Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-23 / 53. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. február 23., péntek Mi a teendő a pécsi közoktatásban? A városi költségvetési keretek szűkülése a közoktatási szféra finanszírozásának átszervezését követeli meg. Az intézmény bezárások politikailag a pártok számára nem vállalhatók, illetve az idén nem járna lényeges költség-megtakarítással, így csak a költségvetési rendszer átalakítása jöhet szóba. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a közoktatási normatívák lényegesen emelkedtek ebben az évben, tehát nem a közoktatás mai rendszere okozza elsősorban a város anyagi gondjait. Vélhető ugyanis, hogy a költségvetés irányszámai jelentősen alultervezettek (erre utalnak a tavalyi adatok is), ezért koránt sincs akkora baj, mint ahogyan az az első pillanatban látszott. Az viszont elgondolkodtató, hogy a város pénzügyi vezetése milyen okból közöl a valóságtól jelentősen eltérő adatokat. Ennek politikai és személyi konzekvenciái kell, hogy legyenek! Mindezek után közvetlenül adódik a kérdés: mit kell tennie ma a város oktatási rendszerét irányítóknak? Véleményem szerint az alábbiakat: Sürgős, azonnali teendők:-Meg kell határozni a közoktatási intézmények költségvetési elosztási elveit. Ebben a tekintetben két lehetőség van:-Meg kell mondani, hogy mit finanszíroz a város és hogyan, tehát meg kell határozni a finanszírozni kívánt minimális osztálylétszámokat, képzési irányokat, az alkalmazottaknak a gyermeklétszámra vonatkoztatott arányszámait, és mindezekből következően az intézményi bérkereteket, valamint az intézmények sajátosságait is figyelembe vevő „dologi” kereteket.-Marad uralkodó a bázisszemlélet, de esetleg finomítani lehet az átvilágítási tapasztalatok figyelembe vételével az egyes intézményi keretek közti indokolatlan eltérést. (Ez utóbbi esetben viszont a következő tanévre előkeli készíteni a feladat-finanszírozási rendszert.)- Az előzetesen kalkulált intézményi keretösszegekre az intézményvezetőktől pénzügyi tervet kell kérni, ahol a kalkulált dologi keretek nem lehetnek alacsonyabbak az előző évi tényleges bázisnál. A jelentkező esetleges hiányt a bérkeret rovására lehessen csak kiegyenlíteni. A pénzügyi terveket el kell fogadtatni a Közoktatási Bizottsággal! A pénzügyi fegyelem betartását negyedévenként ellenőrizni kell. A kereteket indokolatlanul túllépő intézményvezetőkkel szemben határozottan fel kell lépni. Rövid távú teendők:-Az egymással területileg, vagy szakmailag közel álló intézmények vezetőitől együttműködési tervet kell kérni az új Közoktatási törvény hatásainak kompenzálására, illetve a NAT bevezetésével kapcsolatban.- Ki kell dolgozni a pedagógusok elismerési formáit, az igazgatókkal szembeni követelményrendszert, a továbbképzések támogatásának rendszerét, a pedagógusok egységes (a köztisztviselőkhöz hasonló) juttatási rendszerét.- Meg kell határozni a város közoktatásának hosszabb távú fejlesztési irányait és képzési struktúráját, ki kell dolgozni egy új közoktatási koncepciót. A feladat adott. Eddig az ön- kormányzat egy évet elvesztegetett, hol az átvilágításra hivatkozva, hol csak „tűzoltó munkát végezve”, és minden maradt a régiben. Teendő pedig lenne bőven. Éppen ezért remélhető, hogy az idei év nem a „semmittevés éve” jelzőt kapja majd a krónikában. Meixner András, MSZP Szociális biztonságot! Mi kereszténydemokraták alapvetőnek tartjuk a szociális biztonság helyreállítását, illetve megteremtését. A Keresztény- demokrata Néppárt elsődlegesnek tartja a családok támogatását, erősítését.’ Kiemelten fontos célunk a családi típusú adózás bevezetése, amely a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe hozza a családokat, jobban megfelel a méltányos közteherviselés elvének. A családi pótlékot - a társadalmi elismerés jeleként - állampolgárijogon kell biztosítani. Ez három részből kell álljon: a minden gyermek után járó egységes összegből, a gyermekszám szerint járó progresszíven növekvő kiegészítésből és a rászorultság alapján járó támogatásból. A gyermekgondozási megkönnyítő intézmény-hálózatot (óvoda, bölcsőde) fenn kell tartani, és normatív módon támogatni kell. Fejleszteni kell a nyugdíjrendszert. A nyugdíjnak tartalmaznia kell egy állampolgári jogon járó részt, egy munkanyugdíjat, melyhez a jogot munkával szeA legitimitására feletti büszke álbaloldali többségű kormányunk számos kezdeményezésével és intézkedésével tanújelét adta, hogy a humánum nem erős oldala. Cáfolhatatlan bizonyítékokat szolgáltatván arra, hogy képtelen a társadalom szociális gondjai nyomán halmozódó feszültségek ember- központú kezelésére. Miközben a milliók élethelyzetére települt ínség mind szembeszökőbb teret nyert országunkban, napról napra kevesebb lesz azok számaránya, akik anyagi biztonságban tudhatják magukat. A hírközlő szervek jóvoltából utóbb arról értesültünk, hogy az országos vezetés egy sokéves társadalmi vívmány csorbítására készül. Jelesül: a nyugdíjak mindenkori inflációs rátához igazodó emelése helyett korhatár módosítással tervezi a szocialista rendszerben teljes foglalkoztatottsággal fel- duzzasztott nyugdíjas létszám jövőbeni drasztikus csökkentését. Nincs ideje kivárni a szisz- tematikus állami soványítókúra rezzük, egy kötelező biztosítás alapján adódó elemet, amit önkéntes biztosítások egészítenének még ki. A nyugdíjrendszer differenciáltságának eleme a rugalmas nyugdíj korhatár bevezetése is. Ez nem azonos a mostani szociál-liberális kormányzat elképzelésével. Szerintük megmaradna az 55 éves nyugdíjkorhatár - ekkor elmehetnének a nők nyugdíjba, ha akarnak, de nem küldhetők el 60 éves koruk betöltése előtt. Amennyiben 55 éves korukon túl is dolgoznak, akkor többletnyugdíjjal jutalmazandók, nem pedig csökkentéssel büntetendők. Az átalakítás nem mehet a nyugdíjasok rovására. Elutasítunk minden olyan merev nyugdíjkorhatár szabályozást, mely a családok életének tervezhetőségét veszélyezteti és nem veszi figyelembe a felnevelt gyermekek számát. Érvényt kell szerezni a nők munkahelyi jogvédelmének, különösen a gyermeket váró, kisgyermekes, tartósan beteg gyermeket nevelő anyák esetében. Az általános segélyezés keretében a hátrányos helyzetűeket (sérült, egészségkárosodott, fogyakövetkeztében amúgy is átlagon felül fogyogató idős emberek állami irányításnak megfelelő szintre apadását. Ezért a kormány elébe megy a dolgoknak. A mostani nyugdíjasok ellátmányának évről évre történő csökkentése mellett a nyugdíj- korhatár fölemelésével is gyérí- teni tervezi soraikat. Az előző kormányzatnak is voltak nyugdíjas-szanáló aspirációi. Az országos felhördülésre azonban visszakozott. A mostani kormányzó elit valószínűleg véghez viszi a korhatáremelést, elvégre a választók nagyobbik hányadának voksai- val került hatalmi pozícióba. Ez magabiztossá teszi, s úgy van vele: feledékeny a magyar, csak-csak elfelejti választásokig a torpedót. A nőknél 1997- től, a férfiaknál 1998-tól kezdik az emelést, lépcsőzetesen. 1997. január 1-jétől a tervezet szerint nőknél 56 év lesz, 1998- ban 57 év. Ezután kétévente tékos, hajléktalan, stb) úgy kell támogatni, hogy az elősegítse az esélyegyenlőségüket. A gyógyszerárak illetve a térítésmentes gyógyszerek körének megállapításánál érvényesíteni kell a szociális igazságosság elvét Társadalmunk kiemelkedő gondja a lakásprobléma. Lakáshiány van - ugyanakkor a meglévőket nem tudjuk karbantartani. A gazdaság növekedési pályára történő állításának részeként a lakásépítés- és fenntartás megoldása kiemelt kormányzati feladatként kezelendő. Az első otthonteremtés, továbbá a lakások folyamatos, gondos fenntartása illetve karbantartása alapvető szerepet játszik a lakosság szociális és életviteli helyzetében, a családi környezet biztonságában. A lakásépítések támogató rendszerei átalakításra szorulnak az infláció, a társadalom változásai miatt Vissza kell állítani a szociálpolitikai kedvezményt és egyúttal új tartalommal kell megtölteni, építési támogatással, kedvezményes hitellel, lakástakarékpénztár létrehozásával és a lakás-mobilitás ösztönzésével. Ursprung János a KDNP megyei elnöke egy évvel emelkedik a nyugdíj- korhatár és 2008-ban éri el a nőknél a 62 évet. A férfiak 2001-ben már csak 62 éves korban mehetnek - teljes ellátással - nyugdíjba. Az emberellenes tervvel azt szeretnék elérni, hogy az ország nyugdíjképes polgárai járulékfogyasztók helyett minél tovább legyenek járulékfizetők. Az emberiességnek vaskosan ellentmondó terv kiötlői nem veszik figyelembe, hogy tervezetük keresztülhaj szólásával a mostaninak többszörösére növekszik a munkában megrokkant idős ellátatlanok, az életüket nélkülözéssel, darizással tengetők állománya, sok ezer pályakezdő fiatal munkába állása válik kérdésessé, s emellett - a fokozott elhasználódás következtében - tovább rövidül a népesség amúgy is alacsony átlagéletkora. A nyugdíjkorhatár emelésének szorgalmazói, miközben a Torpedó az öregségnek Ne hagyjuk magunkat elvakítani, félrevezetni! Demagógia A demagógia az értelmező szótár szerint nagyhangú és zömmel hazug ígérgetést, az érzelmek - mi több - a szenvedélyek felelőtlen felszítását, a tájékozatlan tömegek ámítását, félretájékoztatását jelenti, igen gyakran életünket megmérgezve, annak szinte valamennyi területén. A legnagyobb veszedelmet azonban a politikai demagógia különféle megnyilvánulásai jelentik társadalmunk számára. Uszít A politikai demagógia talán legnagyobb bűne, a felelőtlen uszítás, a különféle társadalmi rétegek, csoportok, esetleg etnikumok szembeállítása egymással, Ezt többnyire egy-egy konkrét megtörtént eset meggondolatlan általánosításából kiindulva teszi ügyes retorikát, népszerű stílust mímelve. A demagóg politikusnak szüksége van olyan bűnbakra, aki vagy akik átmenetileg nehezen tudnak védekezni, így a „porhintés” sokkal eredményesebb lehet. További veszélye az uszításnak a sokszor évszázados ellentétek - esetleg már nyugvópontra jutott feszültségek - újra szítása, „melegen” tartása, nehogy véletlenül társadalmi béke, vagy esetleg megegyezés jöjjön létre. A „játék” igen veszélyes. Emlékezzünk csak déli szomszédunk néhány évvel ezelőtti belpolitikai viszonyaira. Érdemes elgondolkodni a demagógia és a demagóg politikusok szerepére az események ilyen tragikus fordulatát közvetlenül megelőző időszakban. Érdemes azon is elgondolkozni - hazai viszonyoknál maradva -, hogy Magyarországon vajon az igazi nemzeti érdekeket mennyiben szolgálja, szolgálhatja egy demagóg poütikus. Nem éppen annak ellenkezőjét váltja ki, amit látszólag hirdet olyan erős felhangon? Nem tudja talán, hogy mit tesz? Ez aligha lehetséges. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon is tudatos „fű alatti” összejátszás, olykor talán nem is titkolt érdekazonosság húzódik meg egy-egy demagóg „ellenzéki szólam” mögött. Gondoljuk csak végig, az ellenzékiség szerepében a pártállami időkben is lehetett tetszelegni egy darabig, amíg ki nem derült, hogy színjáték volt az egész produkció. Ki tehát ma ellenzéki, következetes alternatív politikát felmutató párt, politikus, vagy publicista? A demagóg biztosan nem. Csak a szigorúan következetes igazságszerető, józanul bíráló politikus, aki valóban képes alternatív megoldásokban gondolkodni, lehet ma hazánkban az országos politika alternatívája, a választópolgárokat és a politikával foglalkozó embereket igazi válaszút elé vezető politikus, vagy párt. ígérget A politikai demagógia másik fontos jellemzője a felelőtlen ígérgetés. Ezzel is módunkban volt és van ma is találkozni. A népszerűsítő stílusban előadott átgondolt program köntösébe bujtatott, vagy annak meglétét feltételező szólamok is igen veszélyesek lehetnek. Magasabb fokú politikai kultúra kell a felismeréséhez, ugyanis igen jól el tudja magát adni. Valljuk be, ki ne örülne az életszínvonal emelésének, az alacsonyabb inflációnak vagy más oly áhított, életünket jobbító folyamat beindulásának és a lehető leggyorsabb érzékelhető eredménynek a gazdaságban, oktatásban, szociális területen és még sok helyütt. A demagógia azonban szándékosan összekeveri a vágyakat, ábrándokat a mindenkori lehetőségekkel, így tévesztve meg az emberek miihóit, hiú ábrándokba kergetve őket. A demagóg megteheti ezt, hiszen ő egy percig sem gondolja komolyan azt, amit ígér. A lényeg az, hogy a tömegek elhiggyék. Szerezzen népszerűséget egészen a hatalmi pozícióig, azután majd jön a „feketeleves”. Ezt követően újabb ígérgetés, ellenségkeresés és találás, és kezdődhet minden elölről. A demagóg politikus valójában hiányos szakértelmét próbálja elrejtem úgy, hogy igazában ő az, aki a nagy „szakértő” pózban tetszeleg. A „lóláb azonban mindenhogyan kilóg”, csak vegyük végre észre. Üres A politikai közéletünk másik igen veszélyes bűne az üresség, program nélküliség és ennek takargatási „technikái”. Ez is a demagógia egyik fajtája. A szólamok ugyanis természetüknél fogva nem alkalmasak alternatív politikai program bemutatására. Ez valójában nem is céljuk. Lejáratni azt, ami van, minden áron, ha pedig sikerült a bomlasztás, azt tovább folytatni a végsőkig. A programokat ugyanis mindig lehet bírálni, esetleg továbbfejleszteni, társadalmi vitákat folytatni róluk, értük. A demagógnak ez nem célja. A demagóg szólamokkal ugyanis nem lehet vitatkozni. Értelmetlen. Magukban hordozzák saját és kitalálójuk igazságát. Sajátos önellentmondások. Pontosan ebben van népszerűségük titka is. A demagógiával könnyű gyors népszerűséget elérni bizonyos rétegek között. Az üresség azonban nagyon gyorsan tetten érhető, s kiderül nemcsak a politikai alkalmatlanság, de a szakmai dilettantizmus is. A demagógia veszélyei mindig fenyegetnek egy társadalmat, különösen akkor, ha gyors és nagy léptékű gazdasági hanyatláson esik át, ha évtizedes eszmék válnak semmivé, üresség támad mögöttük, ha diktatúrából szeretne demokratikus átmenetet, és ha a népesség politikai kultúrája ezt lehetővé teszi. Ne hagyjuk magunkat elvakítani, félrevezetni, ostobaságokkal, érthetetlen szólamokkal. A magyar nemzet bebizonyította már, hogy átlépte a politikai nagykorúság küszöbét, s közéleti politikai sikereket csak ezen követelményeknek eleget tevő személyek és pártok remélhetnek a jövőben, akár ellenzéki, akár kormányzati pozícióban vannak. Hídvégi Péter Még van esély a tulelesre 1996. február 14-én a tényeknek nem megfelelő cikk jelent meg a fenti főcímmel e lap címoldalán. Ez úton reagálunk az írásra. fejlett tőkés országok szociálpolitikai gyakorlatának lekoppintását tervezik, képtelenek belátni, hogy a kiszemelt országokban a miénknél jóval kedvezőbbek a munkakörülmények, a munka egészségügyi feltételei, a munkahelyek gépesítettsége, a termelés technikai színvonala. Életkörülményeik, táplálkozásuk sem hasonlítható össze a magyarországi állapotokkal. De a szociális biztonság érdekében tett állami intézkedések is túlmutatnak szerény hazai viszonyainkon. Hiszen nálunk még azok szociális ellátása sem rendezett, akik tartósan, hosszú ideig munka nélkül maradtak. Ezek után fölvetődik a kérdés: azok a parlamenti képviselők, akik az efféle vívmánytorpedó célba juttatását szavazatukkal elősegítik, megérdemlik-e a csalódott választók voksait? Ha újólag mandátumhoz jutnak, csak sajnálkozni lehet az ország potenciális nyugdíjasain. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt Nem igaz, hogy a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség választmánya a Baranya Megyei Közgyűlés (BMK) pártjainak frakcióvezetőit meghívta a tanácskozásra. Elképzelhető, hogy egyes pártok frakció- vezetőjét (tagját) meghívták, de a FKgP sem a megyei pártszékházban, sem a frakcióvezető munkahelyére vagy lakására meghívást sem szóban, sem írásban nem kapott, ezért egy ilyen fontos összejövetelen részt venni nem tudott. Ennek tükrében elgondolkodtató, hogy rajta kívül még öt frakció miért nem képviseltette magát a nyolcból. Megtévesztő a, kormányzó pártok” felsorolása is. Tényszerűen kormányoznak: a BMK elnöke MSZP-s, alelnökei a Polgári Kör Baranyáért Egyesület (PKBE), valamint a KDNP tagja, a bizottsági (albizottsági) elnöki helyeken a Civil Frakció: 1 KDNP 1, MDF 1, MSZP 4, PKBE 1, SZDSZ 2, Köztársaság Párttal 1 fővel osztozik. Mint látható, nincs tisztségviselői, bizottsági (albizottsági) elnöki helye a FIDESZ-MPP és a FKgP frakciónak Kérdezzük hogy ki kormányoz és ki az ellenzék? Ne. A Kisgazda Párt frakciót nem a ,Jd kormányoz, ki az ellenzék” meddő vitája foglalkoztatja, hanem az a kérdés, hogyan lehet az SZDSZ koalícióval működő kormány oktatást, kultúrát és művelődést is fojtogató intézkedései ellenére életben tartani ezen intézményeket A cikk egyéb részéhez csak annyit, hogy a kulturális intézmények támogatását közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, mert a KFgP 1992 óta nem volt kormányzati pozícióban a parlamentben. A tárcát az 1994. évi választások óta SZDSZ-es miniszter vezeti abban a koalícióban, amely nem juttat több pénzt a megyéknek erre a feladatra sem. Megtévesztő a dr. Sükösd Ferencnek tulajdonított nyilatkozat is: sajnáljuk, hogy a kiváló jogi szakembert nem kérdezték meg, mely intézmények fenntartása kötelező, és a BM-i Közgyűlés által fenntartott intézmények közül melyek tartoznak az önként vállalt (nem kötelező) kategóriába. Meggyőződésünk, hogy egyes civil szerveződések vezetői egy része nem tudta levetkőzni a tanács- rendszerből megmaradt szokásait, és részben másokkal akaiják eltartatni magukat, kívülállóként rendelkezni akarnak mások hatáskörével, de legalább a pénzével. Nem vitathatjuk egy-egy területen valamilyen magasabb szakmai tudásukat, de a megye nem csak a pécsi székhelyű önként vállalt intézményeit működteti már hetedik éve aggódó, sajnálkozó szurkolásuk ellenére, deficit nélkül. Dr. Ács Imre FKGP frakcióvezető
