Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-24 / 23. szám
6 Diinántúli Napló Honismeret 1996. január 24., szerda Lepkék hóesésben Talán kissé korán köszöntött ránk az idei tél, kiadós havazással nehezítve a mecseki közlekedést. A hegységet átszelő autóutak zárt tölgyesek, bükkösök, karsztbokorerdők között kanyarognak, amelyeknek éjszakai rovarvilága igen mozgalmas. Nem ritkák az olyan enyhe éjszakák, amikor az autók reflektorfényében százával, ezrével nyüzsögnek az úgynevezett téli araszoló lepkék. Míg más mecseki lepkefajok (közel 2000 faj) pete, lárva, báb vagy ritkábban imágó alakban téli nyugalomba vonulnak, addig a téli araszoló fajoknak a késő ősz és a kora tél a szaporodási időszakuk. Ha erdő vagy gyümölcsös közelében lakunk, s este kinyitjuk ablakunkat, tucatjával tódulnak a lakásba. Közöttük biztos megtalálhatjuk a kis téli araszolót (Operophtera bru- mata) a baranyai lomberdők és gyümölcsösök egyik legr rettegettebb ellenségét. Ez a törékeny szárnyú, jelentéktelen megjelenésű araszoló már szürkület után repülésnek indul. Olyan otthonosan mozog a havas éjszakai sötétségben, mint a dús virágú nyári rétek pillangója. A faj evolúciójának érdekessége, hogy csak a hímek tudnak repülni, a nőstények - bármennyire is meglepő - szárnyatlanok. Három pár lábukkal esetlenül mozognak a fatörzseken. Bár színezetükkel jól beleolvadnak környezetükbe, nappali kirándulásainkkor a fákon sokfelé megfigyelhetjük őket, sőt már egy egyszerű kézinagyítóval is jól tanulmányozhatjuk a csökevé- nyes szárny-maradványokat. Egy ilyen nőstény a pá- rosodás után akár 300 petét is lerakhat kisebb csomókban, főleg a rügyek közelében. A tavaszi rügyfakadás- kor kikelő 1 mm-es hernyók szinte minden eléjük kerülő levelet, virágot mohó étvággyal felfalnak. Jellegzetes araszoló mozgásukról jól elkülöníthetők minden más lepkecsaládtól. Fazekas Imre A kocsisok a lovak közé csaptak, durrogtak a pisztolyok, szólt a muzsika Balesetek Hosszú évtizedeken át hirdettem a feudalizmus lassú tempójára, szemlélődő életmódjára utaló sablont különböző korú tanítványaimnak. Magamnak is kutatásaim során kellett rádöbbennem, hogy mennyire szoros összefüggés van a különböző történeti korokban az életritmus és a technikai lehetőségek között. Ezt bizonyítja többek között a balesetet okozó közlekedési eszközök és a balesetet szenvedők világa. A legjellegzetesebb szállító eszközt, az ökrös szekeret, a feudális világ leggyorsabb közlekedő eszköze, a négykerekű kocsi váltotta fel. A hagyomány szerint Mátyás király lett volna két követték a lovasok, kocsik, és tánclépésben a vőlegény barátai. A falu végén mindenki kocsira szállt, és beszélgetéssel, iszogatással, illedelmesen” Kettős fogat egy 1686-os metszetről a feltalálója, aki Bécs elfoglalása (1485) után nagyon szorgalmazta a gyors teher- és személyszállítást, hogy meggyorsítsa a forgalmat két országa között. Első modern uralkodónk szerette a „száguldást”, és gyorskocsiján gyakran megtett váltott lovakkal napi százezer lépést, azaz 75 (!) kilométert is. A könnyű szekeret a Buda- Bécs közötti útban fekvő Kocs község bognárai találták fel. Lőcsök alkalmazásával megnövelték a rakterületet, s ezután már meg tudták magasítani az oldalakat is és nem fenyegette többé utasaikat a felfröccsenő sár. A kényelmesnek mondható gyorskocsin elfért a kocsison kívül 3 utas podgyászostól. Ez a sorozatban gyártott találmány először egyesítette a gyorsaság, valamint a személy- és köny- nyűáru szállítás követelményeit. A gyorsaság, mint státuszszimbólnm A más faluból nősülő ormánsági legény szülei által kijelölt napon a kocsisok csinosan felöltözködve, más hivatalosokkal együtt a lakodalmas házhoz gyülekeztek, pálinkáztak, jól fölöstökömöltek, azután beálltak a lakodalmas ház udvarára, hogy az illetékesek „rendelés szerént” felülhessenek, és az ajándékokat felrakhassák. A lakodalmas házból indulva elől lépegettek a muzsikásoktól kísért zászlótartó legények, ezetellett az idő, amíg a legközelebbi falu szélső házáig nem értek. Akkor a kocsisok a lovak közé csaptak, durrogtak a pisztolyok, rázendítettek a muzsikások, kurjongattak a legények. A helybeliek kiabálásával, kutyaugatással is ösztönzött sebesség aligha felelt meg a régi útviszonyoknak ... Az utolsó ház után ismét csend következett, hogy azután a menyasz- szony falujában elemi erővel kirobbanó hangoskodás, az udvarra történő, hajmeresztő be- fordulásokkal érjen véget. A pántlikás kereskedők A napóleoni háborúk konjunktúrája hozta létre a disznókereskedő kompániákat. Pántlikásnak azért nevezték őket, mert a pajtásoknak is mondott cimborák lakodalmasok módjára, pántlikás kalappal vágtattak egy-egy falun keresztül, vagy húzatták az útba eső csárdákban a cigánnyal. Hogy a sikeres áldomás után ne estek volna a gyorshajtás bűnébe, aligha hiszem. A lovakból ki- kényszentett sebességet vastengely és acélrúgó is nehezen bírná olyan utakon. A spekulációból élő parasztok a sebesen vágtató kocsijaikon paszomántos nadrágban és dolmányban feszítettek, vál- lukra szűr helyett köpeny borult, lábukon karmazsin csizma pótolta a bocskort. Hogy ki tudják használni a piaci árak gyakori változásait, zsebükben már ott ketyegett egy-egy drága óra. Bárhonnan közelítjük a bal- ’ esetek okait, közvetve, vagy közvetlenül mindig jut szerep az alkoholnak. A vajszlói úriszék 1834. augusztus havában, tárgyalta egy hidvégi házaspár panaszát In- czédi József, vajszlói kovácsmester ellen, aki engedéllyel égetett faszenet a páprádi út mentén. A felperesek szerint azért történt a közlekedési baleset, mert lovaik megijedtek Inczédi szénégetőjétől és a kocsit árokba borították. A tárgyaláson azután kiderült, hogy a hidvégi házaspár a szentmártoni hegyből bort akart hazavinni pünkösdre . .. „Magokat (a pincében) jól meg itták, és nyargalozva jővén”, s mikor az úton lévő sertéseket akarták elkerülni, a töltésről lefordultak. Bukásuk fő oka a mértéktelenül fogyasztott bor volt, mert amikor a kocsi borult, kettejük közül egyik sem bírt magán segíteni ugrással, hanem „ledűltek, mint a zsákok”. Nem a megivott, hanem a szállítandó bor volt az oka egy munkaköri balesetnek Pécsen, a Máriái szőlő bejáratánál. Lúzsoki Kovács Andrást 1807 májusában több társával együtt Máriába rendelték, hogy onnan Lúzsokra bort vigyen. Hazafelé indulva, ahogy a Máriái pince kapuján kifordult, eltörött az egyik kereke. Mire a károsult a kölcsönkapott pótkerékkel visszatért, ott káromkodott már kocsija mellett az orfűi hajdú, mivel a robotos kocsik eltorlaszolták az útját. Azután meggondolatlanul a domb felőli oldalon akart előzni, de kocsija felborult. Haragjában Kovács Andrást csákányával agyon akarta verni, majd mikor az elfutott, a szerencsétlen lovakat kezdte ütlegelni. Azok a kocsit fölborították, az uraság hordója széttörött, a bor kárba- veszett. Szabályt erősítő kivételként bukkantam egy olyan balesetre, melynek a féltékenység volt az okozója. Egy sámodi lány 1817-ben aratni ment a mezőre. Utolérte őt egy gazdalegény és kocsijával elgázolta. A lánynak két foga kitörött, 3 használhatatlanná lett. Megsérült a lába és a hátát is megütötte. „A drága munka tévő időben 15 napig feküdt”, de az orvoslásra csak egy „meszöl pálinkát használtak el, mert irtózott a barbél kezétől”. A cserbenhagyás tipikus esete volt ez, mert mikor a legény a lányt letiporta, „még tsak meg sem állott...” Dr. Kiss Z. Géza KELETI ARANKA (Re- ■ víisilír) — MOUÖSI PAl (Tíncoa) DEÁK FERENC ÍV«#») FARKAS ANNI (Margit) CSONKA ENDRE (Alton:) FARKAS ANNI — (Ma rali) CSONKA ENDRE (Alton:) ÍAGY ANCI (Ida) - aiCSKEI KAROLY A pécsi operettbemutatóról a Rádió Újság is beszámolt A rádió - és a színház A régi rádióműsorokban böngészve a 30-as évek derekán rábukkantam a mohácsi születés, újságíró Mohácsi Jenő (1886-1944) nevére. Minden műfajban alkotott, műfordításai révén vált legismertebbé. Ezzel kapcsolatban rádió-előadásai is. 1936. április 14-én Budapest II. hullámhosszán hangzott el német nyelvű előadása „Vörösmarty’s Csongor und Tünde” címmel. 1937. december 23-án pedig Budapest I. hullámhosszán tartott ugyancsak német nyelvű előadást a Szózatról: „Das Jubileum eines ungarischen Natiorialgedich- tes). Mohácsi Jenőnek úttörő szerep jutott a hangjáték műfajának kialakításában. 1936. március 8-án közvetítette Budapest I. Eszterházi vígasságok című 3 felvonásos rádiójátékát, melynek sikerült kinyomoznom szereposztását: olyan nagy művészek játszottak, mint Lehotay Árpád (Bessenyei György), Ódry Árpád (Haydn), Somogyi Erzsi (Delphin Margit), Simo- nyi Mária (Mária Terézia). Zenéjét Haydn-motívumok fel- használásával Siklós Albert szerezte. Vezényelt Polgár Tibor. Rendezte: Ódry Árpád. Termékeny színműíróként emlékezhetünk vissza az egykor pécsi Zrínyi Miklós honvéd középiskolai nevelőintézet tanárára, vitéz Zitás Bertalanra. Bajor Gizivel végezte a Színitanodát, mindkettőjüket szerződtette a budapesti Nemzeti Színház. Első világháborús sérülése folytán azonban Zitás balkaija megbénult, így színészi pályafutása kettétört. Tanárként irodalommal foglalkozott. Öt színművét mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház. Közülük a Toldi Miklós című regényes daljáték - 3 felvonásban, 6 képben, elő- és utójátékkal - 1939. március 23-án került először színre, ezt további 8 előadás követte. A március 16-it a rádió is közvetítette. A Pécsi Nemzeti Színház néhány további bemutatóját is közvetítette a rádió. így 1938. március 25-én a Gellérthegyi kaland című 3 felvonásos operettet, melynek szövegét a színház közkedvelt táncos-komikusa, Kőrössy Zoltán írta. Zenéjét Csongor Béla szerezte, Bethlen B. László vezényelt. Már a Kárpátok előterében dúlt a háború, amikor Székely György társulata 1944. január 5-én ősbemutatóként műsorra tűzte Koltay Sándor Éjféli dal című revű-operettjét. Koltay a Zeneakadémián Siklós Albert növendéke volt, számos slágere ismert a rádióból. Ez harmadik operettje, melynek társszerzője és a rendező Székely György mellett játékmestere az akkori társulat állandó vendégrendezője és jellemszínésze, a még napjainkban is népszerű színművész, Horváth Tivadar volt. A darab sikerére jellemző, hogy tizenhatszor játszották. Január 28-án 19 órai kezdettel a Rádió is közvetítette, melyről a Rádió Újságban „a 13. sz. fejhallgató” írt kritikát: „este elvitt a mikrofon a Pécsi Nemzeti Színházba, ahol Koltay Sándor revű-ope- rettje került színre ... A jelenetek igyekeznek a mai ízlésnek megfelelni...” A Rádió Újságban képes beszámoló jelent meg, én pedig személyes élményeket őrzök erről a színházi közvetítésről. Magam is ott voltam, láttam, hogy a rádiósok - szokás szerint- az akkor még meglévő jobb 1-2. páholyban foglaltak helyet. Odamerészkedtem, így közvetlen közelről hallhattam Natter Gitta bemondónő jól ismert hangját: Kedves hallgatóink, helyszíni közvetítést adunk a Pécsi Nemzeti Színházból... Dr. Nádor Tamás „Hűséggel a Hazához” Egy felejtésre ítélt mozgalom a magyar történelemben (Kolta László-Solymár Imre: Válogatott dokumentumok a Hűséggel a Hazához mozgalom történetéhez). A két világháború közti magyar történelemnek talán egyik leginkább elhallgatott, vagy csak egyoldalúan, sokszor hamis színekkel ábrázolt része a hazai németség - közhasznú szóval (történelmileg helytelenül) svábság - két ellentétes irányzatának bemutatása, annak történelmileg hiteles ábrázolása. Az elmúlt évtizedekben még komoly politikusok, írók is csak rosszat mondtak erről a korról, különösen azok, akik a dunántúli viszonyokat nem ismerve csak távolról látták a helyzetet. Az 1944 őszén megindult hatalmas népmozgás igen súlyosan érintette szűkebb hazánkat is, elsősorban Tolnát és Baranyát, ahol a németség jelentős számban élt összefüggő területen, és ahol a magyarországi németségen belül lezajló hatalmas szellemi vihar is igen erősen éreztette hatását. Az eseményekről kevésbé értesült, a Dunántúl kultúráját nem ismerő és más országrészekből idekerült emberek - köztük értelmiségiek is - egyes pártok hivatalos pártprogramjának hatása alatt a „sváb” szón nemzetárulót értettek, akiket kollektiven kell megbüntetni, őket a nemzet testéből el kell távolítani. A „kollektív bűnösség” embertelen fogalma a magukat győztesnek mondó hatalmak vezető politikusainak álláspontja, amelyet aztán a csak „vagonok kérdésévé” vált magyarsággal szemben is .gyakoroltak, és amely tulajdonképpen épp úgy része volt annak a népirtásnak, amelyet nemzetközi bűncselekménnyé nyilvánítottak, de csak a legyőzőitekkel szemben alkalmaztak. Az „újpogányság” szelleme rombolta hazánk és népünk kultúráját - ez fenyegetett nyugatról és keletről egyaránt a babits-i „gonosz szomszéd szelek” formájában -, és ebben a gyűlölettel irányított propagandamunkában vajmi kevés szó esett azokról, akik „hűséggel és becsülettel” (Treue und Ehre) szolgálták hazájukat abban a viharban, amelyben a kereszténység volt az egyik meghatározó erő, amely megpróbált szembeszállni a nemzetrontó erőkkel. A korszak hiteles feldolgozását nagy mértékben akadályozta az a tény, hogy annak hiteles dokumentumai általában vagy elvesztek, vagy politikai okokból hozzáférhetetlenek voltak. A korszak cselekvő résztvevői vagy megfélemlítve hallgattak, vagy közben meghaltak. Bonyhád neve összeforrt a hitleri Németország által irányított, a magyarországi újpogányságot szolgáló Volksbunddal éppúgy, mint a vele szemben kibontakozó ellenállásnak, a Hűséggel a Hazához mozgalommal. A két vonal összecsapásának hiteles dokumentumait, legalább is azoknak még hozzáférhető iratanyagát válogatta és rendezte a Völgység történetének két kutatója a címben szereplő munkában. Olyan források ezek, amelyeket az elmúlt évtizedek kutatói közül sokan a politikai elvárásoknak megfelelően elemeztek, és ezzel is az egész mozgalom jelentőségét igyekeztek csökkenteni. Ennek következménye, hogy egyes történetírók az egész hűségmozgalmat nacionalista, konzervatív, klerikális, kulákok vezette tevékenységnek minősítették, és annak megfelelően értékelték. A szerzőkkel együtt távol áll tőlem azt állítani, hogy a Hűségmozgalom eszmeileg hibátlan lett volna, de velük együtt vallom, hogy az összehasonlítások, vizsgálódások és elemzések próbáját kiállja. A könyv a dokumentumok mellett jelentős bibliográfiát is tartalmaz, amely a tárggyal ösz- szefüggő valamennyi jelentősebb tanulmányt, cikket tartalmazza. Örömmel találom köztük a pécsi egyetem kutatóit is, akik talán először mertek ehhez a kérdéshez valóban harag és elfogultság nélkül nyúlni. De szükségesnek tartom annak a nevét is itt leírni, aki a két világháború közötti gazdasági és politikai életben itt Pécsett jelentős szerepet vitt, s 1945-ben is Pécs város Nemzeti Bizottságának a szociáldemokrata párt részéről képviselő tagja volt. Schuller Zoltán Dachauból hazakerült képviselő a Nemzeti Bizottságnak a hazai németség kitelepítését ill. jogkorlátozását tárgyaló gyűlésen igen élesen kikelt a jogtipró rendelkezések ellen, és azokat azonosította az őt is sújtott zsidótörvényekkel. Érthetően ilyen gondolkodású emberekre a kibontakozó rendszernek nem volt szüksége. Schuller Zoltánt 1948-ban kizárják a pártból, és elfeledten hal meg. A dokumentum kötetet többek támogatásával a bonyhádi Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ adta ki. Dr. Rajczi Péter
