le, hogy ők is távozhatnak. - Ez hiba volt. Az amerikaiak nem pusztán antikommuniz- musból voltak Európában, de azért is (s ez a jelenre szintén vonatkozik), hogy garantálják a térség egyensúlyát - mondta, nyíltan kijelentve: - Azért va­gyunk itt, hogy garantáljuk a stabilitást a Föld egyik legin­kább robbanásveszélyes zóná­jában, Közép-Európa déli ré­szén ... felfejleszteni. Ez a régi üzem kétéves működése alatt mint­egy 100 tonna mustárgázt és egyéb ideggázt állított elő. A hidegháború idején a Szovjet­unióban épített föld alatti óvó­helyek tervrajzainak megszer­zésével Kadhafi megpróbálta sebezhetetlefnné tenni a hegy mélyén lévő üzemet. Csak egy atomrobbanófejnek a hegy tete­jére mért közvetlen csapásával lehetne megsemmisíteni a gyá­rat. Hagyományos pokolgép be­juttatása a bejáraton keresztül lehetetlen és egy cirkálórakétát sem lehetne úgy beprogra­mozni, hogy utat találjon ma­gának a hegyi bejáratokon át és elpusztítsa a belül lévő beren­dezéseket. A Pentagon különleges had­műveleti parancsnoksága, amely irányítja a Delta Force és a SEAL Team-6 speciális ala­kulatokat, a Tarhunah közelé­ben lévő üzem elhelyezkedésé­nek és körülményeinek tanul­mányozása után arra a követ­keztetésre jutott, hogy egy kommandós akció is csak ön­gyilkos küldetés megvalósítá­sával lenne egyenlő. Ebben a helyzetben a CIA szerint a projekt meghiúsításá­nak az egyetlen módja az épít­kezés megakasztása. A CIA és az amerikai külügyminiszté­rium munkatársai rávették az olasz, a svájci, a japán, a dán, az osztrák, a brit és a lengyel kormányt, hogy állítsák le az országuk vállalataitól vásárolt berendezések leszállítását Líbi­ának. Kadhafinak azonban ügyesen sikerült megkerülnie a Washington által emelt akadá­lyokat. Amikor az európai be­szerzési forrásaik kiapadnak, a líbiaiak Kínában, Indiában és Délkelet-Ázsiában kerestek szállítókat, ahol lazább az ex­portellenőrzés a vegyifegyve­rekkel összefüggő berendezé­sekkel kapcsolatban. A thai vál­lalatok változatlanul küldenek szakmunkásokat a gyárépítke­zéshez, s a Fehér Házban most úgy tartják, hogy a líbiai gyár az évtized végén - ha addig nem sikerül ezt megakadályozni - már elkezdhet üzemelni. Nyolchónapos sziámi ikreket fognak szétoperálni dél-afrikában. Az ikrek 16 éves édesanyja a szülésbe belehalt. Az orvosok szerint van remény a kisbabák életben maradására.

Next

/
Thumbnails
Contents