Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-30 / 88. szám

8 Dünántúli Napló Háttér 1996. március 30., szombat Idén lassabban szegényedünk Kifelé a kátyúból Biztosabb alapokon áll a gazdaság FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Jók a gazdasági kilátások, rossz a hangulat az országban. Ez érthető, hiszen a magyar gazdaság szekere csak a bérből és fizetésből élő tömegek há­tán volt képes kimozdulni a kátyúból, melybe a nehéz rendszerváltási időkben került. De kimozdult. Az óvatosság persze mindig jobb tanácsadó, mint a felelőt­len ígérgetés, de a GKI Gazda­ságkutató Rt. idei első előre­jelzése sokkal inkább egy stagnáló, mint sem egy magá­hoz térő gazdaság képét mu­tatja. Eszerint ugyanis 1996- ban mindössze 1 százalék GDP növekedésre van kilátás, az infláció 24-25 százalékos marad, a munkanélküliség kismértékben emelkedik, a re­áljövedelem további két száza­lékkal csökken. A gazdaságkutató persze csak számokkal dolgozhat, s nem tehet arról, hogy sem a gazdaságba pumpált lelkese­dés, sem a távolabbi kilátások javulása, sem a statisztikákban nem jelentkező folyamatok nem értékelhetők a számára. Ebből ered, hogy a prognózis szerint „noha” 1995-ben ked­vező irányú, rövid távú, stabi­lizációs jellegű gazdasági for­dulat történt, de még nem jöt­tek létre a tartós és kiegyensú­lyozott gazdasági növekedés előfeltételei. Az 1995-ben történt „rövid távú” minősítése arra vall, hogy a gazdaság minden ala­nya által megszenvedett Bok­ros-csomagot a jelentés fo­galmazói nem egy strukturális reformsorozat előkészítésé­nek, hanem a hazai gazdasági betegségek egyfajta tüneti ke­zelésének fogják fel. A kormányzat ezzel szem­ben bízni látszik abban, hogy tartós fellendülés alapfeltételei igenis létrejöttek. A sajtóban napvilágot látó hivatalos prog­nózisok alacsonyabb infláció­ról szólnak és a bruttó nemzeti össztermék erőteljesebb növe­kedését helyezik kilátásba. Nem szólva arról, hogy míg a GKI szerint a külföldi adóssá­gállomány változatlan marad, addig a kormány egyik szakér­tője - nyilván a tavalyi privati­zációs sikerekben felbuzdulva - azt jósolja, hogy jövőre 9 milliárd dollárra csökkenhet az adósság. Arra a kérdésre, hogyan élünk 1996-ban, a válaszok hi­vatalos és nem hivatalos he­lyen szinte ugyanazok. A szakértők egyöntetűen az élet- színvonal romlásának lassulá­sát, nem pedig emelkedését várják. A reálkeresetekben ez azt jelenti, hogy míg 1995-ben ezek tíz százalékkal csökken­tek, az idén a csökkenés csak 6 százalék lesz. Más kérdés, hogy a GKI a fekete gazdaság teljesítményeit a számításokba csupán 15 százalék körüli be­csült számokkal veszi tekin­tetbe, holott a hazai termelés­nek, a kereskedelemnek és a szolgáltatásoknak ennél sokkal nagyobb hányada származik ebből a zónából. Ezért nem is a reálkereset, hanem a reáljöve­delem a fontos egy olyan gaz­daságban, ahol az adórendszer gyengeségei és más anomáliák miatt a jövedelmeknek sokszor semmi köze nincs a hivatalo­san követhető keresetekhez. Vannak tehát dolgok, me­lyek statisztikailag, különösen egy évre lebontva, lényegtele­nek, vagy egyáltalán nincse­nek a statisztikában. Ezek a té­nyezők most mintha a stagná­lási várakozásoknál többet ígérnének. Az ipar mintegy öt­ven százaléka például még mindig az állam kezében van, s a kormánynak a tavalyi pri­vatizációs sikerek után semmi oka a megtorpanásra. Ilyen té­nyező az is, amit a GKI jelen­tés megemlít, de nem értékel: a várakozások javulása, mely erősen és gyorsan képes visz- szahatni a gazdasági tevékeny­ségre. Végül ilyen tényező az OECD tagság, mely idei több­letmegrendelésekben vagy többletbevételekben nem mu­tatkozik ugyan, de szintén len­dít a jótékony várakozásokon. Annak tudatosodása, hogy Magyarország a világ harminc legfejlettebb országának egyike, erkölcsi beruházás, mely dollár-tízmilliárdokkal ér fel. Ha van, aki örülni tud neki. Bokor Pál Kedveltté vált a magyar tranzitútvonal Embercsempészet Új iparág virágzik az államha­tár mentén: egy év alatt a duplá­jára nőtt az elfogott ember- csempészek száma. Nemzet­közi szervezett bandák működ­nek hatalmas haszonnal az ille­gális migráció európai útjain. Fejenként 2000-4000 márka el­lenében vállalják mostanában főleg török, bosnyák, albán, román, sőt afrikai, ázsiai sze­mélyek Nyugatra utaztatását. Vagy a zöldhatáron mennek, vagy hamis úti okmánnyal lát­ják el őket. De sokuktól csak elszedik a pénzt, kiteszik a buszból, a kocsiból: boldogulja­tok. Kőműves József alezredes, a Határőrség helyettes szóvivője meséli el az egyik legutóbbi esetet. Az albán embercsem­pész Budapesten ütötte fel a ta­nyáját és „futószalagon” szállí­totta a Dél felől érkező idege­neket. Egy ötfős török csopor­tot irányított az osztrák határra, fejenként 2000 márkáért, de a csoport tagjait elfogták a határ­őrök. A törökök persze meg­bántak mindent, mondták, van pénzük, hazamennek. De csak Pestig jutottak, ahol az albán embercsempész bátran a sze­mükbe nézett: „A pénzt nem adom vissza, de ismét nekime­gyünk a határnak”. Közben más idegenek is csatlakoztak hozzá­juk. Egy tehetős tíz fős török csoport, meg öt koszovói albán, fejenként 4000 márkáért, akiket a banda bosnyák szárnya irá­nyított Pestre. Szlovák buszt szerzett az embercsempész, de a 18 idegen nem jutott a határig sem. Az albán egyszerűen ki­rakta őket egy szántóföld szé­lén. Mindennaposak az ilyen ügyek, a bandák gátlástalanul, a kis rizikó, nagy haszon elve alapján dolgoznak. Megbízható információk szerint térségünk­ben azért vált ilyen kedveltté a magyar tranzit útvonal, mert lebukás esetén sem kell hosszú börtönbüntetésre számítani. Meg aztán az igazi ember- csempészek, a bandák fölső szintű irányítói csak a legrit­kább esetben tűnnek fel miná- lunk, itthon csóró kísérők, gyakran vakmerő taxisok segí­tenek. A kormány a feketegazdaság részének tekinti az államhatár­ral összefüggő jó néhány bű­nelkövetési formát. Horn Gyula miniszterelnök az EU-csatlako­zás feltételeinek megteremtése érdekében az államhatáron a schengeni normák bevezetését, erősítését szorgalmazza. Ezzel kapcsolatban Kuncze Gábor belügyminiszter elmondta: a belépés feltételeit kell szigorí­tanunk a déli és a keleti határ- szakaszunkon, hogy az ország ne váljon zsákká, ne rekedjenek itt a nyugaton nemkívánatos személyek. Bekapcsolódunk a schengeni nyilvántartási rend­szerbe, vele többlet informáci­óhoz jutunk, amit felhasználni, alkalmazni kell. Az embercsempészet elleni hatásos fellépést Kőműves Jó­zsef alezredes szerint erősen hátráltatják a liberális büntető­jogi normák: 1989-ben jelentő­sen enyhült az embercsempé­szés büntetőjogi tényállása, és sok esetben gondot okoz a nyomozóhatóság számára a cselekmény bizonyítása is. Gyakran az a legfontosabb, hogy mihamarabb megszaba­duljanak a jogsértő külfölditől, s ilyenkor elmaradhat a súlyo­sabb szankcionálás. A határőrség helyettes szó­vivője szerint ebben az évben tovább romlott a helyzet a hatá­rokon. Több az embercsempé­szés, március közepéig több mint 70 személy ellen kell bün­tetőeljárást kezdeményezni ilyen ügyben. A „kalauzok” között egyre több a határ mentén élő magyar fiatal. Danyi József Szereptévesztés A szakszervezeti vezető tippe­ket gyárt az új adónemek kive­téséhez, nevezetesen a vagyo­nadó ötletét melegíti föl, amely már Bokros Lajosnak is dédel­getett kedvence volt. Rögtön fölmerül a kérdés: hát ez egy szakszervezeti ve­zető feladata? Még emlékszem, amikor a szakszervezet legfőbb funkciója a szocialista munka­verseny és a kommunista szombatok szervezése volt. Most meg új adókat agyai ki az „érdekvédelmi szervezet”. Teljesen lényegtelen itt az in­doklás, hiszen a „szocializmus­ban” is volt érv: a dolgozók ér­deke a szocializmus fölépítése, teljesítsük a tervet munkaver­sennyel. Most a „szegények megsegí­tése” az ideológiai alátámasz­tás. Persze, nyugaton is működik sok országban vagyonadó, tu­dom, csak hogy .. . Ott a va­gyon és a jövedelem szoros kapcsolatban áll egymással, míg nálunk egész más a hely­zet. Különösen a vidéki lakos­ságot fogja sújtani a vagyo­nadó! A panellakásban élő vá­rosi proletárt kevésbé. Ha Ma­gyarországon az 1970-es évek nagy parasztpolgárosodása ide­jén valaki keményen dolgozott falun, háztájizott a téeszben, vállalkozott, egészen biztosan két-háromszintes házat épített, kocsit vett, istállót épített, stb. Vagyis vagyont gyűjtött, ami a polgári lét legfőbb sajátja, ugye. Aztán jöttek az 1980-as évek, a helybenjárás, a mókus­kerék szindróma, amikor a fa­lusi parasztpolgár azt érzékelte, hogy növekvő erőfeszítései, önkizsákmányoló életmódja már nem a gyarapodást bizto­sítja, hanem csupán elért élet­nívójának megőrzését. Végül jött a rendszerváltás, a „történelmi igazság- és földosz­tás”, a községi szövetkezet tönkrement, a magánvállalkozó tönkrement, s most a paraszt­polgár ott kuksol a két-három­szintes házában, munkanélküli segélyből és fekete munkából élve, hogy majd jöjjenek a va- gyonfelmérők és kivessék a va­gyonadót. Ha ez bekövetkezik, sokan csak úgy tudják majd fizetni, ha szép lassan megválnak vagyo­nuktól. Embertelen és velejéig igaz­ságtalan eljárás. Megint azok járnak jól, akik nem a nemzeti vagyont gyarapították, hanem elitták, elutazgatták jövedel­müket. Megint a tücsök jár jól és a hangya fázik rá. S főként megint a vidéki, a falusi ember kerül rosszabb helyzetbe, hi­szen neki van vagyona, jöve­delme viszont alig. Persze, tudom, az összehará­csolt nagy vagyonok tulajdono­sait jó lenne megfogni. Megta­lálják ők a módját, hogyan búj­janak ki ez alól. Lesz egy csomó fiktív tulajdonos, a ke­resztapát körülveszi a „nagy­család”, a vagyon „szétterül”, és így tovább ... Gazdag László Veszélyes vizek Egy hónappal ezelőtt még arról szóltak a prognózisok, hogy a szeszélyes tél, a lehullott nagy mennyiségű hó magában hor­dozza a belvizek, s az árvizek veszélyét is. A lassú olvadás azonban „megkegyelmezett” mintegy százezer hektárnyi mezőgazdasági területnek, s úgy tűnik nem lesz nagyobb próbatétele árvízvédelmi tölté­seinknek sem. Vannak, akik szó szerint ér­tik az említett „megkegyelme- zést”, hiszen szakmai körökben jól tudott, hogy az országban levő mintegy 40 ezer kilomé­ternyi vízelvezető csatorna rendszer állapota ugyancsak le­romlott, egy nagyobb belvíz le­vezetése kifejezetten gondot je­lentene a vízügyi szervezetnek. Persze nemcsak annak. A víz­ügyi törvény ugyanis nemcsak az állam e célra létrehozott szervezeteit és intézményeit kö­telezi az ár- és kiváltképp a bel­víz elleni védekezésre, hanem például az önkormányzatokat is. Nem véletlenül, hiszen a vízelvezető csatornáknak egy­negyede önkormányzati tulaj­don és így önkormányzati gon­doskodást és üzemeltetést igé­nyel, pontosabban: igényelne. S persze pénzt is. S ahogy az ál­lami kezelésben levő csatornák kapacitása a hiányos és elma­radt karbantartás miatt mintegy negyven százalékkal csökkent, úgy az önkormányzati tulaj­donú vízelvezetők állapota is romlott. Vannak már csak térképen létező csatornák - betemették őket, s vannak iszappal feltöl­tődött, hínárosodott, eredeti cél­juknak már nem, vagy csak alig megfelelő vízelvezetők. A szakemberek úgy mondják: az idei tél - éppen szeszélye foly­tán - megkímélte a földeket. Persze a veszély még nem múlt el. A korábban leesett hó mennyisége jelentősen meg­emelte a talajvíz szintjét, a talaj felső egyméteres rétege telített, s egy esetleges nagyobb, 20-30 milliméteres csapadék magával hozná a belvízveszélyt. De ne fessük falra az ördögöt. Jelen­leg mindössze 7 700 hektár az országban a belvízzel elöntött terület. Bakonyi Kornél Génius ’96 Soha nem volt ekkora szükség a magyar feltalálók produktuma­ira, mint manapság, egy olyan gazdasági és társadalmi helyzet­ben, amikor a megújulás létfon­tosságú lehet. Márciusban ren­dezték meg a Génius ’96 ren­dezvénysorozat keretében a Ta­lálmányok és Újdonságok Nem­zetközi Kiállítását és Vásárát, ahol 360 kiállító képviseltette magát. Néhány ismert és ke­vésbé híres feltalálóval beszél­gettünk. Egely György mérnök vitali­tásmérő készüléke az emberi kézből kiáradó valamilyen ener­giát - sokak szerint bioenergiát - mér. A tudományos méréssoroza­tok azt mutatják, hogy az ember pszichés állapota döntően befo­lyásolja a kiáradó energia meny­nyiségét. Egely György meg van győződve róla, hogy a jövő évez­redben világszerte elteljed majd készüléke, melynek legújabb vál­tozata számítógépes analízist is lehetővé tesz. így a vizsgált sze­mélynél azonnal regisztrálható lesz a gyógyszer, a zene, vagy bármilyen pszichés befolyásolás hatása, melyről eddig ilyen gyor­san nem szerezhettek tudomást a szakemberek. A vitalitásmérő megkapta az Európai Szabadalmi Hivatal szabadalmát. A Dd-víz néven ismert, rák­ellenes gyógyszernek szánt ké­szítmény „civil” változata a Vita- qua szénsavas ivóvíz, mely jelen­leg is kapható, a kiállításon is megjelent. A feltaláló Somlyai Gábor biológus kandidátus el­mondta: 1992-ben indult el az engedélyezési eljárás, melynek során az igen szigorú nemzet­közi normáknak megfelelően fo­lyik jelenleg a szer emberi klini­kai kipróbálása, vastagbél-, vég­bél- és prosztata tumoros bete­geken. A vizsgálatok lassan mennek, mivel nincs kellően ko­ordinálva a megfelelő betegek eljutása a vizsgálati centru­mokba. Ilyen tempó mellett ez év végére várható kiértékelhető eredmény arról, hogy a deutéri­umszegény víz valóban hatásos- e a vizsgált tumorfajtákra, vagy nem. Úgy tűnik, hogy a két rádióte­lefon szolgáltató egyikének sem kell a 760 millió forintos tiszta haszon, melyet kezdetben egy 10 000 rádiótelefonnal működő ve­zérlő rendszer munkába állítása hozna, s mellyel a bűnözés is je­lentősen csökkenthető lenne - mondja Székely Ferenc felta­láló, aki gépjármű-javító mester, és 6 érvényes szabadalma van. Említett találmánya a mobil tele­font használja vezérlő alköz­pontként. A készülék autóban és stabil helyen is telepíthető, akár rejtve is. Tulajdonosa külföldön is azonnal kaphat jelzést arról, hogy- illetéktelenek behatoltak autójába, lakásába, nyaralójába. Távirányítással lebéníthatja au­tójának létfontosságú áramkö­reit. Locsolóját és más berende­zéseit is beindíthatja rádiótelefo­non a megfelelő kódsorozattal. Nem kell az időt és az egyre drá­gább benzint pazarolnia azzal sem, hogy leutazik nyaralójába. Rádiótelefonon keresztül elri­aszthatja a betörőt is, úgy tehet, mintha a lakásból szólna hozzá. A készülék 100 darab tíz karak­teres parancsra van méretezve, ami nagyon sok alkalmas lehető­séget ad a felhasználóknak. Nagy nemzetközi érdeklődés van a rádiótelefon gyártók részé­ről Székely Ferenc másik talál­mánya, a „Motor Start-Stop rendszer” nevű fogyasztáscsök­kentő iránt is, mely 10-20% üzemanyagot takarít meg autótí­pustól függően. A szénmonoxid és egyéb káros anyag kibocsá­tása 50%-nál nagyobb mértéké­ben csökken használatával. Ezt a találmányát 1989-ben 5 évre el­adta egy építőipari szövetkezet­nek, ahol a cég belső problémái miatt elhalt az ügy. Jelenleg 6500 készülék van raktáron, az akkori alkatrészgyártók ma már nem léteznek. A berendezésről a Közlekedéstudományi Intézet­ben szakvélemény készült, mely érdemesnek találta bevezetését. A Főtaxinál 30 kocsiban kipró­bálták és jónak találták. Remé­nyei szerint a mai benzin árak mellett, tőkét és gyártókapacitást találva, a készülék életre kelt­hető. A feltalálók lelkesedése, ötle­tessége növekszik, sikerességük csökken, állítja Lantos Mihály, a Danubia Szabadalmi Iroda Kft. igazgatója. A szolgálati találmá­nyok lényegében megszűntek, a műszaki fejlesztés lelassult. Ugyanakkor az évi 180 milliós OMFB keretet, mely a külföldi szabadalmi bejelentések 70%-os támogatására van fenntartva és pályázatok útján nyerhető el, a feltalálók nem használják ki kel­lően. Kevés a pályázó, pedig a találmány életgörbéje függvé­nyében akár öt évig is kapható évenkénti felülvizsgálattal az adott összeg. Sok multinacionális cégnél még nem jöttek rá, milyen ha­talmas potenciál van a magyar gondolatban. Hiába látunk itt a kiállításon ötletes találmányokat, nincs meg mögöttük a tőke, amellyel piacra lehetne vinni őket. Hoffmann József

Next

/
Thumbnails
Contents