Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-13 / 43. szám
1996. február 13., kedd Társadalom Dünántúli Napló 11 Nyugdíjháború jövőre is lehet N yugdíjasháború volt januárban Pécsett, s valószínűleg másutt is, csak éppen nem tudtunk róla, mert ilyesmiről, mint illetlen dologról, nem nagyon szoktak beszélni. A „háború” idején ugyanis már oda volt ragasztva az egyik szekrényajtó belső oldalára az idei nyugdíjfizetési naptár, erről másoltam le a következő adatokat. Minden hónapban 13 nyugdíjfizetési nap lesz novemberig, idén is, a kezdő napok 12- 15-e között, az utolsó napok 28-31-e között lesznek, tehát a hónap második felében hozza a postás a járandóságot. Ám a december... Már 2-án megkapják az elsők a pénzt, csaknem két héttel hamarabb, mint szokták. Gyaníthatóan csaknem két héttel később fog jönni - az ideihez hasonlóan, és a szokásosnak megfelelően- az 1997. januári nyugdíj. Könnyen kiszámítható tehát, hogy másfél hónap lesz - és van már sok éve, példátlanul a hazai bérfizetések történetében- a két nyugdíjkifizetési nap között. Mondanom sem kell, hogy annak idején, amikor először találkoztam e „találmánnyal”, meghökkentem, s nem töltött el nagy boldogsággal a lehetőség, hogy másfél hónapig várhatok a következő havira, hiszen hosszú aktív koromban ilyesmi sosem fordult elő. Hát akkor a nyugdíjnál miért? Hajlamos voltam azt hinni, hogy karácsony hónapja lévén az állam minél gyorsabban vissza akarja kapni a pénzt, amire nagy esélye is volt mindig. Hiszen az ember -a nyugdíjas is! - esendő, ilyenkor tehát könnyelműbb a szokásosnál, s nehezen tud ellenállni a hisztériakeltően lármás reklámhadjáratnak, ezért amikor a szerettek megajándékozásáról van szó, bizony könnyűszerrel elfelejti, hogy két héttel hosz- szabb lesz a két nyugdíjfizetés közti idő. De aztán megtudtam ennek az egyébként logikus magyarázatát: kapja meg mindenki karácsony előtt a nyugdíját. Ez így rendben is van. Csak azt nem értem, hogy akik a józan észre hallgatva így állapították meg a decemberi nyugdíjfizetési napokat, miért hagyta cserben őket ugyanaz a józan ész, amikor a rákövetkezőjanuárit kellett megállapítani, s miért nem tudták kitalálni, hogy a logikátlanul elnyújtott nyugdíjszünetet meg lehetne rövidíteni egy héttel, ha januárban előbbre hoznák a kifizetési napokat. Lehet, hogy ezer okos okát lehet találni az ellenvetésnek, de mind együttvéve sem lehet magyarázat arra, miért kell a kispénzű nyugdíjast belezavarni olyan helyzetbe, amikor félnie kell, hogy egy darab kenyeret sem tud megvásárolni. Hársfai István Pécsi javaslat nyomán Idősek tanácsa A miniszterelnök félévenként találkozik a nyugdíjas szervezetek vezetőivel. A közelmúltban a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége, és az érdek- képviselet (kamara) vezetői vezetői vettek részt. A beszélgetésen ott volt Bleyer Jenő, aki ma is a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tiszteletbeli elnöke, egyben az országos szövetség elnöke, s aki a találkozót a következőkben összegezte. Hosszú listával készültek érre a beszélgetésre, de legelső kérdésként a nyugdíjak megadóztatásának híréről kérdezték a kormányfőt, aki cáfolta ezt a tervet. Szóvá tették a gyógyszertámogatás rendszerét is, mondván, hogy sokak számára már valóban megfizethetetlenül magas egyes készítmények ára. Erre vonatkozóan azt az ígéretet kapták, hogy a tb támogatási rendszer nem örök időkre szól, s az a kormány szándéka, hogy belátható időn belül könnyítsen azok helyzetén, akik valóban nehezen tudják megfizetni a mostani árakat. Ismét szóba hozták, de sajnos megint konkrét eredmény nélkül az özvegyi nyugdíjak emelését, illetve a régen nyugdíjba mentek nyugdíjának valorizálását, és a mezőgazdasági járadékosok helyzetének javítását. E kérdéskör kapcsán került szóba, hogy miként lehetne mégis segíteni, a már meglévő gondokon. Bleyer Jenő azt javasolta, hogy hozzák létre az Idősek tanácsát, amelynek véleményező ŐS javaslattevő joga lenne. A tanácsban nem csak a nyugdíjasok érdekképviseleti vezetői, hanem olyan szakemberek vennének részt, akik különböző területek szakértői, s előre meg tudnák mondani, hogy milyen döntés, hogy érintené a társadalom csaknem hárommillió tagját, illetve azt, hogy mi módon lehetne mégis elviselhetőbbé változtatni a jelenlegi helyzetüket. Az Idősek tanácsa várhatóan a tavasszal alakul meg. Nyugdíjasok népfőiskolája Januárban kezdődött és áprilisig tart a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete által szervezett gyorsan népszerűvé vált, sok érdeklődőt vonzó előadássorozat a Tüzér utcai Mozgalmi Házban. A hétfőnként, mindig 10 órakor kezdődő találkozókon szakemberek beszélnek azokról a folyamatokról, betegségekről amelyek elsősorban az idősebb korúakra jellemzők. Tegnap az idős ember lelki egyensúlyának fontosságáról, a gyógyszerszedés jellemző problémáiról, illetve a nyugdíjakról volt szó. Legközelebb, február 19- kén délelőtt 10 órától dr. Bleyer Erzsébet az idős ember egészséges életmódjáról, dr. Bödő László az idősebbek testnevelésről, a Béres Rt. képviselője a gyógyhatású készítmény hatásairól. Morvainé Vágner Csilla dietetikus az idős korban követendő étkezési szokásokról tart előadást. FOTÓK: LÖFFLER GÁBOR ök a legszegényebbek A pécsi önkormányzat a közelmúltban foglalkozott a helyi autóbusz viteldíjak, köztük a tanuló és nyugdíjas bérletek árának emelésével is. A javaslat 47,1% emelésről szólt. A pécsi Nyugdíjas Egyesület tagjaként szereplő képviselő társam ennek mérséklését indítványozta, mondván, hogy a nagymértékű emelés az egyik legszegényebb réteget sújtaná, az iskolásokat nevelő fiatal házasokkal, munkanélküliekkel együtt. A testület egyik tagja erre úgy reagált, hogy nem a nyugdíjasok képviselik a társadalom legszegényebb rétegét, mert például a 70 év felettiek ingyen utazhatnak. Ez utóbbi igaz. De a nyugdíjasoknak csupán 36%-a a 70 év feletti. Sőt az is igaz, hogy ez a megállapítás nem minden nyugdíjasra vonatkozik, mert valóban vannak olyanok, akik az átlag felett kapnak nyugdíjat, és nem sorolhatók a legszegényebbek közé. Ä felszólalásba azonban nem véletlenül került a „legszegényebb réteg” meghatározás. Ezt az alábbi számokkal kívánom bemutatni (az adatok a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat 1994-es évkönyvében találhatók): 10 ezer Ft alatt kapnak nyugdíjat 585 ezren, a nyugdíjasok 20%-a, 10-15 ezer Ft között kapnak nyugdíjat 1538 ezren, a nyugdíjasok 53%-a, 15-25 ezer Ft között kapnak nyugdíjat 677 ezren, a nyugdíjasok 23,3%-a, 25-30 ezer Ft között kapnak nyugdíjat 70 ezren, a nyugdíjasok 2,4%-a, 25-30 ezer Ft felett kapnak nyugdíjat 31 ezren, a nyugdíjasok 1,1 %-a. Könnyen kiszámítható, hogy az év végén a nyugdíjasok és járadékosok alig több mint negyedének volt 15 ezer forint feletti nyugdíja, és csaknem háromnegyede 15 ezer forint alatti nyugdíjat (járadékot) kapott. Ez az összeg a létminimum határán van. Korcsoportonként nézve legrosszabb a helyzetük a 60 éven aluli nyugdíjasoknak, mert 44 százalékának 10 ezer Ft alatt van a nyugdíja és a 10-15 ezer Ft közöttieknél is 37,4%-ot képviselnek. E számok alapján sajnos nyugodtan merem állítani, hogy képviselő társam meggondoltan használta a „legszegényebb réteg” kifejezést. Nem ismerem a társadalom egyéb rétegeinek jövedelmét, de ha van olyan, amely a nyugdíjasok-járadékosok tömegénél rosszabb, akkor az nagyon szomorú valóság. Petrovics Béla Nyugdíjas Egyesület Februárban folytatják Bólyi szabadegyetem A napokban fejeződött be Bolyban, az Idősek Gondozási Központja és a TIT által szervezett két éves szabadegyetem, amelyre a település idősebb életkorú polgárai jártak. Összesen 36-an vettek részt a különböző témakörökben tartott előadásokon, vita délutánokon. A bólyi szabadegyetemnek tíz éves múltja, van. Négy csoport tagjai fejezték már be a két-két éves kurzust, egyszer volt egy rövid ideig tartó kihagyásuk. Februárban indul a következő két éves kurzus, amely iránt már most nagy az érdeklődés, eddig több, mint ötvenen jelezték részvételi szándékukat. Az első előadást február 14-én tartják a gondozási központ épületében. A Millecentenáriumra készülve őszre tervezik a kiállítást Várják a jelentkezó'ket Az 1996-os esztendő - köztudottan - a magyarság honfoglalásának 1100. évfordulójának jegyében telik el. Szerte ez országban elkezdődtek az előkészületek az ünnepségekre. A Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének tagjai is készülnek az ünnepre. Több rendezvény mellett egy kiállítást is szeretnénk létre hozni, amely olyan tárgyakból állna, amelyeket az arra hivatott intézmények, jubileumi évfordulókra készítettek, kiadtak. Régi újságokban, kiadványokban megjelent emlékezéseket is szeretnének közre adni a bemutatón. Bíznak abban, hogy társaik között sokan vannak, akik meg tudták menteni, őrizni azokat a tárgyi, illetve írásos emlékeket, amelyeket most egy időre közkinccsé lehetne tenni. A kiállítás megrendezésének tervezett időpontja: a Pécsi Napok keretében 1996 szeptember 12-22 között. Helye: a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete klubháza, Pécs, Rákóczi út 11. A kiállításra felkínált anyagot szeretnék előzetesen megismerni. Ezért várják a kiállítani szándékozók jelentkezését név, lakcím és a relikviák darabszámának feltüntetésével legkésőbb 1996. március 15-ig a klubház címére. N em voltam könnyen kezelhető gyerek. Reagálásaim az élet dolgaira hirtelenek és szenvedélyesek voltak. Emellett még némi akamokság is szorult belém. Csoda-e hát, ha ebbéli magatartásom sok gondot okozott szüleimnek. A jelek az idő előrehaladtával egyre keményebbek lettek, így édesanyám - szerintem - nagyszerű megoldást talált hirtelenkedéseim levezetésére. Szerzett valahonnan egy papzsákot, teletömte fűrészporral és kiállította az előszobába. Amikor dühön- geni kezdtem (volna), kipenderített a zsákhoz, bezárta a szobába vezető ajtót és hagyta, hogy ki- töltsem bosszúmat a zsákon. Nekiálltam és ütöttem, rúgtam, ahol értem. Volt, hogy a bokám bánta, volt, hogy a kezem. De gyorsan elpárolgott belőlem minden méreg és megcsendesedve abbahagytam a tombolást. Jól tudom, most egy pszichoA fűrészporos zsák lógus, netán egy pedagógus ösz- szeráncolja homlokát és elmarasztaló véleményt alkot Édesanyám terápiájáról, nevelési szokásairól. Magam azonban igazolhatom, hogy ez a gyógymód nagyon sikeres volt és hogy egy életre megtanított az önmérsékletre, a belső analízisre, a dolgok alapos áttekintésére és főként a mások érveinek, magatartásának megértésére. Mert a fűrészporos zsák püfö- lése közben nemcsak a düh munkált bennem, de óhatatlanul foglalkoztam azzal is, ami odakergetett a zsákhoz. S miközben csép- hadaróként járt kezem-lábam csak elgondolkodtam azon, ami ellen és miatt én itt most dühöngök. így aztán a kitörések egyre ritkultak, s nem sok év múltán már csak emlék maradt a fűrészporos zsák. Pedig néha elkelt volna. Mert az Elet sorozatban dobta elém a felháborító eseményeket. Számon kért, pedig nem voltam felelős, vádolt, pedig nem is tudtam miről van szó, büntetett, pedig ott sem voltam, megregulázott, pedig nem volt miért. Fizettetett velem, pedig üres volt a pénztárcám, ígért, hogy rávegyen valamire, s aztán csalárd módon engem tett felelőssé a dolgok megtörténte miatt. De mert egykor volt fűrészporos zsákom, s kialakult bennem az önmérséklet erénye, képessége, kiszolgáltatottságomban lenyeltem a békát. Mert ugyan mi mást tehettem volna. Mindez azért jutott eszembe, mert pénzügyminiszterünk egyre inkább önmérsékletre buzdít, ösztökél. Mert belém váj - meg lehet elkerülhetetlen - érveivel, intézkedéseivel, s ez egyre elhalóbban ugyan, de felháborít. Előveszem hát önmérsékletem és megvizsgálom méreteit, súlyát, hatékonyságát. És rájövök arra, hogy mindez nem elég ahhoz, hogy szótlanul elviseljem az egyre sokasodó terheket. Aztán előlép a higgadt megfontolás, amely költői kérdést tesz fel. Tudsz ellene tenni valamit? És lehorgasztott fejjel el kell ismernem, hogy alig, vagyis hogy semmit. Korosztályom egész élete során önmérsékletre volt kötelezve, s az áldozathozatal sem állt messze tőle. Én meg csak némán, egyre nehezebben lélegezve várom, hogy az önmérséklettel ötvözött áldozatkészségem hoz végre valami eredményt. Ilyenkor még hálásabban gondolok arra a fűrészporos zsákra, amely- lyel sokkal könnyedebben elbántam, mint ezzel a másikkal, amelyet Életnek neveznek. Bokrétás András
