Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)

1996-01-28 / 27. szám

6 Btíiántúli Napló Magazin 1996. január 28., vasárnap Elárvult gyerekek Elvált szülők gyerekei gyak­ran félárvák. A kicsinyeket a halál sem rázza meg annyira, mint a válás. Anneke Napp- Peters német pszichológusnő, aki 12 év elteltével keresett föl elvált szülőket, külön tanul­mányt írt az egyik féllel élő gyerekekről is. A felmérések szerint az igazi félárvák egy idő után belenyugodnak a ha­lálba, mint megváltoztathatat­lan sorscsapásba. Az elvált szülők gyerekei azonban gyakran nem képesek feldol­gozni: az általuk szeretett lény él, csak éppen máshol, olykor meg teljesen megsza­kítja velük a kapcsolatot. A szakítás után sok gyerek (a megkérdezettek 58 százaléka) fél mindenféle kapcsolatte­remtéstől, 56 százalékuknak pedig viselkedési zavarai vannak, amelyek azonban né­hány hónap elteltével csök­kennek. A gyerekek számára általá­ban az jelentett problémát, ha a szülők között a válás során elmérgesedett a viszony, eset­leg az egyik fél túlságosan hamar talált magának új part­nert, akit a gyerek nem képes elfogadni. A felmérésekből egyetlen következtetést fon­tos leszűrni: ha már a házas­társak között annyira elmér­gesedik a viszony, hogy az együttmaradás a gyereknek se jó, nem érdemes a rossz há­zasságot fönntartani. El kell tehát költözni, el kell válni, de feltétlenül ügyelni kell arra, hogy ezután a lehető legjobb kapcsolat alakuljon ki a külön élő felek között, és a távol lévő apa gyakran lássa a gye­rekét, és őszintén érdeklődjön iránta. A kicsi így mindig érzi: ő továbbra is fontos mindkét szülőjének. Fontos, hogy egyik fél se vádaskod­jon, ne hibáztassa örökösen a másikat. Ha már valami félre­csúszott, inkább azzal kell tö­rődni, miként lehetne a jelen­legi állapotot jobbá tenni. Vannak, akik minden kapcso­latot meg akarnak szakítani volt házastársukkal, olyany- nyira sebzettnek érzik magu­kat, és remélik: így hamarabb bekövetkezhet a "felejtés". De felejtés nincs. A gyerekek pe­dig még inkább megsínylik a válást, ha egyáltalán nem lát­ják a tőlük külön élő apjukat, ritkábban anyjukat. A felmé­rések szerint két-három év te­lik el, míg mindkét fél nyu­godtan tudja élni a maga éle­tét. Fontos tehát, hogy ezalatt tudatosan törekedjen mindkét felnőtt arra, hogy jó viszony alakuljon ki közöttük. Az ortodox ukránok hagyománya, hogy a téli, fagyos Dnyeper vizében „megkeresztelkednek”. A képen a sok ezer keresztelkedő közül a szertartás után, egy asszonyt segít ki a férje a vízből. David, a világ legnagyobb mágusa Amióta eltüntette a New York-i Szabadság-szobrot, átment a kínai Nagy Falon, a jóvoltából kámforrá vált egy vonatszerel­vény és egy repülőgép, s amióta képes csak úgy fölrepülni, Da­vid Copperfieldet tartják a világ legnagyobb mágusának. A nagy varázsló a mágusok jó szokása szerint a titok leple­ibe burkolózik: nem tudni, mi­kor született, csak sejtjük, hogy túl van a 30-on, de még innen a 40-en. Születésének pontos helye is ismeretlen. Lakóhelye nincs, a rejtélyes amerikai bűvész a vi­lág nagy szállodáiban tart fenn lakosztályokat, bár van egy hely, ahová vissza-visszajár, egy titokzatos hangár Las Ve- gastól negyedórányi autóútra, ahol a NASA szakembereiből toborzott feltalálógárda szor­goskodik a hol hátborzongató, hol elképesztő trükkökön. David Copperfield, vagy eredeti nevén David Kotkin magányos kisfiú volt. Jóbarát­ját, a hasbeszélőbábút azonban hamarosan egy bűvészdoboz követte, aztán meg az egyre ügyesebb mutatványok, me­lyekkel a félszeg, szótlan ka­masz rendre elkápráztatta a környékbeli csitriket. A tehetségkutató versenyre 17 évesen már úgy jelentkezett, hogy eltakarta lapátfüleit, meg­tanult mozogni, énekeim - és elbűvölte a közönségét. Ahogyan azóta is teszi. Az egykor szégyenlős fiú állítólag mára egész háremet mutathat fel, ezt állítja legalábbis volt titkárnője, aki szerint David számítógépes listán vezeti és egytől tízig pontozza, milyen az új hölgy külseje, alkata, szeme színe, és „táncbeli aktivitása”. Ez utóbbiról azt állítja, David az ágyban való teljesítményt jel­lemzi így. A mágus ügyvédje szerint az extitkámő féltékeny vagy őrült, esetleg mindkettő. (Nyilván nincs fenn a listán.) Azok, akik a bűvészt a szín­padnál közelebbről ismerik, es­küsznek rá, hogy ez a lajstro­mozás nem vallana rá. Figyel­mesnek, intelligensnek, jó hu­morúnak, lenyűgöző embernek írják le. A szupermodell Claudia Schiffer is egyetért e jelzőkkel, nem véletlen, hogy tavalyi thai­földi vakációjukon gyakran pi­hent felülsemmiben a mágus szőrös mellkasán. Sokan hiszik, hogy David mutatványai mögött valódi má­gia rejlik. Valami bűbáj bizto­Gyilkosság és öngyilkosság (Eszéki tudósítónktól) Eszék polgárai a háború alatt megszokták a gyakori lövöldö­zéseket. Nemcsak a lövészár­kokból lőttek, hanem a város utcáin, a villamosban és a kocsmákban is. A katonák kö­zül sokan nem hagyták fegyve­rüket a laktanyákban a szolgá­lat leteltével, hanem lakásaikba vitték, hogy „kéznél legyenek”. A szabad fegyverhordozás­nak azonban sok áldozata lett. Az első vonalból hazatérő ka­tona a fáradságát sokszor a leg­közelebbi kocsmában enyhí­tette. Egy-két konyak után in­gerlékenyebbek lett és harcia- sabb a kelleténél, de most már a front mögött. Ez sok szeren­csétlenséget és tragédiát oko­zott, annak ellenére, hogy a pa­rancsnokság megtiltotta a fegy­verhordozást. Nemrég Eszék lakosai ismét szörnyű tragédiáról értesültek. Egy nap a déli órákban a Strossmayer utca elején az ott­járó polgárok megdermedtek. Néhány lövést hallottak és egy pillanat alatt két mozdulatlan test feküdt a villamos sínéin. Egy középkorú férfi és hasonló korú nő vesztette életét. A szemtanúk vallomása sze­rint egy terepruhás férfi kiro­hant a közeli lakóházból és Ka- lasnyikov puskáját a fiatalasz- szonyra emelte. Néhány lövés után a szerencsétlen asszony összeesett. Ez után még két lö­vés hallatszott. A katona az ál- lához szorította a fegyvert: a golyók szétroncsolták a fejét. A halálesetnek persze több változata is van, hiszen nem azonos szemmel látták az ese­ményt a járókelők. A hölgy legközelebbi barátnője és köz­vetlen szomszédja a követke­zőket mondta:-Amidzsity Mária 41 éves elvált asszony vadházasságban élt Major József 39 éves fiatal­emberrel. A kapcsolat 12 évig tartott köztük. Az asszony első házassága nem volt szerencsés, ezért Mária szakított első férjé­vel és nem kívánt még egyszer hivatalos házasságot kötni. Megismerkedett Józseffel és lakásába fogadta. Eleinte min­den a legnagyobb rendben volt. A férfi figyelmes volt és úgy tűnt, hogy nagyon szereti ba­rátnőjét. Az utóbbi két évben azonban József mind gyakrab­ban ittasan tért haza. Ilyenkor ingerlékeny volt és goromba. Az élettárs tűrte, hiszen a józa- nodás után ismét gyengéd ér­zelmekkel halmozta el barátja. A nő megkísérelte leszoktatni Józsefet az alkoholfogyasztás­ról. Sajnos sikertelenül. Az összetűzések mind gyakoribbak lettek. Eleinte eltűrte a lelki bántalmazást a fiatalasszony, később azonban verekedésre került sor, amelyben Mária alul maradt. József nemrég gránáttal fenyegette. Ezért feljelentette barátját. Intézkedés azonban nem történt. Mária nem tűrte tovább a go­rombaságot meg attól is félt, hogy barátja egy meggondolat­lan pillanatban valóban a gránát után nyúl. Elhatározta, hogy el­költözik és átadja lakását egy másik lakónak. A Jug II. város­részben talált lakást. Az átköl­tözés napján eljött az első há­zasságból származó fia, a fivére és egy ismerőse, hogy segítse­nek az átköltözésnél. A kamion a ház elé állt és megkezdődött a költözés. Időközben hazaért Jó­zsef, könyörgött Máriának, hogy ne hagyja el. A szom­szédasszonyok látták a szeren­csétlenek utolsó perceit. Arány­lag csendesen távoztak a lakás­ból. Amikor Mária az autóhoz ért, eldördült a Kalasnikov. A tanulság egyértelmű. Ha­bár az eszéki rendőrség majd' minden nap talál egy-két ház­ban elrejtett fegyvert, lőszert, kézigránátot, úgy látszik, hogy még erélyesebben kell folytatni a házkutatásokat. T. I. Rádió Melleit ... JEGYZET Nincs gáz, de mégis van gáz „Prímagáz” a neve a cég­nek, gondol­hatjuk, hogy itt aztán min­den prímául megyen, jó kis gáz van, palackokban sincs hiány, a szállítás pontos, még a gáz ára is olyan magas, mint minden másnak, kies szép ha­zánkban. Vagyis ennél a cégnél - ahogy ugye mondani szokás - „gáz aztán egy szál sem”. Nos, a szlogennek ezúttal igaza van. Vagy volt. A rádióból értesül­hettünk, hogy Villány és kör­nyékének „gázos” lakói gáz nélkül maradt éppen a karácso­nyi, újévi ünnepek alatt. Holott nagyjából hetente kétszer cserélték a palackokat, ahogy ez „primáéknál” nagyon he­lyénvaló módon szokás. Elkép­zelhető, hogy a gázhiány mi­lyen dühöt váltott ki a háziasz- szonyokból, akik ugye nagy-sü- tés-főzéssel készültek volna az ünnepi eledelek tálalására. A villányi polgárok panasz­kodtak a riporternek, aki aztán - kötelességéhez híven - lelkes nyomozásba kezdett. Kapott te­lefonszámokat, ám sehol sem vették fel a kagylót. Lehet, ép­pen ebédeltek a gázosok, vagy táppénzre mentek, elvégre elő­fordul az ilyesmi. A „műsor” során kiderül, hogy Pincehe­lyen van a fő gáztelep, ahol az­tán talált is néhány felelős em­bert. Az egyik azt mondta: „Van gáz elég, ám ha nem ren­delnek, nem jönnek érte, mi mást tehetnénk?” De volt más Főgáz is, aki abban látta az ellá­tási gondokat, hogy hideg van. Vagyis, több gáz fogy. A kelleténél. Aztán: a szükséges 20 ezer tonna gáz mellé még 6 ezer tonnát importáltak, de ak­kor meg az orosz szállításokkal volt baj. Meg a MÁV-val. Meg hogy a disznóölések időszaka is az ünnepek körüli napokra, he­tekre esik. Az eszükbe sem ju­tott, hogy ez röhejes érv. Elő­ször: mert a korábbi években is télen vágták le a sertéseket. Másodszor: böllérek, hentesek, a megmondhatóik, hogy az idei disznóölések száma bizony erősen lecsökkent. Azért, mert az embereknek nincs 35-45 ezer forintjuk egy százvalahány kilós kurtafarkúra. Követke­zésképpen kevesebb gázra volt szüksége a jónépnek. Ám a Fő­gáz azt mondja: „Nem tudtuk igazándiból, hogy ilyen kereslet lesz!” Igazándiból... „Nos -, ezekután hogyan kárpótolják a szerződő felek százait?” - kérdi a riporter. A válasz:„Hogy a bosszúságot igazándiból ho­gyan kárpótoljuk, az bizony nehéz kérdés. Majd elnézést ké­rünk . ..” Tehát a „Primagáz”-nál mégis csak gáz van. Vagyis balhé. Mert nem volt gáz. Érti ezt valaki? Úgy illő, hogy a szerződése­ket általában mindkét félnek illő betartania. Ha nem, akkor simlis az ügy. Pesten a hatodik és hetedik kerületben - ahol vagy három munkaközvetítő in­tézmény fogadja a feleket - fura feltételeket szab a beko­pogó - és fölöttébb remény­kedő munkanélküli számára. Akik ugye „könnyebb” munka- alkalmat is keresnek, kinek-ki- nek sajátos munkaerkölcse okán. Megegyeznek, ha az ügy­fél mindjárt az elején leperkál 2500 forintot. Szép kis summa összejön - ám munka az aztán nincs. Dohány sincs. A riporter persze nem képes az ügy vé­gére járni, mert az említett köz­vetítői irodában, vagy irodák­ban sem sikerül a szót váltani, az „illetékes elvtársakkal”. Vagy ebédelnek, vagy elköltöz­tek, vagy gyesre mentek, de a beszedett lóvéról senki sem tud semmit. Erre mondta volt Kohn bácsi: „Ügyes!” san kell hozzá, hogy a nagy fi­zikai állóképességet igénylő, életveszélyes produkciókból épségben kikeveredjék. No és ahhoz is kell némi varázserő, hogy egy kisfiú megvalósítsa a legszebb álmát, s szárnyalni tudjon az égen ... H. I. Gy. Boldog házasság a nyugdíjazás után Minden nyugdíjas szá­mára fontos a pénz és az egészség, de ennél sokkal több mindennek van jelen­tősége ahhoz, hogy a nyugdíjas házaspárok is boldogan éljenek. Sajnos a legtöbbjüknek fogalmuk sincs róla, miként bánja­nak egymással, amikor hirtelen éjjel-nappal össze vannak zárva. Erről szól egy házas­ságkutató, az 58 éves Betty Polston, aki már harminc éve házasságban élt, ami­kor ügyvéd férje nyug­díjba ment. Joggal aggó­dott a férjéért, akinek ad­dig a munka volt az élete. Felmérésének legfonto­sabb eredménye az a meg­állapítás volt, hogy a har­monikus párok rendkívül erősen tudatosították ma­gukban: ez már nem az ő aktív idejük. így elkerül­hették a helső feszültséget és a csalódást. Az egyik házaspár egy időben rengeteg konflik­tussal küszködött. Aztán mindketten megbeteged­tek. A betegség hatására átgondolták a házasságu­kat is, és gyakorlatilag el­kezdték újra felfedezni egymást, elővették régi szerelmes-leveleiket, ame­lyeket fiatalon írtak egy­másnak. Mivel így órákat töltöttek együtt, s a szép emlékek újra közelebb hozták őket egymáshoz, ismét harmonikussá vált a kapcsolatuk. A felmérés tapasztalatai alapján Betty Polston megfogal­mazta a tanácsait is. Sze­rinte például fontos, hogy a párok osszák meg a há­zimunkát, tiszteljék egy­mást és gondoskodjanak a másikról. Tágítsák ki baráti kö­rüket, hagyjanak egymás­nak elegendő mozgásteret, azaz ne telepedjenek rá a másikra minden nap. Igyekezzenek kritikusan szemlélni a házasságukat és megőrizni a humoru­kat! A kutató szerint a fér­fiak viselik nehezebben az átállást a nyugdíjas létre, mert többségük számára többet jelent a munka, mint a nők számára, akik­nek sok-sok évét a család kötötte le. A nők azt is megszokták, hogy külön­böző szerepeket kell vál­lalniuk, hol kereső nők, hol anyák, hol háziasszo­nyok, olykor mindezek egyszerre. Ezért általában a nők számára kevesebb gondot okoz a nyugdíjba vonulás. *

Next

/
Thumbnails
Contents