Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-30 / 355. szám
1995. december 30., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Egy arcom a sok közül Beszélgetés dr. Popper Péterrel Matusek László nyugdíjasként is aktívan dolgozik fotó: Müller andrea Ata nyugdíjas néptanítója Az újságolvasó, rádióhallgató, tévét néző magyar állampolgár minduntalan belebotlik dr. Popper Péterbe. Publikál rendszeresen - könyvei is jelennek meg sorra -, társalog az éjszakai órákban a rádióhallgatókkal, vendég Kepes András Desszertjében. S egy időben a miniszterelnök tanácsadójaként mondott véleményt. Ki ez az ember valójában? Lehet-e róla, magáról megtudni valami titkot. Például arról, mi hajtja, mitől fontos számára ez az állandó „jelenlét”. Számára semmi sem evidens. Mindenben a bizarrt, a rendkívülit látja. Például egy zenekarban. Bár élvezi a muzsikájukat - furcsállja, mit keres egy zürichi zenekarban japán, kínai, mongol muzsikus, hogy magyaroknak Mozartot játsszon? (A koncert-publikum csupán a szép muzsikára kíváncsi, ő Bathu kán utódaira csodálkozik rá.) Elmegy Indiába, és dühöng, hogy lépten-nyomon Coca- Cola, Walkman, hamburger akad az útjába. Akkor mi az, amivel elégedett?-Mi jó önnek? Mi az, amit „megköszön”?- Én borzasztóan szégyellem, de nekem „a Jó” a siker. Periklésztől is, amikor azt kérdezték, mit olvas a legszívesebben, azt válaszolta: dicséretemet. No, de a viccet félretéve, nekem siker lehet az, ha megmenekülök egy nagy betegségből. Mint ahogyan túléltem az infarktusomat. Ez siker!- De ebben nincs szerepe.- Az nem számít. Nem kell, hogy szerepem legyen benne. Akkor is siker, és én megköszönöm a Jóistennek, mert az ő produkciója. És nagyon sokszor megköszönök adományokat, képességeket, kvalitásokat. Nagyon sokszor sikernek számít, hogy valamit megértek.- Ez a megértés tudomány, természet, egy másik ember gondolkodásmódja... ?-Mindegy! Teljesen mindegy. A tudomány nem olyan fontos. Saját magam megértése is ide tartozik. Ez siker. Például meggyógyítok valakit. Nem hiszem, hogy én gyógyítom meg, meg kell mondanom.- De lehet, hogy a maga kedvéért gyógyul meg az illető'.-Igen, de ezzel kicsit úgy vagyok, tudja, hogy csupán közvetítőnek érzem magam. Az embereknek általában az a bajuk, hogy elmagányosodnak, kiszakadnak - nem akarok nagy szavakat használni - a világból, és én helyreállítom a kontaktusokat. Ezt én tudom néha csinálni. Nem mindig és nem mindenkivel. Az illető aztán újra úgy érzi, hogy beletartozik megint a nagy rendbe, a közösségbe. Ezt így közvetlenül nem én csinálom, de jól tudom néha közvetíteni.- Mi a kudarc?-Nem bírom a fájdalmakat. Nagyon rosszul tűröm! A testi és lelki fájdalmat egyformán. Ha bajom van, elvonulok, csöndes leszek, mindenkit távol tartok magamtól, introvertált leszek. Vonyítok akkor is, ha tehetetlen vagyok. Ha valami helyzet megbénít. Ma már ezt jobban bírom, persze. Fiatalabb koromban például nagy kapcsolat-vesztéseknél szenvedtem nagyon.- Láthattunk egy portréfilmet önről a Szív TV-ben. Amikor sorra megjelentek a „nagy kapcsolatok” - a nők. Feleség és szeretők, kedvesek, szerelmek. Olyan ember Popper Péter, mint ahogyan a kapcsolatai mutatták?- Nem. Ez egyik arcom volt. Hét fejem van. Ez egy felszínes lehetőség volt, amit igyekeztem olykor mélyíteni, de ennél a valóság egyszerűbb. Én bizonytalan vagyok. A munkában is. Én nem tudom, hogy mi az igazság.-Egyáltalán van olyan szférája az életnek, amelyről úgy hiszi: na, nálam van a bölcsek köve.- Nincs. Biztosan nincs. Azt gondolom, nem is kell. El kell tudni viselni az élet relativizmusát és bizonytalanságát.-Mikor volt védtelenebb? Most, vagy fiatalabb korában?- Huszonhat éves koromig teljes tudatködben éltem. Egyszerűen félreértettem a világot, és sokkal bizonytalanabb voltam, nem találtam meg az adekvát viselkedési formákat. Harmincvalahány éves koromra oszlott a köd, és kezdtem belátni dolgokat, rájöttem, hogy szép lassan minden rendben van. Sőt, az is rendben van, ami nincs rendben. Tudomásul vettem az élet végtelen titokzatosságát. N. M. Sűrűn telegépelt szép tiszta kézirat fekszik előttem. „Emléket hagyni” címmel Matusek László kökényi és átai kántortanító önéletírása. Egy kéttanítós kis faluban, Átán, oktatásban- nevelésben, közművelődésben; néprajzi gyűjtőmunkával s az összegyűlt anyag feldolgozásával töltött kiváló, kiváló, tartalmas élet dokumentuma. Formás, természetes stílusban, mintha csak elmesélné mindazt, ami vele és családjával s általa történt 36 éven át ebben a néhány száz lelkes kis bosnyák faluban. Nyugdíjas évtizedeit - 1977 óta - elsősorban az összegyűjtött hatalmas tárgyi és szellemi néprajzi anyag feldolgozására, megírására szánta. Hozzá kell tennem: Matusek László tanító úr - „gospodin ucitelj” - évtizedeken át kimagasló értékű népművelő munkát is végzett Átán. A többi között életre hívta s 16 éven át vezette a csodaszép emlékű helyi népi együttest. Benne, a hatvanashetvenes években két lánya, Márta és Éva s egy harmadik kislány szereplésével a Tv. vetélkedő műsorai s egyéb föllépéseik révén országos nevet, rangot s nemzetközi elismeréseket kivívott „Átai énektrió”- val. Tanítói munkájának sok egyéb mellett ékes bizonyítéka az is, hogy működése során feleségével, a kis részben osztott iskolából 76-an szereztek érettségit, sokan diplomát is. Munkája, életműve méltó „elismeréseként” gyakori megaláztatás érte feljebbvalói részéről. Talán irigységből? ... Kivételes eredményeikért csak a további becsületes munka, népművészeti munkálkodása sikerei s a falu népének őszinte szeretete, megbecsülése nyújtott kárpótlást. A csöndes felháborodástól ma is fátyolossá válik a hangja, mikor azt említi, hogy nyugdíjazásakor a szokásos egyhavi plusz fizetést sem kapta meg. „Elfelejtették” fölterjeszteni. A szomorú emléket azonban átfedi, lekörözi az eredmények elősorjázása, amire megkértem. Önéletrajzán kívül egy másik dokumentuma is van. „Az átai iskola története”. Mindkettőt a Megyei Levéltárnak szánja. Hiszen emlékek és hiteles dokumentumok ezek a néptanítói- népművelő, a falu mindenese csaknem négy évtizedes tevékenységéről. Sok mással együtt. A csodálatos szépségű szövő-himző munkáról, amelyet az asszonyok, lányok elődeiktől, az átai ősöktől megörököltek - minden darab művészete van 250-300 éves - saját gyűjtése révén kötet jelent meg (Atai bosnyák textilmotívumok) két nyelven, sok-sok fényképpel és leírással. Hasonlóképp „Daloló baranyai horvá- tok) (Raspjevani Hrvati) címmel válogatás tömérdek népdalgyűjteményéből. Kézi sokszorosítással készült temetési szertartáskönyvet mutat, horvá- tokra jellemző szokásanyaggal, búcsúztató-elsírató strófákkal, horvátul. Ezek a gyűjtemények kisebb résztanulmányokból álltak össze kötetté. A tanító úr Átán a hosszadalmas téli estéket családlátogatással és néprajzi gyűjtéssel töltötte megannyi éven át. ,Az ajtók nyitva álltak előttem mindenütt mosolyodik el a kedves emléken. Most mivel foglalkozik? Tömött dossziékat helyez elém: egyházi énekgyűjteménye rendszerezett anyagát. Hirtele- nében összeszámolva ez több, mint 360 népének. Miseénekek, alkalmi vagy éppen gyászénekek; Jézus szíve- és Mária-éne- kek. Ezek is legalább 300 évesek. Valamennyi lekottázva s amelyiknek van, dallamváltozattal és szövegekkel külön is. Valaha, régen a hívősereg, az egész templom együtt énekelte valamennyit, ő pedig orgonán kísérte a népet. Amíg 1950-ben ki nem tiltotta a rendszer a kántortanítókat a templomból... Pedig hát az ő tudása, orgoná- lása akkor pótolhatatlan lett. A horvát népdalok, balladák és az egyházi népénekek ugyanis nem egyszólamúak. Több száz éves létükben fennmaradt, megörökült a horvátok többszólamú tiszta népi harmonizálása. Amit természetesen az orgonának is követnie kellett. Jó három évtized után egyszer csak fölkérték kántornak a pécsszabolcsi templomba. Itt hat évig működött. Majd vasárnaponként a pécsbányatelepi, az Ágoston téri s - a menekültek miséjén - a pécsi zárdatemplomban vezeti az éneket horvátul, ma is. Baj, betegség sem kerülte el. Februárban súlyos hasműtéte volt. Szigorú diétán él, miközben rendezi népi gyűjtésű kincseit. Piacra jár, bevásárol, vasárnaponként orgonái. Egyébként - a 81. életévében. Wallinger Endre Mihalik Zsolt Aranyos Vad nevetésed im össze se törte a távoli drágát: mégis a karcsú halál dallama szívbe talált. Lassú kezedből rég kizuhanva a lant laza húrja: porból sír csak a lágy, unt Ütem újra feléd __ S zárnyas Malac Napja a Bóbitában Ma, december 30-án délelőtt és délután rendezik meg a Bóbita Bábszínházban az immár hagyományos Szárnyas Malac Napját, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. 11 órától a kamarateremben látható a Mesék Mátyás királyról című előadás. 13.30-tól maskarás, előszilveszteri felvonulás kezdődik a Király utcában. 15 órakor kezdődik a nagyteremben a Holle anyó előadása, majd pedig este 19 órától O’Kane és a holttest látható. Kiállítások Pécsett A Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében január 4-én nyílik meg Halász András (New York-Budapest) festőművész kiállítása. Másnap, január 5-én a Szent István téri Kisgalériában nyílik Marsalkó Péter „Borbélyszékavatás Bis- sén” című fotókiállítása, melyet Aknai Tamás művészettörténész és Dózsa István, Bisse polgármestere nyit meg. A pécsi Ifjúsági Házban január 5-től 23-ig Horváth Dénes festőművész kiállítása, január 24-től Robert Kwamina tárlata lesz majd látható. A Művészetek Háza programjából A Breuer Marcel-teremben 1996. január 3-án, szerdán 18 órai kezdettel vetítik Jiri Menzel „Sörgyári capriccio” című filmjét. Áz Oscar-díjas cseh filmrendező Bohumil Hrabal regénye alapján készítette mélységesen emberi, utánozhatatlan humorú filmjét, mely sírva-nevettetve búcsúztatja a modernitás áldozatául esett régi értékeket. Óvodai gyakorlat Szederkényben A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet gondozásában megjelent az „Óvodai műhelymunkák I.” című kiadvány. A kötet tartalmazza Straub Jánosné, Morvái Ferencné és Zsolnai Györgyi írását a Freinet szellemiségű óvodapedagógiai gyakorlatról Szederkényben. Magyar Jó- zsefnétől a mese és a játék fontosságáról olvashatunk tanulmányt. Gyermeknyelvi konferencia Az óvodás, 4-8 éves gyermekek anyanyelvi és idegennyelvi neveléséről rendez a Fővárosi Pedagógiai Intézet konferencia sorozatot az 1995/96-os tanévben Budapesten. A rendezvényre jelentkezni január 31-ig lehet. Könyvben is megjelent Égből pottyant esti mesék Nem csupán a keretjáték adja ezeknek az esti meséknek a címét. Valóban az „égből poty- tyantak”. Már csak azért is, mert kiszámíthatatlan, hogy honnan, milyen korú és nemű gyerek küldi be a rajzát a szerkesztőségnek. Több ezer gyerekrajz érkezik hozzájuk, s az is előfordul gyakran, hogy nem a „képző- művészeti tökély”, hanem éppen egy sete-suta rajzocska lesz mesévé. A „hármas”: Döbrentey Ildikó (aki a rajzokhoz a meséket írja), Gryllus Vilmos (aki a zenét szerzi) és Levente Péter (aki a móka- és játékmester) már hosszú ideje dolgozik együtt. A rádióból ismert Ki kopog? című közös játékuk ismét hallható. de igazi kedvencük mostanában mégis a televíziós Égből poty- tyant. . .- Fontos, hogy a gyerek nyugodtan tudjon aludni, semmi konfliktust ne okozzon a lelkében a látott-hallott esti mese - mondja Gryllus Vilmos. - Ezért is van minden rész végén az altatódal. Persze, szempont az is, hogy a gyerekek ne csupán nézzék a mesét, hanem maguk is folytassák, esetleg ugyanezzel a módszerrel, saját rajzaikat „dramatizálva” otthon is játszhassanak egymás közt meséket. Gryllus Vilmossal a munkájukról beszélgettünk, s kiderült, hogy az Égből pottyant mesék mellett elkészült a huszonhat részből álló. eavenként háromöt perces sorozat is, az ő daloskönyve alapján. Remélhetőleg előbb-utóbb együtt énekelhetik vele a képernyő előtt ülve a gyerekek a Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Döbrentey Ildikó és Csoóri Sándor verseire írt kedves dalokat. S hogy mennyire népszerűek á „hármas” által készített esti mesék (amelyek Mertz Loránd operatőr közreműködésével jutnak el az otthonokba), igazolja a megjelent könyv is, amelyet a Totem Kiadó jóvoltából élvezhetnek a gyerekek, így a valamikor már látott-hallott Égből pottyantakat a szülők is felolvashatják esténként a kicsiknek.
