Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1996-02-15 / 45. szám

8 Dünántúli Napló

Közélet

1996. február 15., csütörtök

Pécs menekül a csőd elől?

Még nem dóit el, hogy mire futja az idén

Az idei év karcsúsítási programja az általános iskolákat érintheti. A bezárandó sulik között felmerült a meszesié is, ahol a közelmúltban számítógépes szaktantermet is avattak. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ

Nincs még a városnak idei költségvetése, de az már biztos: a leendő költségvetés egyetlen forintjáról sem dönthet majd szabadon a közgyűlés. A képviselő uraknak és hölgyeknek meg kell érteniük: a város likviditásának megőrzése mindennél előbbre való. S ami van, az a fönntartásra-túl- élésre kell: új beruházásra, fejlesztésre, holmi álmok megvalósítására egy fdlér se jut.

Mindezt Pilaszanovich Iván, a város pénzügyi irodájának vezetője szögezte le elöljáróban. A költség-tervezet nyers-mérlege, amit első olvasatra éppen e hó végén tesznek a közgyűlés elé, 4,8 milliárdos hiányról árulkodik momentán, s a városatyák feladata nem a legörömtelibb lesz: ezt a hiányt kell a minimálisra csökkenteni, eltüntetni.

Pécs már az elmúlt évben is kötéltáncon járta mindennapjait, hiszen közel egymilliárdos hitelállománya van. Ennek egy része (780 millió) új hitel volt, egy része 1994-ről húzódott át. Ami mégis figyelemre méltó: ilyen körülmények között is sikerült az eredetileg tervezett 9,3 milliárd helyett 11,5 milliárd körüli összeggel élniük: ebből jutott tavaly a

város és intézményeinek fönntartására, működtetésére, szociális segélyezésre, egyébre, középületek felújítására, a belvárosi rekonstrukció lassú folytatására. Ehhez persze hihetetlen mutatványokra volt

szükség, s tudni illik: jól gazdálkodtak a városi ingatlanokkal, pénzzé tehető vagyonrészeikkel.

De jelenünkben megsokasodtak gondjaik. Bár lesz a helyi adók mellett némi bevétel

(a villamosenergia privatizációjából is részesednek), akad még piacra dobható vagyonrész, mégis csak szűkös, 8 milliárd körüli forrásra leltek a gazdasági elemzők. E nyolc- milliárddal szemben áll az a

12,8 milliárdos igénylista, melyet az önkormányzati bizottságok javaslatait tartalmazza. S most következhet az igények és lehetőségek szakadékainak áthidalása, a csőd elől való menekülés. Mivel több hitelt nem vehetnek föl - a hitelfeltételek szabályozásának új rendszere, a „Bokros-csomag” ezt nem teszi lehetővé, - csak egy út marad a város pénzügyi egyensúlyának megőrzésére. Az elmúlt évben elvégzett vizsgálódások nyomán az intézmények karcsúsítása, uram bocsá', némelyik bezárása. Ez a karcsúsítási program Pécsett főleg az általános iskolákat érintheti és érinti. Bár így is hiánygazdálkodás jellemzi majd az 1996-os esztendőt.

A város vezetőit megkérdezve - mekkora pénz kéne ahhoz, hogy úgymond a legfontosabb teendőkre fussa? -, válaszukban éppen a jelenlegi duplája voksoltak. Legkevesebb 20 milliárdra.

Kozma Ferenc

Valaki elment

Nincs többé. Négy hétig tartott a meghitt, bensőséges kapcsolat. Advent kezdetén érkezett, vízkeresztkor távozott. Ezer társa közül választottam ki gondos szeretettel a legszebbet. Tetszéssel forgattam körbe sudár alakját, s még a kereskedő is elismerte, hogy kiválóság került hozzám. Az én karácsonyfám.

Igen, ő az a valaki és nem valami. Kisgyermek koromtól kezdve különleges kapcsolat fűzött a karácsonyfához, ő volt a kedves tündöklő csoda, mely a bezárt ablakon is bejött és finom halk csilingelőssel jelezte, hogy megérkezett. Máig megtartottam a“ vele való örömteli tevés-vevés szertartását, ami a kiválasztással, a vásárlással kezdődik, a hazavitellel folytatódik. Udvarunk legvédettebb zugában várja a bevonulás napját, mely előtt rendbe szedem néhány rakoncátlan ágát és tövét megfaragom, hogy állványában biztosan, sudáran álljon. Majd következik az ünnepélyes bevonulás. Ágai halk zizzenéssel súrolják az ajtókat kanyargásunk közben, és aztán áll a helyén szálegyenesen a plafonig nyújtva finom illatot árasztó ágait. Karácsonyi zene szól, és én díszítek. Mint egy szép menyasszonyt, úgy ékszerezem fel a fát féltve őrzött díszekkel, melyek között félévszázados kincsek gyermekkorom legszebb érzéseit idézik

vissza. Mindnek megvan a maga helye, emléke. Aztán a nagy pillanat, a csúcs, a diadalmas, csillogó, sziporkázó megjelenés, találkozás a családdal. Megkezdődött boldog együttélésünk. Napok telnek, hétköznapok. Esténként meggyújtok egy gyertyát és behúzódom a sarokban álló fotelbe. A szerény meleg fénynél szinte beszélgetek az én karácsonyfámmal.

Aztán egy éjjel halk zaj. Megcsörren egy dísz, lejjebb csúszik az aranyfüzér, szaloncukor koppan a padlón, pereg a tűlevél. Megkezdődött valami, amiről nem akarok tudomást venni. El akar hagyni az én karácsonyfám. Egy hét múltán már alig volt tűlevél rajta. Szomorú aktus következett. Leszedve díszeit, mint elhunyt kedves hozzátartozót, - kivittem az utcára és elhelyeztem a megjelölt helyen várakozó társai között. Naponta mellette vitt el az utam. Szél cibálta, de visszaállítottam helyére, ott is ő volt a legszebb. Egyszer egy csatornából kimászott élőlény szaglálódott tövénél, amit oly szeretettel faragtam. Többé nem néztem arra, átmentem az utca másik oldalára. Egy napon erős kezek markolták fel a csoportot és elvitték.

Szobában ülök, fotelemben és nézem a helyét. Valaki elment, elvíve lelkem egy darabját. Dr. Szalai István

Alulnézetből nem ugyanaz a kép

zat elnyerése úgy gyarapítja a falut, hogy közben pénzt visz el - hiszen itt is kell saját tőke -, s a járda sem épül.

Vannak települések, ahol megpróbálkoznak a vállalkozással is. Kétélű a dolog, hiszen a vállalkozásokkal együtt járó rizikó a közpénzeket veszélyezteti, s ugyanakkor a befizetett összeg felhasználását illetően a felügyeletet csak a többségi tulajdon biztosíthatja, ehhez viszont sok - mondhatnánk úgy is - felesleges pénz kell.

Pénz pedig nincs. Ezt példázza annak a dunántúli kisközösségnek az esete is, ahol a pedagógusok perre mentek az önkormányzat ellen: követelve a törvényben meghatározott fizetésüket. A pert megnyerték. Csakhogy ettől nem lett több pénze a falunak, így hát a tanítók és tanárok önként lemondtak a fizetésemelésről. Úgy mondják, nincs csődveszély. Lehetséges. De csődhatáron levő falvak már vannak.

S. Boda András

Most, hogy hosszan tartó havas telünk van, nem nehéz felfedezni a szennyezéseket, a fehér hótakaró őrzi a letagadhatatlan nyomokat. Árulkodik erről az eldobott szemét, papírzacskótól a rongyokig, csikkektől a letört gallyakig és az állati ürülék.

Egy pécsi, városi sétautamon alig 500 métert megtéve kilencven kutyaürülékhalmot számoltam össze. A szánkót húzó gyerekek is beletaposnak, mérgelődik anyuka, apuka, gyerek.

A szabadon engedett kutyák ijesztgetik, megtámadják a járókelőket, sétálókat, rávakkan- tanak a gyerekekre, öregekre, szívbetegekre. Lábuk felé kapnak, táskának ugranak. Hiába mondják a gazdik, hogy nem bánt, nem harap. Nincs az a kutyára írva.

. Állatvédő törvényt követelnek, felháborodnak, ha az ebadó kerül szóba. Nagy testű állataik pedig uralják a terepet.

Szálkák

„Nem kell félteni a települési ön- kormányzatokat, nincs csődveszély” -jelentette ki a napokban a Belügyminisztérium egyik vezetője. Á kijelentés általánosságban igaz, s felülről nézve megalapozottnak tűnhet. A mintegy 3200 település, s azok önkormányzatainak többsége, ha nem is dúskál a pénzben, de megél költségvetéséből, és ha a 3200 település közül „csupán” 300 fizetésképtelenné válik, az még mindig tíz százalék alatt marad.

Alulról - az érintett települések szemszögéből nézve más a helyzet Ezekben a napokban, a falvak, városok költségvetésének elkészítésekor és jóváhagyásakor (mostanra körvonalazódtak a várható bevételek és kiadások) sok településen szembesülnek a képviselők a csőd fenyegető árnyékával. Az önkormányzati testület amelynek tagjai a költségvetés megtárgyalásakor már tudják, hogy a büdzséből csak októberig futja a település „üzemeltetésére”, és attól nem

boldogabbak, hogy másutt még van pénz a költségvetési intézmények működtetésére. Nekik a saját településük ügyeivel kell foglalkozniuk.

Pénzt kell teremteniük a semmiből. Köztudott, hogy a központi költségvetésből lélekszám arányosan „leosztott” pénzek, a személyi jövedelemadó településen maradó hányada mellé úgynevezett saját bevételek is szükségesek. A „honnan” és „miképp” azonban már az önkormányzatok dolga. A csődveszély elbagatellizálása éppen ezért veszélyes.

Az önkormányzatok eddig saját bevételeinek jelentős része

ugyanis telekértékesítésből, részben pedig hitelekből származott. Csak hát a telkek elfogynak egyszer, az értékesítésből szerzett bevételeket észrevétlenül „elfogyasztja” a falu, s a hitelek és azok kamatainak törlesztése is egyre súlyosabb teher.

Honnan jöhet még bevétel? A helyi önkormányzatok joga a helyi

adók kivetése. Ez a lehetőség azonban - főleg a kistelepüléseken - formálisnak mondható. A kommunális adó kivetését példul olykor komolytalanná teszi a tény: a közmű társulásokban résztvevő polgárok mentesülnek - a részlet- fizetés idejére - az ilyen típusú adó alól. Márpedig a kistelepülések jelentős részében a csatorna, a gáz bevezetése az utóbbi évek produktuma, s még tart a törlesztés.

Említhetnénk az iparűzési adót is, csak hát, amikor az iparosok zöme úgynevezett kényszervállalkozó, s a munkanélküliség elől menekül a vállalkozásba, jelképes az ebből befolyó összeg. Még akkor is, ha kegyetlen kényszerből a korábbi három, majd hét ezrelékes adót egyes településeken már 1-2 százalékra emelték.

Bevételt jelenthetnek még a különböző pályázatok is. Persze csak akkor, ha a szerencsés nyertesek találnak terveikkel egyező kiírásokat. Mert ahol például járda kellene, ott a kerékpárútra kiút pályáMegbékélés

Társaságban épp arról beszélgetünk, milyen fontos lenne egyre sanyarúbb jelenünkben a megbékélés, hogy ne az egymás torkának ugrás, és a múlt, annak szereplői iránti egyre csak szított gyűlölet vezérelje mindennapjainkat. Szigetvári nyugdíjas ismerősömé a szó: -Emlékeztek, milyen palávert csaptak nemrég a török kormány pénzén épült szigetvári Szulejmán-emlékműnél nemzetes asszonyságék? Tépték a szájukat felhecceit útitársaikkal együtt, hogy milyen ha- zafiatlan, hazaáruló mindenki, aki megengedte a minket hajdan 150 éven át elnyomó törököknek az emlékmű felállítását, ők képtelenek a megbékélésre. Pedig példát vehetnének a török kultuszminiszterről, aki a díszkőt avatását követően kíséretével ellátogatott a szigeti várba és megkoszorúzta a hajdan Szulejmánék orra alá oly sok borsot törő, ugyancsak sok török életét kioltó Zrínyi Miklós lovasszobrát. Koszorúzás helyett talán fel kellett volna azt robbantania?

Havi ötezer, ha marad

A néhány éve nyugdíjas nőből csak úgy ömlik a panasz, aztán elneveti magát, hogy legalább kibeszélte magából egyre nyomasztóbb gondjait. A rezsit kifizetve havonta, talán ha ötezer forintja marad a létfenntartásra, s mégis hogy örül, ha néha- néha vendégül láthatja unokáit.- A gyerekei nem segítenek?- Örömmel tennék, ha tehetnék. A menyem munkanélküli, otthon van a két gyerekkel. A fiam munkájához kell a meg- ' boldogult férjemtől örökölt

autó, annak is én fizetem a kötelező biztosítását és a garázsbérleti díját, mert az ő keresetéből arra már végképp nem telik. Sajnos másban már nem tudom őket segíteni. Tejre, kenyérre azért még marad - feleli rös- tellkedve, mert ismét panaszkodott. - Csak egészség legyen! Nem igaz? - neveti el magát és elköszön.

Kutyás kéz

Ismerősöm felháborodva meséli:- Banánért, almáért, zöldségért mentem be a boltba. Rajtam kívül nem volt ott más csak az eladó, aki épp a tenyeréből etette, simogatta, babusgatta a kutyáját. Megkérdezte, mit óhajtok, és úgy „kutyás” kézzel már nyúlt is volna bármiért, amit csak kérek. Azt ugye nem kérhettem, hogy mielőtt kiszolgál, mosson kezet, mert talán még magamra haragítom.

Vendégutas

Fáradtan autózom haza. Egy falu határában „lemeszel” egy diákforma fiú. Nem látok rajta semmi ijesztőt, megállók.- Elvinne Pécsre? - kérdi.- Az uránvárosig elvihetem. Beszáll, bekattintja a biztonMások azért nem Viszik ebeiket a kutyafuttatóra, nehogy összekapjanak „veszélytelen” ku- tyuskáik. Az ebtartók nem maguktól követelik meg a rendet, hanem a társadalomtól várják el a megértést.

Vajon mit tesznek az állatvédő, ebtenyésztő, ebtartó egyesületek, szervezetek azért, hogy a közrend biztosítható legyen? Miért nem szervezik meg az ebtartás ellenőrzését? Időszakonként szervezhetnének kutyaürülék-gyűjtő akciókat a gazdik számára. Seprűvel, lapáttal, zacskóval, stb.

Az állatok, a kutyák nem ellenségek. Szerencsétlen, kiszolgáltatott, emberközelséghez szokott lények, amelyekkel gazdáik nem kellő tartási kultúrával bánnak.

A két évvel ezelőtt hozott önkormányzati rendelet semmit nem oldott meg. Az ebadó segíthetne, de nem merik megszavazni. Rozvány Gy.

sági övét, s közben engem vizslat. Nekem nem tűnik ismerősnek. ő vajon ismerhet valahonnan?- Mit kémlel rajtam, csak nem vagyok valamiért gyanús? - kérdem már-már ingerülten.- Nem. Ne haragudjon, csak azt figyeltem, hogy nem ittas-e. Képzelje, pár hete ugyanígy lemeszeltem egy autót, felvett, s amikor már elindult, és s enyhén kacsázva robogott, akkor tűnt fel, hogy a vezető alaposan felöntött a garatra. Nem mertem szólni, hogy álljon meg, tegyen ki, nehogy magamra haragítsam.- Hogy sikerült ép bőrrel megúsznia a kacsázó pilótával?- Képzelheti, végig rettegtem az utat, s amikor végre kiszállhattam, megfogadtam, soha többé nem stopozok.-Akkor most miért intett le?-Akár azt is mondhatnám, elment az utolsó busz az orrom előtt, de minek hazudjak? Anyámnak erre a hónapra se maradt pénze a bérletemre.

B. Murányi László

Az egészséges életmód

Tanácsok evésre, ivásra, ébredésre

Nem törvényszerű, hogy hamar fáradtak legyünk és foly- ton-folyvást úgy érezzük, nem bírjuk a ránk nehezedő terhek súlyát. Helyes étkezési és életviteli szokásokkal a hasonló panaszok nagy részének elejét vehetjük - állítják a franciák, pedig ők mindig nagy ínyencek voltak.

íme, néhány megszívlelendő javaslat, melyet ha betartunk, fittebbnek érezhetjük magunkat.

Narancslevet mindig étkezés után és ne előtte igyunk. Ha így teszünk, elősegítjük az emésztést.

Reggel mindig nyissuk ki az ablakot és húzzuk fel mielőbb a redőnyt. A napsugár egész nap meghatározóan hat kedélyállapotunkra.

Semmi esetre sem hagyjuk ki a reggelit. Ha nem eszünk reggel semmit, hanem csak

úgy elrohanunk hazulról, egykét óra múlva nagyon fáradtak és éhesek leszünk.

Igyunk kevesebb kávét. Ha túl sok feketét fogyasztunk, a rövid éber figyelmet felváltja a kimerültség.

A zöld tea éberré tesz. Ha azonban evés után isszuk, a vas nehezebben épül be a szervezetbe.

Ne várjuk meg, amíg reggel a hasunkra süt a Nap! Aki túl sokáig alszik, többnyire fáradtan és gyűrötten ébred, mert a pihenési folyamatot zavarják a háttérből hallatszó zajok.

Ne közvetlenül elalvás előtt zuhanyozzunk és vegyünk forró fürdőt.

Ha vasárnap ebéd után szunyókálunk, azt ne késő délután tegyük, mert ebben az esetben este fogunk nehezen elaludni.

Kutyanyomok a hóban

Rend, ebek harmincadján