Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-26 / 25. szám
8 Diinántúli Napló Közélet 1996. január 26., péntek Kárpótlás négy év tükrében A családtagokkal együtt az ország népességének egyharma- dát érintette a személyi, illetve vagyoni kárpótlás - nyilatkozta az MTI-nek Marczelly Gusztáv. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal általános elnökhelyettese annak kapcsán tájékoztatta a távirati irodát, hogy a hivatalban elkészült a kárpótlási folyamat eddigi négy évének főbb adatait tartalmazó összeállítás. Marczelly Gusztáv utalt arra, hogy a kárpótlási folyamat első lépcsője - az úgynevezett első vagyoni kárpótlási törvény alapján - lényegében a nyugdijkiegészítés volt. Ennek eredményeként több mint 315 ezren részesültek nyugdíjemelésben. Az Országgyűlés 1992-ben alkotta meg a második vagyoni kárpótlási törvényt, majd a politikai üldözöttek - az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak - kárpótlásáról szóló törvényt, továbbá rendelkezett a nemzeti gondozási díjról, valamint a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról. A volt politikai üldözötteket érintő törvény alapján 360 ezren adtak be kárpótlás iránti kérelmet az eredetileg megszabott határidőig. Az Ország- gyűlés két évvel később újabb lehetőséget biztosított a kárpótlásra jogosultaknak. Ebben az egyhónapos időszakban 76 ezren nyújtották be igényüket. Ekkor, a vagyoni kérelmekkel együtt csaknem 600 ezer új ügyirat érkezett a hivatalba. 1995 végéig összességében csaknem valamennyi kérelmet elbírálták első fokon. A hivatalban felkészültek több mint 40 ezer volt munkaszolgálatos kérelmének felülvizsgálatára. Ezek részben a korábbi, részben pedig az 1994. évi pótlólagos beadási időszakból származnak. Az Alkotmánybíróság 1995. februárjában hozott határozatában mondta ki, hogy valamennyi munkaszolgálatosnak jár kárpótlás. Marczelly Gusztáv szerint ha az előbb említett törvény módosítását elrendelő jogszabály megszületik, annak hatályba lépését követően a hivatal előreláthatólag 8-ip hét alatt elvégzi az új jogszabály végrehajtásából adódó, a munkaszolgálatosok ügyeivel ösz- szefüggő feladatokat, függetlenül attól, hogy itthon vagy külföldön él a kárpótlásra jogosult személy. Az elnökhelyettes tudomása szerint ugyanis nincs szó semmiféle különbségtételről. Marczelly Gusztáv elmondta, hogy az elmúlt év végéig meghozott kárpótlási jegyes határozatok címletértékben meghaladják a 130 milliárd forintot. A hivatal összesen több mint 1 millió 800 ezer jogosult részére állapított meg különböző összegű kárpótlást. Az 1992. évi XXXII. és a pótbeadási törvény alapján - családtagjaik elvesztése után - hozzátartozóként 1150-en kaptak kárpótlást, készpénzben. Ennek együttes összege meghaladja az 540 millió forintot. Több mint 30 ezren részesültek egyösszegű kárpótlásban. A hivatal abban az esetben hozott ilyen határozatot, ha 30 napot meghaladó, de fél évet el nem érő idejű volt a jogtalan szabadságelvonás. Ilyen esetekben a kárpótlás készpénzes és átalány-jellegű volt. Ez az összeg meghaladja a 680 millió forintot. Havi életjáradék formájában a kárpótlási folyamat során több mint 59 ezren részesültek kárpótlásban, illetve ennyien kapnak havi életjáradékot, átlagosan négy ezer forint körüli összegben. Nemzeti gondozási díjat eddig csaknem 3100-an kaptak. Ilyen ellátás - a törvényben meghatározott feltételek alapján - továbbra is kérelmezhető. Az igényléshez szükséges adatlapot az OKKH budapesti ügyfélszolgálatánál lehet beszerezni. Marczelly Gusztáv végül arról szólt, hogy kárpótlási jegyekkel az I. (szövetkezeti) földalapból - 21.500 árverésen - csaknem 562 ezren szereztek földtulajdont. A II. (állami) földalapok értékesítése jelenleg is tart, az árverések várhatóan az év első felében fejeződnek be. Ebben a kategóriában - 1995 végéig - az árverések száma meghaladta a kétezret. Ennek során több mint 44 ezren jutottak földtulajdonhoz. Több mint 30 ezren részesültek egyösszegű kárpótlásban Budapesten van a központ „Hamiskártyások” Az elmúlt év végén riadót fújt az osztrák rendőrség. Sorozatban érkeztek feljelentések, hogy hitelkártyákra illetéktelenek vásároltak nagyobb tételekben. A bécsi rendőrség eddigi tapasztalatai szerint a hitelkártyákat fosztogató banda jól szervezett nemzetközi bűn- szövetkezet, mely hatalmas összegű bevásárlásokat hajtott végre. A banda központja és vezérkara - állítják az osztrák kriminialisták - Budapesten van. Stílusukra jellemző az egymás közötti konspiráció és a szinte tökéletes belső hierarchia. Mindenki csak a rábízott részfeladatot végzi, közvetlen kapcsolat csak az együtt dolgozók között van. Az utasítások a főnktől mindig telefonon érkeznek, a megszerzett áru és a honoráriumok átadása is kons- pirált módon történik. A Budapesten ellopott hitelkártyát képkocsival azonnal Bécsbe viszik és rádiótelefon segítségével utasítást adnak a banda osztrák fővárosban várakozó tagjainak a kiválasztott áruk megvételére. Az eddig ismertté vált módszer a következő: mielőtt a lopott kártyával rendelkező elkövető belépne egy osztrák üzletbe, a nála lévő igazolványokat átadja a bűntársának. Ezt a „trükköt” azért találták ki, hogy lebukás esetén nehezebbé tegyék a hatóság számára a személyazonosság megállapítását. A bevásárlásokat végző „alkalmazottak” egyébként alig ' tudnak valamit a banda főnőkéről, csak a hangját ismerik. Az egyik bécsi ékszerész, amikor gyanút fogott, hogy a bandához tartozó férfi lopott hitelkártyával vásárolt nála, kiszaladt az üzletből, hogy megfogja az illetőt. Látta, amint beugrik egy közelben várakozó gépkocsiba. Elébe állt, a járműnek a gépkocsi vezetője azonban teljes gázt adott. Az ékszerész csak a legutolsó pillanatban tudott elug- rani. A lopott hitelkártyákat csak néhány napig használják a bűnözők, s ügyelnek arra, hogy ne lépjék túl a fedezetet. A bécsi rendőrség értesülései arra vallanak, hogy a banda tagjai - feltehetően megfizetett zsebtolvajok - Budapesten, a Váci utcán és környékén, a sétáló utcákon „szerzik be” az értékes kartonlapokat. Ezután átadják a megbízónak, majd a gyorskocsival rendelkező futár máris viszi a hitelkártyát Bécsbe, s néhány órán belül - még mielőtt a banki letiltás megérkezhetne - a megbízottak már vásárolnak is vele. A hitelkártyás trükköket azonban nemcsak a magyarországi bűnözők kedvelik. Bécs belvárosának nyomozói jelenleg nagy erővel keresnek egy 54 éves férfit, bizonyos Gen- rich Z-t. Az illető hitelkártyák ellopására specializálta magát. Éjszakánként belopózkodik a belváros elegáns szállodáiban a szobákba, s az ott alvó vendégek zsebeiből kiemeli a hitelkártyákat. A kár, amelyet a hitelkártya- maffia ez ideáig az osztrák fővárosban okozott, a bécsi Biztonsági Hivatal becslése szerint milliós nagyságrendű. Dr. Czapek, a leopoldstadti rendőrség hitelkártya szakértője emlékeztetett: éppen három esztendeje bukott le négy hongkongi brit állampolgár, aki hamisított hitelkártyákkal manipuláltak, ékszereket vásároltak és pénzt vettek fel a bankokban. Ezt a társaságot akkor elfogták és jogerősen elítélték. A most tevékenykedő banda azonban még szabadlábon van. H. K. Űj pécsi akadémikus Dr. Szolcsányi János Amióta a 1920-as évek óta létezik orvosegyetem Pécsett, sorrendben tizennyolcadikként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották a legutóbbi közgyűlésén dr. Szolcsányi Jánost, a POTE Gyógyszertani Intézetének professzorát. Szolcsányi János 1962-ben végzett Szegeden, 1970 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén, végigjárva a ranglétra minden fokát. Hosszabb angliai, amerikai és német tanulmányutak és hazai kutatások eredményeképp 1987-ben lett az orvostudományok nagydoktora, 1990-től egyetemi tanár. ‘ Az új akadémikusnak természetesen korábban is szoros kapcsolatai voltak a legfőbb magyar tudományos intézménnyel. 1990-től a MTA szavazati joggal nem rendelkező tanácskozó tagja lett, majd tavaly választott köztestületi tag. (Az MTA-nak egyébként 200, 70 évnél fiatalabb aktív tagja lehet.) Szolcsányi János elmondta, azon túl, hogy tudományos pályáján személyes motivációt is jelent az akadémiai tagság elérése, mint legfőbb célkitűzés, ez a státusz fontos1 a Gyógyszertani Intézet és közvetve a POTE jövője szempontjából is.- Bár az egyetemek ma már autonóm testületek, tudományos és szakmai téren, azt hiszen, továbbra is összefogó fórum marad az Akadémia, leginkább talán az informálás területén. Az is jó és fontos, hogy az MTA támogatásával tanszéki munkacsoportok jöhetnek létre, épp január 1-jével indult a három éves ciklus.-Az egyetem és az MTA kapcsolata a jelek szerint kielégítőjelenleg?- Azt hiszem, igen. A közelmúltban fellobbant vita sem az Akadémia ellen, sokkal inkább az egyetem érdekében folyt. Mintha az egyetemeken folyó tudományos kutatási tevékenységet nem méltatták volna eléggé, s ez szülte azt a nézetet, hogy meg kell ingatni az MTA monopolpozícióját. Úgy vélem, épp pl. a tanszéki támogatások bővítése is azt jelzi, hogy az MTA-n belül is felismerték a plurális támogatottság szükségét, másrészt nem hinném, hogy egy meggyengült Akadémia hasznos lett volna, mondjuk, a POTE számára.- Hogyan tovább a pályán, immár akadémikusként?- A tudományos célok szempontjából nincs változás. A helyzet az: míg egy gyakorló orvos minden nap közvetlen visszacsatolást kap a munkájáról, a tudományos kutató csak annak örülhet, ha látja, gyakorolt valamilyen hatást a nemzetközi kutatási irányokra, s nem csak ő hiszi fontosnak azt, amit csinál. Nem is az a kérdés, mit csináljak, hanem, hogy mit ne. Vagyis meglátni azt, mi a leglényegesebb, mi hoz új információt. Mindezt persze csak úgy lehet csinálni, ha komolyan van szó kutatásról és minőségről: enélkül ugyanis nincs egyetem. Nem hallgatói-oktatói arányról meg óraszámokról kellene beszélni, hanem arról, hogy az egyetemi oktatás nem tankönyvekből való felkészülés, hanem kutatásokon alapuló friss tudás átadása. E téren szerencsém van, hiszen a gyógyszertan valóságos beszélgetés a természettel, s külön előnye, hogy szerény körülmények között, ám nyitott szemmel is lehet eredményeket elérni. M. K. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője Magyarnak maradni Nincs csábítás Szabó János, az FKGP országos főtitkára cáfolta, hogy a Kisgazdapárt sorra csábítaná el az MDF-képviselőket. Az FKGP sajtótájékoztatóján Gyimóthy Géza az élelmiszer- piac összeomlásáról beszélt, és felszólította a kormányzatot, hogy intézkedésekkel akadályozza meg a disznóhús és a kenyér bolti árának emelését. Horváth Béla az M3-as autópályán tervezett díjszedés ellen emelte fel a szavát, s kifogásolta azt, hogy az autópályákhoz csatlakozó úthálózat, valamint a városi utak fejlesztésével a kormányzat nem foglalkozik. Szabó János az ön- kormányzatok támogatásának növelésére azt a javaslatot tette, hogy az 1996-os év második felétől az előző év szja- számai alapján állapítsák meg a támogatás mértékét. Magyarnak lenni nem érdem és nem fátum, nem dicsőség és nem istencsapás, egyszerű ténykörülmény. Nyelvészeti vizsgálatok bizonyítják, hogy az újszülött gyermek a világ bármely nyelvét képes elsajátítani két-hároméves korára. Az édesanya és a féltő-óvó családi környezet a világ ezerötszáz nyelvéből éppen egyet használ, s ebbe, ennek hagyományába, kultúrájába és gondolkodás- módjába nő bele az új ember, - és innen kezdve már a sorsáról is szó van. Mert ha történetesen a magyar ez a nyelv, akkor a trianoni határokon belül egyszerű a folytatás, ugyanezen az ismert nyelven beszél a gyermekorvos, az óvónéni, a rendőr bácsi és a cukorkák felett rendelkező boltoskisasszony, később ezen káromkodik az őrmester, ezen szól az anyakönyvvezető, s ezen ad tanácsokat a bába . .. Más a helyzet a határokon kívül. Ott idegen nyelven szól minden hivatal, a lakásajtónál végetér az anyanyelv minden- hatósága, ott a helytállás a második-harmadik nyelv sikeres használatán múlik, ott vállalás és erőpróba - magyarnak maradni. Összefogás, összetartás, közösség kell hozzá. Ilyen közösség a bukaresti Petőfi Művelődési Társaság, amelynek 1995-ben jelent meg az 1991- 93 közötti időszakról beszámoló értesítője a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával. A 196 oldalas kis könyvecske közli a társaság alapszabályát, a tagok névsorát, az intéző bizottság beszámolóját, pénzügyi elszámolást és gazdagon dokumentált kutatási eredményeket a bukaresti magyarság múltjáról. Olvashatunk dióhéjba szorított kis emlékezéseket, emlékeztetőket a kulturális rendezvényekről, amelyeken tudományos előadások hangoznak el az aktuális évfordulókról, az AIDS-ről, a világ energetikai problémáiról, az őshazakutatás kérdéseiről, a holográfiáról, a vállalkozások beindításának nehézségeiről, a mesterséges nyelvekről, Szent Gellért életérój, a kereszténydemokrácia alapelveiről és így tovább ... Petőfi Házban hétfő esténként összejövő emberközösség magyarul beszélget a világ aktuális dolgairól, és közben élénk figyelemmel kíséri a román világváros többi magyar intézményét: a magyar óvodát, az Ady Endréről elnevezett magyar iskolát és gimnáziumot, amelynek száz éves (!) múltjában a nemzetiségi politika minden tévútja és a megmaradás minden hősiessége mint tükörben megtekinthető: a Bukaresti Állami Egyetem Hungarológia Tanszékét, amely - dr. Molnár Szabolcsot a tanszék tanárát idézve - „a magyar kultúra keleti bástyájának” tekinthető. A figyelem kiterjed a lazábban kapcsolódó, nemcsak bukaresti hatáskörűnek tekinthető református központra, a Calvi- neumra, ahol az ökumené igazi szellemében nem csak a reformátusok számára van mindig nyitva az ajtó, nyomon követik a Kriterion Könyvkiadó tevékenységét, a romániai magyar újságok munkáját és folytathatnánk a végtelenségig a sort. Tartalmaz még a kiadvány tizenkét oldalnyit Domokos Géza író 1981 és 84 között a rádióban elhangzott jegyzeteiből Bukaresti Napló címmel. Tanulságos, tanúságos válogatás a nehéz esztendőkről. Természetesen nemcsak örömökről és a múlt nehézségeiről szól a könyv, többször előkerül a jelen idő legnagyobb gondja: a művelődési házak, hasonlóan a magyarországi helyzethez, maguk kénytelenek előteremteni működési költségeiket, a Petőfi Ház vezetősége is kihasznál minden lehetőséget, ami pénz hozhat a kasz- szába, és a maroknyi magyarság rendezvényei nem ebbe a kategóriába tartoznak ... Hasznos, értékes könyvet mutathatok be az olvasóknak, mert nekünk, idehaza tudnunk kell: milyen nehézségekkel küzdenek kisebbségi helyzetbe szorult véreink, erőnkhöz mérten segítenünk kell őket. Krebsz János 1 j i