Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-23 / 81. szám
1996. március 23., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Mezey Katalin: Időutazások Naponta kétszer időutazást teszek. Nem megrögzöttségből, nem is a fantasztikumok iránti vonzalmamból. Nem szeretem tulajdonképpen a fantasztikumokat, földhözragadt ember vagyok. Földbe kapaszkodó, aki folyton úgy érzi, mintha le akarná sodorni valami erről a Földgolyóról, noha két kézzel fogódzkodik belé. Az én időutazásaimnak, melyek nem a jövő, hanem a múlt fantasztikumába vezetnek, nagyon prózaiak az okai. Kilenc- venkettedik évében járó anyámat követem. Úgy kezdődött minden, hogy egy délután, amikor szokásom szerint meglátogattam, hogy lerakjam a számára vásárolókat, szertartásszerűen megigyam vele szokott teánkat, és elkészítsem a vacsoráját - a telefonasztalnál találtam. Feldúltan lapozgatta az ölében billegő, anyám megfogyatkozott testi valójához képest túl súlyos telefonkönyvet. A haja az arcába hullott, egyszersmind égnek állt, szemüvege izgatottan lecsúszott.-Jó, hogy jössz. Képzeld, nem találok ebben a telefonkönyvben senkit sem a Somogyi családból. De még a See- rek közül sem. Hát az nem lehet, hogy nagyapának vagy apuséknak ne legyen telefonszámuk ... Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy én egy tíz-tízenkét éves kislánnyal beszélgetek, aki föltétien fel akarja hívni telefonon a nagyapját, meg a szüleit is, mert nem tud róluk napok óta semmit. Különösen nagyapja távolléte zavarta, mert a tizenhét unoka közül, mint ismeretes, ő a nagyapa kedvence. Őt viszi délutánonként sétálni, s az ágya végében keresztben álló dívány minden este meg kell legyen vetve, hiszen a személyzet is pontosan tudja, hogy Katinka bármikor itt aludhat. Természetesen beszélgetéseink ettől kezdve abban a térben és időben folytak, amelyben anyám otthon érezte magát, én azonban csak a kíváncsi tudatlanság óvatos lépéseivel közlekedhettem, ahogy egy sötét és idegen szobában teszi az ember, nem sejtve, hogy hol milyen bútorba ütközik bele. így jutottunk el egy alkalommal Újpestre, ahova az első gimnazista kislány iskolából hazajötte s az ebéd után gyakran kiutazott a Nyugati Pályaudvar mellől induló ló- vasúttal édesapjához, az újpesti munkás-beteg-biztosító intézet egyik orvosához. Ettől a beszélgetéstől kezdve időutazásaim kézzelfoghatóvá, térbelivé váltak, hiszen az utóbbi esztendőkben magam is naponta végigutaztam a Váci út hosszát, igaz, nem lóvasúton és nem is villamoson, hiszen azóta már a sínek is eltűntek, hanem öreg kis kocsimon, mely noha tizennyolcadik esztendejében jár, de - mint mondani szokás - „megkímélt állapotban” van: piros orrát belefúrja a szürke kipufogógázba, és vágtat velem komoran zörgő teherautók és magabiztos csillogó fémbatárok között. Mennyivel más így utazni most már, nagyapám és anyám nyomában, igaz nyolcvan esztendős késéssel, de mégis otthonosan, válogatva az út két oldalán álló épületek között: melyek lehetnek, amelyeket már talán ők és még én is látok? És felismerni az anyám leírásából kibontakozó végállomást: az egykori piacteret. Milyen könnyű most már értelmezni az eddig annyiszor szemembe botló, körül palán- kozott, és betört ablakaival halálraítélten tátongó remiz-sort, s mellette a máig elegáns, antik asszonyfejekkel díszített végállomásépületet, melynek szélverdeste ajtajaiban, ablakfái közt feltűnik olykor egy- egy madzagra függesztet alsónadrág, póló, az alkalmi lakosok szomorkás „kismosásai”. S felismerni a kertes házak félkörívét a hajdani, a forgalmas Duna parti kikötőig lenyúló piactér fölött. Szemem előtt a lepusztult, vágtató jelen filmje helyett az időutazás idilli képei peregnek, amelyek végén a lóvasút csinos kocsijának lépcsőin leszökken egy barna copfos kislány, egyenest a rá várakozó fehérköpenyes, s szakállas, élénkszemű férfi kaijai közé. A Magyar Napló frankofon száma A Magyar írószövetség lapja, a Magyar Napló márciusi száma részletesen foglalkozik a IV. Pécsi Frankofon Hét előzményeivel, programjával. Összeállítást közöl a legújabb frankofon irodalomból, így írásokat olvashatunk a rendezvényen is szereplő Jean-Pi- erre Verheggen belga valamint Pius Nkasama Ngandou zairei írótól. A lap a pécsi Művészetek házában és az írók Könyvesboltjában vásárolható meg. A kaposvári színház nagy sikerrel mutatta be Kosztolányi: Édes Anna című regényének színpadi változatát a múlt vasárnap Komlón. - Babarczy László igazgató: „Direktben sosem politizáltunk. ” fotó: Müller Andrea A polgári engedetlenség színháza Beszélgetés a kaposvári társulat igazgatójával Pécsett vendégszerepei áprilisban a Csókolj meg, Katám! című musical-lei a Kaposvári Csíky Gergely Színház. Az évad programjáról és a színház művészi törekvéseiről kérdeztük Babarczy Lászlót, a színház igazgatóját.-A műsoron szerepel Dürrenmatt, Osztrovszkij, Ibsen, Oscar Wilde, Kosztolányi Dezső, a kevésbé ismertek közül pedig Paul Forster és Ramón de Valle-Inclán. A betérő közönség pedig látványos színpadi rendezésbe számíthat szinte minden műfajban. Mi az oka ennek a műfaji sokrétűségnek?- A műfaji elnevezés rendkívül változó: maguk a szerzők gyakran nem is jelölik meg. A kaposvári társulat hivatásos színházként működik, és nagyon sokféle igényt kell kielégítenie. Sokszínűnek kell lenni, és véleményem szerint az a jó színház, amelyen nevetnek is, meg sírnak is.-A kaposvári színház előadásai gyakran politikai felhangot kaptak. A mostani vegyes politikai légkörben hogyan alakult ez az álláspont?-Soha nem örültem annak,’ amikor túlzottan a politikai kérdésekre terelődött a hangsúly a színház munkájával kapcsolatban. Direktben sosem politizáltunk; egyszerűen igazat akartunk mondani. Új formákat kerestünk, amelyek itthon még egyáltalán nem léteztek. Az nem ránk jellemző, hogy ennek időnként politikai felhangja támadt, hanem arra a rendszerre, amelyben élünk. A jelenlegi magyarországi helyzetben a közönség meglehetősen közönyös; nem tudnánk olyan politikumot produkálni, ami jelentős visszhangot váltana ki. Mi jó színházat akarunk csinálni: polgári színházat, ahol a demokráciára, toleranciára, egymás megértésére, az élet titkainak megismerésére hívjuk fel a közönség figyelmét.-Az öreg hölgy látogatása, Peer Gynt, Salome, Édes Anna ... A címekből kiderül, hogy többnyire egyéni sorsok küzdenek a maguk életéért és boldogulásáért. A darabok összeállí- tásti alapján hogyan jellemezné ezeket a sorsokat?- Kétségtelen, hogy mindegyiknek erős központi figurája vám de a jó darabok többségére eiz jellemző. A jó darabok individualisták, melyekben az egyén megküzd a világgal, ami körülötte van. Történtek kísérletek kollektív dráma létrehozására, de a színpad hőse mindig az egyén marad.-A darabok sikere egy jól együttműködő társulatnak köszönhető, melyben megszokott arcok szerepeltek. Hogyan alakult ez azóta, hogy sok ismert színész hagyta el a közösséget?- Ez egy lassú átalakulásnak az eredménye, amely már régen megtörtént. Gyakorlatilag 1989-90 óta változik a kaposvári színház. Felnőtt egy fiatal generáció, amely átvette a feladatot az előzőtől. A korábbi generációban egy csomó olyan képesség keletkezett, amelyet a régi színház keretei között nem lehetett kibontakoztatni. Ezeknek a képességeknek teret kellett adni, s ez nem a Csíky Gergely Színházon belül történt. Itt főként olyan fiatalokra van szükség, akik szeretnek együtt dolgozni, és hisznek abban, hogy még rengeteg a tanulniva- lójuk.- Ezek a törekvések főleg a stúdiószínházból indultak. Céljuk továbbra is, hogy sikeres művészi pályákat neveljenek ki?-Erős a stúdióprogramunk ma is. Mohácsi János rendező kezdeti sikereit a stúdióban aratta; Znamenák István három stúdiódarabbal a háta mögött nagyszínházi rendezőként mutatkozik be az idei évadban. A színészek egy része is itt indult. Itt bátrabban lehet őszintének lenni. Egy színésznek nagyszerű dolog-jó stúdiófeladatokban dolgozni, mert kisebb a felelőssége: felszabadultabb lehet.-Az idén négy új taggal bővült a társulat.- Németh Mónika érkezett a főiskoláról, Galambos Attila a Katona Jószef Színházból, díszlettervezőként Paseczki Zsolt jött, a győri színházból szerződött át Kovács Zsolt, aki az Istenítéletben már láthattunk.- Végül hogyan határozná meg a Csíky Gergely Színház arculatát a jelenlegi színházi légkörben?- A kaposvári színház ma is nagyon különbözik a magyar színház egészétől, annak ellenére, hogy nagyon sok magyar színházat olyan emberek vezetnek, akik itt tanulták a szakmát. A kaposvári színház szellemisége teljesen egyedülálló. Ez kezdetektől fogva így alakult, és a színház ezt őrzi a munkájában. V. R. Fesztivállal zárnak Vasárnap zárul a IV. Pécsi Frankofon Hét eseménysorozata, ahol 14 órakor hirdetik ki a Fegyveres Erők Klubjában a franciául tanuló gimnazisták színházi fesztiváljának eredményeit. A csütörtökön kezdődött találkozó már az ötödik a sorban. A külföldi vendégek mellett idén négy pécsi csapat is szerepelt a fellépők között. Könyvtárigazgatók találkozója A Baranya Megyei Könyvtárban március 27-én délelőtt 10-kor szakmai-baráti találkozóra kerül sor, melynek keretében a könyvtárosok találkozhatnak a Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának főigazgatójával, a Hajdu-Bihar megyei, és a Debreceni Városi Könyvtár igazgatójával. Színházi világnap Tíz iskola színjátszó csoportja ad bemutatót munkájából március 27-én 16 órától a DOZSO-ban. A Színházi világnap alkalmából rendezett találkozón többek közt Moliere, Madách, Saint- Exupery munkáiból készült színpadi változatok illetve részletek lesznek láthatók. Jancsó Miklós filmjeiből Március 25-én 18 órakor Jancsó Miklóssal találkozhatnak az érdeklődők a pécsi Művészetek Házában. Az cst ten a rendezőnek az erdélyi zsidóságról készített filmjeiből vetítenek. Ugyanezen a napon a Házban Fejér András és Yamamoto Maki hangversenye kezdődik 19 órakor. A zeneszeretők 26-án 19 órakor Ribly Tamást és Pavel Kristophot hallhatják, 27-én 19 órakor pedig Schu- bertiáda címmel kezdődik koncert. 28-án 19 órakor a győri Gardénia klarinétegyüttes lép fel, míg 29-én 18 órakor kerül sor az Albert Schweitzer emlékestre. Az IH ajánlataiból Két ismert pécsi művész mutatkozik be március 25-én 19 órakor a pécsi Ifjúsági Házban, a Művészbejáró sorozatban. Körtvélyesi László fotóművész és Tresz Zsuzsa divattervező közös, „Körte Zsuzsi” című tárlatával indul az este, melynek házigazdája Bükkösdi László. A Házban március 28-án 9, 10.30, 14 és 17 órakor Eszményi Viktória és Heilig Gábor lépnek fel. ’Sigmond Géza Ferenczy-díjas budapesti üvegművész kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a pécsi Parti Galériában. A tárlat április 18-ig látogatható. fotó: müller andrea Tüskés Tibor: A hasznos szép költője „Takáts Gyula a harmincas évek eleje óta, amikor első írásai megjelentek, írt 1.376 verset, 24.376 sornyi költeményt, napvilágot látott 28 verseskötete (aki nem hiszi, számoljon utána), s még nem beszéltünk szépprózai munkáiról, regényeiről, novellás kötetéről és esszégyűjteményeiről” - írja Tüskés Tibor a 85 éves Takáts Gyuláról A hasznos szép költője című most megjelent könyvében. A 32 írás, nagyjából időrendbe szedve, teljes képet kerekít a költő jelentős munkásságáról. Tüskés hosszabb-rö- videbb szövegei 1957-től napjainkig soijáznak. S ezek nem sorolhatók a ma oly divatos laudációk közé. - Ugyanis valódi kritikák, bennük elemzőértelmező szempontokat érvényesít a szerző, olykor a bírálattól sem riad vissza. A tanáros pontosság Tüskés esetében sosem „pontoskodás”, s ha fontos gondolatot fogalmaz meg: akkor sem fontoskodik. Az irodalomtörténész-kritikus már korán fölismeri Takáts lírájának egyedi vonásait, s gyakran hangoztatja, hogy a pannon táj dalnokának kikiáltott művész sokkal mélyebb és filozofikusabb annál, mint amilyennek a leegyszerűsítő sarkításokra hajlamos irodalmi köztudat látni szeretné. A költő formai „pongyolaságai” pedig tudatosan vállaltak: a disszonáns világ és létérzet adekvát kifejezői. Természetesen a „somo- gyiság” irodalmi hagyományai (Csokonai, Berzsenyi) mellett a táj is különleges szerepet játszik az idős, ám fiatalos, poéta művészetében. A hajdan festőnek (is) indult költő mára mint önnön alter- egója (Csu Fu) szemlélődik, s rögzíti tömör versekbe meditativ hangulatait. A kötetet záró tanulmányokban Takáts görög és finn kapcsolódásait vizsgálja tudós alapossággal Tüskés Tibor. (Kiadta a Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvárott) Mihalik Zsolt
