Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-24 / 82. szám

1996. március 24., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Egyiptomban és Szudánban is élnek magyarok leszármazottai Faisal, egy pécsi „magyarab” Szelim szultán magyar katonáit tekintik felmenőiknek „Mi mindnyájan egy és ugyan­azon férfi ivadékai vagyunk: Ali el Magyar-é és ivadékai Tbrahim el Magyarnak, aki ivadéka Szendzser el Magyar­nak, aki a mi ősapánk. Aki Ta- rimban a mi anyánkkal lakott.” íme egy rövid idézet Szalah Oszmán Basir el Magyarnak, aki „sejkje a Tarimiaknak”, le­veléből gróf Almásy László mérnökhöz, aki 1935-ben a Steyer-cég autóit próbálta ki si­vatagi körülmények között Egyiptomban és Szudánban: A Nílus felduzzasztása előtt Wadi Halfától mintegy 14 km-re egy Margit-sziget nagyságú szige­ten éltek a magyarabok (ma­gyarab jelentése: magyar törzs), mintegy 7000-en. Egymás között zárt közösségben- A magyarabok története mintegy 400 évre vezethető vissza, amikor 1517-ben II. Szelim szultán hadat viselt Egyiptom ellen, és katonáit dél és dél-kelet Magyarországról és Boszniából toborozta. Tőlük származtatjuk magunkat - vallja büszkén Faisal Mohamed Khalil a pécsi magyarab. Al­másy grófot 1965-ben Fodor István orientalista követte, aki immár a szigetről négy telepü­lésre kitelepített magyarabok között kutatott két hónapig az MTA ösztöndíjasaként. A magyarabok arcszíne vilá­gosabb, arckifejezése európai. Egymás között, zárt közössé­gekben élnek. A núbiai nyelvet beszélik, aminek sajnos nincs írott változata, és amiben még fellelhető pár magyar szó, mint: tessék, föld, magyar, sőt még a káromkodásuk is „magyaros”!- Apám, aki Khartunban jogi egyetemet végzett, a Wadi Hal­fai mintegy háromezer magya­rabok vezetője - mondja Faisal Mohamed Khalil. - A kapcsola­tot az őshazával 1970-ben sike­rült fölvenni, amikor Losonczi Pál magyar elnök ottjártakor ösztöndíjat adott magyaror­szági tanulmányainkhoz. Khalil a debreceni Agrártu­dományi Egyetem elvégzése után Polgáron dolgozott, majd feleségével Pécsre telepedett. Muzulmánok, de keresztet vetnek Ma Egyiptomban és Szudán­ban több településen szétszó­ródva élnek magyarabok. Te­metőiket a település-széli dom­bokon alakítják ki, varrottasa- ikban fellelhető a magyar motí­vum, a kenyér megszegése előtt keresztet vetnek, bár mindnyá­jan muzulmán hitre tértek át. Bandi András BOGÁR-találkozó Március 31-én a főváros­ban a Budapest Sportcsar­nok parkolójában BOGA­RAS NAPOT szerveznek, melyre gazdag programmal várják az ország minden ré­széből a VW Bogár tulaj­donosokat. A pécsiek reg­gel 5 órakor találkoznak a pécsi Domus parkolóban és együttesen utaznak a talál­kozóra. Utazás'96 Nemrégiben Pécsett volt nagy sikere az idegenfor­galmi kiállításnak. Sok volt az érdeklődő, a prospek­tusgyűjtő, az utazásokon gondolkodó. Szükség van a figyelemfelhívásra, hiszen a lakosságnak már évek óta kevesebb pénze jut az uta­zásra. Az utazási irodák gazdag kínálattal állnak rendelkezésükre, olcsóbb és drágább ajánlatokkal, akár külföldre, vagy hazai tájakra. Ma zárul Budapes­ten az Utazás'96 kiállítás, melyen szintén nagy volt az érdeklődés és minden bi­zonnyal megérte az irodák­nak a részvétel, a találkozás lehetősége jövőbeli utasa­ikkal. Emlékérmek Korlátozott számban, dísz­dobozos csomagolásban, sorszámozott magyar és an­gol nyelvű tanúsítvánnyal vásárolhatók az 1100 éves Magyarország emlékérmek. Az arany 69 ezer, az ara­nyozott ezüst 8.100, az ezüstérme 4.500 forintért. Pécsett a Király u. 15. alatti üzletben is érdeklődhetnek a vásárolni szándékozók. Madonna-láz Magyarországon Elültek a botrányok? Megkezdődtek az Evita-film felvételei Most már bizonyosan munká­hoz látnak Budapesten az Evita forgatócsoportjának és stábjá­nak tagjai, köztük Madonna, hogy tető alá hozzák az évtized egyik legkényesebb filmvállal­kozását. A magyar koproduk- ciós partnerek nincsenek irigy­lésre méltó helyzetben. A határ­idők többször változtak, a hazai közreműködők nem tudtak ren­desen felkészülni az előre fel­vett zenei anyagot követő moz­gásra és éneklésre, ebben a minden eddiginél bonyolultabb film-musical-ben: az Evita tel­jesen prózamentes film lesz. Andrew Lloyd Webber, a zeneszerző, Alan Parker, a ren­dező, Andrew Vájná, a produ­cer, továbbá Madonna, Antonio Banderas és Jonathan Pryce közreműködésével az Evita bombabiztos sikernek ígérke­zik. Ám a dolog nem ilyen egy­szerű. Argentínában óriási föl- háborodás kísérte a címsze­replő kiválasztását. Madonna eddigi filmjei közül egyik sem volt átütő siker, még a képileg egyébként figyelemreméltó Die Tracy sem (Warren Beatty vei). Az Evita-vállalkozás két kulcsfigurája - a magyar szár­mazású producer és az elsőíz­ben magyar földre lépő pop- szupersztámő - alkotói gon­dokkal küzd. Mindkettőjüknek arculatváltásra van szüksége. A szórakoztatóipari elsőosztály­ból kinőve mindketten szeret­nék átlépni a filmművészet kü­szöbét. Kiábrándító lenne mindkettőjük számára, ha az Argentínában a nemzet nagy­asszonyaként tisztelt, fiatalon elhunyt Éva Perón életének megfilmesítése a filmértők számára sekélyesnek, a mozira­jongók milliói számára érdekte­lennek bizonyulna. A korábban halmozottan je­lentkező rossz előjelek után az utóbbi hetekben a produkcióval néhány jó dolog is történt. A film zenei anyagának felvételét sikerrel fejezték be Londonban. Alan Parkernek, a rendezőnek sikerült kibékülnie Menem ar­gentin elnökkel, így a film egyik nagyjelenetét, Perón ha­talomra jutását mégis a Casa Rosata, az elnöki palota erké­lyén forgathatták le, jól lehet Menem korábban szigorúan el­zárkózott ez elől. A változás oka valószínűleg Parker és Madonna rendkívül diplomatikus magatartása volt. Buenos Airesben mindketten arról nyugtatgatták az argentin sajtó képviselőit, hogy Ma­donna Evitája szolid, Éva Perón fiatalkori érzelmi és erkölcsi ki­siklásait csak érintőlegesen felelevenítő Evita lesz. Maga Ma­donna, aki szexuális sza­badosságoktól sem mentes nyilvános sze­repléseiről hí­res, azon a saj­tóértekezleten egy öltözkö­désében, haj­viseletében és hangvételében egyaránt szo­lid, felelős­ségérzettel teli honanya „ala­kításával” lepte meg a sajtó képvise­lőit. Az énekesnő Budapestre is új arcát hozta. Ezzel nagy csa­lódást okozhat Friderikusz Sándornak, aki óriási erőfeszí­téseket tesz arra, hogy a hetekig itt forgató Madonnát megnyerje vendégnek. Ez azonban most aligha illik a szelídebb énjének népszerűsítésére törekvő, a szokásos szórakoztatóipari jó- pofáskodástól menedzserei ál­tal is eltiltott művésznő terve­ibe. Madonnára Budapesten napi 12 óra forgatás vár az Opera­házban, a Néprajzi Múzeumban és más helyszíneken. Nyilvános szereplését tehát eleve korlá­tozza a „bányamunka”, ami csalódást okozhat azn rajon­góknak, akik a pletykarovatok­ból azt hihetik, hogy a sikerek puszta csípőringatásból szület­nek. Jókai Géza Valóban csak a tél lenne min­dennek az oka? kérdezi az az olvasónk, aki arra kíváncsi, távol élő partnere igazából el- hidegült-e tőle, vagy nem. Nem szabad elvesztenie a kedvét, mert a lapokból úgy tűnik, valóban szerencsétlen körülmények játszottak közre abban, hogy partnere ritkáb­ban jött, és az utazásai is rosz- szul sikerültek. Azt azonban látni lehet, hogy a kapcsolat választópontjára jutott, ezt a férfi is érzi, ön is, önben azonban több az aggodalom, a gyanakvás. Bízzon önmagá­ban és a (vonzerejében! E mostani megingást az okozza, hogy itt az ideje átgondolni, akamak-e szorosabb vi­szonyt, mert ön már örülne annak, ha egy férfi (akár ez az utazó nagykövet, akár másva­laki) egyértelműen elköte­lezné magát ön mellett. Ha erre elérkezettnek látja az időt, lassan rátérhet a kíván­ság finom elővezetésére. Szeptember végén jeligét választó olvasónkról az lát­szik a lapokból, hogy nagyon sok idejét és energiáját emészti fel az elvált férjével való közös múlton és a válá­son való gondolkodás. Ez a szomorkodás megakadá­lyozza, hogy teljes szívvel örüljön a jelen szépségeinek, pedig ilyenek még várnak önre. Bővítse ki a baráti körét, szerezzen új ismerősöket, akikkel jó programokat szer­vezhetnek együtt. Önre nagy szükség van, különösen a fia­talabbik gyermeke igényli hamarosan a segítségét. Van a környezetében egy szimpati­kus férfi is, egyelőre tartóz­kodóan távol. Jól teszi, ha a házasságának vége miatt ér­zett csalódást nem terjeszti ki rá is. Lassan, de változni kell, idézze fel újra, milyen vállal­kozó kedvű volt fiatal korá­ban. Ez nem hal ki az ember­ből a korral. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit. A borítékra kérjük írják rá: Kártyafag­gató.) Szombathelyi Tavaszi Fesztivál Magyar Bálint kultuszminiszter nyitotta meg szombaton a vasi megyeszékhelyen, a Művelő­dési és Sportházban a Szom­bathelyi Tavaszi Fesztivált. Elmondta: ha nem vagyunk ké­pesek támogatni nem csupán anyagiakban a kulturális élet je­lenlegi magas színvonalát, nem is várhatjuk el kifejezett polgá­rosító, modernizáló, humani­záló hatását. Elsősorban a pol­gári középosztály feladata a művészek és művészetek párto­lása, termékeinek fogyasztása. Bár ez a réteg hazánkban szűk, mégis az előadások többsége telt házak előtt zajlik, a kiállítá­sokon rengeteg az érdeklődő. Ez azt jelenti, hogy a fesztivál, mely sok helyszínen zajlik, ní­vós és él - mondotta a minisz­ter. A szombathelyi rendezvé­nyek a helyi szimfonikusok és a debreceni Kodály kórus ünnepi koncertjével kezdődtek szom­baton a Bartók Teremben. Főzzünk változatosan! Rakott gomba. Hozzáva­lókéi) deka héjában főtt bur­gonya, 40 deka gomba, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fok­hagyma, 1 deci tejföl, 2 deci tej, 1 púpozott evőkanál liszt, 1 tojássárgája, só, bors, 2 deka vaj, olaj, 5 deka reszelt sajt. Az apróra vágott vörös­hagymát kevés olajon megpá­roljuk a tisztított, fölaprított gombával, teszünk hozzá 2 gerezd zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és zsírjára sütjük. Két deka vajat fölfor­rósítunk, fehéredésig heví­tünk benne 1 evőkanál lisztet, majd összefőzzük 2 deci tej­jel. Ha langyosra hűlt, elke- veijük egy tojássárgájával és egy deci tejföllel. A héjában főtt burgonyát megtisztítjuk, karikára vágjuk, majd olajjal kikent tepsibe rakunk egy sort. A párolt gomba felét el­simítjuk rajta, majd a tejfölös besamellel meglocsoljuk. A tetejére a maradék krumpli, gomba, besamel kerül. Végül rászórunk 5 deka reszelt saj­tot. Közepesen forró sütőben 15-20 percig sütjük. Fino­mabb lesz a rakott gomba, ha a párolt gombát is elkeverjük 1 deci tejföllel. Villányi kalács. Üzletben kapható édes keltkalácsot ujj­nyi szeletekre vágunk, és ke­vés forró olajon mindkét olda­lát pirosra sütjük. Szórunk rá lecsurgatott magozott megy- gyet. Egy bögrényi testes vil­lányi vörösbort forralunk fa­héjjal, szegfűszeggel, és for­rón meglocsoljuk vele a pirí­tott kalácsokat. W. M. RÁDIÓ MELLETT Nincs nap, hogy a rádió­ban ne emle­getnék a ta­vaszt, hát persze, bár belém nem sok romantika szorult, de azért szeretem a tavaszi zöldet (erről is szó volt a délelőtti mű­sorban, hogy például a színek milyen hatással vannak ránk, emberekre) ezért egyik leg­szebb tavaszi virágom a zöld fejes saláta, de azért nagyjából kedvelem a hóvirágot is, meg az „ibolyákat” is, ez utóbbit fő­leg jó illata miatt, meg azért is, mert állandóan röhög, igaz, jó­magam is felvidultam a napok­ban, amikor a rádió egyik adá­sában ismét előhozták a szigorú szabályzatot, miszerint akit kolduláson csípnek, megbün­Jegyzet Tavaszi csatomaszag... tethetnek akár ötezer fo­rintra is. Nem a sorsuk váltott ki belőlem derűt, hanem maga az ötlet. Mert.. . ... Tessék csak jól idefi­gyelni. Nálunk a prostitúciót nem nagyon büntetik, követke­zésképpen a mókás lányok már nem is prostituáltak, hanem, mondjuk vállalkozók. Csak még nem fizetnek adót, Nyuga­ton viszont már sok országban ők is hozzájárulnak az állami költségvetéshez. Tehát ha a fe­szes szoknyás, bögyös kislá­nyok kiállnak az utcasarokra, vagy a városba bevezető autós utak szegélyére, bántódásuk nem eshet. És ha pénzt kap - csupán szép szemeiért - az az övé, ha csak nem osztozik a dohányon a stricijével, akit vi­szont a zsaruk elkapnak. Rend­ben is van. A koldus mit tesz? Lekuporodik az áruházak kijá­ratánál, pályaudvarok forgal­mas csarnokaiba, vagy a pesti metró csempés fala tövébe és szintén pénzt kap. Ha kap. Ám közel sem annyit, mint a lá­nyok. Bár legendák keringenek egyes jól menő koldusokról, akik a hegyoldalra fölkúszott villanegyedek egyik másik vil­láját tudják magukénak, de ezt nem hiszem el. A zömének nincs se lakása, sem ágya - gyakran napi betévője sem -, ám a Hatalom lecsap rájuk. Ugyan miből fizetné ki az öt­ezer forint büntetést, vagy an­nak csak akár negyedét is? Mi­ből? Szóval a helyszíni bírságo­lás enyhén szólva röhej. De büntethetnek úgy is, hogy ki­küldik postán a csekket, ame­lyen feltüntetett összeget záros határidőn belül be kell fizetnie. És hova küldik a csekket? A híd alá? Vagy X. utca, Y. szám alatti kapualjba? És akkor még nem biztos, hogy a csekket ki tudja tölteni, mert - Isten-bo- csássa-meg - talán sem írni, sem olvasni nem tud. Tehát nem fizet. Ebben az esetben még egy felszólítást kap, hogy amennyiben megtagadja a fize­tést, akárhány napos elzárásra ítéltetik. Egyetlen mozzanata az ügynek, amikor a koldus, végre, elröhejti magát. Az el­múlt tél nagyon hideg volt és a szerencsétlen koldus csak jól járt volna, ha a cellában talál magának meleg fekhelyet, nem ázik, nem fázik és nem éhezik. Legalábbis addig. Az örömlá­nyok meg a markukba nevet­nek. Védi őket a törvény, a kol­dust pedig büntetéssel sújtja - szintén a törvény. Ebben az or­szágban mindig voltak koldu­sok és még jó ideig lesznek is. A múlt rendszer sem szerette a koldusokat, legföljebb ha föl­tűnt a zsaru az utca végén, el­húztak három háztömbbel odébb. Ha pedig valami hazai, vagy külföldi főfejes érkezett a fővárosba, vagy a vidéki nagy­városokba, akkor a Hatalom a felvonulási útvonalról időben összeszedte a szerencsétleneket és valahová eldugta őket, míg tartott a hivatalos nagy büdös cécó. A tavasz érkezése már abból is látszott, hogy Pécsett, a Szé­chenyi tér sarkán a „B”-közép legvadabb focidrukkerei tár­gyalták nagyszerű focicsapa­tunk újabb vereségét. Süt a nap, a Kossuth utcán kigombolt dzsekikben sétálnak-csicsereg- nek az ifjú lányok és fiúk, a Színház tér előtt szól a zene, „eredeti” dél-amerikai mu­zsika, ritmus és melódia doszta. A tavasz már abból is látszik, hogy a komor, havas, hideg na­pok nyomasztó közegéből föl­eszmélve ismét megtalál tele­fonon néhány névtelen hős, akiket a napsütés újabb mocs- kolódásra ösztönöz. Egyik „úr” például vasárnap telefonon feltette nekem a kö­vetkező és fölöttébb eredeti kérdést: „Volt-e már leköpve valamikor is?” A telefondróton keresztül éreztem a csatomaszagot... f*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents