Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-06 / 64. szám
6 DUnántúli Napló Társadalom 1996. március 6., szerda Kiállításra készülődnek Babák népviseletben A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete a Millecentenárium alkalmából kiállítást tervez a magyar tájegységek, falvak, nemzetiségek népviseletéből. A viseleteket babákon szeretnék bemutatni. A kiállítás anyagának összegyűjtése érdekében minden nyugdíjas klubot, egyesületet arra kémek, hogy a lakóterületükhöz tartozó tájegység jellegzetes népviseletét felöltöztetett babákon mutassák be. Ezeket a babákat váiják az egyesület címére (Pécs, Rákóczi u. 11.) a tájegység és a készítő nevének feltüntetésével. A babák készülhetnek csuhából, rongyból, bármivel kitömött anyagból. Negyven centiméternél lehetőleg ne legyenek magasabbak. A kiállítást szeptemberben, a Pécsi Napok keretében szeretnék megrendezni, majd a babákat másutt, vándorkiállítás formájában mutatnák be. Borverseny és batyubál A borverseny eredményhirdetésével és a díjak átadásával kezdődött a nyugdíjas belügyi dolgozók klubja által szervezett batyubál, amit a napokban tartottak. A már hagyományos versenyre idén húszán neveztek fajtánként 2-2 üvegnyi borral. A zsűri tizenkét arany, hat ezüst és két bronzérmet osztott ki. A pogácsával, apró süteménnyel, szendvicsekkel bőségesen megrakott kosarakkal érkezők egymást vendégelték meg, de nagy volt a keletje a helyben készített hagymás zsíros kenyérnek is. A bálon többször szóba került a közös kirándulás, amit idén Balatongyörökre terveznek. Egyelőre csak az biztos, hogy májusban utaznak, a pontos időpontot és a költségeket egyeztetik. Három lábon, bizonytalan pillérrel Nyugdíj - vagy ha úgy tetszik: társadalombiztosítási ügyektől hangos immár hetek óta a magyar közélet. Korhatáremelés, társadalombiztosítási hiány, három lábra állított nyugdíj- rendszer, az egészségbiztosítási járulék adósítása, amiből (talán) semmi sem lesz Bokros Lajos távozása után, de ki tudhatja, mit forgat majd a fejében az új pénzügyér. Mindeközben egyről nem esik szó? az An- tall-ígéretről, vagyis a társadalombiztosítás vagyonhoz juttatásáról, amit ugyan az MDF- KDNP-FgKP kormány sem váltott valóra, az MSzP-SzDSz kormány meg éppenséggel el is adta a társadalombiztosítást minden gondjából kimenekítő vagyont, így ma szinte kilátás sincs rá, hogy valaha is - legalább részben - függetleníthesse magát a társadalombiztosítás a költségvetéstől. Ezért marad a már kiegyenlítettnek hitt költségek áthárítása a lakosságra. Kerül, amibe kerül. Rossz fogakba, megvá- sárolhatatlan, életfontosságú gyógyszerekbe és még ki tudja, mibe. Miközben a vezérlő motívum az IMF-nek való megfelelés. Dehát mindez mostani tárgyunkban mellékesnek tűnik, minthogy a harmadik pillérről kívánunk szólni. Három pillérre állítanák ugyanis a mostani egyről a nyugdíjrendszert. Az első kettő az „állami pillér”, vagyis az úgynevezett alapnyugdíj és a biztosítottól függő, differenciált ellátásra lehetőséget nyújtó rész. A harmadik a biztosított szabad választásának a függvénye: köt-e szerződést tetszőleges mértékű nyugdíjkiegészítésre valamely magántársasággal. Ez jelentheti a jövőbeni nyugdíjakban a bizonytalansági tényezőt. A magyar gazdaság ma mély gödörben van. Hogyan mászik ki belőle az ország és mikor, azt most még sűrű homály fedi. A mai rémesen rossz - és várhatóan csak tovább romló forint - korában ki tudja, mi lesz mondjuk 20-25 év múlva. Forint lesz-e új értékben, vagy valami egészen más nemzeti valuta. Miből képezik akkor vajon a most befizetett tőke után a nyugdíjat? Sajnos hallottunk már ilyen köddé vált tőkékről. Vajon a mostani tönkrement állam tud- e ilyen esetre garanciát vállalni állampolgárai érdekében, hogy a pénzük nem vész el. És ha nem? De még nem is beszéltünk a másik nagy bizonytalanságról, az újonnan létesülő nyugdíjpénztárak biztonságáról, ami egy stabil gazdaságban nem lehet kérdéses, de most, amikor mindenkit a gyors meggazdagodás hajt, ki szavatolhatja, hogy egy-egy pénztár nem szívódik-e fel az összegyűlt tőkével együtt. Csakugyan, ki szavatolja? Az állam? És ki zárja ki a hozzá nem értésből fakadó tönkremenetel lehetőségét. Bizony a három lábon állás legbizonytalanabb pontjának éppen a harmadik tűnik a mai viszonyok között. A kérdés tehát az, hogy nem elsietett dolog-e ezt már most napirendre tűzni? Hársfai István Az öregedés nem betegség Nyolcvanéves ifjak, ötvenéves aggastyánok A lakók videofilmhez készülődnek a társalgóban fotók: Tóth László Egyszemélyes lakószoba is van az otthonban Felújítás Szederkényben Az étkeztetés, a gyógyszer és az energia tetemes költségei mellett a szederkényi szociális otthon sem számolhat idén jelentős szépülést, korszerűsödést hozó tervekkel. így aztán igazán nagyra értékelték azt az 1,8 millió forintot, amit a Népjóléti Minisztérium pályázatán nyertek, s amelyből most három fürdőszobát és két mellék- helyiséget korszerűsítenek. A Baranya Megyei Közgyűlés által fenntartott otthon lakóinak átlagéletkora hetven év, de jelentős részük ágyhoz kötött, teljes körű gondozást igénylő idős ember. A száz személyes intézménybe - részben a környékről, részben a megy más területeiről - az utóbbi időben egyre többen kérték a felvételüket, jelenleg csaknem öt ven a várakozók száma. Töltött combok ebédre A demográfiai adatok világszerte az idősek számarányának emelkedését mutatják. Hazánkban a nyugdíjaskorúak aránya 20% körül mozog, megyénkben a 60 év felettiek a lakosság 18,5%-át adják. E változások nyomán az idős korral kapcsolatos, kutatások mindenütt fejlődésnek indultak. Hogy melyek azok a szakterületek, amelyek az idős korral foglalkoznak, arról dr. Hazafi Klára főorvost, a Baranya Megyei Kórház geriátriai osztályának vezetőjét kérdeztük. Gerontológia az összefoglaló neve valamennyi tudományágnak, amely az öregedés-öregkor kérdését bármely aspektusából vizsgálja, legyen az akár gazdasági, biológiai, egészségügyi, szociális, vagy egyéb. A geriátria pedig a gerontológiának az az ága, amely az időskorúak betegségeivel, azok tünettanával és gyógyításával foglalkozik.-Mi a véleménye ma a tudománynak az öregedésről?-Olyan természetes folyamatnak tekinti, amely külső megjelenésünk megváltozásával, szerveztünk teljesítő- és alkalmazkodóképességének fokozatos csökkenésével jár. Az öregedés tehát nem egyenlő a betegséggel, de élesen mégsem választhatók él egymástól. Ennek oka, hogy a szervek, szerv- rendszerek teljesítőképességének csökkenésével, védtelenebbé válunk, könnyebben támadnak a kórokozók, köny- nyebben szaporodásnak indulhatnak a rosszindulatú sejtek.- Mik az öregedés egyértelműjelei?- Az öregedés biológiai, pszichológiai és szociális síkon zajlik, melyek egymással nem feltétlenül párhuzamosan történnek. A biológiai öregedés jelei - a teljesség igénye nélkül -: bőrünk ráncosodik, hajunk őszül és kihullik, fogaink romlanak, ízületeink kopnak, csontjaink mészhiányossá, törékennyé válnak, belső szerveink teljesítőképessége, az érzékszervek működése - látásunk, hallásunk - romlik, immun- rendszerünk védő-őrző funkciója csökken. A pszichológiai öregedésre elsősorban a lelki alkalmazkodóképesség csökkenése, a fokozott érzékenység, a beszűkülő érdeklődés a jellemzőek. Nem ritka jelenség, hogy bizonyos, korábbi személyiség-tulajdonságok felerősödnek és a beosztóból fukar, a csipkelődőbői kellemetlen veszekedő lesz. A szociális öregedésünket legjobban a társadalomban és a mikrokömyeze- tünkben, a családunkban megváltozó helyzetünkkel jellemezhetjük. A legjelentősebb szerepredukció a nyugdíjba menés, amely nem csupán társadalmi presztízsveszteséget jelent, hanem anyagi helyzetünk jelentős romlását, emberi kapcsolataink csökkenését hozhatja. Az öregedés üteme részben genetikailag determinált de jelentős mértékben felgyorsíthatják testi-lelki betegségek, a helytelen életmód az egyén anyagi- és társadalmi helyzete. Kronológiai, naptári - és biológiai életkort különböztetünk meg. A kronológiai, naptári kor a betöltött évek számát jelenti, a biológiai életkor pedig az egyén külső megjelenése és aktuális biológiai-pszichológiai teljesítménye alapján ítélhető meg. Természetesen a kronológiai és a biológiai életkor eltérhetnek egymástól, hiszen gyakran látunk 80 éves ifjakat és 50 éves aggastyánokat. A mester tisztessége A bakanccsal nem volt különösebb gond. Letörött az egyik fűzőcsatja, s az elején kezdett leválni a talprész. Tetszett is a gyereknek, szívesen hordta már a második télen, meg több ezer forintos lábbeli révén, nem is került szóba, hogy félre lehet dobni, majd lesz helyette másik. Ő vitte el a barátnője által ajánlott cipészhez, mondván, hogy a ba- rátnőjéék már nagyon régóta hozzá viszik a javítanivalót, és a bácsi mindig gyorsan, és jól megcsinálja, ráadásul nem is dolgozik drágán. Márpedig ez a mai világban ugyancsak fontos szempont. Az idős mester egy papírszeletre írta fel a gyerek nevét, a bakancs méretét, színét, a javítanivalóval a munka díjával és az elkészülés •határidejével együtt, de még aznap este telefonált. Elkészült a bakancs, holnap reggel lehetne is érte jönni, de javítás közben észre vette, hogy az egyik oldalon, úgy középtájon be van repedve a talprész. Kitart ez így még egy darabig, lehet benne járni, de ha már úgy is nála van a lábbeli jobb lenne most megcsinálni. Ha ragasztja az igazán nem sok pénz, ha talpalja, akkor bizony több. Mondják meg, mit választanak. A talpalás mellett döntöttek és az egész munka így sem érte el az ezer forintot. De ezek után akkor sem lennék túlságosan meglepve, ha egyszer meg azt hallanám róla, hogy valaki ötszáz forintossal fizetett neki az elvégzett munkáért és ő ezerből adott vissza. T. E. Sötét szemüveg nélkül Szenvedélyes hangú levelet kaptam legutóbbi, töretlen optimizmusomról árulkodó írásomra. Köszönöm, hogy feladója kordában tartotta mondandóját, s hogy azok a keservek és bánatok sem ragadtatták sértésekre, amelyekkel együtt élni kényszerül. Hosszan sorolja sérelmeit, melyek mindannyiunk életének, sorsának velejáróivá váltak, s a sorolásban benne van a kérdés: mégis, miért az én optimizmusom? Sötét szemüvegben nézegetve világunkat nem lehet élni. Hinni kell hát a világ mozgásában és rejtett energiáiban, melyek könyörtelenül és törvényszerűen viszik arrafelé a dolgokat, amerre reményeink is irányítanák. Csupán szét kell szednünk, szeletekre kell bontanunk és fel kell kutatnunk azokat a jelenségeket, amelyek indokolják reményeinket, hitünket és optimizmusunkat. Ilyen jelenség, részlet számtalan fellelhető. Legkönnyebb lenne persze relációkban gondolkodni. Nagyon bugyuta megközelítés szerint örülni (?), hogy csak egyik lábunkat vesztettük el, hiszen a másik épen, egészségesen birtokukban van. Ámbár végső soron még ez a megoldás is számításba vehető. De ne menjünk el ilyen irányba. Egyszerűen építkezzünk a valóságból. a bennünket érintő kérdések szebbjeiből. Bár nehezen hihető egy megkeseredett lélek számára, hogy az unokák ölelése, egy kiadós séta közben felfedezett világ, egy hajnali rigófütty, egy jól sikerült pörkölt ízorgiája is elég e megelégedettséghez. Továbbmegyek! Néha még az egyedüllét is tartogathat ajándékokat. Az önvizsgálat és a dolgok ösz- szevetése, segíthet bennünket abban, hogy megismeijük a lét és magunk képességeinek határait, hogy egymáshoz igazítsuk őket, s ezzel harmonikussá varázsoljuk a jelent. Mindenekelőtt meg kell tanulnunk örülni. Felesleges lenne itt felsorolni, minek is lehet ma gondtalanul odaadnunk magunkat. De lehetetlen, hogy a gázszámla négyjegyűsége határozza meg viszonyulásunkat másokhoz, az élethez, ahelyett, hogy fel tudnánk figyelni apró, mások számára tán mit sem jelentő eseményekre, tényezőkre, amelyek felül képesek múlni a gázszámla feletti morgolódá- sunk hőfokát. Vissza kell idéznünk valahai bánatunkat, keserveinket, szükségünket, tétovaságunkat és tanácstalanságunkat. És be kell látnunk, hogy azok a lélekszo- morító események, melyek egykoron feldúlták mindennapjainkat, ma már atomokká zsugorodtak. Az akkor még elviselhetetlenül nehéznek tűnőkből mennyit vállalnánk ma szívesen magunkra. A ma kérdései, keservei is mosódni fognak az időben és már most el kell hinnünk, hogy minden nehézség, gond és szorongás csupán rossz emlékké válik egykoron. És az ember irigylésre méltó tulajdonsága, hogy a rosszat szívesen felejti. Bokrétás András T i
