Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)

1996-01-23 / 22. szám

8 Dunántúli Napló Közélet 1996. január 23., kedd Gazdaságtalanok az atomerőművek? Az energia valóságos ára Pár évtizeddel ezelőtt az atomenergia hasznosításának kez­deti korszakában sok szakember és a lakosság jelentős része is úgy gondolta, hogy hosszútávra megoldódtak a világ ener­giagondjai. Az eufória azonban elmúlt és ma már az érdekli a szakembereket, hogy a hatalmas beruházások megtérülnek-e egyáltalán? tényleges üzemelési idő. Tény az is, hogy a beruházás és az eltemetés, lebontás, valamint a keletkezett sugárzó anyagok kezelésével kapcsolatos költ­ségek nagyok. Ugyanakkor a felhasználásra kerülő üzem­el Paksi Atomerőmű vezérlőterme Két egymással homlok- egyenest ellenkező felfogás prominens képviselőjétől kér­tünk szakvéleményt erről a kérdésről. Szabó László, a statisztikai mágnességtan professzora, aki egy ideig Kanadában is dolgo­zott, munkája során végzett ilyen számításokat. Számításai arra a váratlan következtetésre vezették, hogy az atomreakto­rok, ha a teljes élettartamuk és lebontásuk során keletkező összes bevételeket és költsé­geket tekintetbe vesszük, egy­általán nem gazdaságosak. Miért nem veszik ezt észre a közgazdászok? Szabó profesz- szor szerint lényegében arról van szó, hogy meghamisítják a könyveléseket. Nem írják be azokat a költségeket, amibe az atomreaktor eltemetése kerül majd, jól lehet ez több annál, mint amennyibe a megépítés került a létrehozás időpontjá­ban. Ez azt jelentené, hogy az atomerőművek lebontási költ­ségeit majd valamikor unoká­ink és azok leszármazottjai fogják fizetni különböző ma még ismeretlen címszavak alatt. A professzor a gazdasági érvek mellett az iparág részben már ismert veszélyességére is hivatkozik. Az atomerőművi balesetek, katasztrófák mellett felhívja a figyelmet az óceá­nok mélyén „parkoló” üzem- képtelen szovjet atomtengera­lattjárókra, melyek egy idő után szétkorhadva újabb su­gárzó veszélyt jelentenek az élővilágra, köztük az emberre is. Mivel az orosz hadseregnek feltehetően ma sincs pénze atomtengeralattjárói kellő kar­bantartására, egyre nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő olyan balesetek, melyek következtében sugárzó anyag szabadulhat ki, mely az élővi­lágot veszélyezteti. Vidovszky István, a KFKI Atomenergiai Kutatóintézet ügyvezető igazgatóhelyettese ugyanezekről a kérdésekről némileg másképp vélekedik. Az atomerőművek üzeme­lési időtartamát 30-40 évre tervezik - mondja. Csak menet közben derül ki, mennyi lesz a anyag olcsó. Nagyon nehezen lehet megbecsülni 20-30 évre előre, hogy mennyibe fog ke­rülni mai áron a kiszolgált atomerőmű lebontása. Mindemellett Vidovszky véleménye szerint a gazdasá­gossági vizsgálatoknál inkább a hagyományos energiater­melő rendszerek és az atomre­aktorok mutatóit kell összeha­sonlítani. Ilyenek a szénnel, vagy olajjal működő erőmű­vek is. Magyarországon a nemzetközi előírások ellenére még nem szereltek fel kénelvá­lasztó berendezéseket a szén­erőművekre. Ezeket a beren­dezéseket, melyek meglehető­sen költségesek, 2020-ig min­denképpen üzembe kell he­lyezni a további környezet­szennyezés elkerülése végett. A jelenlegi felállásban az atomenergia olcsóbb a szénnél - becslések szerint 20-30 szá­zalékkal. Az olaj, mint energi­aforrás, kétszer annyiba kerül, mint az atomenergia. A ha­gyományos energiatermeléssel okozott környezett szennye­zési ártalmak pedig e nézet szerint nem kevésbé veszélye­sek, mint az atomerőmű bal­eseteknél keletkező egészség- károsodás. A jól ismert csernobili bal­eseten kívül egy olyan ameri­kairól, a Three Mile Island-iról tudnak, ami ötös fokozatú volt a nemzetközi hét fokozatú ská­lán, de ott csak az anyagi kár volt nagy. A lakosságot a ka­tasztrófa nem érintette. A csernobili balesetnél a sugár­zás hatásait vizsgáló nemzet­közi csoportok szerint a köz­vetlen sugárzástól 31 ember halt meg. Az összes, hosszú távon várható halálozás kb. 2000 fő. Azt úgyszólván lehe­tetlen bizonyítani, hogy há­nyán kaptak daganatos beteg­séget Csernobil következté­ben, mivel azon a területen nem voltak korábbi onkológiai statisztikák a lakosságról. A paksi erőműben 1982-87 között helyezték üzembe a négy energiatermelő blokkot egymás után, melyek jelenleg az ország villamosenergia­termelésének 43%-át adják. A tervek szerint 2020-ig fog üzemelni. A KFKI Atomener­gia Kutatóintézet igazgató-he- ’ lyettesének véleménye szerint hazai viszonylatban jelenleg ez a legjobb, legbiztonságo­sabb, legolcsóbb ilyen volu­menű energiatermelő rendszer. Hoffmann József Az adótánc folytatódik Ti boldog önkormányzatok T i boldog önkormányzatok, ti csak adóztassatok! - mondhatná a pénzügyi kor­mányzat és a parlament az 1996. évi adótörvénynek arra a fejezetére, mely a városi és községi önkormányzatok idei adókivetési szabályait hatá­rozza meg. Ezek a szabályok és módosításaik bizony a helyiek keményebb megadóztatására biztatják az önkormányzatokat, egyszersmind arra intve őket, hogy ha több pénzből szeretné­nek gazdálkodni (márpedig hogyisne szeretnének), akkor vállalják ezért saját lakosságuk előtt az erkölcsi felelősséget is. A lehetőség ott is megvan, ahol az eddigi felső határokat már elérték. Egy sor adónem­ben, nevezetesen a vagyoni adók és a kommunális adók összes változatában, valamint az iparűzési és a gépjárműadók egyes változataiban a kiszab­ható adók felső határa alaposan a magasba szökött. Kezdjük a vagyoni adókkal, azok közül is az építményadó­val, mely a tavalyi négyzetmé­terenkénti 300 forint helyett akár 900 forintban is megszab­ható, bár nem haladhatja meg az építmény forgalmi értékének 3 százalékát évente. Míg addig adómentes volt a lakás, ha a be­jelentett családtagokra 25 vagy annál kevesebb négyzetméter lakóterület jutott, mostantól minden talpalatnyi lakóterület adóztatható, beleértve a pincét, a padlást, a balkont és a terraszt is. A telekadónál a négyzetmé­terenként kiszabható adó duplá­jára nő, 100 forintról 200 fo­rintra, s az érték egy százaléka helyett az éves adómennyiség az érték 3 százalékát érheti el. Egy háromszáz négyszögöles telek-évi adója így meghalad­hatja a 20 ezer forintot. Még szerencse, ha az önkormányzat tagjainak szép nagy háza és tel­kei vannak. Négyszeresére, 3 ezerről 12 ezer forintra emelkedik a ma­gánszemélyek építmény, telek, illetve lakásbérleti jog után ki­szabható adója, háromszoro­sára a vendégéjszakánként ki­szabható idegenforgalmi adó, de nem haladhatja meg a szál­lásdíj 4 százalékát. Az iparűzési adó a vállalko­zások nettó árbevételének 0,8 százalékában volt maximálva 1995-ben. Az idén ez a szám 1,2 százalék. Növelhetők, ha nem is tet­szés szerint, legfeljebb valami minden közgazdasági megfon­tolást nélkülöző absztrakt meg­fontolás szerint a gépjárműa­dók is. így a súlyadó a tavalyi 200 forintról (a jármű súlyának minden 100 kilójára) 400-800 forint közötti összegre nő, a motorkerékpárok, lakókocsik, utánfutók évi adója pedig a ta­valyi 1000 forint helyett 2000- 5000 forint között állapítható meg. Egy kipusztult falu újjászületik FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Ez a „Gyűrűm nem „az” a Gyűrűfű Az utóbbi időkben újra meg újra elhangzik e név: Gyűrűfű. Még mindig a hajdani megren- dültségtől kísérten, ám új idő­szerűséggel áthatva. Néhányan megvetik a lábukat a Dinnye- berkin túli lankák között, hogy új Gyűrűfűt építsenek. Az erről szóló híradásokban mindig nagy a lelkendezés: íme, egy kipusztult falu újjászületik. Nem kell azonban ahhoz ün- neprontónak lenni, hogy ki­mondjuk: bármi lesz is azon a helyen, az már nem ugyanaz. Nem is kellene hát azon a né­ven emlegetni. Az előzményekről azonban essék szó. A 60-as-70-es évek forduló­ján országos sokkot váltott ki, amikor híre ment, hogy a csöppnyi baranyai falut, Gyűrű­fűt otthagyta utolsó lakója is. A falu elnéptelenedett, s ezt oly nehéz volt tudomásul venni, hogy máig felemlegetjük, vál­tozatlanul mély megrendült- séggel, miközben senki egy szót nem ejt, nem hogy viharos lelkesedéssel, de még csak úgy egyszerűen sem - arról, hogy míg Gyűrűfűt immár negyed- százados országos gyász kíséri, Baranyában két új község is született: Sátorhely és Szente- gát. Arra meg végképp nem gondol senki, hogy viharos tör­ténelmünk során hány település szűnt meg létezni, s hány új született. Valahogy úgy, mint az emberek is: születnek, élnek, meghalnak... A jellegzetesen aprófalvas Baranyában Gyűrűfű megszű­nése idején - e falut hivatalosan 1974-ben nyilvánították meg­szűntnek - több más piciny falu is a kihalás szélére sodródott, ilyen volt pl. Korpád, Révfalu, Mónosokor, stb., amik csak azért nem válthattak ki újabb kihalási sokkot, mert még mi­előtt megtörtént volna az elnép­telenedés, e településeket más közeli, életképesnek tartott te­lepülésekhez csatolták. Vagyis a név előbb tűnt el a térképről, mint maga a falu. Helyes volt ez? Utólag persze ezen is lehet vitatkozni, de azon nem, hogy egy faluban, melynek a lélek- száma már 10-20-30 főre zsu­gorodott, meg lehet-e erővel tartani a még ott maradt elvá­gyókat. Amikor nincs már bolt, sosem volt út és templom, s ta­lán iskola sem . .. Gyűrűfű elnéptelenedése után - erre sem árt emlékezni! - volt egy mozgolódás: a még meglévő házakat felújítva, majd felhasználva üdülőfalut lehetne ott létesíteni. Szép gon­dolat volt, el is ismerték ezt azok, akik mégsem tapsoltak hozzá. Az elutasítást könnyű volt megindokolni: akik beköl­töznének az elhagyott házakba, hirtelen előállnának az igény­nyel, hogy be kellene vezetni a vizet, a villanyt, utat kellene építeni, boltot nyitni, stb., stb., és akkor hogyan lehetne meg­állni, ha mindezt teljesítik, a volt gyűrűfűiek előtt, akik jog­gal mondhatnák: mi bezzeg nem kaptuk meg mindazt, amit most az uraknak megadtak. A negyedszázada elnéptele­nedett Gyűrűfűből mára semmi sem maradt, az enyészeté lett ott minden. Gyűrűfű már nincs, most már csak a nosztalgia őrzi az emlékét. Lehet-e tehát arról beszélni, hogy Gyűrűfű újjászületik? Lássuk be: ami most épül, épülget, az idővel terjeszked­het, még faluvá is nőhet, s az is lehet hosszadalmas közigazga­tási eljárás után, de az a „Gyű­rűfű” soha nem lehez „az” a Gyűrűfű. Vállalkozók és értelmiségiek klubja A Rotary támogatja a tehetséges fiatalokat Ifjúsági szervezetek szakmai konferenciája Még az előző kabinet rendelte meg a műszaki egyetem szocio­lógiai tanszékétől azt a tanul­mányt, amely az ifjúsági szeve- zetek rendszerváltás utáni át­alakulásáról szól. A tanulmány szerzői az elké­szült anyagról hétfőn tartottak szakmai konfenciát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mátyási Sándor, a szociológiai tanszék munkatársa, a tanulmány egyik írója bevezetőjében elmondta: a kutatás célja elsősorban az volt, hogy tükröt tartson a politiku­sok és a társadalom elé. Hang­súlyozta, hogy a témával kap­csolatban nagyon nehéz volt megbízható infomációhoz jutni. Szabó László, a HÖ- KOSZ volt elnöke szerint a szervezetek működését a pénz­telenség, a hatalomvágy és az egyéni karrierépítés jellemzi. A z 1991-ben újjáalakult pé­csi Rotary Klubról az in­dulásukról szóló tudósításban írtunk utoljára. Azóta létezé­sükről és működésükről csak azokból a kis hírekből sejthet­tünk valamit, amelyek egy-egy jótékonysági rendezvényre in­vitáltak - mint legutóbb a Csontvári Múzeumban megtar­tott színvonalas jótékonysági hangverseny - vagy a Gyer­mekmentő Szolgálat program­jainak segítéséből, illetve azok a fiatalok, valamint szüleik, ismerőseik tudták, hogy létez­nek, akiknek segítették, segítik a külföldi tanulását. A Rotary Klub alapvetően jótékonysági egylet. Eredete a századelőre nyúlik vissza. 1905-ben egy Paul Harris nevű amerikai úr alapította, ki­fejezetten jótékonysági célok­kal. Ennek a klubnak a tagjai magasan képzett és anyagilag tehetős emberek lehettek. Mű­ködésük gyorsan népszerű és sikeres lett, s példájukra a vi­lágon egyre másra alakultak a Rotary Klubok. Olyannyira el­terjedt, hogy ma már közel 200 országban - az USA államait is beleértve - mintegy 30 ezer klub működik. Magyarországon az első Ro­tary Klub 1925-ben Budapes­ten alakult, s a második ma­gyar klub 3 évvel később 1928-ban Pécsett jött létre. Alapítótagjai között olyan hí­res pécsi neveket találni, mint Hammeri (gazdag nagykeres­kedő), Litke (pezsgőgyáros) Paizs (nyomdatulajdonos) és a világszerte elismert tudós, egyetemi tanár (POTE) Entz Béla, aki a pécsi klubtagságán kívül az Európai Rotary Klu­bok kormányzóságának elnöki tisztét töltötte be egy évig. A Mecsek is őrzi az első pécsi Rotary Klub nevét, ők építet­ték ki a Tubeshez vezető sé­tányt. A magyar klubok a háború miatt szűntek meg, s a háború után nem alakulhattak újból. A rendszerváltást követően 1991-ben indult el újból a pé­csi Rotary Klub, amely tagja a klubok nemzetközi szerveze­tének. Európai központja Zü­richben van, de különböző te­rületi kormányzóságok koor­dinálják a hálózatot. A pécsi klub a bécsi kormányzósági központhoz tartozik. A klub szervezeti szabály­zata szerint minden évben má­sik elnököt választanak. A je­lenlegi elnök Tímár István (a Sörgyár volt igazgatója, a gyár privatizációja óta szakmai ta­nácsadó). A szabályok szerint a klubba nem lehet jelentkezni, csak a tagok ajánlására vehet­nek fel valakit a tagjelöltek lis­tájára. A klub szavaz aztán, hogy felvegyék-e vagy sem, ehhez azonban a tagság csak­nem egyöntetű igenlő szava­zata szükséges. Az is szabály, hogy egy szakmát csak egy tag képviselhet (kivétel ez alól az orvosok és diplomaták). Az elnök elmondta, Ma­gyarországon jelenleg kicsit más a helyzet, mint külföldön. Hiszen kritérium, hogy a leg­magasabban képzett emberek lehetnek a tagjai, nálunk azon­ban a diploma, a magas kép­zettség ritkán jár együtt anyagi jóléttel. Szerencse, hogy ma­gasan képzett, erkölcsileg feddhetetlen vállalkozók is tagjai lehetnek a klubnak. A klub fennállása óta a jóté­konysági rendezvényeiből be­folyt összegből, valamint kül­földi segítségből eddig támo­gatást nyújtott szociális ottho­noknak, rendszeresen segítik a Gyermekmentő Szolgálatot, de talán a legfontosabb tevékeny­ségük, hogy a tehetséges fiata­lokat felkarolják, több pécsi diák a klub segítségével jutha­tott ki külföldre tanulni. A pé­csi klub azt tervezi, hogy a nemzetközi alapítványtól füg­getlenül egy helyi alapítványt hoznak létre. Szervezése fo­lyamatban van, s ha bejegy­zésre kerül, az ide befize­tett pénz -leírható lesz az adó­ból. S. Zs. * / í k

Next

/
Thumbnails
Contents