Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-21 / 79. szám

1996. március 21., csütörtök A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Cirkuszpremier Pécsett A Magyar Nemzeti Cirkusz március 21-én este hat órai kezdettel mutatja be a pécsi közönségnek ez évi műso­rát. A két és fél órás szóra­kozást ígérő bemutató során idomított elefántok, tigrisek, lovak, kutyák, nemzetközi hírű bohócok és artisták lépnek az 1500 nézőt befo­gadó, fűtött nézőterű utazó cirkusz porondjára. A Rich- ter-cirkusz társulata április 3-ig szerepel Pécsett. Visszahonosítások Nagyharsányban A nagyharsányi községhá­zán ma 14 órai kezdettel visszahonosítási ünnepséget rendeznek. Két Romániából áttelepült család, összesen nyolc személy teszi le az ál­lampolgári esküt vagy foga­dalmat Balassa Gyula pol­gármester előtt. Tisztújítás a megye földrajztanárai között A Baranya Megyei Föld- rajztanárok Egyesülete már­cius 25-én 15 órakor a Janus Pannonius Gimnázium dísz­termében tartja éves köz­gyűlését. A programban többek között tisztújításra kerül sor, valamint az egye­sület múlt évi tevékenységé­ről számol be a vezetőség dr. Tóth József tanszékve­zető egyetemi tanár elnökle­tével. Horvátország az Utazás ’96 kiállításon Horvátország idegenfor­galmi szempontból legvon­zóbb területein rendezett kö­rülmények között kezdik meg a szezont, bár a piaci helyzet a vendéglátók szá­mára több okból is nehéz - mondták az Utazás ’96 kiállí­táson résztvevő horvátor­szági szervezők szerdai saj­tótájékoztatójukon. A horvát idegenforgalom célja 1996- ban, hogy megszilárdítsa helyzetét a nemzetközi pia­con, elnyelje a biztonságos és vonzó úticél státuszát, visszahódítsa elvesztett ügy­feleit, vagy legalább is azok egy részét. El szeretnék érni, hogy a forgalom a háború előtti, 40-50 százalékára nö­vekedjék, s az idegenfor­galmi bevétel évi 2 milliárd dollár legyen. A horvát ide­genforgalmi minisztérium szerint a tervek megvalósítá­sához az szükséges, hogy 3,7 millió turista keresse fel a tengerpartot. Hiányzik a részletes jogi szabályozás Vízügy: a pénztől a Dráváig ENSZ-határozat alapján: március 22-e a víz világnapja. Glo­bális feladat a víz védelme, az általa okozható károk megelő- zése. Nálunk: a tulajdonviszonyok átalakulása, leromlott víz­ügyi berendezések, reform előtt álló közigazgatás, sürgető be­ruházási igények - megfelelő anyagi háttér nélkül, ez év január 1-től új vízgazdálkodási törvény; az e területen dolgozó szerve­zetek - közöttük a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság - moz­gásterének lényegesebb határai. A víz világnapjára készülve Szappanos Ferenc igazgató válaszolt kérdéseinkre.- Az utóbbi évek átalakulásai érintették - nem is egy alka­lommal - a vízügyi igazgatást is. Van áttekinthető koncepci­ója ma az ágazatnak?-Tevékenységünk kereteit a vízgazdálkodásról szóló, 1995- ben elfogadott törvény határozza meg. Változatlanul feladatunk a hatósági tevékenység, a kizáró­lagos állami művek kezelése, a vízkárelhárítással összefüggő feladatok ellátása. Ezt így felso­rolva: rövidnek, áttekinthetőnek tűnik, természetesen ennél bo­nyolultabb a helyzetünk. Jól jelzi ezt annak a külső szervezetnek a munkája, amelyet arra kértek fel, hogy vizsgálja meg az ágazat je­lenlegi helyzetét, mérje fel a fel­adatokat, ezeket rangsorolja és adjon számításokat e feladatok megoldásához szükséges pénz­ről. Az ugyan eddig sem volt szokatlan, hogy az igények és a rendelkezésre álló anyagi erő nincs összhangban, de azt ma már veszélyesnek lehet mondani, hogy a szükséges összegnek csak 30 százaléka áll rendelkezé­sünkre. Ez azt jelenti, hogy fo­lyamatos leépüléssel, hatékony­ság-csökkenéssel kell szembe­sülnünk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a korábbi évekhez képest az ágazat pénz­ügyi pozíciói talán az év eleji al­földi árvizek hatására némileg javultak, de ez még messze nem elégséges. Tegyünk hozzá még egy lé­nyeges körülményt: 1994-től máig is folyamatosan alakul át a vízügyi igazgatás. Ennek egyik összetevője: az ágazatban fog­lalkoztatottak száma a korábbi 20 000-ről 5000-re csökkent. Ami azzal a következménnyel is jár, hogy más alapokon kell megszervezni a vízkárelhárítást, az árvizekkel szembeni védeke­zést. S miközben szervezetünk­ből is kiváltak és vállalkozási alapra kerültek különböző tevé­kenységek, e mellett egyéb külső közreműködőre is építenünk kell, természetesen megállapo­dások alapján. Ezeket a partnere­inket a vízügyi igazgatóság csak műszakilag-szakmailag irányítja, bár ez is igen komoly feladat.- Napirenden a közigazgatás átszervezése. Érinti ez a víz­ügyet, a vízgazdálkodást is?- A tervezett reform - többek között - a jelenleg működő de- koncentrált szakigazgatási szer­veket a megyei közigazgatási hi­vatalokba integrálva képzeli el. Az átalakulás során mi arra szá­mítunk, hogy igazgatóságunk megőrzi különleges státuszát, te­hát a jövőben is megmarad a re­gionális feladatkör, vagyis mű­ködése továbbra is a vízgyűjtő területhez és nem a közigazga­tási határokhoz kötődik.- Ez év elejétől van hatály­ban a vízgazdálkodásról szóló törvény. Abból, hogy az ezt megelőző jogszabály közel 30 éves volt már, vélhető: számos új rendelkezése van.-Jelenleg is hiányzik még a részletes jogi háttér. Ez kor­mány- és minisztériumi színtű rendelkezésekre vár, ám egy­előre csak a társulatokról szóló jelent meg. Ezek a társulatok az új szabályozás értelmében kike­rültek a vízügyi igazgatás állami törvényességi felügyelete alól, azonban kapcsolataink a ható­sági felügyelet, a vízkárelhárítás és a társulatok szervezése terüle­tén tovább élnek. Ezen túlme­nően a korábbival szemben va­lóban vannak jelentős pontjai az új törvénynek. Csökkenteni kí­vánja az állami vízgazdálkodás mértékét, s inkább az érdekel­tekkel történő összefogásra építi a feladatok megoldását. Felis­merve a vízbázisainknak a távoli jövőt is érintő fontosságát, állami feladattá emelte védelmüket. Mi erre a területre idén 40 millió fo­rintot költünk. Ugyancsak új rendelkezése a törvénynek a te­rületi vízügyi tanácsok létreho­zása. A szándék ezzel: egy-egy régiót, vízgyűjtő területet érintő beavatkozások előtt az itt mű­ködő gazdálkodók érdekei is ér­vényesülhessenek.- Beszéljünk végül a Drává­ról, pontosabban a közös határ­folyón horvát részről építeni szándékozott erőművekről. Bős, vagy megállapodás?-Véleményem szerint érde­keket csak tárgyalásokkal lehet érvényre juttatni. A probléma va­lóban közel áll hozzám, mert én vagyok a közös Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság drá- vai albizottságának vezetője. E székből is úgy vélem: azok a kö­rülmények, amelyek oly erős igényt szültek a horyát félben az energia termelése iránt, ma már nem meghatározók. Egyfolytá­ban annak érdekében küszkö­dünk, hogy a már meglévő dub- ravai vízierőművet a horvátok ne járassák csúcsra, hanem a termé­szet, a környezet és a hajózás ér- dekeit-szempontjait is figye­lembe véve működtessék. Ez le­het álláspontunk szerint a to­vábbi tárgyalások alapja, illetve egyik feltétele, mert nincs arra semmi biztosíték, hogy ha meg is épülnének a tervezett újabb lé­tesítmények, akkor ezek eseté­ben ne az energiatermelés volu­mene kapná a prioritást. Min­denképpen hosszú előkészítő szakaszra kell számítani, hiszen az 1994 júniusában a Pécsett alá­írt magyar-horvát vízgazdálko­dási egyezmény kötelezi a fel­eket, hogy a vízgyűjtőn tervezett beavatkozásokat egymással egyeztetve és egyetértésben vé­gezzék. Mészáros Attila Leégett a pajta Valósággal porrá égett szer­dára virradó éjszaka Magyar­széken, a Petőfi utcában egy családi házhoz épített mellék- épület, amelyben egy idős férfi lakását is kialakították. A tüzet feltehetőleg a kályha kö­zelében szárított ruhák meg- gyulladása okozta. A gyorsan helyszínre érkező komlói tűz­oltók sikeresen oltották el a lángokat, de a bent alvó em­bert sajnos már nem sikerült élve kimenteni a rommá vált épületből. L. L. A tető teljesen leégett, a falak is sérültek fotó: Müller andrea Gyakorlati feladatok a döntőn fotó: löffler Gábor Ki tud többet a kémiáról? Megyei döntőjét tartották tegnap az Irinyi János Középiskolai Kémiaversenynek Mintegy háromszáz indulóból harminckilenc elsős és máso­dikos középiskolás vehetett részt tegnap a pécsi Hevesy György Műszaki Szakközépis­kolában megrendezett XXVIII. Irinyi János Középiskolai Ké­miaverseny megyei döntőjén. A diákok öt kategóriában indultak aszerint, hogy iskolá­jukban milyen intenzitással foglalkoznak a kémiával. A délelőtt az elméleti feladatok megoldásával telt, a gyerekek az anyagszerkezet, az általá­nos, a szervetlen és a szerves kémia területéről kaptak kérdé­seket. Délután a laboratóriumi munkára került sor, melyre a diákok előzetes felkészítését a Megyei Tehetséggondozó La­bor keretében a versenynek he­lyet adó Hevesy Szakközépis­kola végezte. Itt a gyerekek kémcsővel és pipettával a ke­zükben a tananyagon felüli is­mereteikről tehettek tanúbi­zonyságot. A két-két órás küzdelemből, mely során a jelenlevő felké­szítő tanárok legalább annyira izgultak mint tanítványaik, he­ten jutottak tovább. A május­ban megrendezendő győri or­szágos döntőn a következő di­ákok képviselik Baranyát: Mach Tivadar (Babits Mihály Gimnázium, tanára: Bazsóné Dégi Ibolya), Miedziák Mi- roslaw (Hevesy György Szakközépiskola, tanára: Gobi László), Kóczián Kris­tóf, Sólymos Andor, Csékei Márton (Nagy Lajos Gimná­zium, tanáruk: Kromek Sán­dor), Császár Péter (Hevesy György Szakközépiskola, ta­nára: Bárány Csaba). V. G. Új gazda kezében a siklósi piac Egy héttel a siklósi önkor­mányzat tiöntése’“után, s egy héttel az új üzemeltetés meg­kezdése előtt némi bizonytalan­ság érződik a piacon. Egy fiatal hölgy ottjártunkkor épp taná­csot kért a helyi Független Vá­sározók és Kereskedők Érdek­védelmi Szövetsége képviselő­jétől: ő most hol áruljon. A bizonytalanság azonban csak a váltásnak szól. Akiket megkérdeztünk, mind egyetér­tettek abban: jó gazda kezébe kerül a piac. Április 1-jétől két hónapon keresztül az önkor­mányzat üzemelteti, miután le­járt az eddigi működtető, Ke­resztes Nándor szerződése. Az üzemeltetés módjáról múlt héten határoztak a siklósi kép­viselők. Ekkor fogadták el a pi­acokról és vásárokról szóló rendeletet, melyet a városháza műszaki osztálya dolgozott ki. Újdonság lesz, hogy a Tán­csics utca felőli sorompót üzembe helyezik. Reggel 6.30- ig hozhatják majd be az árut au­tóval, azután gépjármű nem hajthat a piacra. Az asztalon árulók 2,5 négyzetmétert kap­hatnak, egy sátras legfeljebb 12,5 négyzetmétert. Bárki vált­hat majd havijegyet. Az ön- kormányzat két embert alkal­maz a napi piaci felügyeletre. Nagy eredménynek tartják a vásározók, hogy a helyekre való licit ötletét nem támogat­ták a siklósi képviselők. Sok köztük a volt munkanélküli, a legtöbbjük nem tudna nagy pénzekkel árverezni azért, hogy jó helyen árulhasson. A siklósi önkormányzatban tehát bíznak. Attól viszont tartanak, hogy két hónap után ismét megpályáztat­ják a helyet, és maszek kézbe kerülnek. Sz. A. Nemcsak egy éremmel kevesebb Az a vonat nem ért célba Van egy pécsi úr, egy idős bá­csi - s talán nem haragszik meg ezért a megszólításért, hiszen nyolcvanegy éves - aki még ma is aktív versenysportoló, sőt többszörös világ- és Európa- bajnok. Nem hiányzik egyetlen nemzetközi versenyről sem, több száz érem birtokosa. Kovács György szenior úszóversenyző. Naponta edz, két kilométert úszik, történjen bármi is. Mindezt munka mel­lett, ő 81 évesen is javítgatja az írógépeket belvárosi műhelyé­ben. O volt az, aki annak idején lerakta Baranyában az úszó­sport alapjait, 17 faluban taní­totta meg úszni a későbbi úszómestereket. Öt kontinens­ről gyűjtött be „aranyakat”. Arra a versenyre is lelkesen készült, amit az elmúlt hét vé­gén rendeztek Firenzében. Úgy hírlett, több számban ő az egyedüli esélyes. Ötven méter gyors- és hátúszásban, és két­száz méter hátúszásban. Ko­vács György még szponzorokat is keresett, hogy biztosan ott lehessen az Old Stars Fioren- tina nemzetközi versenyen, ahová több százan neveztek. Ám ezúttal érmekről, sike­rekről nem tudunk beszámolni. Egyetlen apró gikszer csúszott a számításba, de ez elég volt ahhoz, hogy ne gyarapodjon az éremgyűjtemény. Mire az ex­presszvonat az olasz határra ér­hetett volna, a tálján vasutasok sztrájkba léptek, így a határtól lehetetlen volt a továbbutazás. Vissza kellett fordulnia még Ljubljanából. Érmek helyett csalódás. Stefanits Cs. Magyarok először: irány a Déli-sark A háromtagú budapesti expedíció novemberben indul az Antarktiszra A Déli-sark felfedezése ugyan már évtizedekkel ezelőtt meg­történt, de bármilyen hihetet­len, magyarok eddig még nem jutottak el Földünk déli fe­lének közepéig. Eddig! Most úgy tűnik, egy vállalkozó kedvű három fős csapat a szó legszorosabb értelmében is megtöri a jeget, mert Maxin Imrének, a budapesti Testneve­lési Egyetem docensének ve­zetésével a tervek szerint ex­pedíció indul idén november­ben az Antarktiszra. Miért éppen idén kelnek erre a mindennapinak aligha nevezhető útra? Mint a tanár úr az Új Dunántúli Naplónak elmondta, ezt elsősorban az indokolta, hogy a millecente- nárium évében erősítsék a Magyarország-képet, s nép­szerűsítsék az országot, a ter­mékeit. Természetesen az elő­készítő munka már hónapok óta folyik, amelynek legfonto­sabb része, a támogatók meg­találása. Sok szponzor jelezte, szívesen adnak pénzt az expe­díciónak, amire ugyancsak szükség lesz, hiszen Maxin Imre nem hallgatta el, az út költsége meghaladja az 50 mil­lió forintot. A felkészülés másik fontos eleme, hogy kellő fizikai álla­potban legyenek a résztvevők: ez sem okoz különösebb gon­dot, hiszen mint az atlétikával foglalkozó szakember el­mondta, remek kondícióban van, de, hogy a fokozott, szo­katlanul nagy terhelésnek is megfeleljen, naponta 1,5-2 óra intenzív edzést tart magának és társainak. Milyen feladat áll előttük? November elején re­pülnek Chile déli részére, a Tűzföldre, Punta Arenasba, innen ugyancsak repülőgéppel folytatják útjukat az Antarktisz széléig. Innen gyalog, maguk von­tatta, 160 kilogramm teherrel - sátorral, élelmiszerrel, mele­gítő eszközökkel, ruhával - megpakolt szánokkal 1500 ki­lométert tesznek meg hóban, fagyban, viharban, s remé­nyeik szerint gyakori napsü­tésben. Ugyanis a déli féltekén ekkor „tombol” a nyár... A tervek szerint 2,5 hónap alatt érik el céljukat - ahol az ame­rikai kutatóbázis tagjai várják a magyar jövevényeket -, mi­közben rendszeres rádiókap­csolatot tartanak a Tűzföldön maradt társukkal. Mint minden ilyen vállalko­zásnak persze ennek is vannak veszélyei, de az 54 éves Maxin Imre ezt minimálisnak tartja, éppen az alapos és jó előkészí­tés miatt. Az expedíció útjáról videofilmét készítenek, de az sem kizárt, hogy könyvben is beszámolnak élményeikről. Roszprim Nándor «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents