Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-17 / 47. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. február 17., szombat Pécsi rendező Eszéken - A Bécsben élő George Tábori Mein Kampf című drámáját mutatja be április közepén az Eszéki Horvát Nemzeti Színház. A darab rendezésére Bagossy Lászlót (felvételünkön balról) kérték fel, aki a Pécsi Kisszínházban szerette volna színpadra vinni a művet már évekkel ezelőtt. Az első egyeztetőpróbákra a héten került sor, melyeken Erdős János díszletével is megismerkedhettek a szereplők. fotó: tóth l. Lesz-e fordítóház Sikondán? G. Tóth Károly: Kis magyar irodalomtörténet Novellapályázat A Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége és a Pannónia Rádió Kft. novellapályázatot hirdet. Pályázni eddig meg nem jelent írásművei lehet - bármilyen témával 4-5 gépelt oldal terjedelemben. A pályázat jeligés, egy zárt borítékban mellékelni kell a szerző nevét és címét. Három díjat és egy különdíjat oszt ki a zsűri, a legjobbakat a Pécsi Rádió bemutatja. A beküldési határidő 1996. április 15., cím: Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, 7601 Pécs, Szent Mór u.l. Szemle és fesztivál Most, a hét végén rendezik meg Dombóváron a XXV. Dunántúli Független Film- és Videó- szemlét, amelyre 35 pályaművet küldtek be. Ugyanebben az időben zajlik szintén a városi művelődési házban a XVIII. Országos Néprajzi Film- és Video Fesztivál. Itt mintegy 20 mű kerül a zsűri elé. A szemle eredményhirdetése szombaton, a fesztiválé vasárnap lesz. Megszűnik a Pécsi Tükör Nyolcadik évfolyamába lépett az idén a Pécsi Tükör című kulturális és idegenforgalmi program magazin, és most anyagi okokból megszűnik. A kulturális tájékoztatót, amely művészeti és közművelődési eseményekről, rendezvényekről adott előzetes információkat, a Baranya Megyei Művelődési Központ adta ki. Zenei fesztivál hatodszor Hatodszor rendezi meg az idén nemzetközi fesztiválját a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Az idei program a millecentenárium jegyében szerveződött. Az első koncert június 27-én lesz Nicolas Pasquet vezényletével, az utolsót július 6-án Howard Williams dirigálja. A fesztivál két hete alatt fellép Jandó Jenő, Klaus Lindig, Koloss István, Király Csaba, Váradi Marianna, Takács Tamara, a Pécsi Oktett, a Trio Orlando, a Debreceni Kodály Kórus és a Purcell Kórus. Koktélok és puncsok A kaposvári Holló és Társa Kiadó, amely gyönyörű színes albumaival hívta fel magára a figyelmet az elmúlt hónapokban (megjelentet sport, természeti és művészeti témájú könyveket egyaránt) ezúttal Koktélok és puncsok címmel kiadott színes albumában klasszikus és alkoholmentes italok készítéséhez ad tanácsokat. 1994. október 15. óta dolgozom a sikondai alkotóház arculatváltásán, hogy a korábban író alkotóházként ismert épületben nemzetközi műfordító- és kutató otthon kezdhessen el működni - irodalmunk külhoni fordítói, tágabb értelemben kultúránk tolmácsai javára. Midőn a feladat elvégzéséhez láttam, bizakodtam, hogy sikerül társakat és mecénásokat találnom. Igyekeztem tehát hivatalos vagy kötetlen formában népszerűsíteni a nemzetközi műfordítóotthon tervét. A hazai s a külföldi magyar nyelvű sajtóban közleményeket jelentettem meg. Kapcsolatot találtam- kerestem a szomszédos országokban élő prominens magyar írókkal, akik vállalták, hogy népszerűsítik ötletünket. A Baranyai Alkotótelep igazgatójával kidolgoztuk a műfordítóház szervezeti és működési alapelveit. Partnerül megnyertük a Magyarok Világ- szövetségét, amely bár anyagi támogatást nem tudott adni, eszmeit igen. A Magyar író- szövetség is csatlakozott vállalkozásunkhoz, lapja, a Magyar Napló rendelkezésünkre áll, ha pályázatokat, felhívásokat akarunk közzétenni. Pályázatokat adtam be az alkotóház működésének részleges vagy teljes támogatására az Országos Játék Alaphoz, a Nemzeti Kulturális Alaphoz, a Soros Alapítványhoz, valamint a Hét Törzs Alapítványhoz - támogatást azonban nem sikerült szereznem. Válasz nélkül maradt Bokros Lajos pénzügyminiszterhez intézett folyamodványom is. Nem kaptam segítséget jó néhány más alapítványtól és nagyvállalattól sem. A huszonnégy bank, melyet megkerestem - bár egyikük-másikuk elegánsan kinyilvánította elismerését és jó kívánságait - többnyire válaszra sem méltatott. Üdítő kivétel a Magyar Hitel Bank Művészeti Alapítványa, amely pályázat benyújtására buzdított, döntést 1996. első negyedére ígértek. Nem zárta ki későbbi támogatás lehetőségét több más bank sem. Együttműködést és támogatást kereső levelünkre igen kedvezően reagált az osztrák Kultur Kontakt Alapítvány: osztrák állampolgárságú írók/ kutatók számára évente egy ösztöndíjat ajánlott fel, hogy a szomszédos országokban létesült a kuratóriumaitól a hozzánk dolgozni készülők ellátási költségeikért pályázhatnak. Könyvtárbővítést célzó kérelmemre nagyvonalú segítséget kaptam az Akadémiai Kiadótól és a párizsi-bécsi-buda- pesti Magyar Műhely Kiadótól. Támogatásként rendszeresen küldi friss számait az Európai Utas, a Forrás, a Jelenkor, a Komló és Vidéke, a Kortárs, a Magyar Műhely, a Magyar Napló, az Új Forrás és a Valóság szerkesztősége. Komló kitüntető módon támogatta kezdeményezésünket. A képviselőtestület az 1995-ös évre 50 000 Ft-val járult hozzá költségeinkhez. A városgondnokság térítésmentesen kicserélte a kerti padokat. Ősszel keretmegállapodást sikerült kötnöm az 506-os sz. Szakmunkásképző Intézettel. Az iskola vállalta, hogy a jövőben térítésmentesen karbantartja az alkotóház épületét, s részben elvégzi a felújítási munkálatokat. Az idén a Magyarok Világ- szövetsége megrendezi a magyar irodalom fordítóinak első világtalálkozóját. A rendezvényre az írószövetség hivatalosan engem kíván delegálni. Örömmel kapcsolódom be a tanácskozás munkájába, hiszen a fórum kiváló alkalom lehet a fordítóházzal kapcsolatos elképzeléseink hatékony népszerűsítésére. Jó lenne elérni, hogy a sikondai fordítóház egész évben otthont adhasson a hazánkba látogató külföldi magyaroknak: íróknak, kutatóknak, szellemi embereknek. A millecentenárium alkalmából műfordítói pályázatokat szeretnék hirdetni, megállapodást kötni a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületével, hogy a folyamatos működés közben is megmaradó szabad helyekre olyan hazai írókat és műfordítókat küldjenek hozzánk (támogatást nyújtva tartózkodásuk költségeihez), akik kiszorulnak Szigligetről, vagy egyébként is szívesen jönnének Sikondára (esetleg éppen azért, hogy ismeretséget kössenek nálunk vendégeskedő külföldi pályatársaikkal). Állíthatom: a nemzetközi műfordítóház már sokkal jobban „be van vezetve”, sem hogy esélytelen próbálkozásnak szabadna minősíteni. Jóvátehetetlen hiba a befektetett erőfeszítések, a szellemi „puha áru” elkótyavetyélése lenne, hogyha bekövetkezne, amit a megyei közgyűlés állítólag fontolgat: eladnák az alkotóház épületét, mivelhogy ráfizetéses. A ház fenntartása évente hozzávetőleg egymillió forintba kerül. Molnár Miklós Egy kicsit úgy vagyunk az irodalomtörténetekkel, mint a nagy műgonddal megalkotott pörköltekkel vagy kocsonyákkal. - Szinte valamennyien mesterszakácsnak képzeljük magunkat, ám valóban jól csak kevesen készítjük e nemes ételeket. Nem beszélve közismerten viszonylagos ízlésünkről. Minden olyan elszánt gondolkodót, aki (Beöthy, Szerb, Nemeskürty műveinek ismeretében) irodalomtörténet-írásra adja a fejét, csak dicséret illethet. Az irodalombarát elvárja a magányosan küzdő hőstől (az írótól), hogy hiteles korképet fessen, markáns művészportrékat rajzoljon. S tegye mindezt könnyedén, szellemesen olvasmányosan. G. Tóth Károly pécsi tanár zsebkönyvet írt (ilyen volt a múlt században Beöthyé is), s az ebből következő terjedelmi korlátok is nehezítették dolgát. A kötetet olvasván olykor érzékelhetjük is dilemmáit: sokszor „kénytelen” megterhelni mondatait, hogy minél több ismeretanyagot és/vagy értékelő szempontot sűríthessen beléjük. Az irodalmi korszakhatárokat a hagyományos periodizáció alapján húzta meg a szerző. Irodalomtörténész-elődeinek munkáit alaposan ismeri, a legújabb szaktudományos eredményeket is felhasználja, adatai pontosak. Természetesen nem kötelező egyetértenünk minden hangsúlyával és ítéletével. Például a gondosan megformált Babits-portréhoz képest kissé halványabbnak tűnik a Koszto- lányi-kép: a műfordító - esztéta - nyelvész Kosztolányiról egy sort sem olvashatunk, s remek íróportréiról is mintha megfeledkezett volna a szakíró. Sajnálhatjuk, hogy József Attilának és Radnótinak nem jutott legalább egy-egy oldallal több, s abban sem vagyunk biztosak, hogy Csáth Géza ugyanúgy csak nyolc sort érdemel, mint - az egyébként méltatlanul mellőzött - Török Gyula. Az egyébiránt korrekt munka utolsó fejezetei némiképp zavarba ejtik az olvasót. A két világháború közötti irodalmat tárgyaló fejezetben ugyan joggal találkozhatunk Weöressel vagy Déryvel, ám munkásságuk a ’45 utáni szakaszba legalább ugyanúgy beletartozik. Azt sem hallgathatjuk el, hogy ez az értékes mű bizonyos figyelmesebb korrektori murikat igényelt volna. G. Tóth Károly könyve igen hasznos kiadvány. Ami a pörkölt-metaforát illeti: az étel jól sikerült, bár egy kevéssel több fűszert azért elbírt volna. (Nemzeti Tankönyvkiadó) Mihalik Zsolt Herceg Árpád: Apokrif Az én szemeim látnak téged. Körültáncol, cigánykodik veled a Szerelem, gyermekszavakat rejt a nyelv alá: őrízhetőt, gügyögést, gagyogást a fülbe: felejthetőt. Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ezért nem árt a bizonyosság: a szájból kicsorduló tejet nem ismerem. Nyilaztam is őseiddel. A franciák még meg se születtek, amikor éppen öregedni kezdtem, nem volt rossz, körbecsodáltak, nocsak, hát megint elmegy az Isten! De a hízelgés nekem ugyanúgy fájt, ahogyan seb műtét után. Szivárgott belőlem a genny. Pusztítok mindent, ami pusztítható. A lázadó embert szeretem. Győri László: Szú A szürke kis deres egyre vérzett, a bőre alól a lyukakon át egyre szivárgott a vér, csak a tél bírta elállítani. A szúette lovacska tavasztól őszig vérzett, egyre vérzett, amíg a szétfurkált faragvány egyszer csak össze nem roppant az időtlen jászol előtt. Futnak A Képek JEGYZET Kern András és Eszenyi Enikő Habkönnyű neurózis Kern András egy karmesterről forgatott filmet, aki egy fontos zeneakadémiai koncertre készül, s ennek érdekében rendszeresen berúg, hisztérikus jeleneteket produkál, és napokon keresztül nem alszik. Ezek után igen csodálkozik, hogy beszállítják a pszichiátriai osztályra. Ahonnét néhányszor kiszökik, és dzsessz-számok rögtönzött előadásával szórakoztatja zenekarának tagjait. Kezelőorvosa - Eszenyi Enikő - otthagyva az ügyeletet, utána iramodik, átmászik a Rádió épületének kerítésén, s fülöncsípi páciensét, mivel, ezt talán mondanom sem kell, szerelemre lobbant iránta, mert ő olyan sármos legény, mint a feleség, Udvaros Dorottya is elismeri, bár némi kiegészítéssel, és így tovább. Mindezzel nem azt akarom állítani, hogy a Sztracsatella rossz film, sőt, a mai magyar termésben talán a közepesnél is jobbnak számít egy hajszállal. Csupán annyit szögeznék le, szemben Kern Andrással, aki a karmester szerepében azt fejtegeti, hogy miként a karmesterre sincs valójában semmi szükség, mert a zenekar dirigens nélkül is képes előadni a művet, úgy a filmrendező is felesleges, mivel a színészek maguktól is eljátsz- szák a szerepeket, csak hagyni kell őket, a magam részéről ezt igencsak vitatnám. Mint a fenti cselekményvázlatból kitűnik, a főszereplő személyétől független rendezőre ezúttal igencsak szükség lett volna, hogy kiszűrje a történetmondás logikai bakugrásait, s némileg csökkentse a szerepformálás nárcisztikus jellegét és az „értelmiségi” nyűglődések mennyiségét. Érdemes lett volna, mert a színész Kern elismerést érdemel, Eszenyi érdekesen fanyar most is, jó Benkő Gyula bölcs, öreg karnagya, Ragályi szépen fényképez, habár a fogtömés szuperközeli képéről szívesen lemondtam volna, a fekete-fehér emlékképek leleményesen illeszkednek a meséhez. Csak a rendezőnek nevezett önkontroll hiányzik, aki mellesleg még azt is elmagyarázta volna, hogy egy fiatal nő paraszti származását, a szándék bármennyire is tisztességes, nem okvetlenül a telefonba behallatszó tyúkkárá- lással kell érzékeltetni. Gyanúm szerint Kern Andrásj valójában nem is egy épkézláb! történetet akar elmondani húsn vér szereplőkkel, hanem egyetlen művészfigurát kívánt felmutatni, akihez a kritikus megvetés és az azonosuló szeretet meglehetősen letisztulatlan elegyével viszonyul. Nem tagadja, hogy ez az ember testi- leg-lelkileg beteg, ám átélve sorsát olyan büszke a bajaira, mint egy szocreál filmbeli bányász a kitüntetéseire. Depresz- szió, szívbaj, allergia, alkoholizmus, jellemgyengeség. Ráadásul még a térde is fáj. De ez a sok baj együtt csak afféle festett vérzéssé válik. Habkönnyű neurózis, állapítja meg a főorvos a diagnózist, s alighanem neki van igaza. Nagy Imre
