Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-11 / 41. szám
1996. február 11., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 AzÚDN Barátainak Klubja Nönapköszöntő Az Új Dunántúli Napló Barátainak Klubja március 8- ikán 18 órai kezdettel a pécsi Víg Apát étteremben (Mártírok u. 14) Nónapkö- szfíntő estet rendez. Vendégünk: Hodnik Ildikó újságíró az Új VDN Kártyajóslás rovatának vezetője, a szerencsés nyertes hölgyeknek a helyszínen jósol. Zene, tánc, tombola, önköltséges fogyasztás. A korlátozott létszám miatt asztalfoglalás 50 forintért a klub irodájában, Ferencesek u. 1. keddenként 14 és 16 óra között. Ugyanekkor új tagok belépését is várják. Lehet jelentkezni a ZEUSZ Utazási Irodával közösen szervezett görög és spanyol tengerparti üdülésekre a klub irodájában keddtől péntekig 9-15 óra között Telefon: 210-965. A klubtagoknak és hozzátartozóiknak 5%-os kedvezmény! Radioaktív kismacskák Immár háromhetes az a négy kismacska, amelyeket anyjuk egy dél-kaliforniai atomerőmű területén hozott a világra. A cicáknak - amelyekre a San Onofre-i atomerőmű egyik szolgálaton kívüli egységében bukkantak rá - stílusosan az Alpha, Beta, Gamma és Neutron nevet adták. Mivel a sugárzásmérő tesztek szerint testük túlságosan radioaktív, ezért egyelőre nem engedik ki őket az erőmű területéről. Később talán igen, mert szervezetükben a sugárzási szint fokozatosan csökken - állítják gondozóik, akik szerint az állatok teljesen normálisan viselkednek, s mint minden kiscica, igen elevenek. Gondozóik mintegy 70 napig akarják még őket az erőmű területén tartani - írja a Reuter. Ékszerek a porszívóban Ugyancsak meglepődött az az angol nyugdíjas, aki a bolhapiacon vásárolt ócska porszívó megjavítása közben ékszerekre - aranyláncokra, gyűrűkre és gyémántkarkötőkre - bukkant annak belsejében. Mike Thornton a hétezer font sterlingre becsült kincset a rendőrségre vitte, akik azután a bolhapiacon és a közeli szemétlerakodó telepen tartott vizsgálat során rátaláltak az ékszerek jogos tulajdonosára, egy háziasszonyra. Keveset, de gyorsan alszik az államtitkárasszony Dr. Szili Katalin munkájáról, elismertségéről Meglehetősen nehéz utolérni a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium Baranya megyei illetőségű államtitkárasszonyát, dr. Szili Katalint. Napjai programokkal zsúfoltak, tevékenységi köre roppant szerteágazó. A politikus hölgy rövid interjúban mutatta be munkáját az Új Vasárnapi Dunántúli Napló olvasóinak.-Túlzás nélkül mondhatom, hogy a nap 24 órájából 16-ot munkával töltök. Hétfőn és keddenként a parlamentben dolgozom, a szerda a frakció munkacsoportok és a bizottságok üléseié, míg csütörtökön a minisztériumban fogadom az előre bejelentkező ügyfeleket, vendégeket. Pénteken általában vidéki programjaim vannak, ha tehetem ilyenkor keresem fel pécsi választókörzetemet is.- Hogy bírja fizikailag ezt a megterhelést?- A munkát egy közgép működéséhez hasonlítanám - nem szabad megállni, és akkor megy folyamatosan magától.- Kikapcsolódás?- Szerencsére nagyon jól alszom, ahogy mondani szoktam: rövid idő alatt igyekszem gyorsan, minél többet aludni. Igazából kikapcsolódni csak egy-egy napon tudok hetente, csak ilyenkor tudom megtenni, hogy ne állítsak össze feszes napirendet.- Jut ideje szórakozásra?- Annak idején Pécsett nagy színház- és hangverseny-látogató voltam. Amikor Budapestre kerültem, előre örültem a sok kulturális lehetőségnek. Bevallom azonban, hogy az utóbbi egy évben saját elhatározásomból mindössze egyszer jutottam el színházba és koncertre, akkor az engem meglátogató édesanyámmal voltak ilyen jellegű közös programjaink.- Az ön munkája sok utazással is együtt jár. Szeret utazni?- Igen szeretek, ám ezek az utak nem mindig szereznek örömet az embernek. Volt például olyan hetem, amikor 1600 kilométer autóztam, vagy olyan külföldi utam, amikor egyetlen nap alatt jártam Zürich-ben, Genfben és Brüsszelben. Az ilyen utazásaimat úgy szoktam jellemezni, hogy állandó csomagolásban vagyok.- Mindezt a feszített munkatempót milyen anyagi elismerés kíséri?-Szeretem a munkámat, és számomra ez az elsődleges szempont, ugyanis véleményem szerint a befektetett energia és a fizetés nincs összhangban egymással. A Miniszterelnöki Hivataltól a közelmúltban kaptam egy lakást, aminek a lakbérét és a rezsijét nekem kell fizetnem. Képviselőként a megállapított alapdíj fele, azaz bruttó 43 500 forint illet meg, nem kapok sem költség, sem pedig lakás hozzájárulást. Az államtitkári fizetésemet a közelmúltban emelték bruttó 128- ról 165 ezer forintra. Más tevékenységet a munkámmal való összeférhetetlenség miatt nem vállalhatok. Kaszás E. Negyveneves a londoni piros busz Semmiféle európai biztonsági szabványnak nem felel meg, az utastér helykihasználását elrettentő példaként kellene tanítani minden műszaki egyetem közlekedésmérnöki karán, lomhaságával rendszeres közlekedési dugókat okoz, emellett hangos és büdös - de London nem lenne London a Routemaster, vagyis az első „igazi” piros emeletes busz nélkül, amely 40. születésnapját ünnepli. Amikor 1956 februárjában munkába állt, a tervezők maguk is mindössze 17 évi élettartamra számítottak. (Hogy miért nem 15-re, vagy 20-ra, azt csak az értheti meg, aki ismeri az angolok hagyományos irtózását a kerek számoktól). A Route- master azonban meghazudtolt minden várakozást, túlélte a kiirtására irányuló összes merényletkísérletet - legutóbb a brüsszeli EU-bizottság akart halálos' ítéletet kimondani rá biztonsági megfontolásokból. A mai európai előírások szigorának ismeretében valóban hajmeresztő látvány a nyitott hátsó traktuson, menet közben ki-be ugráló utasok látványa, mindez azonban csak a külföldi szemlélőt borzasztja el, a londoni autósnak az ösztöne diktálja, hogy az ormótlan piros behemót mögött mire kell vigyázni. Hét éven át nem tudott megházasodni Eladók a világ leghosszabb körmei Egy indiai férfi, akinek ujjain a világ leghosszabb körmei láthatók, elhatározta, hogy eladja azokat 200 ezer dollárért. A körmök ugyanis lehetetlenné teszik életét - mondta az AFP francia hírügynökség tudósítójának. Shridar Chillal már tíz éve szerepel a Guinness Rekordok Könyvében bal kezének körmei miatt. A férfi 1952 óta növeszti körmeit, de azok már nem hagyják aludni - panaszkodott. Elmondta, hogy egy amerikai már kínált neki 100 ezer dollárt a körmökért, de ő ennek kétszeresét akarja. Chillal napközben egy múzeumban tartózkodik, és az egész világról érkeznek látogatók. Bal keze hüvelykujjának körme 1 méter 32 cm hosszú, s az öt ujj körmeinek együttes hossza 5 méter és 89 centi. A „körömrekorder” azt állítja, hogy nem tud aludni - fél, hogy álmában letörnek körmei. Más nehézségei is támadtak. Hét éven át minden nő visszautasította házassági ajánlatát, s végül egyik uno- kahugát vette feleségül. Állást nem kapott, és inget is csak hetente mer váltani, fél, hogy a körmei megsérülnek. Különös kérdéssel fordult hozzám az az olvasónk, aki Előző' élet jeligét választva arra kíváncsi, mi volt ő előző életében, és milyen feladattal született a Földre? Elöljáróban el kell mondani, hogy bár az előző életekre, illetve a köztes létre vonatkozó elméletek száma gyarapodott az utóbbi évtizedekben, hiteles információnk természetesen nincsen a túlvilági létről. Még akkor sem, ha ismeretesek az olyan több ezer éves munkák, mint a tibeti vagy akár a hindu halottaskönyv, vagy egyiptomi Holtak könyve. Egyes pszichiáterek, akik hipnózistechnikákkal dolgozva előző életekre bukkantak úgy vélik: nem az a fontos, hol találnak a bajra, hanem az, hogy egyáltalán rátaláltak. Ha valaki a kártyához fordul segítségért, ugyanezt tapasztalja. Megjelenik a blokk, a zavar, de mivel úgyis a jelen életünkben kell vele foglalkozni, ez számít a leglényegesebbnek. Az ön esetében ezúttal a tarotkártya válaszolt. Olyan embert mutat, aki hajlamos rá, hogy megfellebezhetetlen ítéleteket mondjon ki, s olyan helyzetben is van, melyben szinte élet és halál felett dönthet. (A foglalkozásának ezt tükröznie kell, lehet gyógyító, bíra, valamilyen főnök, beosztottakkal.) Élete folyamán azonban olyan helyzetbe kerülhet, amikor fordul a kerék. Ha úgy könnyebb, gondolhatja úgy, hogy ezt az életét ajándékként, s új lehetőségként kapta, amelyben megmutathatja, hogy nemcsak ítélkezni képes, de azt is elviseli, ha önről mondanak kritikát. Nagyhatalmú lény volt, akinek az a karmája (sorsa), hogy most irgalmat és szerénységet tanuljon. Élete során érezni fogja, hogy minden hányattatás ellenére ez felemelő és méltó feladat. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk olvasóink leveleit. A szerkesztőségbe küldött borítékra írják rá: Kártyafaggató.) A Hitachi cég tervezője, Asako Maeda bemutatta új adóvevő készülékének prototípusát: a hang mellett képet is továbbít, tervezett ára 500 és 1000 dollár között lesz. Rádió Mellett ... Jegyzet Kutyák... kutyaütők... Figyelj csak ide Szélhámos. Te vagy a legkedvesebb kóborkutya a világon, bár neved - amelyre én keresztellek - nem éppen fedi kedvező tulajdonságodat, amellyel illettelek. Manapság elég gyakran emlegetjük „A” kutyát. Mondjuk, mint jelzőt. Például: „kutyahideg van,” - „kutya világot élünk”, nótában pedig „kutya . .. van egy bunkó”, vagy „mint a kivert kutya”, aztán „kutyaházi” ezt egy politikus emlegette valamelyik évben, „kutyául érzem magamat” satöbbi... Rádióban, tévében, újságokban gyakran olvashatunk a kutyákról, más-más előjellel, indulattal. Szóval kedves kis kutya vagy, Szélhámos, ám fölöttébb ronda. Hajdani magyar puli-világodra emlékeztető sűrű, lelógó szőröd már csimbókos, meg kéne fé- sülködnöd, meg fürödnöd is persze, de hát a legnagyobb baj ott van, hogy a szőrszálak vége már őszül, a szád körül is, meg a lábod fején is. Nos, a minap a tévében a Juszt László riporter által vezetett nyilvános vita témája a „kutya” volt. A terem zsúfolásig, a fölállított mikrofonok előtt sort álltak a szólni kívánok. Egy hölgy például - akit nem lehetett letorkolni -, valóságos szó- zuhatagot ömlesztett a jó népre. A lényeg az volt, hogy kutya- menhelyeket kell építeni, a menhelyeken állatorvosokat beállítani, és a menhely lakóinak rendszeres táplálékot biztosítani. Hogy miből? - ezt többen is bekiabálták neki -válasz nélkül hagyta. Vagyis elárasztani kutyamenhelyekkel az országot, ez évente több száz millió forintba kerülne, ha csak szűkén is számolunk. Egy másik hölgy azt mondta, hogy a kutyatenyésztők zöme csaló, mert csak a dohányra mennek rá, ám a kutyákkal kutyául bánnak a telepeken. Erre egy fiatal csinos kis lány ingerülten vágta oda: „Én is kutyatenyésztő vagyok, de nem csaló, a sértegetést kikérem magamnak”! Az előbbi hölgy: „Figyeljen ide! Maga még talán tizennyolc éves sincs, semmiféle tapasztalattal, nekem maga ne beszéljen kutyákról!” - A szép lány: „Hogy én tizennyolc? Hát vegye tudomásul, huszonnégy éves vagyok és két gyermek édesanyja” Nagy derültség a teremben, meg is értem, hiszen ez az a ritka pillanat, amikor egy nő öregíti magát. Egy idős, hajlott hátú ősz öregúr kért szót, odalép a mikrofon elé, zsebéből előhúz egy paksamé- tát, a közönség döbbenten figyel. „Tisztelt uraim és hölgyeim, tisztelt vendégek, tisztelt Juszt úr!” Hát ez beszédet mond - gondoltam magamban. Juszt László is ezt gyanította, mert imára kulcsolt kézzel lépett oda, azt mondta: „Ha akarja drága bátyám, le is térdelek, csak ne olvassa fel ezt a beszédet, mert mindjárt rámegy az egész műsoridőnk. Csak a lényeget mondja, nagyon kérem”. A papírokat összecsomagolta, zsebre vágta, majd ennyit mondott az öregszónok: „Én szeretem a kutyákat!” Nagy tapsot kapott. Én is szeretem a kutyákat. Minden kutyát. Nem csak az állítólagos hárommilliót (hogyan számolhatták meg?) hanem a 200 ezer kóborkutyát is, köztük természetesen téged, barátom, Szélhámos. Széphazánkban kétféle ember él: egyik szereti, a másik utálja a kutyát. Örök vita. Azt mondta egy nő az említett ku- tya-ankéton, hogy tíz ember eteti a kóborkutyát, száz meg belerúg. Én az előbbihez tartozom. Emlékezz csak, úgy karácsony után viszem le a csirkecsontokat neked, a konténer mellé kiöntöm, te a parkolóból odaügettél, vártam a hatást, boldog voltam, megszagoltad a csontokat, ám még csak rám sem nézve, elfordítottad a fejedet és elballagtál. Kóborkutya, amelyik nem eszi a csontot! Ir- tóan feldühödtem, utánad kiáltottam, „Szélhámos, azonnal gyere vissza!” Szót fogadtál - rendes volt tőled - bal tenyerembe fektettem a fejedet, majd jobb tenyérrel - már bánom! - hirtelen felindulásból lekentem egy pofont. Kutyaütő vagyok, megbántam amit tettem. Azóta már el sem kísérsz a buszig. Több eszed van, mint némely felnőttnek. Amikor a kutya-an- ként befejeződött, kinéztem az ablak alatti bokrokra, te éppen ott kódorogtál, szaglásztad a napok óta ott árválkodó, kibelezett tévékészülék káváját, majd fölemelted a hátsó lábodat és lebrunzoltad. Mondhatnám azt is, ez volt a Te véleményed a kutyaügyről. . . ► r 1
