Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-31 / 356. szám

8 Dunántúli Napló Fürre Lépni Tilos 1995. december 31., vasárnap Szeretik-e a Szállj el kismadár című Republic slágert? Neves politikusok válaszoltak (volna, ha megkérdeztük volna őket) E HEti rejTvéNYünk (II.) - Ha már kijutott a konyhából (ha még nem, olvassa az előző oldalon szereplő rejtvényt), mutassa be anyósának az ezzel a fotóval felülragasztott kárpótlási jegyét, s kárpótlásul az elszenvedett élményekért (ha anyósa is egyetért vele), e három lány közül választhat ma esti partnert. Lesz-e bomlói bábeli Horn Gyula miniszterelnök:- Pártunk frakciójában valóban szép számmal találhatók olyan politikusok, akik ellenzik az SZDSZ-szel kötött koalíción­kat. Én azonban - a feszültsé­gek ellenére - továbbra is kitar­tok emellett a megállapodás mellett. A Republic zenekar po­litikai töltetű dala, amely a „kismadár”, azaz partnerünk távozására szólít föl, éppen ezért nem nőtt a szívemhez. Pető Iván, az SZDSZ elnöke:- Természetesen nagy rajon­gója vagyok a Republicnak, így slágerüket is kedvelem. Ugyan­akkor azt gondolom, természe­tesen nem véletlen, hogy az együttesnek állandó segítséget nyújt .pártunk kiváló tagja, Bródy János. Nyilvánvaló te­hát, hogy az SZDSZ szakér­telme nélkül ez a dal sem lett volna sohasem sláger. Csurka István a MIÉP el­nöke:- Nagyon szeretem. Végre egy magyar dal, amelyik igazi slá­ger tudott lenni és egy időre ki­szorítja a szennyes amerikai kultúrát a médiából. Pártunk és mozgalmunk szimpatizánsai között is bizonyára sok Repub­lic-rajongó van, hiszen gyűlé­seinken mindig a zenekar éne­keséhez, Cipőhöz hasonló fri- zurájú fiatalokkal találkozom. Torgyán József, az FKgP el­nöke:- Kérem szépen, én nagyon megkedveltem ezeket a szimpa­tikus magyar fiatalokat, akik ép­pen úgy turnéznak az országban, ahogy én szoktam. Különösen megkedveltem ezt a nagy sikert aratott dalt, amelynek refrénjé­ben („Vap-vap-vapsuap”) ugyanazt a lényegi mondaniva­lót fedeztem föl, amit én is min­dig el szoktam mondani. Orbán Viktor, a Fidesz-MPP elnöke:- Kétségtelen, hogy ez a dal a fiatalok körében is népszerű, látni kell azonban, hogy nem eléggé polgári. A Fidesz soha­sem törekedett arra, hogy más népszerűségét meglovagolja, annyit azonban megjegyeznék, hogy ezt a számot tulajdonkép­pen én írtam. Für Lajos, az MDF elnöke:- Kedvelem a dalt. A Republic- hiába akarják ezt ma egyesek meg nem történtté tenni - még a 90-es évek elején vált nép­szerűvé, amikor még mi vol­tunk kormányon. Senki ne higgye azt, hogy ma, amikor a kultúrát soha nem látott mó­don elnyomják, egy ilyen te­hetséges zenekar, mint a Re­public föl tudna tűnni. Sikerük elsősorban tehát nekünk kö­szönhető. Fodor Gábor, művelődési miniszter:- Én legszívesebben ott csápol- nék a koncerten a legelső sor­ban a fiatalokkal és velük együtt énekelném a dalt. Sajnos azonban a kpncertek időpontjá­ban halaszthatatlan burundi, sri-lankai, indiai és thaiföldi utaim voltak, úgyhogy a zene­kar egyetlen dalát sem halottam még. Lendvai Dávid Bábelgyár épül Bomlón. A Bomlóra látogató számos be­fektető közül a franciák eddig főként alsóneműk, az angolok felsőneműk helyi piacáról in­formálódtak, a hóviharban idáig tévedt afrikaiak pedig az orosz peresztrojka iránt mutat­tak kifejezett érdeklődést a na­pokban zajló tárgyalások során. Annyi már most bizonyos, a privatizációs huzavonák elle­nére mégis felépül a korábban tévesen kábelgyárnak hitt bá­belgyár Felső-Mecsek központ­jában, alsó-perugiai tőkével. Az egyre terjeszkedő kínai bá­béitól, az egy főre számítható európai bábelszükséglettől, de főként Kain Ábel beszállító kis­iparostól függ, hogy a város nő­lakosságán kívül bevonnak-e a munkába olyan arab nőket, akik az ősi Bábelben már tapasztala­tot szereztek a nyelvek és dol­gok összekeverésében. Ezen kívül két busznyi fér­fire is szükség lesz bábelhajto- gatáshoz, mert az itt gyártandó bábéi vastag és erős, megfelel az európai normáknak. A bére­ket, a rendkívül magas önkölt­ség és az igényes élőmunka mi­att még nem tudni, hogy miből gazdálkodjék ki, de az biztos, hogy a bábéi jelentős részét be- vagonírozzák Taszárra ba­kancsszíjnak vagy óvszernek. A bábéi kalóriadús, sokoldalú termék, hogy ki mire használja, az csak a megrendelő Ízlésétől függ. Van aki a fejére húzza. A munkaerő átképzését a vá­rosi önkormányzat is segítette, a tulajdon- és bérleti viszonyo­kat viszont tisztázni kell. így azt is, hogy a jövedelmét titkoló Gipsz Jakab vállalkozónak, aki sokak szerint nem is utálja a paprikáskrumplit, honnan van pénze arra, hogy nagy mennyi­ségben fogyasszon a drága és itthon még nehezen beszerez­hető bábéiból? A világ legnagyobb tejgyá­rának, a japán Tei-Föl-Nap nevű konszernek az illetékesei is a napokban tettek látogatást a városban. Évekig tanulmányoz­ták Munkácsy Mihály híres, köpülő asszonyt ábrázoló fest­ményét valamint a helybenivási szokásokat, legkiválóbb szak­embereik pedig miután elsajátí­tották a vajköpülés ősi forté­lyait, arra a meggyőződésre ju­tottak; hogyha mégsem épülne fel a Bábel a szénosztályozónál, akkor ők ott egy vajköpülő üzemet hoznának létre. Való­ban, Bomlónak továbbra sincs tengerpartja, jóidéig nem lesz városi uszodája, ezért a vajkö- pülővel a tejben-vajban fürdés előtt is távlatok nyílnának, nem szólva a kultúra szálairól. A kézi vajköpüléssel, ahogy ké­sőbb a dorombbal, síppal-dob- bal, helybenivással, merevré­szegséggel és tökjózansággal a keleti népekkel közös, ho­mályba veszett hagyományaink élednének újjá. Persze a köpü- lőnek erősen rivalizálna kellene a bábeliéi, hiszen a bábéi - ta­lán mondanom se kell - a vaj- köpülésben is kiváló. B. R. Egy tudósító valós gondolatai Ennyi barom egy rakáson! El sem lehet mondani, milyen unalmas ülést tartott tegnap Pé­csett az „Igazmondók, Önfelál- dozóan Tevékenykedők és Mindig Siránkozók Szövet­sége” (IÖTEMISSZ) a Ló utcai székházban. Persze, ez koránt sem az első alkalom, mert az ügyvivő testület, hogy létezését dokumentálja, egyre rendszere­sebben kolompolja össze tag­jait. Dr. Arvai-Scróth Béláné el­nök, ez a kiérdemesült ká, a szemforgatás magasiskoláját mutatta be régi receptje szerint, mikor az elmúlt időszak ered­ményeit és gondjait gyűjtötte - mint oly meggyőzően mondá: - „csokorba”. A nagy nulláról há­romnegyed órát beszélni való­ságos művészet volna a maga nemében, ha a szónok tudna , alanyt és állítmányt egyeztetni, a suk-sükölésről nem is be­szélve. Minden esetre akkora ásítások történtek, hogy székek recsegtek belé. A legjobb mégis az volt, hogy ezt a zavarosan összehor­dott „elnöki beszámolót” vitára bocsátotta a gittegylet. Lila fejű palik ugráltak fel, a nyakkendő alatt a legfelső inggombjuk nem volt begombolva, külön­ben szétdurrantak volna. Jöttek ám a nagy dumák, hogy globá­lisan szemlélve, meg hogy egy lépéssel közelebb Európához, de nekem most az tetszett a leg­jobban, hogy evidensen mani­fesztálódnak a konzekvenciák. Kár, hogy szegénykémnek mind a három szóba beletörött a nyelve. Mire az összes napi­rendi ponton végigrágta magát a díszes kompánia, megitták az üdítőket és elmajszolták az eléggé szíjjas pogácsákat, sötét este lett. De legalább úgy érez­ték, hogy sokat dolgoztak ezen a napon is. Az újonnan választott titkár, valami Torma nevű, azt mondja nekem a végén, hogy szívesen nyilatkozik, ha valamit nem ér­tettem volna vagy bővebb in­formációra lenne szükségem. Mindezt olyan ártatlanra masz­kírozott sunyi pofával. Búcsú­zóul meg meglapogatja a háta­mat, hogy írjak valami szépet róluk, mert nekik ez fontos az imágójuk miatt... Na szóval ennyi. (mek-mek) A pocakom, csak azt tudnám feledni, ha már a Trabantomat nem feledhetem BOZSIK Lupus in fabula A cím szó szerint: „farkas van a mesében”. Azaz, a mondás értelmezésében: olyan valaki érkezett a társaságba, akiről éppen jövetele előtt szó esett, jó, de inkább rossz értelem­ben. Ezt az írást az különbözteti meg többek közt a címben szereplő szólástól, hogy Pi­roskáról is szó esik benne. De kezdjük a farkasnál. A farkas megszökött az állat­kertből. Ha nem lövik le, élet- fogytiglant kapott volna az ál­latkertben ezért a tettéért, hi­szen jobb esetben rács mögött tölthette volna napjait, csak­úgy, mielőtt megszökött volt. információink szerint elen­gedték az oroszlánt is, hogy fogja el a farkast. Az oroszlán tette a dolgát, a farkas meg­döglött, ám az oroszlánnak ehhez semmi köze sem volt. Most keresik az oroszlánt. Első pillanatban arra gondol­tak, hogy kiküldik azonnal az elefántot, hogy tiporja el a vadállatot. Meg is egyeztek a döntésben, ám közben kide­rült: nincs is elefánt az állat­kertben. Mindezek alapján maradt az alaptörténet. Piroska talál­kozik a farkassal. Kérdi az ál­lat:- Hova mész ?- Megyek a tóhoz, és megmosom az alsótestemet. Ä farkas, rövid tűnődés után:- Mivé lett ez a szép mese?! Bozsik 4 4 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents