Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-16 / 46. szám
6 Dünántúli Napló Magazin 1996. február 16., péntek Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF Párizsban közzétette a gyermekek helyzetéről szóló éves jelentését. Eszerint a Szaharától délre eső afrikai térségben az ötévesnél fiatalabb gyerekek halálozási aránya 1993-ban 18 százalék volt, szemben az 1960-as 25 százalékkal - ugyanakkor még mindig Afrikában a legrövidebb a válható élettartam. A nyolcvanas évek elején a gyerekek 20 százaléka kapott védőoltásokat, mostanra 50 százalékra nőtt ez az arány; az alultápláltság miatt a gyerekek egyharmada küzd növekedési gondokkal, egy-egy nő átlagban még mindig több mint hat gyereket hoz világra, s bár 1960 óta négyszeresére nőtt a beiskolázási arány, még mindig csak a térség gyerekeinek fele jár oktatási intézményekbe. Számok a gyerekek helyzetéről Eszak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten a gyerekek halálozási aránya 7 százalék, szemben az 1960-as 25 százalékkal; a gyerekek 80-84 százaléka kap védőoltásokat (ugyanez a mutató a nyolcvanas évek elején 42 százalék volt), s az általános iskolába való beiratkozás az elmúlt húsz évben megduplázódott. Dél-Ázsiában él a világ ösz- szes gyerekének egynegyede, s közülük minden nyolcadik még ötéves kora előtt életét veszti. (Ez az arány 1960-ban még 25 százalék volt) Az alultápláltság a gyerekek 60 százalékát sújtja, a lányok beiskolázási aránya az 1960-as 29 százalékról 1990-re 62 százalékra nőtt, de az oktatást még mindig gátolja a gyerekmunka elteijedtsége. Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben a gyermekek halálozási aránya 1993- ban 5 százalék volt (szemben az 1960-as 20 százalékkal); egy-egy nő 1950-ben még átlagban hat gyereknek adott életet s mostanra ez a mutató kettőre süllyedt, az oltások aránya pedig a nyolcvanas évek elejének 20 százalékos adatáról 90 százalékra nőtt. 1960 óta az általános iskolába való beiratkozási mutató 50-ről 86 százalékra emelkedett, s 1990- ben a gyerekek egynegyede szenvedett alultápláltságban. Latin-Amerikában és a karibi térségben a gyerekhalandóság 1960 és 1993 között 15 százalékról 5 százalékra süllyedt az oltások aránya 1981 és 1993 között 45-ről 80 százalékra nőtt és az egy-egy nőre eső gyerekszám az 1950-es hat helyett ma már csak három. A kelet-közép-európai országokban a jelentés szerint súlyosan romlott a helyzet a kilencvenes évek eleje óta: az oltások aránya a nyolcvanas években még 88 százalék volt, s a kilencvenes évek elejére ez 77 százalékra süllyedt, szaporodik a diftériás, a kolerás, a gyermekbénulásos és a légzőszervi megbetegedések száma, Albániában, Oroszországban és Ukrajnában nőtt a gyermekhalandóság. Végül a fejlett, iparosodott országokban a gyermekhalandóság ma már csak 0,9 százalék (szemben az 1960-as 4,3 százalékkal), ám ugyanakkor 1980 óta nő a szegénységben élő gyerekek száma. S. Tóth László Nemzetközi kutyaszánversenyt tartanak Oroszországban. A képen látható versenyző éppen Novgorod közelében jár. A kiindulási pont Moszkva volt, a végcél pedig Szentpétervár. 20 versenyző vállalkozott a 700 kilométeres táv megtételére. Csökkenőben az állatkísérletek Nagyobb biztonságban érezhetik magukat ezentúl az egerek és tengerimalacok - legalábbis Németországban. Egy, a múlt év novemberében kelt döntés alapján az oltóanyagtesztek közül jó néhányat már nem állatokon alkalmaznak, hanem egyéb módszerekkel mérik esetleges toxicitásukat. Az állatkísérletek tizenhárom oltóanyag - köztük a kolera, a torokgyík és a veszettség - esetében, több évtizedes megbízható alkalmazásuk miatt, már feleslegesek. Ugyanakkor kínálkoznak alternatív módszerek is a tesztelésre, például a koagulálás alkalmazása (koagulálás: egy kolloid, vagyis rendkívül apró részecskékből álló oldatból egy bizonyos rész kicsapódása, megalvadása). így évente mintegy húszezer állat- kísérlet „spórolható meg”. Tizenegy oltóanyag esetében azonban továbbra is szükségesnek ítélték az állatokon való kísérletezést. 1980 óta a kutatásokkal foglalkozó német szövetségi minisztérium 11Ö millió márkát költött olyan kutatásokra, amelyek célja az állatkísérletek számának csökkentése - írja a dpa. Hetven liter könnyet ejtünk életünkben Miért egészséges a sírás? A sírás élettani szükséglet. Egyfajta szelep, amin a fölösleges szorongásainkat, félelmeinket, stressz által okozott idegességünket, és örömünket is levezethetjük. Sőt: aki tud sírni és nem fél érzelmeit ezen a módon kifejezni, sokkal tovább él, mert már 50 könnycsepp felére csökkenti a stresszhatást és megnyugtatólag hat a felfokozott érzelmi állapotú emberre - állapította meg a minnesotai egyetem neves orvoskutatója, William Frey professzor. Könnyeinkkel általában nem takarékoskodunk: az embereknek életükben mintegy 70 liter könny csorog végig az arcukon, ami 4,2 millió könnycseppnek felel meg. A nők ötször gyakrabban súják el magukat, mint a férfiak. Modem századunkban sokáig férfiatlan dolognak számított, ha valaki szabad folyást engedett érzelmeinek. Ma már tudjuk: a lenyelt könnyek előbb-utóbb gyomorfekélyhez, vastagbél-gyulladáshoz, asztmához, sőt, szívpanaszokhoz vezethetnek! Nem szégyen sírni. Könnyeink felét bánatunkban sújuk el. A nők hajlamosak arra, hogy családjukat ért örömükben elpityeredjenek: könnyeik 21 százaléka ezért ered el. Az emberek 30 százalékban dühükben, szerelmi csalódásukban és félelmükben zokognak. Churchill akkor zokogott nyilvánosan, amikor Londont bombázták. Willy Brandt örömében sírt, amikor megkapta a Béke No- bel-díjat. II. János Pál pápa nem tud maghatódás nélkül szülőföldjére lépni. Alain Delonnak örömében folytak a könnyei, amikor végre kibékült fiával. Kohl kancellárt a fél világ láthatta, amikor megsíratta elhunyt barátját és politikus tár- sát, Mitterrandot. Nem szé- gyellték könnyeiket. Hogyan sírunk? A szemgolyónk fölött helyezkedik el a mintegy 1,5x1 centiméteres könnymirigyünk. Ezt a vegetatív idegek ingerük, amelyekre a gyász, az öröm, vagy a düh hat A könnycsatomán keresztül jutnak a sós könnycseppek a szembe. Ezek szinte morfiumként hatnak a szervezetre, mivel elfojtják a fájdalmat. A bennük levő antibakteriáüs fehéije- anyagok és hormonok csökkentik a fertőzésveszélyt, illetve erősítik a szervezet ellenállóképességét, miközben megnyugtatnak. A 19. századi párizsi Garnier Opera régi pompájában fogadja a látogatókat. Az operaház másfél évig tartott zárva, a felújítás 145 millió frankba került. Évente több mint félmillióan halnak bele a szülésbe Még a korábban feltételezettnél is sokkal több asszony hal meg világszerte a terhesség folyamán, vagy hal bele a szülésbe - derül ki az Egészségügyi Világszervezet, a WHO és az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF közös vizsgálatából. Az eddigi tanulmányok mintegy félmillióra tették ezt a számot, de mint a mostani adatokból kitűnik, ennél nyolcvanezerrel több a terhességgel és szüléssel kapcsolatos komplikációk miatt ténylegesen elhunytak száma. Ebből csupán egy százaléknyi halálozás esik a fejlett országokra, 99 százalékot a fejlődő országok adnak. A legmagasabb arányt - 100 ezer szülésre mintegy 1000 halálesetet- Kelet- és Nyugat-Afrika országaiban regisztrálják. Kiugróan magas az érték Sierra Leonéban (1800 halálozás 100 ezer terhességre), amelyet Afganisztán, Bhután, Csád és Szomália követ. A legjobban a világ országai között Norvégia áll, 6:100 ezerhez aránnyal. Norvégiát egy másik skandináv állam, Svédország követi, holtversenyben Svájccal. Érdekes módon a gazdasági nagyhatalom Németországot (22:100 ezerhez) e tekintetben több gazdaságilag kevésbé fejlett európai állam is megelőzi: így például Szlovénia (13:100 ezerhez) Portugália (15:100 ezerhez) és Lengyelország (19:100 ezerhez). A Morbus Alzheimer névadója Szerény ünnepség színhelye volt december végén a bajorországi Marktbreit: német és külföldi orvosok azért gyűltek egybe a Wiirzburghoz közeü városkában, hogy megemlékezzenek egy vészesen teijedő, egyelőre gyógyíthatatlan kór fölfedezőjéről, a 80 éve elhunyt Alois Alzheimerről. Az „ünnepeli’ egy bajor királyi jegyző második fiaként látta meg a napvilágot, s már gyermekkorában eljegyezte magát a természettudományokkal. Szobája tele volt zoológiái és botanikai gyűjtőszenvedélyének tárgyaival, kémcsövekkel, mikroszkópokkal. A frankfurti „őrültek és epilepsziások intézetében” szerzett tudományos fokozat birtokában a fiatal elmeorvos 1888- tól 1903-ig dolgozott a hesseni nagyváros elmegyógyintézetében. Az „őrültek kastélyának” nevezett neogótikus épületben forradalmi tevékenység folyt. Más intézetekkel ellentétben, ahová egyszerűen bezárták a bolondnak nyilvánított személyeket, itt segíteni próbáltak a szerencsétleneken. Az iszákosokat munkaterápiára fogták, az ideges és mániákus tüneteket mutató egyéneket pedig 34 fokos fürdőben kúrálták. Alzheimer előszeretettel kutatta a különböző „őrültek” bajának szervi okait, mikroszkóp alatt vizsgálva az elhunytak központi idegrendszerét, az ott talált elváltozásokat. Hamar rájött, hogy azonos tünetek (rémlátomások, emlékezetkiesés, elhü- lyülés) mögött gyakran igen különböző szervi bajok húzódnak meg. Az érszűkület miatti elégtelen agyi vérellátás csak egyike volt ezeknek. Egyik betegének kórképe azonban különbözött minden korábbi esettől. Az 51 éves asszony 1901-ben került a frankfurti elmegyógyintézetbe. Mint Alzheimer följegyezte róla, „egész viselkedéséből árad a tanácstalanság; olvasáskor összekeveri a sorokat, betűzve vagy értelmetlen hangsúlyozással olvas. A tárgyak nevét sokszor képtelen megmondani, írás közben hamar elakad, s képtelen folytatni a megkezdett szót vagy mondatot.” A beteg szomatikus vizsgálata eleinte semmi kórosat nem mutatott: ,járása egyenletes, kezeit egyforma ügyességgel tudja használni. Reflexei, szívműködése és anyagcseréje is normáüs” - jegyzi fel róla Alzheimer. Augusta D. asszony 1905-ben halt meg a frankfurti intézetben, teljesen eltompult elmével, elhülyülve. Alzheimer - aki ekkor már a müncheni egyetem pszichiátriai klinikájának docense - felboncolta az asszony neki elküldött agyvelejét. Meglepve látta, hogy az nem mutatja sem a meszese- dés, sem az agylágyulás tüneteit. Talált viszont három jellegzetes dolgot. Az idegsejtekben egy ismeretlen eredetű anyagcsere- termék rakódott le; az agykéreg felső sejtrétegének egyharmada teljesen eltűnt, az agyvelő tömege kisebb lett; az idegsejtek nyúlványai, a neurofibrillák túlélték a sejtek pusztulását. Csakugyan ez a három anatómiai bizonyítéka annak a betegségnek, amelyet fölfedezője szerényen csak „sajátos kórlefolyásnak” nevezett. Alzheimer 1906 novemberében, a német elmeorvosok tübingeni kongresszusán számolt be „az agykéreg új, különös megbetegedéséről”, amelyet müncheni főnöke, Emil Kraepün javaslatára nevezett el a szakma Morbus Alzhei- memek, azaz Alzheimer-kómak. 1906-ban szinte visszhang nélkül hangzott el a 42 éves orvos előadása Tübingenben. A jelenlévő 88 orvos némán fogadta az újdonság hűét; egyikük sem sejtette, hogy a XX. század jövendő betegségét mutatta be nekik bajor kollégájuk. Sastoll tolvajok Nem mindennapi büntetést szabtak ki két fiatalemberre, akik arra vetemedtek, hogy levágják két sasnak a farktollát: Claude Hicks bíró a másfél évi próbaidő mellett 500 dollár pénzbüntetés megfizetésére és további 600 dollár megtermelésére kötelezte őket. A 600 dolláros összeget egy csirkenevelő telepen kell ledolgozniuk. A két fiatalember még 1993- ban döntött úgy, hogy feltör egy állatkerti ketrecet, s megszerzi az áhított sasfarktollakat. Ám a kiválasztott madarak védett állatok, s tolláik birtoklása a szövetségi törvényekbe ütközik. A fiatalemberek ügyvédei hiába védekeztek azzal, hogy a meggondolatlan tettesek élénken érdeklődnek az indián kultúra iránt. Hicks bíró így indokolta a különös ítéletet: „Pótolniuk kell az okozott hiányt, és remélem, hogy többé nem támad kedvük farktollakra, amíg csak élnek.” Siklórepülő ősegér Siklórepülésre is képes ősegér kövületére bukkantak német tudósok. A lelet meglepően jó állapotú, noha legalább ötmillió éves. A Reuter jelentése szerint a mókusokéhoz hasonló légimutatványokra is képes kisméretű egér élete utolsó pillanatában szó szerint feldobta a talpát: a hátán fekve bukkantak rá. A leghatékonyabb fogyás Fogyni háromféleképpen lehet. Vagy szigorú diétával, vagy kevés evést sportolással kiegészítve, vagy normális evés mellett végzett rendszeres testedzéssel. Az amerikai Baylor Medical College tudósai százhatvan túlsúlyos személlyel végeztek kísérleteket, s megállapították, hogy az egyetlen, hosszútávon is sikerrel kecsegtető módszer a harmadik. A diéta ugyanis előbb vagy utóbb minden esetben kiváltja a „szeretném magam végre teleenni” effektust, s elkerülhetetlen a leadott kilók visszaszedése. Persze az emberek többsége nem azért sportol, hogy fogyjon. Egy német felmérés szerint a megkérdezettek kétharmada nevezte meg indokként a jó kondíciót, több, mint fele pedig az egészségmegőrzést. A vizsgálatba bevont 514 férfival és nővel készített mélyinterjú egyébként meglepő eredményekkel szolgált. Kiderült, hogy a rendszeresen sportolók között a dohányosok aránya majd másfélszer akkora, mint az össznépesség- ben: egy tized híján 37 százalék. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az erős dohányosok száma viszont jóval alacsonyabb az átlagnál. Sokak számára a sport jó kiegészítő az alkohol és a cigaretta mellé. A testüket rendszeresen edzők jobban felismerik, hol kell meghúzni a határvonalat. Mi több, úgy gondolkodnak, hogy amennyivel rontom az egészségi állapotomat egy cigaretta elszívásával vagy egy pohár bor elkortyolgatásával, ugyanannyira javítom is azt a napi kerékpározással, kocogással vagy úszással. Ez azonban korántsem a bűn és bűnhődés története, ugyanis a legtöbben azt vallják: számukra a napi sportolás ugyanolyan élvezeti cikk, mint a cigaretta vagy az alkohol.
