Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-28 / 86. szám
8 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. március 28., csütörtök Márciusok Nemet mondunk a költségvetésre Városunknak március 14-e óta van ez évi költségvetése. Az erről szóló rendeletet a közgyűlés a szocialista frakció ellenében fogadta el. A város adófizető polgárainak joga, hogy megismerjék álláspontunk hátterét, az elutasítás okát, & azt is, hogy bár előre kilátásba helyeztük, ezt a költségvetést nem tudjuk elfogadni, akkor mégis miért rukkoltunk elő egy sor módosító indítvánnyal, s melyek voltak ezek. A közgyűlés MSZP frakciója egyöntetűen kiállt amellett: nem nyugodhatunk bele abba, hogy a jelen csupán a törvényi kötelezettségekre vagy a szerződéssel lekötött teendőkre biztosítson szűkös fedezetet. Megállapítottuk, hogy a közgyűlés elé terjesztett költségvetést a koncepciótlanság, a kitörési pontok hiánya, mélységes pesszimizmus, helybenjárás és a szűkített újratermelés riasztó perspektívája jellemzi. Ezt frakciónk a szavazataival nem szentesíthette. Ehelyett javasoltuk, hogy a politikai különbségeket félretéve, a pénzekért folyó lobbyzást háttérbe szorítva, kizárólag szakmai alapon rövid idő alatt átdolgozva egy jobb, tartalmasabb, a költségvetési koncepcióval összhangban lévő és főleg optimistább költségvetés készüljön. Frakciónk bírálta a költségvetés készítésének módját, a tisztségviselők háttérbe húzódását az előkészítő munka folyamatában, a bizottsági felelőtlenséget, a bevételi oldal szándékos alultervezését. Ugyanakkor nem hallgattuk el kétségtelen pozitívumait sem, a hitel visszafizetésre fordított kiemelt figyelmet, az egyensúly követelményének betartását. Ezek alapján azt javasoltuk, hogy valósítsuk meg az intézményi szféra reformját, térjünk át egy korszerűbb vagyongazdálkodásra, kezdjük meg a különböző koncepciók kidolgozását, legyen ciklusprogramunk és május 31-ig készüljön új költségvetés. Frakcióvezetőnk, dr. Kékes Ferenc hozzászólásában azt bírálta, hogy a tervezet indoklásában szinte semmi sem olvasható arról, mit kellene tenni, de oldalakon át foglalkozik azzal, mit miért nem tud megoldani. Kritizálta a költségvetés előkészítésének szervezetlenségét, az adatok, információk és azok elemzésének hiányát, az önkormányzat hatáskörébe tartozó döntések elmaradását. Megállapította, hogy a városvezetést meghatározó koalíció részéről nincs valódi akarat a tényekkel való szembenézésre, nincs benne szándék, hogy felülemelkedjen a pártpolitikai megfontolásokon és minden erőforrást mozgósítson a város egészének érdekeit szem előtt tartva, így sajnos megkérdőjelezhető működőképessége is. Miután a frakciók vezérszónoklataiból egyértelműen kitűnt, hogy a közgyűlés elfogadja a költségvetést, frakciónk remélve és bízva abban, hogy párt- és csoportérdekeken felülemelkedve, a józan belátás talaján néhány javaslatunk meghallgatásra talál, módosító indítványokat teijesztett a közgyűlés elé. Ezek közül csak néhány, felsorolásszerűen: A Megyeri út-Nagy Imre út szélesítésére készüljön terv, s erre a költségvetés 50 miihó forintot tervezzen. A város történelmi múltjának feltárása, ápolása, bemutatása alapvető érdekünk, ezért támogatni szükséges a középkori Egyetem és a Dóm Kőtár további munkálatait, a Vas- váry-ház rekonstrukcióját és a Pécs Története Alapítványt. A keleti összekötő úttal kapcsolatos beruházásokra tervezzen a költségvetés 68 millió forintot. A város önkormányzata által foglalkoztatott közalkalmazottak részére foglalkozásegészségügyi szolgáltatásokat kell biztosítani. Frakciónk javasolta, hogy mindezekhez a forrást az iparűzési adó mértékének, a privatizációs és az osztalékbevételnek a megemelése biztosíthatná. Keserű szájízzel álltunk fel a hosszúra nyúlt vita után. Keserű szájízzel, hiszen nem kaptunk választ kérdéseinkre: miért nem vállalta a közgyűlés ebben a sorsdöntő kérdésben a névszerinti szavazást, miért nem támogattak egyetlen jó kezdeményezésünket sem. így a konstruktív javaslatok, kreatív elképzelések, innovatív törekvések megmaradtak az álmok szintjén. Gonda Tibor, MSZP Sokkterápia az egészségügyben Az intézmények 80 százaléka a csőd felé sodródik Kisebb-nagyobb eredményekkel szinte a rendszerváltás pillanatától folyik az egészség- ügyi dolgozók nyilvános „bérharca”. Az ágazaton belül a reálbér az elmúlt négy évben közel 60%-kal csökkent, azt kell mondanunk, hogy a bérharc inkább kisebb sikerrel zajlik. Az egészségügyi intézmények működtetését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza havonta leutalva a működési költségeket a teljesítmények arányában. Az ez évtől bevezetett nettó finanszírozási rendszer tovább bonyolította a gazdálkodási nehézségeket. A leutalt működési költség kb. 60%-a bér, 40%-a dologi kiadás. Ezen az arányon lehet vitatkozni, de az tény, hogy az egészségügyi dolgozók bére 60%-kal csökkent az elmúlt négy éven. Ezért joggal elmondhatjuk, hogy a mindenkori hatalom (a kormányok) nem kellő gonddal kezelték az ágazat finanszírozását, a szak- szervezetek pedig nem tudták megfelelően érvényesíteni a nyomásgyakorló eszközeiket. Érvek a sztrájk ellen Az egyik legfontosabb nyomásgyakorló eszköz, a sztrájk, mint tudjuk, minden esetben a munkaadó ellen irányul. Ha nincs termelés, nincs bevétel. Ez az egészségügyben, jelenleg pont a finanszírozót az OEP-r támogatná, mivel, ha nem „termelnek” az egészségügyi intézmények, nem kell őket finanszírozni. A másik talán a legfontosabb érv a klasszikus sztrájk ellen az, hogy az egészségügy munkabeszüntetése az állampolgárokat sújtaná. Az ő egészségük, életük kerülne veszélybe. Ezt egyik szakszervezet és egészségügyi dolgozó sem tudja tiszta szívből felvállalni! Ezt a bizonytalan helyzetet használja ki a mindenkori kormányzat és kezeli marginális kérdésként az egészségügyi közalkalmazottak bérkövetelését, vagy mondhatjuk azt is, hogy sokkterápiát alkalmaz. A kormány szinte minden híradásban azt mondja, hogy meglesz a pénz a bérfejlesztésre. Ha meglesz akkor, most hol van? Jelenleg a parlament által elfogadott OEP paktumában a kormány csak 10% béremelésre vállalt garanciát. Ez a 10% a jelentősen alulfinanszírozott bértáblára vonatkozik és nem személy szerinti béremelést jelent. A hiányzó 16-18%-ot az ön- kormányzatoknak és az intézményeknek kellene kigazdálkodniuk. A pénzügyi kormányzat „stabilizációs programja” az egészségügyi intézmények közel 80%-át a csőd felé sodorja. Az önkormányzatoknak szintén nincs pénzük ezen feladatok finanszírozására. Tehát jön a „karcsúsítás”! Ez pedig jelentős számú „ágyleépítést” és elbocsátást jelentene. A jelenlegi helyzet szerint sem a béremelésre, sem az elbocsátott közalkalmazottak végkielégítésére nincs meg a fedezet. Elkezdődhet egy béralku A Munkástanácsok, és most már egyes politikai pártok is, hangoztatják, hogy a közalkalmazotti béreket ágazatok szerint külön bértáblával kellene rendezni. Ez sajnos még nem jelent anyagi fedezetet, de elkezdődhetne egy olyan béralku, amely nem mossa össze a közalkalmazotti szférát. A fent említett sokkterápia sajnos jelentős számú munka- nélkülit és elnyomorodott családot jelenthet. Mondhatnánk úgy is, hogy „be akarják vezetni a sokkot, csak a megfelelő terápiára nincs programjuk. Perényi József a Munkástanácsok Egészségügyi Ágazata A kistelepüléseken Szociáldemokraták a hagyományőrző ünnepekért A Magyar Szociáldemokrata Párt Baranya megyei Szervezete az 1996. évi cselekvési programjában célul tűzte ki a fontosabb nemzeti és hagyományőrző ünnepek tartásának megszervezését a megye kistelepülésein, ahol az ünneplés 1990 óta elmaradt. Az okot, - mely lehet szervezők hiánya, vagy pénztelenségre való hivatkozás - különösebben nem kutatva a következő rendezvényeket tartják, szervezik: Április 7-én Kővágósző- lősi Kulturotthonban 19 órától hagyományőrző locsolóbál. Május 1-jén Bakonyán majálissal egybekötött „Bányász Emlékmű” avatás. Augusztus 20 megünneplésére Cunban kerül sor. Az Október 23-án a Forradalom és Szabadságharc évfordulóján minden alapszervezet delegált tagja a pécsi központi ünnepségen vesz részt virággal, koszorúval. Horváth László MSZDP Baranya megye A mit egy amerikainak a Függetlenségi nyilatkozat, egy franciának a Bastille bevétele, az angoloknak Nelson hadihajója jelent, azt számunkra egy borongós, esős tavaszi nap idézi fel minden évben március 15-én. Sokan sokféleképpen emlékeztek erre a napra az elmúlt emberöltők során. Mégis ez az ünnep az, amely nem állami, nem népi, nem országos, hanem nemzeti a szó legigazabb értelmében. Hiszen 148 évvel ezelőtt ezen a napon a magyar népből magyar nemzet született. Csak az én életem során hányféleképpen is ültük meg ezt a szent napot! Emlékszem, kisiskolásként lelki szemeim előtt ilyenkor megjelentek a daliás, zsínóros- mentés huszárok, a rettenthetetlen vörössipkások, hallottam Petőfi nemzeti dalát - miközben nyakamban a vörös nyakkendőt lobogtatta a tavaszi szél. Aztán amikor 86-ban gumibotok suhogtak, s a tömegből jajongást sodort az esti szél a „fehérház” felé. És a Lánchíd- ról széttépett, rendőrlovak taposta nemzeti színű zászlók buktak a Dunába. De eljött 1989 Március Idusa is. Amikor telve tavaszi bizakodással immár díszegyenruhás, kokárdás rendőrök között hömpölygött a tömeg. És elhittük azt, hogy mi együtt, magyarok vetettünk véget ekkor az emberiség egyik legkegyetlenebb becsapásának, hogy a kommunizmus megszabadítja a világot, az embert az elnyomástól egyszer és mindörökre. Mi azon a márciuson emlékeztünk gulágra, kényszermunkára, az ötvenhatos forradalomra és az azt követő megtorlásra. Arra, hogy Lenin és követői kihasználva és kicsúfolva az ember örök szabadság- és igazságvágyát megteremtették a történelem leghazugabb és legkegyetlenebb elnyomó hatalmát, aminek - hittük - mindörökre vé- geszakadt. Aztán szép lassan minden megfagyott körülöttünk. Egyre csendesebbek lettek a Március 15-ék. A lelkesedés fogyott akár a koszorúk és az emléke- zők száma, kiknek arcáról eltűnt az ünnep igéző varázsa. És eljött 1994 Május 9. is mintegy betetőzve azt a hamis képzetet, hogy csendes forradalmunk nem volt több egy be nem tartott ígéretnél, - kit érdekel ma már mondjuk a függetlenség ... Voltak akik kétségbe esve azt mondták, „visszajöttek a kommunisták”. Mindkét oldal szélsőségeit indulatokba kergetheti ez a téveszme: az egyik oldalnak bolsevik hagyományait élesztgeti, míg a másik attól jajong, hogy a magyar nép rabszolgává züllött, miközben férgek rágják a testét, (a’la Torgyán). Pedig nem ők tértek vissza a hatalomba, hanem egy kőkemény érdekcsoport, amely 88-89-ben elindította a spontán privatizációt, az Antall kormány idején kezében tartotta a gazdaságot, s most a politikai hatalmat is megszerezte mellé. így jött hát el ebben az évben a nemzeti ünnep. Sok helyütt ünnepi szónokká avanzsáltak az egykori kardlapoztató, jelenünk polidkai kaméleonjai. És mi lesütött szemmel raktuk lábuk elé a nemzeti színű szalaggal átszőtt koszorúkat. M iközben a hatalom mosolyog öngyilkos megosztottságunk felett. A nyomorgó, kiábrándult emberek inkább elbújnak némán a puha vattakabátok mögé, mintsem kiáltanák: Európa, jövünk „de mind- ahányan”! Mert nem lehet, hogy akik eddig küzdöttek, kitartottak, s egész valójukat a megmaradás, a jobbítás máglyájára vetették, most haszontalan üszőkké ho- mályosuljanak. Kevesen vagyunk, de ez így volt 86-ban is. Fogjunk hát össze, s ne fogjuk a hosszúra nyúlt télre azt, hogy kint is, bent is jéggé dermedtünk egymás keresése elől. Csengey csalódottan nézhet most minket az égi mezőkről. És nekem eszembe jut: Nem lehet, hogy annyi szív ... Darvas Miklós Magyar Demokrata Fórum Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Pécsett és Baranya megyében hozzávetőlegesen ezer még élő volt hadifoglyok száma. A Baranya megyei szervezetben minden hónap első hétfőjén nyílt összejövetel van. Emlékek és Emlékezések sorozatban a volt hadifoglyok beszámolnak fogságba esésük körülményeiről, a hadifogoly élményeikről egészen a hazaérkezésig. Eddig több tucat volt fogoly számolt be élményéről. Többen közülük írásban, és ezek egy példányát a Honvéd Levéltár részére is megküldték. A Szövetségünk újságjában a Hadifogoly Híradóban rendszeresen jelennek meg részletek. Szervezetünk akciót indított a volt keleti és nyugati hadfoglyok emlékének emléktáblával való megörökítésére Pécsett a Széchenyi téren. Köves Imre elnök Nem a múlttól kell félni Békés egymás mellett félés címmel terjedelmes cikket közölt a legismertebb hazai napilap. A Belügyi Szemle főszerkesztője a kelet-európai polgárok aktuális félelmeinek lételméleti gyökereire igyekezett rámutatni tanulmánnyal felérő dolgozatában. Számos tényszerű és valóságosnak tűnő megállapításán érdemes elgondolkozni. Márcsak azért is, mert a dolgozat írója a Antall- kabinet idején helyettes-államtitkári teendőket látott el. Ilyen minőségében utólag fölismerte és papírra vetette, hogy „... a szocializmus helyére lépő szociális piacgazdaság első bemutatkozásként nem az egzisztenciális biztonságot, a kiszámítható jövőt hozta, hanem épp ellenkezőleg - a munkanélküliséget, a pénz megszabta alkalmazkodási kényszert”. Tökéletesen ezt hozta; a létező szocialista rendszer helyébe - nyilván a magyar nép megtévesztésének következményeként - valóságos rablókapitalizmus lépett; s új uraink által beharangozott javuló társadalmi létállapot, no meg a biztatóbb jövő agyszülemény maradt. A népi hatalom leépítése óta egzisztenciális biztonságban kizárólag azon kevesek élhetnek, akiknek annyi pénzt sikerült „kaszálniuk”, hogy nem érzékelik az inflációt, az élelem, a gyógyszer, a ruházat, a szolgáltatások árainak növekedését. Akiket szerencse ért, mert még dolgozhatnak, nem kell rettegniük, hogy a munkahelyen máról holnapra fölöslegessé válnak. A szerző téved, amikor azt állítja, hogy „a kelet-európai polgár egyaránt fél a jövőjétől, de a múltjától is”. Ez nem igaz. Hazánkban a többség csak és kizárólag a jövőtől fél. A múltra hálával és sóvárogva tekint vissza, mint olyan időszakra, melyben emberi rangot kapott, amikor munkája függvényében megbecsülték; s amit most, az állítólagos „korlátlan szabadság” korában máról holnapra elvettek tőle. Nem igaz, hogy „a kelet-európai ember .. . nem érezte jól magát a gondoskodó állam megkülönböztetett figyelme alatt”. E megállapítás annyira szemenszedett, hogy már-már azt gondolhatjuk: megrendelésre íródott. Számomra érthetetlen, miért kísérli meg a szerző a polgárok többségét e képtelen kinyilatkoztatással a saját jobb meggyőződésével és tapasztalataival szembe fordítani. Hiszen állításának épp ellenkezője az igaz. Az emberek jól érezték magukat, amikor nyugodtan élhettek, amikor nem kellett tartaniuk a nyakukba települt viszontagságoktól, amikor a saját és a családjuk jövőjét nem kellett félteniük. Senki nem neheztelt amiatt, hogy az életmódbeli kiegyensúlyozottság a gondoskodó állam megkülönböztetett figyelme közepette valósult meg. Nem úgy, mint napjainkban, amikor az állam törődés helyett többnyire magára hagyja kiszolgáltatott polgárait. Abban viszont egyetérthetünk, amikor az embernek „van oka a jövőtől tartani, keresi akaratán kívül megromlott sorsának okozóját”. Reméljük, előbb vagy utóbb meg is fogja találni; mégpedig nem az „idegenek, a külföldiek” között, miként a szerző véli. A magyar nép jövőjét ugyanis nem ők tették bizonytalanná, hanem bizonyos - beazonosítható - hazai politikai elitek, meggondolatlanul hatalomba segített kurzustagok. Őket terheli felelősség az ország romlás útjára térítéséért. Hogy a korábbi negyven esztendőben a magyar nép verítékén létrehozott állami vagyont ebek harmincadjára juttatták, hogy a nemzetközileg is elismert termelési eredményekkel büszkélkedő mezőgazdasági üzemeket szisztematikusan szétverték, hogy az ország jobb sorsra érdemesült polgárainak százezreit céltalan élethelyzetbe kényszerítették; hogy az előző rendszerben jól működött szociális rendeltetésű és tartalmú intézmények javát felszámolták, hogy állami gondoskodás helyett karitatív szervezetek összedarizott adományokból kénytelenek enyhíteni embertömegek nyomorán, hogy a fiatalok tehetségük szerinti továbbtanulási lehetőségének helyébe a szülők pénztárcájának vastagsága lépett. A rendszerváltoztatók okozta romlásba döntő állapotok nem fatális, változtathatatlan képződmények, melyek meghaladják a korrekcióra kész erők képességeit. Csak akarni és cselekedni kell, hogy a már-már elviselhetetlen létviszonyok megszűnjenek. Hogy ne kelljen tovább sem külön-külön, sem egymás mellett rettegnünk. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt
