Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-28 / 27. szám
6 Btíiántúli Napló Magazin 1996. január 28., vasárnap Elárvult gyerekek Elvált szülők gyerekei gyakran félárvák. A kicsinyeket a halál sem rázza meg annyira, mint a válás. Anneke Napp- Peters német pszichológusnő, aki 12 év elteltével keresett föl elvált szülőket, külön tanulmányt írt az egyik féllel élő gyerekekről is. A felmérések szerint az igazi félárvák egy idő után belenyugodnak a halálba, mint megváltoztathatatlan sorscsapásba. Az elvált szülők gyerekei azonban gyakran nem képesek feldolgozni: az általuk szeretett lény él, csak éppen máshol, olykor meg teljesen megszakítja velük a kapcsolatot. A szakítás után sok gyerek (a megkérdezettek 58 százaléka) fél mindenféle kapcsolatteremtéstől, 56 százalékuknak pedig viselkedési zavarai vannak, amelyek azonban néhány hónap elteltével csökkennek. A gyerekek számára általában az jelentett problémát, ha a szülők között a válás során elmérgesedett a viszony, esetleg az egyik fél túlságosan hamar talált magának új partnert, akit a gyerek nem képes elfogadni. A felmérésekből egyetlen következtetést fontos leszűrni: ha már a házastársak között annyira elmérgesedik a viszony, hogy az együttmaradás a gyereknek se jó, nem érdemes a rossz házasságot fönntartani. El kell tehát költözni, el kell válni, de feltétlenül ügyelni kell arra, hogy ezután a lehető legjobb kapcsolat alakuljon ki a külön élő felek között, és a távol lévő apa gyakran lássa a gyerekét, és őszintén érdeklődjön iránta. A kicsi így mindig érzi: ő továbbra is fontos mindkét szülőjének. Fontos, hogy egyik fél se vádaskodjon, ne hibáztassa örökösen a másikat. Ha már valami félrecsúszott, inkább azzal kell törődni, miként lehetne a jelenlegi állapotot jobbá tenni. Vannak, akik minden kapcsolatot meg akarnak szakítani volt házastársukkal, olyany- nyira sebzettnek érzik magukat, és remélik: így hamarabb bekövetkezhet a "felejtés". De felejtés nincs. A gyerekek pedig még inkább megsínylik a válást, ha egyáltalán nem látják a tőlük külön élő apjukat, ritkábban anyjukat. A felmérések szerint két-három év telik el, míg mindkét fél nyugodtan tudja élni a maga életét. Fontos tehát, hogy ezalatt tudatosan törekedjen mindkét felnőtt arra, hogy jó viszony alakuljon ki közöttük. Az ortodox ukránok hagyománya, hogy a téli, fagyos Dnyeper vizében „megkeresztelkednek”. A képen a sok ezer keresztelkedő közül a szertartás után, egy asszonyt segít ki a férje a vízből. David, a világ legnagyobb mágusa Amióta eltüntette a New York-i Szabadság-szobrot, átment a kínai Nagy Falon, a jóvoltából kámforrá vált egy vonatszerelvény és egy repülőgép, s amióta képes csak úgy fölrepülni, David Copperfieldet tartják a világ legnagyobb mágusának. A nagy varázsló a mágusok jó szokása szerint a titok lepleibe burkolózik: nem tudni, mikor született, csak sejtjük, hogy túl van a 30-on, de még innen a 40-en. Születésének pontos helye is ismeretlen. Lakóhelye nincs, a rejtélyes amerikai bűvész a világ nagy szállodáiban tart fenn lakosztályokat, bár van egy hely, ahová vissza-visszajár, egy titokzatos hangár Las Ve- gastól negyedórányi autóútra, ahol a NASA szakembereiből toborzott feltalálógárda szorgoskodik a hol hátborzongató, hol elképesztő trükkökön. David Copperfield, vagy eredeti nevén David Kotkin magányos kisfiú volt. Jóbarátját, a hasbeszélőbábút azonban hamarosan egy bűvészdoboz követte, aztán meg az egyre ügyesebb mutatványok, melyekkel a félszeg, szótlan kamasz rendre elkápráztatta a környékbeli csitriket. A tehetségkutató versenyre 17 évesen már úgy jelentkezett, hogy eltakarta lapátfüleit, megtanult mozogni, énekeim - és elbűvölte a közönségét. Ahogyan azóta is teszi. Az egykor szégyenlős fiú állítólag mára egész háremet mutathat fel, ezt állítja legalábbis volt titkárnője, aki szerint David számítógépes listán vezeti és egytől tízig pontozza, milyen az új hölgy külseje, alkata, szeme színe, és „táncbeli aktivitása”. Ez utóbbiról azt állítja, David az ágyban való teljesítményt jellemzi így. A mágus ügyvédje szerint az extitkámő féltékeny vagy őrült, esetleg mindkettő. (Nyilván nincs fenn a listán.) Azok, akik a bűvészt a színpadnál közelebbről ismerik, esküsznek rá, hogy ez a lajstromozás nem vallana rá. Figyelmesnek, intelligensnek, jó humorúnak, lenyűgöző embernek írják le. A szupermodell Claudia Schiffer is egyetért e jelzőkkel, nem véletlen, hogy tavalyi thaiföldi vakációjukon gyakran pihent felülsemmiben a mágus szőrös mellkasán. Sokan hiszik, hogy David mutatványai mögött valódi mágia rejlik. Valami bűbáj biztoGyilkosság és öngyilkosság (Eszéki tudósítónktól) Eszék polgárai a háború alatt megszokták a gyakori lövöldözéseket. Nemcsak a lövészárkokból lőttek, hanem a város utcáin, a villamosban és a kocsmákban is. A katonák közül sokan nem hagyták fegyverüket a laktanyákban a szolgálat leteltével, hanem lakásaikba vitték, hogy „kéznél legyenek”. A szabad fegyverhordozásnak azonban sok áldozata lett. Az első vonalból hazatérő katona a fáradságát sokszor a legközelebbi kocsmában enyhítette. Egy-két konyak után ingerlékenyebbek lett és harcia- sabb a kelleténél, de most már a front mögött. Ez sok szerencsétlenséget és tragédiát okozott, annak ellenére, hogy a parancsnokság megtiltotta a fegyverhordozást. Nemrég Eszék lakosai ismét szörnyű tragédiáról értesültek. Egy nap a déli órákban a Strossmayer utca elején az ottjáró polgárok megdermedtek. Néhány lövést hallottak és egy pillanat alatt két mozdulatlan test feküdt a villamos sínéin. Egy középkorú férfi és hasonló korú nő vesztette életét. A szemtanúk vallomása szerint egy terepruhás férfi kirohant a közeli lakóházból és Ka- lasnyikov puskáját a fiatalasz- szonyra emelte. Néhány lövés után a szerencsétlen asszony összeesett. Ez után még két lövés hallatszott. A katona az ál- lához szorította a fegyvert: a golyók szétroncsolták a fejét. A halálesetnek persze több változata is van, hiszen nem azonos szemmel látták az eseményt a járókelők. A hölgy legközelebbi barátnője és közvetlen szomszédja a következőket mondta:-Amidzsity Mária 41 éves elvált asszony vadházasságban élt Major József 39 éves fiatalemberrel. A kapcsolat 12 évig tartott köztük. Az asszony első házassága nem volt szerencsés, ezért Mária szakított első férjével és nem kívánt még egyszer hivatalos házasságot kötni. Megismerkedett Józseffel és lakásába fogadta. Eleinte minden a legnagyobb rendben volt. A férfi figyelmes volt és úgy tűnt, hogy nagyon szereti barátnőjét. Az utóbbi két évben azonban József mind gyakrabban ittasan tért haza. Ilyenkor ingerlékeny volt és goromba. Az élettárs tűrte, hiszen a józa- nodás után ismét gyengéd érzelmekkel halmozta el barátja. A nő megkísérelte leszoktatni Józsefet az alkoholfogyasztásról. Sajnos sikertelenül. Az összetűzések mind gyakoribbak lettek. Eleinte eltűrte a lelki bántalmazást a fiatalasszony, később azonban verekedésre került sor, amelyben Mária alul maradt. József nemrég gránáttal fenyegette. Ezért feljelentette barátját. Intézkedés azonban nem történt. Mária nem tűrte tovább a gorombaságot meg attól is félt, hogy barátja egy meggondolatlan pillanatban valóban a gránát után nyúl. Elhatározta, hogy elköltözik és átadja lakását egy másik lakónak. A Jug II. városrészben talált lakást. Az átköltözés napján eljött az első házasságból származó fia, a fivére és egy ismerőse, hogy segítsenek az átköltözésnél. A kamion a ház elé állt és megkezdődött a költözés. Időközben hazaért József, könyörgött Máriának, hogy ne hagyja el. A szomszédasszonyok látták a szerencsétlenek utolsó perceit. Aránylag csendesen távoztak a lakásból. Amikor Mária az autóhoz ért, eldördült a Kalasnikov. A tanulság egyértelmű. Habár az eszéki rendőrség majd' minden nap talál egy-két házban elrejtett fegyvert, lőszert, kézigránátot, úgy látszik, hogy még erélyesebben kell folytatni a házkutatásokat. T. I. Rádió Melleit ... JEGYZET Nincs gáz, de mégis van gáz „Prímagáz” a neve a cégnek, gondolhatjuk, hogy itt aztán minden prímául megyen, jó kis gáz van, palackokban sincs hiány, a szállítás pontos, még a gáz ára is olyan magas, mint minden másnak, kies szép hazánkban. Vagyis ennél a cégnél - ahogy ugye mondani szokás - „gáz aztán egy szál sem”. Nos, a szlogennek ezúttal igaza van. Vagy volt. A rádióból értesülhettünk, hogy Villány és környékének „gázos” lakói gáz nélkül maradt éppen a karácsonyi, újévi ünnepek alatt. Holott nagyjából hetente kétszer cserélték a palackokat, ahogy ez „primáéknál” nagyon helyénvaló módon szokás. Elképzelhető, hogy a gázhiány milyen dühöt váltott ki a háziasz- szonyokból, akik ugye nagy-sü- tés-főzéssel készültek volna az ünnepi eledelek tálalására. A villányi polgárok panaszkodtak a riporternek, aki aztán - kötelességéhez híven - lelkes nyomozásba kezdett. Kapott telefonszámokat, ám sehol sem vették fel a kagylót. Lehet, éppen ebédeltek a gázosok, vagy táppénzre mentek, elvégre előfordul az ilyesmi. A „műsor” során kiderül, hogy Pincehelyen van a fő gáztelep, ahol aztán talált is néhány felelős embert. Az egyik azt mondta: „Van gáz elég, ám ha nem rendelnek, nem jönnek érte, mi mást tehetnénk?” De volt más Főgáz is, aki abban látta az ellátási gondokat, hogy hideg van. Vagyis, több gáz fogy. A kelleténél. Aztán: a szükséges 20 ezer tonna gáz mellé még 6 ezer tonnát importáltak, de akkor meg az orosz szállításokkal volt baj. Meg a MÁV-val. Meg hogy a disznóölések időszaka is az ünnepek körüli napokra, hetekre esik. Az eszükbe sem jutott, hogy ez röhejes érv. Először: mert a korábbi években is télen vágták le a sertéseket. Másodszor: böllérek, hentesek, a megmondhatóik, hogy az idei disznóölések száma bizony erősen lecsökkent. Azért, mert az embereknek nincs 35-45 ezer forintjuk egy százvalahány kilós kurtafarkúra. Következésképpen kevesebb gázra volt szüksége a jónépnek. Ám a Főgáz azt mondja: „Nem tudtuk igazándiból, hogy ilyen kereslet lesz!” Igazándiból... „Nos -, ezekután hogyan kárpótolják a szerződő felek százait?” - kérdi a riporter. A válasz:„Hogy a bosszúságot igazándiból hogyan kárpótoljuk, az bizony nehéz kérdés. Majd elnézést kérünk . ..” Tehát a „Primagáz”-nál mégis csak gáz van. Vagyis balhé. Mert nem volt gáz. Érti ezt valaki? Úgy illő, hogy a szerződéseket általában mindkét félnek illő betartania. Ha nem, akkor simlis az ügy. Pesten a hatodik és hetedik kerületben - ahol vagy három munkaközvetítő intézmény fogadja a feleket - fura feltételeket szab a bekopogó - és fölöttébb reménykedő munkanélküli számára. Akik ugye „könnyebb” munka- alkalmat is keresnek, kinek-ki- nek sajátos munkaerkölcse okán. Megegyeznek, ha az ügyfél mindjárt az elején leperkál 2500 forintot. Szép kis summa összejön - ám munka az aztán nincs. Dohány sincs. A riporter persze nem képes az ügy végére járni, mert az említett közvetítői irodában, vagy irodákban sem sikerül a szót váltani, az „illetékes elvtársakkal”. Vagy ebédelnek, vagy elköltöztek, vagy gyesre mentek, de a beszedett lóvéról senki sem tud semmit. Erre mondta volt Kohn bácsi: „Ügyes!” san kell hozzá, hogy a nagy fizikai állóképességet igénylő, életveszélyes produkciókból épségben kikeveredjék. No és ahhoz is kell némi varázserő, hogy egy kisfiú megvalósítsa a legszebb álmát, s szárnyalni tudjon az égen ... H. I. Gy. Boldog házasság a nyugdíjazás után Minden nyugdíjas számára fontos a pénz és az egészség, de ennél sokkal több mindennek van jelentősége ahhoz, hogy a nyugdíjas házaspárok is boldogan éljenek. Sajnos a legtöbbjüknek fogalmuk sincs róla, miként bánjanak egymással, amikor hirtelen éjjel-nappal össze vannak zárva. Erről szól egy házasságkutató, az 58 éves Betty Polston, aki már harminc éve házasságban élt, amikor ügyvéd férje nyugdíjba ment. Joggal aggódott a férjéért, akinek addig a munka volt az élete. Felmérésének legfontosabb eredménye az a megállapítás volt, hogy a harmonikus párok rendkívül erősen tudatosították magukban: ez már nem az ő aktív idejük. így elkerülhették a helső feszültséget és a csalódást. Az egyik házaspár egy időben rengeteg konfliktussal küszködött. Aztán mindketten megbetegedtek. A betegség hatására átgondolták a házasságukat is, és gyakorlatilag elkezdték újra felfedezni egymást, elővették régi szerelmes-leveleiket, amelyeket fiatalon írtak egymásnak. Mivel így órákat töltöttek együtt, s a szép emlékek újra közelebb hozták őket egymáshoz, ismét harmonikussá vált a kapcsolatuk. A felmérés tapasztalatai alapján Betty Polston megfogalmazta a tanácsait is. Szerinte például fontos, hogy a párok osszák meg a házimunkát, tiszteljék egymást és gondoskodjanak a másikról. Tágítsák ki baráti körüket, hagyjanak egymásnak elegendő mozgásteret, azaz ne telepedjenek rá a másikra minden nap. Igyekezzenek kritikusan szemlélni a házasságukat és megőrizni a humorukat! A kutató szerint a férfiak viselik nehezebben az átállást a nyugdíjas létre, mert többségük számára többet jelent a munka, mint a nők számára, akiknek sok-sok évét a család kötötte le. A nők azt is megszokták, hogy különböző szerepeket kell vállalniuk, hol kereső nők, hol anyák, hol háziasszonyok, olykor mindezek egyszerre. Ezért általában a nők számára kevesebb gondot okoz a nyugdíjba vonulás. *
