Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-25 / 24. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1996. január 25., csütörtök Orvosetika Sínen közlekedik a veszély A MÁV-nál tavaly nem fordult elő olyan szomorú tragédia, mint korábban a szajoli, a túrái, vagy a pörbölyi volt. De sajnos nem azért, mert lényegesen javult a vasút műszaki állapota és minden tekintetben korszerű berendezések üzemelnek. A vasút biztonsága szerteágazó kérdés, magában foglalja a közlekedés biztonságát és az árubiztonságot - mondja Sipos István, a MÁV üzemeltetési vezérigazgató-helyettese. Az elmúlt hat év során 180 milliárd forintot „kispóroltak” a vasúti fejlesztésből, főleg a pálya- és a kocsik fejlesztéséből, és nem mindenhol a legkorszerűbbek a biztosító- berendezések. A Budapest- Záhony közötti 100-as fővonalon például jó néhány állomás megkapta a legmodernebb, az emberi tévedést is kizáró biztosító-berendezést (így Albert- irsa, Szolnok, Debrecen), de a fővonal végpontjain és a beruházási szempontból „gennyes gócokon” elmaradt a fejlesztés. Noha ezek a berendezések is alkalmasak a megfelelő biztonságra, működtetésükhöz több ember szükséges. Ugyanúgy, mint a mellékvonalak félmechanikus berendezéseihez. A MÁV vonalhálózata 7700 kilométer hosszú, nagyjából a fele fő-, a fele mellékvonal. 1996-ban átadják a forgalomnak a 160 kilométeres maximális sebességre tervezett hegyeshalmi vonalat, várhatóan fejlesztik a Nyugati pályaudvar biztosító-berendezéseit is. A mellékvonalakra, ahol a kitelepült ipar miatt szinte eltűnt a teherszállítás, pénz nem igen jut. Valamelyest csökkent a balesetek száma a közútak-vas- útak szintbeli kereszteződéseiben, de még ma is sokan halnak meg úgy, hogy a tilos jelzés ellenére hajtanak rá a vasvaly áprilisában a MÁV Rt. megalakította vagyonvédelmi igazgatóságát, amely védi a MÁV vagyonát és igyekszik megakadályozni a vasúti bűn- cselekményeket. Általában az üzemigazgatóságok székhelyén rendészettel és fegyveres biztonsági őrséggel területi Csökkent a közúti, vasúti balesetek száma, de még így is sokan hajtanak a tilos jelzés ellenére a sínekre. Baranyában, Palkonya határában az utolsó ilyen esetnél csodával határos módon sérülés nélkül úszták meg az ütközést a személygépkocsiban utazók. fotó: laufer László úti sínekre. A napokban egy BMW-s lelte szörnyű halálát a kisvárdai kereszteződésben. A fénysorompó előtt kikerülte a várakozó kocsioszlopot, majd néhány pillanat múlva a nagy sebességgel érkező vonat mindenestül fölaprította a kocsit. A tanúk elmondták, a férfi nem törődött a forgalmi helyzettel, éppen csevegett mobil telefonján. A vasút biztonsága része az ország közbiztonságának. TaA szerelvények gyakorta kénytelenek megállni bejárati jelzőknél, ahol kifigyelik ezt, és percek alatt kinyitják a kocsikat. Az egyik nap Monor környékén a megálló vonatról 2,5 milliós értéket, mikrohullámú sütőket és egyéb háztartási gépeket vittek el. Most vizsgálják, hogy a vonat indokoltan állt-e meg. 0 Az expresszvonatokon is előfordultak rablások főleg Budapest és Hegyeshalom között. Egy-két évvel ezelőtt gyakorta, mostanában ritkábban. A jugoszláv és román tettesek kirabolták az utasokat, meghúzták a vészféket és eltűntek. A tapasztalatok alapján általában ott ugranak le a vonatról, ahol párhuzamosan vezet a közút, és valószínűleg gépkocsival várják a társaik a rablókat. Ma már a MÁV biztonsági őreinek fegyverhasználati joguk van, kényszerítő eszközöket alkalmazhatnak. Nem közismert, hogy van géppisztolyuk, pisztolyuk, bilincsük, gumibotjuk. Áz igazgatóság felállítása óta eddig egyszer használtak fegyvert. Mostanában jelentős feladatot jelent a gyakori bombariadó. Nem múlik el olyan hét, hogy telefonon, vagy levélben ne fenyegetnék meg a MÁV- ot. A legutóbb azt jelezték, hogy a tatabányai állomást robbantják fel. Ilyenkor kiürítik a környéket és leáll a vonatközlekedés. „A riadóztatott rendőrök ma már oly nagy rutinnal dolgoznak, hogy két óra alatt helyreáll a rend. Persze alaposan felborul a menetrend, ami több órás vonatkéséseket jelent, nem beszélve az anyagi kárról - mondta Gábor Béla igazgató. Hagyományőrző csapatunk Nemzeti történelmünk sorsdöntő eseményeire, a szülőföld hagyománykincsének forrásaira alapozva egy új gyermekszervezetet hoztak létre 1989. októberében, Magyarország Felfedezői Pro Patria Szövetség néven. Iskolánk az elsők között csatlakozott a szövetséghez. Szőkébb hazánk, Baranya megye sajátosságából - a „felfedezhető” történelmi várak sokaságából - adódott, hogy csapatunk a Várfelderítők tagozatához kapcsolódott. Az elmúlt öt év alatt megyénkben és az ország különböző részein összesen 18 várat „fedeztünk” fel. Havonta szervezünk gyalogos, autóbuszos, vonatos túrákat, amelyeken megyénk történelmi, néprajzi emlékeit keressük és fedezzük fel. Nyaranta országjáró túrára indulunk. 1994-ben Sirok- Eger-Szilvásvárad-Monok-Sá- rospatak-Széphalom-Füzér- Regéc-Tokaj, azaz Eszak-Ma- gyarország volt felfedezésünk célja. 1995-ben Keszthely- Kám-V asvár-Szombathely- Sárvár-Kőszeg-Léka vára (Ausztria)-Írottkő-Fertőrákos- •Kapuvár várait, múzeumait jártuk be. Csapatunk tagjai rendszeresen készítenek pályázatokat az országos szövetség által kiírt témákra. így nyert sikeres pályázatával részvételt Kőszegen, az országos vártalálkozón Tihanyi Gábor, Tóth Réka, Török Orsolya. Megalakulásunk óta négy alkalommal avattunk új tagokat. Először 1990-ben, iskolánk udvarán Bezerédy Győző, a Baranya Megyei Levéltár munkatársa avatott. Ekkor ismertette meg tagjainkat névadónk, Majtényi József, a szabadságharc honvédtisztjének emlékével. Másodszor 1993-ban a pécsváradi vár I. István szobra volt az ünnepi alkalom helyszíne. A harmadik avatásunk messzebbre vitt bennünket. Ópusztaszeren Árpád fejedelem szobra alatt hangzottak el a fogadalom szavai. 1995. október 6-a volt a negyedik alkalom, amikor új tagokat vettünk fel a csapatba. Ezt az alkalmat emlékezetesebbé tette az, hogy ekkor állítottuk fel Szatyor Győző pécsi szobrász tervei alapján készült kopjafánkat. A kettős ünnepet megtisztelte iskolánk, a városrész és a város vezetése. A csapatban folyó munka elismerése, hogy 1994. szeptemberében a szigetvári önkormányzat honismereti, hagyományőrző munkáért alapított díjat - Zrínyi Emlékérmet - a gyerekeink közül ketten, Tóth Réka és Török Orsolya, a Pro Patria Szövetségben felnőtt vezetőként pedig elsőként nekem adományozták. 1995-ben ugyanezt a díjat kapta meg Helyes Mónika csapattagunk. Elsőként felavatott tagjaink már szakmunkásképzőben, gimnáziumban tanulnak tovább, de visszajárnak kirándulásra, munkára. Takácsné Hartmann Piroska A minap egy alkalmi társaságban megkérdeztem: Mi jut eszetekbe arról, hogy „orvosi etika”? A válaszok meglehetősen érdekesek voltak: 1. Semmi. 2. Semmi. 3. Kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt hallom: „orvos”. 4. Pénz. 5. Emlegetnek valami Hippokratészt. A korántsem tudományos igényű felmérésem bizonyára nem „reprezentálja” honunk felnőtt lakosságának orvosetikai ismereteit, és őszintén remélem, az orvosokról alkotott véleményét sem. Mindenesetre elgondolkodtató: Valóban csak ennyit tudunk az orvosetikáról? Valóban csak ennyit tudunk arról, hogy milyen erkölcsi dilemmák merülhetnek fel, ha megrendült egészségünk helyreállításáért az egészségügy szolgálataira szorulunk? Valóban csak ennyit tudunk arról, hogy milyen erkölcsi normák, szabályok vezérlik (vagy éppen kívánatos lenne, hogy vezéreljék) az egészségügyi hivatásosok cselekedeteit? Vajon elgondolkodunk-e azon, hogy betegként szükségképpen a gyógykezelés tárgyainak kell-e lennünk, vagy éppenséggel lehetnénk „alanyok” is, akik egyenrangú félként veszünk részt a rólunk szóló, bennünket érintő döntések kialakításában? Jó és természetes-e az, ha betegként, haldoklóként megszűnik autonómiánk, fel kell adnunk értékrendünket? Az orvosetika egy viszonylag fiatal tudományág. Azzal, hogy az orvoslás, a gyógyító tevékenység egy sajátos, egyenlőtlen viszonyrendszerben történik, ahol a beteg elesett, kiszolgáltatott helyzetben van, az orvos pedig (misztikus) tudása révén segíthet rajta, s ezzel „kézben tartja” betege sorsát, évezredek óta tisztában voltak a gyógyítás mesterei. A legjobbak tudták azt is, hogy ezzel a helyzettel visszaélni nem csak embertelen, de hosszú távon nem is kifizetődő. Az ókori koszi orvosiskola legkiemelkedőbb tagjának, Hippokratész- nek (Kr.e.460-377) tulajdonítják az első orvosetikai kódexet, amelyet egyértelművé tette, hogy az orvoslás mindenekelőtt erkölcsi „vállalkozás”, s ezért napjainkig is az orvosi eskü alapját képezi. A hippokratészi eskü legnagyobb érdeme, hogy a „mindennapi ” erkölcs néhány elemét feltétlen követendő normává emelte az orvosok (mármint a koszi orvosok) számára: „ És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kártokozó magatartástól. .. És ha olyat látok vagy hallok az orvosi kezelés közben vagy akár a terápia körén kívül az emberek életében, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni...” Ha egy orvos a közössége általános erkölcsi normái mellett különösen ügyelt a hippokratészi kódexben foglaltak betartására (melyek közül itt csak máig nem vitatottakat idéztem), megérdemelten számíthatott betegei erkölcsi megbecsülésére és fizetőképes bizalmára. Néhány évtizede azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Míg korábban a gyógyítók; eszköztára meglehetősen szűkös volt (némi malíciával: a beteg az orvosi beavatkozás dacára meggyógyult), napjainkban az orvosi technológia fejlődésének eredményeképpen az emberi test korábban elképzelhetetlen mértékben manipulálható. Lehet egy soha meg nem született magzat genetikailag anya; létfontosságú szervek „cserélhetők”, meghalni sem egyszerű: lehet valaki halott úgy, hogy a szíve még dobog, de lehet „élni” úgy is, hogy a keringést, a légzést gépek biztosítják, a táplálék palackokból folyik a testbe. . . E technikai fejlődés számtalan új, erkölcsi dilemmát vet fel, amire választ kell adni. A válaszadáshoz a hippokratészi hagyomány csak elvont, távoli útmutatást adhat (aminek esz- szenciája az én olvasatomban \Ne éljünk vissza a másik ember kiszolgáltatottságával! „Napjaink, gyógyító tevékenységében - írja Blasszauer Béla - sok olyan probléma merül fel, amely már nem válaszolható meg a hagyományos etika alapján, de olyan módon sem, hogy az ember a joghoz, a valláshoz vagy a józan észhez fordul segítségért.” A modern orvoslás erkölcsi dilemmáiról, és ezek lehetséges megoldásairól ad áttekintést Blasszauer Béla: Orvos Etika c. könyve. (Ízelítőül a könyv fejezetcímei közül néhány: Nővéretika, orvos-beteg viszony, Az orvosi műhiba, Betegjogok, Emberen végzett kísérletek - tudományos kutatás etikája, az Eutanázia, A fájdalom, Az abortusz, - Humángenetika, A szervátültetés, Az orvosi hálapénz, Etikai Bizottságok.) Jelen sorok írója elfogult a szerző, Blasszauer Béla iránt. Tanítómesterem, barátom és erkölcsi tartásában irigyelt példaképem. Elfogultan ajánlom könyvét mindenkinek: a kórházi portásnak, a klinikaigazgató professzornak, a betegeknek és a még nem betegeknek. Ajánlom, mert hitem szerint segít jobbá tenni megromlott világunkat. (Dr. Blasszauer Béla: Orvosi etika. Medicina, 1995. 260 oldal, 1127 Ft). Jakab Tibor Vizsgák a Kodolányi János Gimnáziumban A pécsi Kodolányi János Gimnázium (a volt Dolgozók Gimnáziuma), Szt. István tér., tel: 315-673, 315-718 1996. május hó folyamán különbözeti- és magánvizsgák tehetők. Különbözeti vizsgát tehetnek azok, akik valamelyik középiskola első-második osztályát sikeresen befejezték, de tanulmányaikat a gimnáziumban kívánják folytatni. A vizsga tantárgyait a bemutatott bizonyítvány alapján az iskola igazgatója vagy helyettese állapítja meg. Különbözeti .vizsga letételét javasoljuk, kémiából a szakmunkás végzettséggel rendelkezőknek, akik a második osztályban kívánják folytatni tanulmányaikat. Ä felkészülést segítő tananyag a gimnázium gazdasági irodájában megvásárolható. Magán-(osztályozó) vizsgát a fenti időpontban a gimnázium bármelyik évfolyamának teljes anyagából, valamint tantárgyi javítóvizsgát is lehet tenni. Jelentkezés: február 5-től február 15-ig - péntek és szombat kivételével - de. 9-11 és 13-17 óra között. A jelentkezésnél mindkét vizsgánál az iskolai bizonyítványt és a személyi igazolványt kell bemutatni. Érettségi vizsga (június). Jelentkezés a fenti időpontban. Jelentkezéshez szükséges: a gimnáziumi bizonyítvány (anyakönyvi kivonat) és a személyi igazolvány. A vizsgák térítési díj fizetésével vehetők igénybe. A gimnázium igazgatósága Nem tudom, minek örüljek jobban: annak-e, hogy egy elárvult anya a gyerekével talán sínre kerül, vagy annak, hogy a vártnál sokkal többen támogatták ebben. Bevallom, tévedtem. December 14-i cikkemben kétségbevontam, tudnak-e pénzt is nélkülözni az emberek egy rászoruló megsegítésében. Egy névtelen mohácsi adományozó a tizenötezer forint mellé azt írta: „Nem lenne értelme a karácsonynak, ha a szeretet meghalna a Földön, ha nem tudnánk adni egymásnak.” A címzett elfúló hangon olvasta fel a levelet, és bizony nekem is gombóc keletkezett a torkomban. Egy nyugdíjas pécsi hölgy, Marosi Kálmánná volt időrendben a legelső és mostanáig a legbőkezűbb adakozó. Az írás megjelenésének napján reggel hétkor ajánlotta fel azt a Mégse töröljék el a karácsonyt! harmincezer forintot, amit ugyan készpénzben nem tudott letenni, de tíz hónapon keresztül háromezret fizet be a PE- TÁV-nál Dom Mária számlájára. Tóth Gézáné az Esztergár utcából ötezer, a komlói Knizs Sándor ezer forinttal járult hozzá a súlyos hátralékok csökkentéséhez. Felfigyeltek a Zsolnay-gyáriak, milyen helyzetbe került egykori munkatársuk. Az ő nevükben Kőszegi Ottóné kérdezte, melyik probléma a legégetőbb. Á legsürgősebb egyébként az, hogy mérőórákat szereljenek fel a kis lakásban, ahol a tényleges vízfogyasztás bizony sokkal alacsonyabb, mint az átalány. Valamikor a Zsolnay-gyari munkatársak fogtak össze berendezni Dom Mária lakását. Támogatásukat most is felajánlották. Hofeckerék Hás- ságyról ruhákat vittek a kislánynak, az anyának pedig csizmát vásároltak és tájékozódtak, mi a legfontosabb tennivaló. Dr. Barta Árpád és családja centrifugát hozott, vasalót, főzőedényeket. Megkereste őket egy orvosnő, Kálmán Gabriella. Élelmiszert vitt és betegségük ügyében próbál tenni valamit. A kertvárosi katolikus plébánia követet küldött vásárlási utalvánnyal, szeretet csomaggal, karácsonyi meghívással.- Nem halat kell adni a rászorulónak, hanem meg kell tanítani halászni - találta fején a szöget a dr. Kerényi Klára pszichológusnő, aki szakszerű lelki támasz mellett szemléletes oktatást is tartott Dorn Máriának arról, hogyan kell élelmiszer nyersanyagot vásárolni és feldolgozni. Mert bizony meglepően keveset tud az intézet „gyermeke” főzésről, a családi élet megszervezésének technikájáról.- Szeretem közvetlenül eljuttatni az adományaimat a rászorulóknak - mondta dr. Kerényi Klára. Talán így gondolták a többiek is, akik megmozdultak, hogy bebizonyítsák: nem veszett ki a szeretet, az együttérzés. A személyes megkeresések, az emberi együttérzés rendkívül sokat jelent ebben az esetben. Rezes Zsuzsa központok jöttek létre, amelyek összesen 30 területi ki- rendeltséget működtetnek. Gábor Béla, a vagyonvédelmi igazgatóság vezetője elmondta, hogy a fegyveres biztonsági részleg kíséri a kurrens árut, - fegyvert, a lőszert és a robbanóanyagot, ahogy a kamionokat és a személykocsit szállító teherszerelvényeket is. Míg 1994-ben a kárérték elérte a 150 millió forintot, 1995-ben nem haladta meg a 100 milliót.
