Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1996-02-18 / 48. szám

1996. február 18., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 ŰDN Barátainak Klubja Nőnapi kártyajóslás Még lehet asztalt foglalni a Ferencesek u. 1. sz. alatti irodában, minden kedden 14-től 16 óráig az Új Du­nántúli Napló Barátainak Klubja Nőnapköszöntőjére, mely március 8-án 18 órától lesz a pécsi Víg Apát étte­remben (Mártírok u. 14). Vendégünk: Hodnik Ildikó újságíró, a VDN Kártyafag­gató rovatának vezetője aki a szerencsés nyertes höl­gyeknek a helyszínen jósol. Lesz zene, tánc, önköltséges fogyasztás. A tombolán ér­tékes nyereményeket sorso­lunk ki. Többek között 1 he­tes egy személyes, ingyenes görög tengerparti üdülést a Zeusz Utazási Iroda szerve­zésében, ezer forintos utal­ványt tetszés szerinti szol­gáltatásra a pécsi Hajas sza­lonba, 2 személyes masszást és szaunázást a Víg Apát hotelbe, egy csodálatos tor­tát, mely a közkedvelt pécsi Magda Cukrászdában ké­szül. Főzzünk változatosan! Uborkás nyelv. A megmo­sott sertésnyelvből húsos vagy ritkacsonttal, zöldség­gel, fűszerekkel, hagyomá­nyos módon húslevest fő­zünk. Jó, ha az ételt kuktá­ban készítjük. A puhára főtt nyelvekről eltávolítjuk a fe­hér hártyát, majd hagyjuk kihűlni. Ferdén, minél na­gyobb, kb. fél centi vastag szeleteket vágunk a nyelv­ből. Sózzuk, megszóljuk fokhagymaporral, majd őrölt borssal elkevert lisztbe forgatjuk. Kevés zsiradékon mindkét oldalát hirtelen át­sütjük. A natúr nyelvszele­teket tűzálló tál vagy kis tepsi alján sorba rakjuk. Sa­vanyú uborkából 3-5 köze­pes nagyságút lereszelünk. Egy közepes fej felaprított hagymát olajon puhára dinsztelünk az uborkával, és 1-2 gerezd zúzott fokhagy­mával együtt. Ízesítjük egy kevés cukorral, 1 húsleves- kockával, majd fölöntjük 2- 3 deci vízzel. Kevés főzés után behabarjuk 2 deci tej­fellel, amiben egy púpozott kávéskanálnyi lisztet is el­kevertünk. A tejföllel jól összeforraljuk, és a pikáns uborkamártást a sütőedény­ben lévő sertésnyelv szele­tekre öntjük. A tetejére saj­tot reszelünk, majd közepe­sen meleg sütőben addig sütjük, míg a sajt rózsaszí­nűre pirul. W. M. Napóleon császár magyar hívei Társaságot és múzeumot alapítottak Pestszenterzsébeten K. Horváth András eredeti fog­lalkozása szerint belsőépítész, tehát nem hivatásszerűen fog­lalkozik történelemmel. Mégis ő az elnöke az 1989-ben alapí­tott Magyarországi Napóleon Társaságnak. Honnan ez a Na­póleon-kultusz, mely nem csak egy jogilag bejegyzett társaság megalapítására indította, ha­nem egy magánmúzeum, a Pestszenterzsébeti Napóleon Galéria létrehozására is?- Gyerekkorom óta rajongok Napóleonért. Igen sokat olvas­tam róla, rengeteg tárgyi emlé­ket gyűjtöttem vele kapcsolat­ban. Ahogy egyre többet sike­rült megtudnom róla, csak erő­södött bennem a meggyőződés, hogy a világ legnagyobb, leg­csodálatosabb katonája volt, és ezen túl zseniális ember, aki a matematikához, a ballisztiká­hoz és a különféle művészetek­hez egyaránt magas fokon ér­tett, szóval zseni volt.- Nem találták különösnek környezetében, hogy éppen Na­póleon nevével fémjelzett társa­ságot hoz létre nálunk, és az ő tiszteletére épít 15 esztendeig egy galériát?- Dehogynem. Különcnek, csodabogárnak, renitensnek tar­tanak sokan emiatt, de azt hi­szem, hogy még többen értik a tisztességes szándékot, ami ve­zérelt. Hiszen Napóleon mit akart? Egy olyan EURO Uniót, amire azóta és most is ácsingó­zunk. Napóleon ürügyén, az ő árnyékában bemutatom a ma­gyar hadviselést, a magyar ka­tonát is, azt a katonát, aki védte, életét adta Európáért. Hősök­nek állítunk emléket. Elfeledett nagyjainkat rehabilitáljuk. Csak egy példát említek, Stromm Marcell altábornagyot, az üldözött, kisemmizett hőst, aki megrokkanva tért haza, és egy pusztán tengette itthon éle­tét, sikerült rehabilitáltatnunk, és 1993-ban vezérezredessé léptették elő. Sajnos nem soká élvezhette a késői dicsőséget özvegye sem, mert elhunyt, de Vámház körúti lakásukból mú­zeumot csináltunk emlékeze­tére. Létrehoztuk a Pro Liber­tate Alapítványt, mely azokért a veteránokért dolgozik, akik 1945 előtt fegyveres testületben szolgáltak. Karácsonyra kis csomagot adunk az egykori idős, elfeledett katonáknak, és most a szentendrei Szarvashe­gyen egy katonai tábort építünk számukra, ahol pihenhetnek és különféle rendezvényeket is tarthatunk majd. Alapítvá­nyunkat működtetni akarjuk Amerikában és Ausztráliában is, ahol sok kivándorolt hazánk­fia él. Felkutatjuk a még élet­ben lévőket, és felajánljuk ne­kik az együttműködést.- Társaságunk tagja a Napó­leon Társaságok Világszerveze­tének, és minden decemberben összejövünk Aussterlitzben, megemlékezni a híres ütközet­ről. Leopold I. Bianca asszony államelnök akar lenni Bianca asszony abban bízik, hogy Nicaragua pótolni fogja számára Mick Jaggert. Nem tit­kolja: ezért akar államelnök lenni... A 45 éves, kétszeres nagymama változatlanul rend­kívül vonzó asszony, s élete so­hasem volt unalmas. Többek között férjhez ment Mick Jag­ger-hez. A rocksztártól történt válása után, 1979-ben a nicara- guai születésű Bianca hazatért, beleszeretett egy forradal­márba, akiből később kiábrán­dult. Új élettársat talált az egyik legkonzervatívabb amerikai kongresszusi képviselő, Robert Torricelli személyében. Útjaik nemrégiben szétváltak, de Bi­anca máris újra hallat magáról. Sűrűn nyilatkozik szülőhazájá­ról, bírálja Dániel Ortega volt s Violeta Chamorro jelenlegi ál­lamfőt. Mindehhez mindig hozzáteszi, hogy Nicaraguának másfajta elnök kell, például olyan, mint ő. Egy vietnami rendőr nyilvánosan összetép egy erotikus plakátot Hanoi belvárosában. Vi­etnamban kormányhatározat alapján országos kampány indult, hogy az úgynevezett társadalmi gonoszságokat és a mérgező kulturális hatásokat kiszűrjék. Tébolyig vitt meditációk A misztikus gyakorlatok nem veszély nélkül valók. A gyak­ran hasznos ellazulásos techni­kák és a különböző meditációs módszerek rendkívül sokat se­gíthetnek az emberek életében, de csak akkor, ha tudjuk, hogy nem gyógyítják a neurózist és a pszichózist. A japán orvosok ismerik az úgynevezett zen-fébolyt, me­lyet a rosszul végzett zazen- meditáció vált ki. Van olyan svájci pszichiáter, aki szerint „ha olyan személy meditál, akinél lappang az elmebeteg­ség, akkut pszichózis törhet ki nála.” A felügyelet nélküli medi­táció vitatható módszer az ilyen esetekben. Sok beteg menekü­lésként használja valamilyen kínzó élethelyzetéből, míg más, komoly lelki zavarokkal küsz­ködő azért folyamodik hozzá, mert azt reméli, hogy így köz­vetlenül juthat el a megvilágo­sodáshoz. Ha a meditáció fé­lelmet, depressziót vált ki, vagy zavart okoz az emberi kapcso­latokban, akkor jobb az óvatos­ság. Japánban nevetve mesélnek az olyan megszállottakról, akik addig ülnek keresztbe vetett lábbal, míg akár a végtagjuk is elhal. Indiában úgy tartják, csak akkor legyen valaki tanítvány, ha a szociális kötelezettségeit már teljesítette, túl van a csa­ládalapításon, és gyermekeit is fölnevelte. Sok keleti hagyományokon alapuló misztikus iskola azon­ban idegen, amerikai, európai környezetben jórészt fiatal, vá­roslakó, neurotikus fiatalokkal kerül kapcsolatba, akik hajla­mosak rá, hogy búcsút intsenek szociális kötelezettségeiknek, így kialakulhat az a regresszív állapot, melyben a bölcsesség és megvilágosodás után vágya­kozó nemhogy érettebbé válna, de egyenesen visszaesik egy korábbi fázisba. A meditáció egyébként egészséges embereknél jó ha­tású. Alapfeltétele a testi ella- zultság, az elme lecsendesítése, s ez már magában is hasznos a rohanó világ zajában. A külvi­lág felé fordult tudatot befelé, a belső lényegre és csendre irá­nyítjuk. Ahogy mondják, „a meditáció olyan, mint amikor a tó tükrén elsimulnak a hullá­mok. Ha elcsitulnak, láthatóvá válik a tófenék.” Bizonyos vonatkozásaiban a jóga is egyike a meditációs technikáknak. Segít lazítani, betegségmegelőző szerepű, de új erőforrásokat is megnyithat a vállalkozó kedvű útkereső előtt. Példa erre Robert van Heecke- ren holland jógi, a hajdani báró és milliomos, aki hátat fordított a nemesi életnek. Fölemelte szavát az erdők pusztítása és a környezetszennyezés ellen, rá­mutatott a húsfogyasztás és az éhezés összefüggéseire. Az lett a célja, hogy segítsen egy jobb világot kialakítani. Szerencsére neki az eszközei is megvoltak hozzá. H. I. Gy. RÁDIÓ MELLETT Rafinált kérdések, nem várt válaszok ... Megváltozott a világ - mert ugye minden változik csak bizonyos újságírói módszerek változatlanok. Kortársaim - akik akár bal-, akár jobb oldal­ról, ám valamikor kizárólag csak egy oldalról - művelték a szakmát, tudták-tudják, ho­gyan kell kicsikarni a riporta­lanyból, az „egyszerű” ember­ből a megfelelő véleményt. Olyan kérdést kell feltenni, amely már magában foglalja a várható-remélhető választ. így készül - mondjuk - az interjú, a dolgozat, ami aztán ilyetén el­nyeri a szerkesztő, vagy a párt, vagy a pártok, politikusok, képviselők, nyomdászok és házmesterek tetszését. Váratlan meglepetés ritkán éri az újság­írót, hiszen még a szakkal fölöt­tébb fukarul bánó riportalany is, legföljebb két féle véle­ményt mondhat: igent, vagy nemet. Attól függ, mire van szükség. Persze ez a raffinált módszer nem mindig jön be. Amikor néhány éve Fekete György parlamenti képviselőt a tévében, élőadásban faggatták, egy kérdés annyira feldühítette, hogy kirúgta maga alól a széket és elrohant. Gondolom a rende­zőt az idegbaj kerülgette, mi le­gyen most, mivel töltsék ki az interjúra szánt időt, adjanak be zenét, vagy talán a piaci árakat, de hát kéznél van az Aigner Szilárd is, aki ha kell, egy reg­gel tízszer is elmondaná, hogy gyönyörű reggelre ébredtünk, bár országosan beborult, de délután valahol kisüt a nap, ha csak nem esik. De emlékezhe­tünk Dénes János képviselő úrra is, akit az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztották egy parlamenti bizottságba és hát most ő egyedül tart egy sajtótá­jékoztatót, azt a negyedórásat, hétfőn vagy kedd délutánon­ként a külön teremben. Elővette a golyóstollát, papírfecnit, hogy a kérdéseket pontosan felje­gyezze, megfogalmazva rá a válaszokat. Ezek a nyavalyás újságírók döbbenten néztek egymásra, aztán a plafonra, egy kollegina kisollóval vágta a körmeit, a tévés műszak pedig mikrofonokkal, lámpákkal vár­ták a cécó kezdetét. Egyetlen kérdés sem hangzott el, illetve a tizennegyedik percben a tévés riporter valami olyan semmit­mondó kérdést tett fel a dü­höngő képviselőnek, mintha az­iránt érdeklődött volna: „Dénes uram, hogy s mint van?” Emlé­kezhetünk más esetekre is, hogy mást ne mondjak, a két ru­tinos tévés, Juszt László és Fra- nek úr (Torgyán szavaival élve) az interjút úgy kívánták beve­zetni, hogy a kisgazda elnök hajdani, elemistás bizonyítvá­nyának másolatát 'lobogtatva kárörömmel nyugtázták: több tantárgyból elégtelennel vizs­gázott. Ezen sokan felháborod­tak (természetesen Torgyán úr is) mellesleg jómagam is, pedig az Elnök nem tartozik a jobb barátaim közé. Mert hát ugye - zenetörténeti tény - Kodály Zoltán is kapott egy jókora 4- est énekből, még kisiskolás ko­rában, amikor még az 5-ös osz­tályzat volt a legrosszabb jegy. Napjainkra térve. Az elmúlt napokban egy rádiós fiú lent a déli hadszíntéren azt a kérdést tette fel egy magas rangú kato­nának, lehet, tábornoknak: „Mit szól a konténerekhez, amelyeket már a magyar katonák állítottak össze az amerikaiaknak is?” A kollégám azt várta, hogy a derék tábornok majd elájul, e nagy­szerű haditett láttán. Nem ájult el. Enyhén szólva: nevetett. Har­sányan. Mit szóljon? Konténer, az konténer. Megvan a szerepe, csak össze kell szerelni. A ripor­ter fiú - mert elmaradt a nagy dicséret - elszomorodott. Ha mellette álltam volna, fülébe sú­JEGYZET gom, kérdezd csak meg, hogyan működik a tábori klozet-konté- ner amerikai körökben. A rádió egy műsorának ripor­tere is feltett egy kérdést, a múlt héten vendégségben hazánkban tartózkodó külföldi magyarok egyikének. Ezt kérdezte: „Ön szerint a jelenlegi kormány elvi- heti-e a magyar népet a jóléti ál­lam felé ...?” Reménykedve várta az elmarasztaló ítéletet. Elvégre a ijeves ember éppen azért vonult nyugati emigráci­óba, mert. .. A tudós ezt mondotta: „Ön most az szeretné haliam, hogy n e m . De i g e n ! Elviheti!” No comment. Párizsban egy Valentin-napi műsorban mutatta meg dús kebleit Lolo Ferrari énekesnő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents