Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-08 / 66. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. március 8., péntek Volt egy rossz álmom! Azt álmodtam, hogy újra a parlamentben fotózok és a legnagyobb kormánypárt az MKP (a Magyarországi Kommunisták Pártja). Ez úgy alakult ki, hogy az előző kormánypárt 278 képviselőjéből 180 a legutolsó kongresz- szusukon nem értett egyet azzal, hogy nem közülük került ki az új pártelnök és úgy döntött, hogy kilépnek a frakcióból. És, mivel nézeteik „balosabbak”, mint a többieké, új pártot alapítanak MKP néven. így simán bent vannak a Parlamentben, - nem kell ide választás (kit érdekel!), sőt a szovjet harckocsikat sem kell a proletár internacionalizmus jegyében behívni az országba. A dolog legális, hisz az országot, mint kiderült, nem az Alkotmány szabályai szerint vezetik, hanem a Magyar országgyűlés Házszabályzata a döntő. Az pedig megengedi az ilyen politikai huncutságokat. A főnökség, amelyet leváltottak, így újra főnökség marad, a párt nevében pedig csak egy „SZ” betűt kell „K”-ra kicserélni. Nem nagy ügy! E rossz álom után - nem hittem a fülemnek - délután 3-kor a Kossuth Rádió bemondta. Bemondta! És én rájöttem, az éjjeli lidércnyomás valósággá vált! Igaz, hogy nem az MSZP-nél, hanem saját pártomnál, az MDF- nél történt, de az analógia megdöbbentő! Hogy is van ez? Magyarországon lehetséges ilyen? Mert a „házszabály” megengedi? És mi van a tisztességgel, az erkölcsi érzékkel? Nem leszek „főnök” a tagság (a küldöttek) akaratából? Akkor új pártot csinálok. És ez szabályos? Ez tragédia! Hat éve vagyok MDF-es ön- kormányzati képviselő. Nagyon sok esetben nem értettem egyet pártom kormányzati intézkedéseivel, de becsülettel kitartottam és ezek után is kitartok. Természetesen az MDF mellett. Mert oda léptem be 1989-ben. Tovább megyek: az elmúlt ciklusban is mellettem ült a képviselő testületben Lajdi Antalné. Ő sosem volt MDF-tag, de az MDF felkérésére és színeiben indult és került be a testületbe. Fél év múlva a KDNP tagja lett. De - s ez a „de” a lényeg - a ciklus végéig MDF-es képviselő maradt, sőt ő volt a, Je- gemdéefesebb” MDF-es! Mert vállalt valamit és a mellett erkölcsi tartással, tudása legjavával kitartott! Nem értem, hogy országos listán bejutott képviselő miért nem köteles párt-elhagyás esetén mandátumáról lemondani és helyét átadni a listán utána következő jelöltnek. Ezek után alakíthat pártot, megméretteti magát a következő választáson és ha nyer, újra képviselő. Tudom, most jönne vita esetén az ellenérv: no, de a „Kisgazda 36-ok?” Az más! Őket kizárták a saját pártjukból, amit nem fogadtak el! Ők továbbra is kisgazda képviselők maradtak. Mit csináltatok, fiúk, volt vezetőim?! Sokatokat tiszteltem, elismertem szakmai és egyéb képességeiteket, felnéztem rátok. Tudathasadásos állapot, amibe belezavartatok. Azt hiszem, nem vagyok egyedül. Szólíthatnálak neveteken is, mert a személyes ismeretség, néha baráti kapcsolat erre feljogosítana, - de nem teszem. Nem teszem, mert nem tudom, ki volt az „értelmi szerző”, így kénytelen vagyok a saját „emdéefes” sommás ítéletemet kimondani: Ti tulajdonképpen remegtek a hatalomért, a vezetés bűvöletéért és nektek csak egy a fontos: a saját politikai karrieretek. Ha nem így lenne, beálltatok volna a sorba és elviselnétek a „borzalmas tagság” döntését! A jelenlegi vezetésnek pedig azt ajánlom, vizsgáltassák meg az Alkotmánybírósággal a kialakult helyzetet. És ha jogállamban élünk, biztos vagyok benne, hogy a pártlistán bekerült pártelhagyó képviselőknek vissza kell adniuk a mandátumukat. Természetesen az egyéni választókerületekből győztesként bejutó képviselőkre ez nem vonatkozik. Nekik csak választóikkal kell elszámolniuk. És a lelkiismeretükkel. Ez sem kevés. Én a Magyar Demokrata Fórumba léptem be és ott is maradok. Akárkit is választ bármikor az országos gyűlés elnöknek! Ugyanis a mindenkori országos elnök van értünk és nem mi őérte! A tagkönyvemet egyébként Lezsák Sándor írta alá 1989- ben. Winternitz Ferenc az MDF mohácsi elnöke Volt egy rossz álmom! Tisztulás Egy konferencia margójára Tisztult az MDF. Most először válhat egységessé a nemzeti konzervatív politizálás mentén. Már régóta vártuk, hogy eljön a tisztulás perce, még ha nem is ilyen módon képzeltük el. Keserves volt ez a másfél év, amit megéltünk, de küzdöttünk és reménykedtünk, hogy a demokrácia érvényesülni fog. Eközben sok társunk 1992-től „prédául” esett a belső politikai önkénynek. Mert aki a politikai vitában ellent mondott, nem értett azzal egyet, az partvonalra került, kizárták, felfüggesztették, megpróbálták félreállítani. Most mennek, akiknek menniük „kell”, s közben szemA Független Kisgazdapárt szerint durván sértené az államhatalmi ágak elválasztásának elvét, ha a kormány megvalósítaná Horn Gyula ígéretét, és felállítana egy gazdasági nyomozóhivatalt. Az FKGP ezért kész minden alkotmányos eszközt igénybe venni a terv megakadályozására. Ezt Torgyán József jelentette be a kisgazdafrakció szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján. A kisgazdák első embere megdöbbenését fejezte ki, hogy a miniszterelnök 1998 szeptemberét jelölte meg a következő választás időpontjaként. A fényvesztő módon „néppárttá” akarnak alakulni. Jogosan kérdezzük: mi közük a néphez azoknak, akik az MDF népnemzeti tagságát „borzalmas tagságnak” titulálták? Úgy véljük: semmi! A megtisztuló MDF-be visz- szavárjuk a Szabó-féle politizálás „áldozatait”, s mindazokat, akik egyetértenek az MDF eredeti, igazi politikájával, amely a nemzeti identitásból indul ki, s ebből az alapállásból képzeli el a kilábalást a társadalmi, az erkölcsi és a gazdasági válságból a jobboldal nemzeti erőinek teljes összefogásával. Az MDF Nyugati Csoportja Pozsonyi László voksolás kiírása ugyanis - az alkotmány szerint - a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik. Torgyán József irracionálisnak nevezte a szlovák területfelosztási tervet is, - szükség esetén Strasbourgban fogják kifogásolni az etnikai viszonyokat megváltoztató szlovák elképzeléseket. Egy kérdés kapcsán a pártelnök leszögezte: az FKGP és a többi ellenzéki párt viszonyát és együttműködését az határozza meg majd, hogy a többi politikai erő miként foglal állást a kisgazdák számára különösen fontos kérdésekben. Amikor lebontottunk egy diktatúrát, egymásba fonódtak kezeink - aminek melegét még érzem ma is. De hová tűnt már ez az egymásért végsőkig kitartani kész akarás? A falak leomlottak, de közben egyre távolabb kerültünk egymástól. Mi együtt győztük le a zsarnokságot, de a szabadságot már nem tudtuk egymással megosztani. Akik most távol kerültök tőlünk, tudjátok-e mit cselekedtek? Gondoltok-e azokra, akik hóban, fagyban plakátot ragasztottak, szórólapokat terjesztettek, a háttérben dolgoztak az MDF-ért, azért a pártért, amelyet eddig mindenki magáénak érezhetett? Ők azért dolgoztak, hogy ti hatalomba, jó állásba juthassatok. Szétfoszlott az Február 29-én a Független Kisgazda és Polgári Párt megyei vezetősége valamint a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt Baranya megyei vezetősége a Szociáldemokraták Dischka Győző utcai székházában találkozót tartottak. Mindkét pártképviselői elemezték azokat a kapcsolódási pontokat, melyek alapján további működésüket esetenként összehangolhatják. A kisgazda képviselők hangsúlyozták, hogy saját programjukban is nagy jelentőséggel bír egymásba fonódó kezek melege. Akik elmenni készültök, miért gyújtjátok fel a házat csak azért, mert nem tetszik a gazda? Életek, sorsok, családok mentek arra rá, amit mi MDF-nek hívtunk. Nyolc év volt nagy, s történelmi idők, melyet közösen alakítottunk eddig. Ne menjetek el! Én mindenkit visszavárok! Hogy miért? Mert nagyon szeretlek titeket még akkor is, amikor most elmentek, mert ti is az én családom voltatok. Én nem tudok és nem akarok odébb állni, mert a háznak, amit közösen építettünk én is egy gerendája vagyok és - remélem - ti is. Darvas Miklós MDF, Siklós a szociáldemokraták évszázados alapelve: az emberközpontúság. Lehetőséget lát mindkét párt akár a korábbi, akár az 1998. évi képviselőválasztásra való közös felkészülésre. Programjukban a továbbiakban rendszeressé teszik a közös megbeszéléseket. Kálinger István a FKgP megyei elnökhelyettese Horváth László az MSZDP megyei elnöke A Parlamentben 1996. február 22-23-án - a felszólalók szerint - nagyon időszerű és fontos konferencia zajlott: „Az Európai Unió jövőbeli képe - Felkészülés az 1996-os kormányközi konferenciára” címmel. Az első napon, mint arról az Új Dunántúli Napló is beszámolt elsősorban az Európai Unió vezető politikusai: külügyi államtitkárok, nagykövetek beszéltek az Unió kormányközi konferenciájáról. A másodikon a külföldi meghívottak mellett az európai integrációval foglalkozó magyar szakértők elemezték a gazdasági, politikai kisebbségi és intézményi problémákat. A nemzetközi szimpózium aktualitását az adta, hogy 1996. március 20-án Torinóban megkezdi munkáját az a kormányközi konferencia (Intergovernmental Conference - IGC), melyről döntést még 1991. decemberében a Maastrichtban tartott Európai Tanács hozott. Az itt elfogadott dokumentum az európai együttműködés továbbfejlesztését „három pilléren” tételezte: a gazdasági területen, ahol előírta az Európai Pénzügyi Unió (egységes pénz) megteremtését 1999-ig; a közös kül- és biztonságpolitika szintjén és a bel- és igazságügyi együttműködés keretében. A kormányközi konferencia legfontosabb feladata, hogy az Európai Unió működését módosítsa. Egyrészt intézményi reformról kell dönteni, melynek segítségével e nemzetközi szervezet ügyrendje egyszerűbbé, az állampolgárok számára átláthatóbbá válik. Ebben a kérdésben minden hozzászóló egyetértett, azonban érzékelhetően eltérő volt még a külföldi vendégelőadók véleménye is a megoldást illetően. Két kérdés kapott nagyobb hangsúlyt: a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament viszonya, illetve a minősített szavazás elfogadása a II. és III. pillér esetében. Az integráció tevékenységének ellenőrzésében a nemzeti parlamentek szerepét növelni szeretnék, bár azt a francia elképzelést, hogy a nemzeti parlamentek képviselőiből második kamarát hozzanak létre a többi tagállam nem támogatja. A döntések elfogadásánál a minősített szavazás bővítését általában az előadók támogatták, de amíg Scheich osztrák nagykövet, a „kis államok” számára eddig is biztosított relatív szavazási súly megőrzését hangsúlyozta, Ago olasz nagykövet és Andreani francia politikus a lakossági arányok figyelembevételét szorgalmazták. Másrészt a kül- és biztonságpolitika területén várható, hogy döntés születik az Európai Unió és a Nyugat-Európai Unió szoros együttműködéséről, esetleges összeolvasztásáról. E kérdés kapcsán Jay, brit államtitkár kifejtette, hogy a katonaság irányítása számukra csak a nemzeti parlament kompetenciája lehet. Az első nap külföldi szakértői hangsúlyozták, hogy a Torinóban kezdődő konferencia elsősorban az integráció mélyítésével foglalkozik, hogy megtalálják azokat a szervezeti formákat, melyek a további bővítés után is biztosítják az unió sikeres működését. Ezt erősítette meg a második napon Graham Avery főtanácsadó, aki a hazánkról készülő véleményt (avis-t) készítő munkacsoport vezetője. Hangsúlyozta, hogy minden diszkrimináció nélkül kell vizsgálniuk, hogy a tagfelvételét benyújtó 10 társult tag közül melyekkel kezdjék meg a belépésről a tárgyalásokat. Két fő feladatot jelölt meg Magyar- ország számára, a jogharmonizáció felgyorsítását és a gazdasági élet „símé tevését”. A magyar előadók, akik között hallhattuk Inotai András, Kádár Béla, Palánkay Tibor, Mádl Ferenc és Kecskés László korreferátumait is, rámutattak, hogy a csatlakozás nemcsak politikai érdeke az uniónak, hanem gazdaságilag is hasznos számukra. A keleti bővülés során jelentkező erőforrásokra, a mintegy 100 milliós új piacra, a világgazdasági szerep növelésére feltétlenül szüksége van az európai integrációnak. A magyar közgazdászok számításai szerint az új tagok felvétele nem terheli meg olyan mértékben a költségvetést, mint ahogyan a kelet-német területekre fordított összegek alapján számítják. A bővítésnek 30-50 milliárd ECU-val szemben mintegy 10-15 milliárd ECU költségvonzata lehet. Ennek egyik indoka, hogy ezek a gazdaságok jelenleg nem is tudnák az előírtaknak megfelelően felszívni a magas támogatásokat. Foglalkozni kell azzal kormányszinten, hogy a csatlakozás a nemzeti költségvetés terheit növeli, hiszen az erőforrásbeáramlás közvetlenül a felhasználóhoz kerül, míg az állam elesik pl. jelentős vámbevételektől. Nagy hangsúlyt kapott, hogy az ország nemcsak gazdaságilag, de szakember gárdát tekintve sincs felkészülve a gyors belépésre és a sikeres integráció megköveteli, hogy a lakosság széles rétegei megismerjék az Európai Unió működését, a csatlakozás előnyeit és hátrányait egyaránt. Ezt a célt jól szolgálta ez a két napos szimpózium, ahol a meghívottakon kívül sok egyetemei hallgató is jelen volt. Laczkóné dr. Tuka Ágnes Áz FKgP saj tótáj ékoz tatój a Kapcsolatfelvétel Jogsértő „nem” a Munkáspártnak Különleges ügy kerekedett a Munkáspárt NATO-csatla- kozás-ellenes népszavazási kezdeményezéséből. Különleges voltát az adja, hogy általa mind a törvényhozás szerve, mind az alkotmányosság betartására felügyelő szerv elégtelenre vizsgázott. Az Országgyűlés 142 ezer állampolgár hitelesített aláírására fügét mutatott, a legfőbb bírói testület pedig - hatáskör hiányát megállapító határozattal - legalizálta a döntést. Gordiuszi csomó Felfoghatatlan, hogy a népszavazás kiírásának rendjét és konkrét eseteit szabályozó hatályos törvény rendelkezésének végrehajtását megtagadó országgyűlési döntést az Alkotmánybíróság mi végre nem minősítette jogellenesnek. Holott legalább százezer hitelesített aláírás esetén - s ezt az Alkotmánybíróság bírái is tudják - nincs lehetőség mérlegelésre, vagyis kötelező az országos referendum kiírása. Döntésük arra vall, hogy a vonatkozó törvényi rendelkezés szerinti állásfoglalás és kötelezés kényesnek mutatkozott, következésképp igen-igen kockázatos lett volna. Mert, ha kimondják, hogy százezer aláírás esetén az Országgyűlés nem tagadhatja meg a referendumot, hivatalosan is megfogalmazódik, hogy a törvényalkotásra hivatott fórum a végrehajtó hatalom óhajára törvényt sértett. Ha pedig az mondják ki, hogy az Országgyűlés döntése jogszerű volt, az állampolgárok jogszabállyal bizonyítják az alkotmánybírósági döntés ellenkezőjét. A gordiuszi csomó áthidalására, vagyis egyféle kvázi joghézag imitálására egyedül hatásos terápia annak kimondása bizonyult, hogy az országos népszavazás elrendelése esetén nincs olyan alkotmánybírósági hatáskör, mely a jogszabálysértő elutasítás esetén is lehetővé tenné az alkotmánybírósági kontrollt. Szellemesen hat Akik ilyen megfontolásból cselekedtek, kiskorúak jogállásába helyezték a szavazati jogú állampolgárokat. Olyan szellemi törpékébe, akikről úgy vélik, a „nagyok”, a náluknál kompetensebbek tekintélye függvényében felülnek mindenféle dajkameséknek. Módfelett szellemesen hat a legfőbb bírói testület indoklása. Tudtunkra adja, hogy „országos népszavazás elrendelésének elutasítása esetén az Alkotmány- bíróság kizárólag akkor folytat alkotmányossági vizsgálatot, ha az elutasítás az eredménytelen hitelesítésen alapul”. Ilyen alapon azt is mondhatná: törvényeket csak és kizárólag azokban az esetekben módosíthat, semmisíthet meg, ha az alkotmányellenesség miatt folyamadó szerv vagy személy bizonyítja, hogy az általa kifogásolt törvényeket határozatképtelen Országgyűléssel szavaztatták meg. Evidens, hogy az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a parlamentet népszavazásra kötelezze. Arra viszont igen, hogy az Országgyűlést alkalmasint a törvényi rendelkezések megtartására kötelezze. A népszavazás kiírását kezdeményező Munkáspárt is csak és kizárólag ezt kérte a bírói testülettől. A koalíció érdeke Ám úgy tűnik, napjainkban új kritériuma van az igazságnak. Jelesül az objektív valóság helyébe a hatalmi státusz és a koalíció érdeke lépett. A hatalom birtokosai, akik a NATO bálványozóivá léptek elő, előbb a véleménynyilvánító-népszavazás teóriának nevezett jogi képtelenség hangoztatásával odázták fel a referendumot, utóbb pedig a parlamenti döntés konkrét voltára hivatkozással „sem jogszabálynak, sem az állami irányítás egyéb jogi eszközének” nem minősülő állásfoglalása, deklaratív jogszabályhoz hasonlítható képződménnyé deg- radáltatták a Munkáspárt által megváltoztatásra javasolt határozatot. Egy vezető alkotmánybíróság' bíró hivatkozása is erre utal. Elmondása szerint „mindig érzékelte, mikor van szükség önmérsékletre, mikor nem szabad túlfeszíteni a húrt”. Úgy tűnik, a valóságos baloldalnak azért nem lehetett igazat adni, mert az Alkotmánybíróság ezúttal is túllépte volna a szükséges önmérséklet korlátáit, azaz túlfeszítette volna azt a húrt, amit a koah'ció vont az igazság érvényesülése elé. Eddig az volt a feltevésünk hogy az érdekek érvényesítésének tudományát a politikai szféra műveli, szemben a jog és a jogalkalmazók ügyködése az igazság érvényesülését van hivatva szolgálni. Most meg azt tapasztaltuk, hogy az alkotmányos rendelkezéseket politikai érdekeknek rendelték alá. Holott köztudott, hogy az alkotmányosság mid az állam, mind polgárai számára megkerülhetetlen. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt Kiáltó SZÓ
